Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-04 / 14. szám

Thursday, April 4. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. EGY MANEKENEKT 2. rész KASTÉLY CANNES-BAN Gyuri egy szép napon hiába folyamodott beutazó vizűmért a New York-i konzulátu­son; papírjait az ok megjelölése nélkül visszadobták. Felvilágosítást fél évtizedig nem kapott arra, ugyan mi lehetett a bűne; ö maga arra gyanakodott, hogy tán a Pest­re behozott ajándékok száma volt sok, vagy följelentette valaki a nemzet első manekenjének védelmében. Gyuri édesanyja Budapesten haldoklóit: ilyenkor megenyhül a hivatal. A New York-i magyar konzulátus kétnapos beutazóví­zumot engedélyezett. A formaságok elin­tézése és az utazás egy-két napot mégis elemesztett. Gyuri már csak az édesanyja temetésére érkezett. A csomagjában ez­úttal nem hat, csupán egyetlen ajandék- bunda lapult. A manekent fél évtizedig nem láthatta, s most Pesten hiába keres­te. Úgy rémlik, szűknek tetszett a sudár, magas lánynak ez a kis haza: Franciaország­ban próbált szerencsét. Férjhez ment és a pesti pletyka egyre nagyobb dobogón látta, s egyre fényesebb pályáról szóltak a hírek. A hazai maneken Lagerfelddel, az uj divatkirállyal tárgyalt. Aztán ott van Guy Laroche. És Ungaro? Egy-két divatlap pompázatos ruhakölteményekben mutatta a lányt, szép lakása is lehetett. A férje, mint hirlett, sikeres telpkügynók. A magyar manekent a telekügynók el­halmozta ajándékokkal. Hajdani barátnői tudni vélték, hogy egy cannes-i kastély is rendelkezésére áll; a párizsi lakásban selyem, tafota, ékszer, krokodil- vagy gyikcipok sora. Az uj férj mindent megtett asszonya kedvéért - hajnalba indult munká­ba, kesén tért haza este: kerekedett is az a sikertörténet, melyre még a józanab­bak is csak az irigység szivszorulásával válaszolhattak. Úgy két esztendő múltán - erről is csak a földrészt behálózó titkos tam-tam tudó­sította a sikerpályák örök pesti közönsé­gét - a maneken párizsi férje egyik este megvallott mindent. Nem telekügynók, sót egyetlen telke sincs; az Azur-parti villát kölcsönpénzen bérelte. Foglalkozása semmi, állása nincs, csak töméntelen adós­sága, melyet a hitelt kínáló "milieau", a maffia francia változata adott. Az ilyen hitelt általában egy fegyveresé felszólí­tásával szokták visszakövetelni. De Ö sze­reti, szereti, szereti asszonyát. Hálószobák, családi otthonok zaj hullá­mát még a pesti jelfogókészülékek sem képesek rögzíteni. Ki tudja, milyen dráma játszódott le a francia férj és a magyar maneken kozott. Elég lett volna-e a Glamo­ur Collections (40, Rue Francois ler, 75008 Paris) szolgálatába szegődött, sikeres, és a világhír fele torekvÓ magyar, mane­ken fizetése a töméntelen adósság vissza­térítésére? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akárhány milliomos Ígérete, fotográ­fus hódolata, telekügynók csábítása köze­pette a maneken ritkán szédült meg: a szive azokhoz húzott jobbára, akiket sze­retett; ártatlan maradt, ha ugyan van az ártatlanságnak esélye abban a világban, ahová a szépsége és a tehetsége sodorta. A maneken eltökélte, hogy odahagyja Párizst. Ugyan kihez fordulhatott volna a világban, hacsak nem távoli Budapest­jének üzen, mint Gyurihoz New Yorkban. Gyuri az első hivő szóra Párizsban ter­mett, de a maneken utiokmányainak elin­tézése némi időbe tellett. Gyuri visszare­pült New Yorkba, s hirdetni kezdte a di­vatszalonokban és áruházakban, fotóügy­nökségeknél és divatlapoknál, hogy jön, jön, jön! A világ legszebb manekenje. Gyuri szavára azonban már nem fülel­tek oly figyelemmel, mint hajdanán. A maneken iránti olthatatlan szerelme több hónapi budapesti, majd párizsi tartózkodás­ra kényszeritette. Akár találkozhatott vele, akár nem, árnyékként követte szive választottját; rendszeresen vásárolta a világ tán valamennyi divatlapját, hátha onnan mosolyog vissza rá a pesti szerelem. A munkáját elhanyagolta. Fényképész stú­diójának társa végül felmondott neki. Ap­ró kártérítést kapott az odahagyott stúdi­óért; csak a fényképezőgépeit vitte el és a maneken képeit a falról. A szerencse is elpártolt tőle, munkára már ritkán hív­ták. Az igazi fotográfus egy kissé belebo­londul abba, akit fényképez. Mit ér azon­ban egy divatfotografus, akinek tükör-ref­lexei már csak egyetlen manekent mutattak - es az a maneken is vagy Budapesten, vagy Párizsban volt. Amikor tavaly összefutottam Gyurival New Yorkban, már nem járt küló'nleges márkájú kocsin, mar nem volt stúdiója és a Fifth Ave.-i elegáns lakásából is át­költözött a szerény Tudor City Plazaba, az ENSZ tövébe. Hitelkártyáit nem újítot­ták meg a bankok: "tulhuzhatta" őket a töméntelen ajándék vásárlásakor. Se pén­ze, se állása, s férfikorának is alkonyán járt. Olyan magányos volt a magány váro­sában, New Yorkban, mint a Bowery kol­dusai. Miből fizethette a lakását? Miből a te­lefonját? Talán eladta azokat a szépséges kamerákat, Hasselbladokat, Canonokat es Nikonokat, melyekkel egykor több ezer felvételt készített a Halászbástyán és a Duna-kanyarban minden idők legszebb manekenjéról. A New Yorkba erkezö maneken a tenge­rentúlon is csodát tett. Gyuri ajánlására a lányt szerződtette az International Le­gends Incorporated (40 East 34th Street). Minden maneken "portfolio"-val, azaz egy fényképgyíijteménnyel kínálja áruját, önma­gát. Gyuri egy kölcsön kamerával immár az ENSZ-palota előtt és a New York-i nagykönyvtár épületénél, a Columbia Egye­tem kertjében és az Empire State Buil­ding teraszán kapta lencsevégre a mane­kent, hol kiskosztümben, hol estélyi ruhá­ban, hol egy menyasszonyi fátyollal, hol ingerlő miniszoknyában. A portfolio fi­gyelmet keltett, szerződések is jöttek alkalmanként, először ötven-, majd száz-, majd kétszáz dolláros napidijjal. A maneken persze alig tudott angolul, de ott volt sofőrje, tolmácsa, védangya- la, kegyeinek reménytelen hajszolója, Gyu­ri. Hogyan tárgyalt tolmács utján a világ divatcézáraival, azt már aligha fogjuk megtudni: de a siker New Yorkban is nyo­mába szegődött. Önálló kis lakás bérletere már néhány hónap után futotta - a Pestre befutó telefonok újabb diadalokról számol­tak be. Egy divatcég Jamaicaba repítette át a manekent: Gyuri ottmaradt egyedül New Yorkban és kétségbeesetten telefonált, akkor már bizonnyal kölcsönpénzen: - Nem bírom, nem bírok nélküle élni! A 32’ PISZTOLY 1984 karácsonyára rövid üdvözlőlap ér­kezett Gyuritól. "Életem egy borzadály, kiút nincs, igy hát ez az utolsó jókívánsá­gom.'^ Karácsony előtt Gyuri a Second Ave egyik üzletében járt, ott is azt mondta, hogy élete egy borzadály, elejtett szavai­ból arra lehetett következtetni, hogy öngyil­kosságra készül. Panaszának nem sok hi­telt adtak - mint ahogy gondolom, anyagi hitele sem volt már. Párt fogolt jának csil­laga felfelé iveit, neki már kávéra is alig tellett. Nem tudjuk, hogyan és hol töltötte a karácsonyt. Szilveszter éjszakája előtt, úgy este hét óra tájban egy ismerősét fur­csa kéréssel zaklatta. Átadta neki a la­kása kulcsát: ha január elsején délelőtt tiz óráig nem jelentkezik: jöjjön föl hoz­zá és ébressze, mert délelőtt dolga van. A szilveszter éjszakáját a Tudor City Plaza 25. szám alatti lakásán töltötte. Az ENSZ tövében épült városnegyed két- ezer-hétszáz lakásból áll; e szilveszter éjszakáján kétezer-hétszáz lakásban dur- rogott a pezsgősüveg, az amúgy csendes környék zenétol, vidám kacagástól volt hangos. ALLTHE BEST THIS folytatjuk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents