Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-28 / 13. szám
12. Thursday, March 28. 1985. Kosztolányi Dezső költő és író (1885-1936) centenáriuma „Költő, minden hatalmat epbeöllő, kit bámul reszkető, üvöltő fönségébe sok emberöltő: - a végtelenbe tündökölt ő.” Kosztolányi Dezső 1885. március 29- én született Szabadkán, meghalt 1936. november 3-án Budapesten. Iskoláit szülővárosában, ejjyetemi tanulmányait a budapesti és a becsi egyetemen végezte. Század eleji irodalmi életünk kimagasló alakja és vezető egyénisége. íróink abban az időben a "Nyugat" c. irodalmi folyóiratban kerestek uj utakat a modern, formájában es tartalmában u- jat hozó magyar irodalom megteremtésere. E körbe, a "Nyugat" első nemzedékebe tartozott Kosztolányi Dezső is. Már egész fiatalon elismertté vált első verseskótetével: "Négy fal kozott" (1907). Ezt követte "A szegény kisgyermek panaszai", a "Mágia", a "Mák" es több más versesgyüjteménye. Versciklusait a "Számadás" zárja (1935). j Elbeszélései és rajzai a "Boszorkányos estek"-kel indultak (1908), majd az "Alakok" és a "Zsivajgó természet" (versformákban) és több más kötet után önéletrajzi írásában - "Esti Kornél" - befejezésül összegyűjtve a "Tengerszem"-ben jelentek meg (1936). Regényeit - "A rossz orvos", Halálának 50. évfordulójára tervezett síremlék Ősze András szobrászművész alkotása AMERIKAI MAGYAR SZÓ MOLDOVA GYÖRGY: VACÄWM MH a REGÉNY Az éter pillanatok alatt felszívódott, a főorvos arcára ünnepélyes részegség ült ki, felső ajkát, melyet eddig mereven leszorított, hogy ne lehessen látni rossz fogait, felengedve, többé nem beszelt sietősen, hanem mintha maga is élvezné a szavait, mielőtt kimondta őket, megforgatta a nyelve hegyén: Tanulták a képzőben, hogy mit irt Moreau a kábítószeres részegségről?- Nem.-"Úgy tűnik mintha a nap besütne az ember agyába és megvilágítaná a gondolatait, nem bántják többé a múlt helyre nem hozható hibái és meg nem bosszúit sérelmei, az élet egy pillanatra elegendő célnak látszik ahhoz, hogy éljünk." _ Mas cél nincs?- Mi volna? A könyvtárban uj tekercset tettek fel a magnóra, a tánczene felerősödött, Englisch az elválasztófalra mutatott:- Vagy az. Vagy amit maga választott: reactiv psychosis, lelki zsirpárnahizlalás. Végignézte Zsófiát.- Ami sajnos kezd átterjedni a fizikumra is. Miért nem tesz ellene valamit?- Mit tegyek?- Ajánlom, hogy engedje be magahoz Vedlik doktort. Úgyis ott áll egész éjszaka a pavilon előtt, és könyörög magának.- Honnan tudja?- Amikor elfogyott a cigarettája, mindig feljön hozzám, cigarettát kér és tippeket, hogy mit suttogjon be magának a kulcslyukon. Ha véletlenül valami szellemességet mond, kéretik az én számlámra írni. Tényleg, Zsófia, miért nem engedi be? A nemi élet a létező legjobb hasizomgyakorlat, garantáltan megvéd az elhízástól. Zsófia nem válaszolt, Englisch felemelte a kezét, és gúnyos hangon folytatta:- Tudom, magának titkos, régi szerelme van, ott őrzi a fényképét minden könyvben, amit olvas. Miért nem megy el őhozzá?- Már mondtam, hogy megnősült, évek óta nem is láttam.- A fegyverek és a közeli halai jelenléte más távlatot ad a szerelemnek, ez a háború és a forradalmak egyetlen pozitív vonása. Az anyagi értékek devalválódnak, hiszen egyik pillanatról a másikra elpusztulhatnak, az érzelmi élet felszabadul a nyomásuk alól, a kapcsolatok éppoly természetesek lesznek, mint a vademberek között. Akár a haldokló tifuszbeteg, utolsó menedékként mindenki a nemi szervébe kapaszkodik. "Néró a véres költő", "Pacsirta", "Aranysárkány", "Édes Anna" - 1921-1926 között irta. Az utolsó hármat filmre vitték, az "Édes Anna"-t dramatizálták is. Sok nyelven beszélt. A világirodalom nagyjai közül sokat, költőket és prózairó- kat szolaltatott meg magyar nyelven. A francia irok alkotásainak tolmácsolásáért a francia "Becsület Rend"-del tüntették ki (1932). Publicisztikai munkássága során (Pesti Hírlap és más lapok) számos tárcát, esszét, hires riportot készített. Több hazai és külföldi irodalmi társaság tagjai körébe hívta és a magyar PEN Club első elnökévé választották. Kosztolányi Dezső az irás humanista művésze, aki az emberről az embernek irt elegáns formában, zeneien virtuóz, mágikus, "emberi nyelven". Mostanában különb dolgok is újrakezdődnek, miért pont a maga ugye volna kivétel? Englisch végigdőlt a heverön, csak a feje rándulásából látszott, hogy hullámokban fut végig rajta a fájdalom. Arcát a heveröt boritö lepedőre fektette, és többé nem nézett fel. Zsófia azt hitte, hogy elaludt, de amikor be akarta takarni egy pokróccal, Englisch keze megmozdult és nemet intett, Zsófia visszaült az asztal mellé. Elővette a továbbképző tanfolyam litografált jegyzetét, bár sohasem gondolt arra, hogy más legyen, mint ápolónő, diplomája megszerzése után is folyton tanult. Ez kötötte le a szabad idejét, szorongva gondolt rá, hogy mihez kezd majd az estéivel, ha véget ért a tanfolyam, de a vezető megnyugtatta: demonstrátorként dolgozhat majd az előadók mellett. Úgy tervezte, ma este a kórházak gazdasági ügyvitelének előírását veszi át, de gondolatai szertefutottak. Englischre nezett, mikor látta, hogy a főorvos alszik, a jegyzet közepéből egy fényképet vett elő: egy fiatal, de magas homloku, energikus férfit ábrázolt, Vájná Istvánt, Zsófia első és egyetlen szerelmét. Ez az egy kép maradt meg róla, mindig odatette az anyag végere, amit aznap el akart végezni, addig, ha fájt is a szeme, mindig elolvasta, hogy megláthassa Vájná arcát. Valamivel később, hogy kint az utcán a lámpák elhalványodasa éjfélt jelzett, Zsófiának úgy tűnt, egy autó halad el a klinika előtt. Mivel csak rövid ideig hallotta, aztán hirtelen abbamaradt, azt képzelte: az álmossága csalta meg, vegigdorzsölte az arcát, majd szórakozott mozdulattal rendet rakott maga előtt az Íróasztalon. Arra rezzent fel, hogy váratlanul kivágo- dik az ügyeleti szoba ajtaja. Először a klinikai portás jött be, vállán átvetette egy sebesült katona karját. A katonát állón találta egy sorozat, feje tehetetlenül ingott, köpenyének gallérját az alvadt vér hozzátapasztotta a bőréhez. Letépett parolinja helyén csak néhány kiálló zöld cérnaszal és egy keskeny posztó- csik maradt a szöveten, ez elárulta, hogy azok közé az allamvédelmis katonák közé tartozik, akik elhagyott hegyi vikendházak- ban, feltört ajtajú garázsokban bujkáltak, és a fán maradt vagy vesszőkosarakban hagyott gyümölcsökből éltek, ók próbáltak még kitörni a Varosmajor felé. A klinika személyzete már napokkal ezelőtt utasítást kapott, hogy ávóst nem részesíthet kezelésben, Zsófia nem értette, miért hozta be a portás mégis a katonát. Magyarázatként egy férfi jelent meg mögöttük, aki bal kezében pisztolyt tartott. Helyenként kifakult, helyenként megsó- tétedett feles viharkabátján sehol sem látszott vérfolt, mégis sokkal többet hozott magával az elkeseredett és kíméletlen harcok levegőjéből, mint a sebesült katona. Arcát a sötét borosta tövében olajfoltok és sűrű füst kormos nyomai borították. A szeme vérben állt, szemhéja gyakran megrebbent, próbálta benedvesiteni a száraz és égő szemgolyót, Zsófia látta rajta, hogy legalább négy-ót napja nem aludt. Bár eső már reg nem esett, bakancsára hajtott vastag harisnyáján mégis sárfoltok száradtak, és ahogy Zsófia végignézte, vérnyomokat is vett észre rajta: nadragszárán oldalt átütött a vér. /folytatjuk/
