Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-28 / 13. szám

Thursday, March 28. 1985. Thursday, March 28. 1985. 5. KÖZŐS KINCSÜNKÉRT A MAGYAR SZÓÉRT? Nagy nyűgös Világunk száz panasza hallik, meggyötört szivekben felelem viharzik. Sötét ámyu hírek tépett szárnyon lengnek s rakéták robaja töri meg a csendet, titkos ajtók mögött "vad terveket” szőnek, sűrűsödik köde mérgező felhőknek. Virágzó tájakon fagyos hullám ül meg s télbe lopott tavasz bimbói feslenek, szeszélyes az idŐ, mint maga az ember, akibe a lélek lassan hálni sem mer. Párizs népe bágyadt, Pekingé meg kába; nincs egy nyugodt szeglet széles e világban. "Demoklesz kardjaként" nagy miértek lógnak s vad, gyilkos gengszterek tapadnak a jónak. S miközben az ELET jobb melege árad könnyelműn tör utat ember a halálnak! Ember! Hozzád szólok szívből tépett' versben ülj le ide mellém, hallgass meg egy percre! Felteszem a kérdést: halál-e vagy élet, amit szánsz magadnak s jövő nemzedéknek? Hogyha halált kívánsz örült önmagadnak hulljunk hát szerteszét millió darabban, de ha é 1 n i akarsz egyre kérve-kérlek: békélj meg magaddal s öleld meg testvéred! Öleld meg testvéred, öleljed meg végre, közös nagy űrhajónk repüljön az égre! Vért meg orvosokat vigyenek a gépek egyik világrészből másik szegletébe. Orosz búza, brazil kávé jusson Afrikába, ne haljon meg senki kínos éhhalálban, zengjen, zúgjon dalunk s viruljon a BEKE, tűnjön el örökre a HÁBORÚ réme!— Éljen és viruljon testvéri szeretet s.ne verjen gyökeret többé a gyűlölet, minden nép segítse építeni az újat, boldogabb s szebb korba átmentve magunkat! Ne haljon meg senki többé háborúkban: fonjuk össze szivünk élő koszomba!... Sik István tanár Gödöllő, 1985. február 25. A KAMPÁNY KVÓTÁK eddig bejött New York áUam $ 10.000.- 3.349.­California 8.000.- 3.154.­Florida 5.000.- 1.299.­Michigan 2.000.- 202.­New Jersey 1.000.- 309.­Ohio, Illinois, Indiana i.oOO.- 377.­Kanada f 2.000.- 520.­Vegyes államok 1.000.- 278.­Ósszesen $ 30.000.- 9.488.­Amerikai Magyar Szó 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003 Tisztelt szerkesztőség és lapbizottság: Megértettem felhívásukat és mellékelem hozzájárulásomat az 1985-ös kampány­ra $ .........összegben. Név:................................................... Cim:................................................. város:................ Állam:............... Az amerikai gazda­sági élet adottságai szükségessé teszik, hogy minden évben olvasóinkhoz fordul­junk anyagi segítsé­gért lapunk fenntartása érdekében. A Magyar Szó olvasóinak, a gazdaságilag, politi­kailag legtájékozot- tabb amerikai magya­roknak talán szükség­telen részletesen indokolnunk e lépé­sünk szükségességét. Napjainkban, amikor a nagy világlapok, sok millió dolláros hirdetési és egyéb jövedelmekkel egyre- másra szűnnek meg, vagy kénytelenek más lapokkal egyesül­ni, amikor előállításukhoz szükséges költ­ségek jóformán napról-napra emelkednek, a mi 83 éves, féltve őrzött közös kincsünket, amelynek olvasóinak szivén és jóakaratán kívül nincs más "tartalékja", csak ilyen évi gyűjtésekkel tudjuk felszínen tartani. Kévés olvasónknak van fogalma arról, hogy milyen önfeláldozó munkával készít­jük el lapunk minden egyes számát. Egy olyan terjedelmű folyóirat előállításához, mint a miénk általában 8-10 szerkesztő munkájára van szükség. A miénket két munkatárs szerkeszti, ami számukra heti hét napi munkát jelent. Ugyanilyen arányban veszik ki részüket lapunk többi munkatársai is. A mi lapunk "non-profit" vállalat: nem hüz belőle hasznot senki, az olvasótáboron kívül. A Magyar Szó draga örökség. Három-négy progresszív amerikai-magyar nemzedék hozott érte leírhatatlan áldozatot, óvta, védte, terjesztette, támogatta. Mely más amerikai magyar lap fenntartásá­hoz hajlandók olvasóinak százai évröl-évre 50, 100, 500, sőt ezer dolláros adományok­kal hozzájárulni? Mely más amerikai magyar lap ihleti meg az óhazában élő testvérein­ket olyan versek írására, mint az ide mellékelt költemény? Mely más amerikai lap számíthat olyan levélre, mint a mi szeretett Kincz Mihály testvérünk ugyancsak itt közölt levele? A február 28-án bejelentett gyűjtési felhívásunkra szépen válaszolt máris olvasó­táborunk egy része, miként a mellékelt kimu­tatás bizonyítja. Most azokhoz szólunk, akik eddig még nem vettek részt a segítő akcióban. Az emberiség válságos óráiban szólunk hozzatok, kedves olvasóink. Lapunk 83 éves nemes hagyományaihoz híven most is a haladás, a béke biztosítása érdekében emeli fel szavát, tájékoztatja olvasóit. Ne hagyjátok elhalkulni, vagy ... elnémulni. A Magyar Szó Szerkesztősége nevében: Deák Zoltán Lusztig Imre " A magyarság érték az emberiség csillagok felé vezető utján." (Ady Endre) Hadd éljen tovább lapunk!' CANTON, Ohio. Nem szeretek Írni, de olvasni igen. Lapunk megérdemli támogatá­sunkat jelenleg is, mint a múltban. Ez a lap fenntartja bennem az emlékeket. Ol­vasom az amerikai magyar lapokat, de azokból nem tanultam sokat, nem lehet azokat a Magyar Szóhoz hasonlítani. A múltról írva, 1918-ban hazakerültem az olasz frontról, forradalmas volt a hely­zet. Beálltam a Károlyi hadseregbe, később a Vörös Hadseregbe, az is megbukott. A csehek bevonultak, elfoglalták a Kárpát­alját, igy kerültem a börtönükbe 10 hoW- Pig- , Azért hagytam el azután hazámat, mert elrabolták tolunk az angolszászok, a fran­ciák és a többiek. Először nem akartak vízumot adni Prágában, mivel nem volt leszerelési igazolványom, de hát nem is tudtam leszerelni, mert azt mondták, hogy szolgálni kell a cseh hadseregben. De biz én nem hallgattam reájuk. Egy vőrössap- kás hordár kérdezte, hogy miért utasítot­tak el. Elmondtam neki. Ja, mondta, meg kell kenni! Van pénzed, van 2000 koronád? Ijjen, - mondtam. No add ide. Felment, es azt mondta, hogy o elintézte, csak áll­jak a túloldalra, majd behívnak. így is történt, megkaptam a vízumot. Már 64 évet töltöttem ebben az országban, de még most is fáj a szivem régi hazám után. Nem mehetek haza, a korom miatt. Küldök egy 100 dolláros csekket, hadd éljen tovább lapunk. Kintz Mihály BRIT COLUMBIA. Tegnap megkaptam kedves levelüket, amit nagyon köszönök. Kérdéseikre szívesen válaszolok. Lapjukat torontói sógorom küldte más magyar nyel­vű lapokkal együtt, amiket járat. Elolvasá­suk után az Önök lapjára esett a választá­som, mert nagyon megnyerte tetszésemet. Talán még annyit, hogy örömmel állapí­tom meg: a Magyar Szó munkatársainak nem mindegy, mit Írunk es hogyan! Kitűnő szaktudásról, jó ízlésről tanúskodnak Írá­saik, bármilyen témáról van szó! Úgy íród­nak, hogy az olvasó elég teret kap vélemé­nye kialakítására és egyéni gondolkodásra ösztönöznek. Ami még külön megkapott, lapjuknak van egy kedves atmoszférája, ami családiasnak mondható. Közlési stílu­sa jó szellemi kapcsolatot tud teremteni. Pontosan ró'gzitve, ezen okok miatt szeret­ném lapjukat járatni. T.M. , WATERVLIET,N.Y. Köszönöm az ajándék Évkönyvet, az újsággal együtt megkaptam azt is. Az újság nagyon jó és a könyv egy remekmű. A fedőlap, a rajzok, fényképek es a finom papír. Szinte gondolkodóba ejt, hogyan lehet ilyen könyvet csekély 5 dollár­ból kihozni. Az 1981-es Évkönyvük is csodá­latosan jó volt. A Titanic tragédiája művé­szi rajzokkal és Végh Antal Szatmári ételek receptjei és a többi, mind jó. Csak most sajnálom, hogy miért is nem rendeltem meg 1981-ben az Önök újságját. Sok szép olvas­mánytól elmaradtam. Amikor 1956-ban Amerikába jöttem, a Camp Kilmerben mind­annyian csak más lapokat ismertünk meg es^ sokan a mai napig sem tudják, hogy vannak még más magyar újságok is. Kovács Maria KÖNYÖRGÉS MINDENKIHEZ

Next

/
Thumbnails
Contents