Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-14 / 11. szám

Thursday, March 14. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. EZERNYOLCSZÁZNEGYVENNYOLC TRIKOLÓRJA A MAGYAR NEMZETI LOBOGÓ TÖBB ÉVSZÁZADOS TÖRTÉNETE Hogy fotográfia nem lévén, a korabeli rajzolók pátosza a valóságosnál is több piros-fehér-zöldet örökített meg a forra­dalom tavaszáról ? Meglehet. Mindeneset­re, 1848 március tizenötödikéje a Nemze­ti Muzeum timpanonja fölött lengő nemze­ti szinu lobogóval, a Múzeumkert sokasá­gának háromszinú karszalagjával és kard- kötójével, a lobogós tornyu pesti városhá­za előtt tüntető emberrengeteg "Szabad­ság - Egyenlőség - Barátság" feliratú tri­kolorjával, a kiszabadított Tancsicsot ün­neplő tömeg háromszinú zászlóival, a sza- való-szónokló Petőfi kokárdájával vésődött be történelemtudatunkba. 1848_ március 15 -e a magyar és polgári trikolór születé­sének is napja: a forradalom uj lobogója egyben az uj, polgári nemzetállam zász­laja lett. "Tiz-tizenkét évvel ezelőtt a nemzeti- szin meglehetősen tiltott portéka volt, és viseletét felségsértésnek tartották >'- irta április 6-án a forradalmi ifjúság napilapja, a Márczius Tizenötödike. Való­ban, a háromszinú magyar zászló vegleges meghonosodása a francia forradalom esz­méjén nevelkedett haladó szellemű moz­galmaink harcának eredmenye, amelyre a márciusi nép tette rá a pecsétet. Az 1847-1848-as országgyűlésen hozott, es április 11-én együttesen szentesített törvények 21. cikkelyének első paragrafu­sa elrendelte, hogy "a nemzeti szín és az ország czimere ősi jogaiba visszaállitta- tik". Színeink eredete Nemzeti színeink közül a legrégibb és legelterjedtebb a vörös volt. Külföldi kút­fők szerint a honfoglaló magyarok pajzsa­in is ez a szin dominált, s följegyzések szerint a vörös jelképezte a fejedelmi csa­ladot. A későbbi időkből származó forrásokból kitetszik, hogy a lovagok kedvenc Öltözé­ke vörös kelméből készült, s gyakran lova­ik takarója is ilyen szinü volt. A nemzeti vörös szin első kétségbevonhatatlan bizony­ságát a XIV. században keletkezett Bé­csi Képes Krónika adja: a pergamenlapra festett színes iniciálén I. Lászlót a kunok ellen vivott kerlesi csatában magasra emelt háromszögletű vörös zászlóval lát­juk, s a krónika szövege is azt mondja ró­la: "az vérszinú zászlót maga megragad­ta". Pontosan nem tudjuk, hogy a magyar zászlókon mikor jelenik meg a fehér szin, de az bizonyos, hogy az Árpád-házi kirá­lyok idején már használatos. Az is biztos, hogy eredetileg ezüst esik volt, amely a_ lovagi páncélöltözetból került föl a zász­lóra. A Bécsi Képes Krónika már a tizen­kettedik század vegén III. Bélát is ilyen, négy-négy vörös és ezüst sávval diszitett’ zászlóval ábrázolja. Kevesebb támpontunk van a zöld szin eredetéről. A berni múzeumban őrzött három XIII. század végi magyar királyi zászló - amely Habsburgi Ágnessel, III. András király özvegyével került a königs- feldi kolostorba - zöld selyemből készült, s rajta a címerben vörös és fehér csikók voltak. A későbbi emlékek egyértelműen csak azt bizonyítják, hogy az Anjouk ko­rában a vörös és fehér szin volt az ország 1848. március 15. a pesti városháza előtt. jelképe, amely persze kiegészült az ural­kodó család színei vek A legbiztosabb for­rásunk a zöld színről 'meglehetősen késői: II. Mátyás 1608-ban használt zöld sávot a királyi zászlón, és koronázásakor a sző­nyeg piros-fehér-zöld volt. Ekkor még e háromszin nemhogy nem tartozott együvé, de általánossá sem lett. Nem is válhatott azzá, már csak azért sem, mert a XVII. századtól a Habsburg- uralommal elnémetesedett az addig is igen változó királyi zászló. A Habsburg- idószak kezdeteikor csak a megyék, néhány zászlósúr és II.Rákóczi Ferenc zászlóin találkozhatunk "tiszta" magyar színekkel, és címerekkel. Viszont ezekben az idők­ben tűnik fel a magyar ezred- és törzs­zászló, amelynek színe a fehér, s benne a középpontban ábrázolt Madonna mel­lett ott van a piros, fehér és zöld színeket tartalmazó címer. I. Ferdinánd óta az in­tézményesen használt országzászló őriz­te meg és tartotta nyilván a magyar cí­mer színeit, és ösztönözte azok használa­tát más tárgyakon - szőnyegeken, tolldi- szeken, ruhákon. A XVII. század eleje ó- ta a zászlókat vörös, fehér és zöld láng­nyelvekkel szegélyezték. A XVII. és XVIII. században ezeket a színeket Bécsben is magyar színeknek tekintették, mivel az osztrák császárság megalapítása u- tán Ausztriában fokozatosan a birodal­mi "schwarz-gelb"-re, fekete-sárgára tér­tek át. Jóllehet nemzeti színeink a XIX. szá­zad elejére már egyértelműen kialakul­tak, negyvennyolc zászlaja az egyenlő arányban megosztott piros- fehér-zöld mező, a francia polgári forradalom ha­tásara született meg. Az egyik forrásunk szerint az 1847. é- vi országgyűlési választásokon már ál­talános volt a nemzetiszinü zászló. A kétszer hazatért zászlók A szin- és cimervitát a forradalom len­dítette ki a holtpontról. 1848. március 23 -án a szin- és cimertorvény javaslata először került önállóan - a nyelvi, a pénz­ügyi, a nemzetiségi és a katonai vonatko­zások tehertetele nélkül - az alsóház elé. Az előterjesztést a küldöttek némi módo­sítással el is fogadták, s azt a felsőházi jóváhagyás után a két tábla március 30 - án tartott "országos elegyes" ülése föl­terjesztette a királyhoz. Az 1847-1848- as törvények szentesítésével igy szüle­tett meg hazánk első szin- és cimertörvé- nye. Ez - a már idézett első paragrafus után - előírta: "Ennélfogva a három szi­nü rózsa polgári jelképe újra fölvétetvén, egyszersmind megállapittatik: hogy min­den középületeknél s közintézeteknél, minden nyilvános ünnepek alkalmával és minden magyar hajókon a nemzeti lo­bogó és ország címere használtassák". Papp Gábor A Szülőföld lelke Dombok és erdők gyönyörű földje Táncok, dalok, balladák földje Cirpelö citerák, gyönyörű földje Kakukkos erdők, nyári csöndje Gombáért bolyongó nénikék földje Felhőszakadások, eget kinyitó villámok, S nagy, nagy havazások földje Sírba menekült szerelmesek földje Szomorú fiad, íme most köszönt És szétfeszíti balladáidat Korhadó citeráid felhúrozza. Gyújtja gyertyáit, gyöpös sirokon Fűszálak antennáiról lopja el az eltemetett dallamokat. Mert vissza kell lopni mindent Szegények többé nem lehetünk. Nem lehetünk többé szegények Megejtett szeretőkként mi szültünk dalokat A fogantatás gyonyöre-kinja a miénk Szültünk, ropogó ágyon; mit férfinépünk faragott erdeink tölgyeiből. S jaj,szültünk mi szalmán tilolta­szötte, kender-lepedőkön Szültünk sok legényt a háborúknak A Piavé hullámainak, Galíciának^ A Donnak, Doberdónak. S mert nem mehettünk temetni Irdatlan messzeségben, Temettünk borba, táncba - szivünkbe ásott temetőkbe, S kezdtünk mindent elölről, újra Puszta kézzel a halálnak rontva, Forró, szerelmes derekunkkal A sújtó halálnak visszasüjtva. I » 4 De a lányaink, a lányaink szemeben Az Örök idő parazsa fészkel Lángok gyökere, elolthatatlan A gyökerek lángja olthatatlan. Ragyogjatok fel holdtalan nyári éjben S a szikrázó Nap alatt Ónos, sötétlő őszi ég alatt S rétjeink virágzó tengereben S ha tél jön, törjétek át a hófalat, Mert ez a föld mégis csak a virágok földje, férfi arcú,lány arcú virágok földje. Hajtson zöld lombot' rajta a mosoly. Csordás János hazánk fia és neves költő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents