Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-07 / 10. szám
Thursday, March 7. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. A szegények az áldozatok IACOCCA A CSODA-GYÁROS A harmadik világ három országában: Indiában, Mexikóban és Brazíliában történt borzalmas szerencsétlenségek, melyek következtében több mint 3000 ember vesztette életét a lángokban vagy gázmérgezés miatt, tanusitjak,hogy a fejlődő országokban a környezetvédelmi es biztonsági intézkedések gyakran elmaradnak az iparosítás mögött. Mindhárom katasztrofális következményekkel járó ipari baleset során a nyomor- negyedekben összezsufoltan élő szegények voltak az áldozatok. A harmadik világ sok nagyvárosában költöznek az emberek olyan helyekre, ahova egyébként senki nem akar menni- veszélyes vegyi vagy üzemanyaggyárak környékére. Sok ország nem ismeri a lako- és ipari területeket egymástól elválasztó beépítési terveket. Ahol van szabályozás, ott a biztonsági előírásokat gyakran csak immel-ámmal ellenőrzik es hajtják végre. "Ha léteznek is a harmadik világban környezetvédelmi rendelkezések, csak nehezen lehet őket végrehajtani. Ez anyagi és munkaerő probléma", mondja Richard Golob, aki Bostonban tájékoztatót ad ki a veszélyes anyagokról, és világszerte figyelemmel kiséri az ipari baleseteket. "A hatóságok képtelenek arra, hogy szigorítsák az eloirásokat, mert sok vidékén az érintett ipar a fő jövedelemforrás", mondja Golob. Az ilyen ipari tevékenység sok esetben nem annyira látványos, mint lappangó veszélyeket rejt: a halálosan mérgező hulladékanyagok megfertőzik a levegőt vagy az ivóvizet. A brazíliai és mexikói tragédiák is a nyomornegyedek lakóit sújtották. Tavaly februárban a dél-braziliai Cubatao városban szivárogni kezdett és lángra lobbant egy benzinvezeték. A lángok szegények százainak kunyhóit emésztették fel, akik a mocsaras területen tanyáztak. Mintegy 500 ember vesztette életét. Mexikóvárosban tavaly novemberben folyékony gázzal teli tartályok robbantak fel. A tűz megsemmisített egy sűrűn lakott szegénynegyedet, és legalább 450 ember pusztulását okozta. A környezetvédők élnek a gyanúperrel, hogy az ipari országok bizonyos esetekben szándékosan a harmadik világ országaiba telepitik biztonsági kockázattal járó ipari létesítményeiket, mert ott lazabb az ellenőrzés. Példaként idézik, hogy amerikai vállalatok Mexikóba szállítottak rendkivül mérgező PCB (difenil-poliklorid)-hulladé- kokat, melyek hevítésekor dioxin szabadul fel; kis karibi szigeteken olajfinomítókat létesítettek, hogy elkerüljék az Egyesült Államokban történő balesetek veszélyét, vagy hogy például Ausztrália Indonéziába telepítette azbesztfeldolgozó iparának nagy részét, mert ott kevésbe szigorú az ellenőrzés. A szegény országok "könnyen nemzetközi szemétládákká válhatnak", hivta fel a figyelmet egy jelentésben az ENSZ legfőbb környezetvédelmi szakembere, Muszta- fa Kamal Tóiba. Ennek megelőzése érdekében a multinacionális vállalatok ENSZ bizottsága olyan magatartáskódexet sürget, amely arra kényszeritené a konszerneket, hogy a fejlődő országokba telepitett termelőhelyeiken ugyanolyan biztonsági mércét alkalmazzanak, mint odahaza. TERJESSZE LAPUNKAT A Chrysler-mentő Lee Iacocca életrajzi könyve ma az amerikai könyvpiac igazi szenzációja. 1978. julius 13-át Írtak. A nagy amerikai autóipari cég, a Ford legfőbb ura, az alapitó unokája, Henry Ford II. délután 3 órakor magahoz hivatta a konszern második emberét, Lee Iacoccát.A Nagyfőnök röviden fogalmazott: "Igen jó volt együtt dolgozni Önnel, de a vállalat számára az lenne a kívánatos, ha most távozna." A kirúgás megindoklása, még amerikai viszonyok közepette is különösen direkt volt: "előfordul, hogy valakit nem kedvelünk." Iacocca soha nem fogja elfelejteni ezt a napot. Már 32 éve, hogy egyfolytában egyetlen cégnél, a Fordnál dolgozott, s igen rövid időn belül eljutott a csúcsra, elnöke lett a konszernnek, a vállalat történetében a legfiatalabb. És akkor egyik pillanatról a másikra, mindennek vége. A Detroit melletti Dearbornban található Ford-központ főnöki emeletének luxus módra berendezett irodahelyiségét fel kellett cserélnie egy teljesen leromlott raktárépület csúf kis szobájával. A kávét ezentúl nem drága porcelánban hozta szobájába egy fehér libériás pincér, hanem neki magának kellett érte mennie, s a porcelánt felváltotta a papirpohár. Lee Iacocca most kiadott önéletrajzi témájú könyvében erre az időszakra úgy emlékszik, mintha "lelöktek volna a Mt. Everest csúcsáról." A sikeres és roppant öntudatos szuperigazgató az évi egymillió dolláros bevételek után egyszeriben úgy érezte magát, mintha minden örökre elveszett volna. Megaláztatása olyan mély volt, hogy ölni vágyott. Csak azt nem tudta, hogy magát tegye-e el láb alól vagy Henry Fordot. Éveken át arról fantáziáit, hogy "fájdalmat okozzon Fordnak". Hogy megmutassa a világnak, s elsősorban Henry Fordnak, mit is ér valójában, a legnagyobb vetélytárshoz pártolt, a Chryslerhez. S amit senki sem gondolt volna: sikerült csodát tennie. Megmentette a Chryslert a csődtől, s ezzel egy időben visszaállította régi hírnevét. Az amerikai vállalat-történelem leglátványosabb mentőakciója kétség kívül az egykori olasz bevándorló fianak, Lee Iacoccának a nevéhez fűződik. A Business Week amerikai gazdasági hetilap "Detroit hősének", "Amerika legismertebb A századfordulókor Manaust "a trópusok Párizsának" nevezték, akik egyáltalán nem tudtak a létezéséről. Az óriási gumikereslet következtében virágzó amazo- nasi kereskedelmi központban létesítették Brazília első villamossági és telefonrendszerét, sőt még egy nagyszerű operaházat is építettek, a milánói Scala másolatát. A luxus családi házakat darabonként importálták Európából és a város előkelőségei szennyesüket Portugáliában tisztittatták. A világ azonban rájó'tt, hogy olcsóbb és könnyebben hozzáférhető ázsiai gumit is vásárolhat. Napjainkban Manaus meg mindig virágzó folyó menti kikötő, de Brazília Összes városa közül itt találkozunk a legnagyobb szegénységgel. Brazília nagyra törő kísérlete az Amazonas meghódítására - mérhetetlen _ gazdagságot és mérhetetlen lehetőségeket magában rejtő terület - még mindig óriási szerencsejáték bizonytalan kimenetellel. igazgatójának" nevezte, s a Chrysler-mentö Iacocca népszerűsége olyan magasra szökött, hogy egyesek már mint fehér-házi jelöltet említették. A sikerekkel azonban nem hagyott alabb Iacocca bosszúvágya. Kiadott könyveben egyszer s mindenkorra leszámol Forddal: középpontjába saját érdemeinek kiemelese mellett elsősorban Henry Ford szakmai és emberi fogyatékosságait állította. Úgy festi le Fordot, mint részeges fickót, aki egyik partyról megy a másikra. A nevét viselő vállalatot Henry Ford mint despota vezette, s a vállalkozást sok esetben személyes tulajdonának tekintette, noha 1956 óta a tőkének mindössze negyven százaléka volt a család tulajdonában. Ford 100 millió dollárt áldozott a detroiti Renaissance Center felépítésére, amellyel’. sajat magának kívánt emlékművet állítani. A tehetséges igazgatókat elűzte maga mellöl - írja Iacocca -, csak azért, mert "túl szűk nadrágot viseltek". Iacocca emlékezéseiben azt is megemlíti, hogy kirúgása előtt nem sokkal főnöke átkutattatta Íróasztalát, telefonbeszélgetéseit lehallgattatta. A viszály esszenciája Lee Iacocca szerint: "sokkal fontosabb voltam a vállalat szamara, mint Henry". Végül mégiscsak Ford győzött, Leenek távoznia kellett, Fordék vesztesége azonban a Chrysler nyeresége lett: Iacocca hallatlan önbizalma és rámenössége nélkül az USA harmadik legnagyobb autógyára minden bizonnyal örökre eltűnt volna a süllyesztőben. Iacocca erÓskezünek bizonyult uj cégénél is: három éven belül a 35 csúcsvezetőből 33-at azonnali ,hatállyal elbocsátott. Az alkalmazottak és a munkások ezreinek kellett távozni az üzemből. Az államtól sikerült 1,5 milliárd dolláros hitelt kapnia, s végül ezzel a pénzzel húzta ki a Chryslert a bajból. A hiteleket az időközben fellendülésnek indult cég 1983 középéig az utolso fillérig visszafizette: a vérbosszút siker koronázta, Iacoccat rehabilitálták, Henry Ford pedig megszégyenült. De e ponton Iacocca túl lőtt a célon, könyvében ugyanis olyan durva hangnemben irt egykori főnökéről, hogy ezzel saját népszerűségét is aláásta. Áz óvön aluli ütésekkel végül is nem Fordnak, hanem saját magának ártott. A játszma igy döntetlennel zárult. Az Amazonas története tele van szórva korábbi nagy tervek romjaival. Henry Ford és Dániel Ludwig sokat veszítettek, amikor hasznot akartak húzni az Amazonas körzetének gumi- es fakészleteiböl. Az Amazonas területe óriási kiaknázatlan kincseket rejt magában. A folyóba 100 nagy mellékfolyó ömlik, amelyek a világ frissviz-készletenek negyedreszet tartalmazzák: teljes egészében kiaknázva, óriási mennyiségű energia termelésére alkalmasak. A trópusi dzsungelekben sok a bauxit, a nikkel, az ólom, az arany. SANTIAGO, CHILE. Több mint százan életűket vesztették és több ezren megsérültek, amikor hatalmas földrengés rázta meg az országot. A földrengés lerombolt házakat- a fővárosban, Vina del Marban és számos más városban. E három nagy varosban 11 millió lakost érintett a szerencsétlenség. Kincses Brazília
