Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-07 / 10. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 7. 1985. 74. Az elsüt két osztály javadalmazása közt kevés az eltérés. A kisbéresek az előbbiek jövedelmének felét kapják. Előfordul a negyed- vagy koldusresz is, melyet a rendes munkára már képtelen s csak csöndes csőszködésre alkalmas hűséges régi cselédek kapnak, nagyritkán, kegyelemből. Nyugdijuk nincs a cselédeknek; öregségi biztosításuk sem. Az egészrészes béres keszpenzjavadal- mazása tizenkettőtől negyven pengőig váltakozik. Ha negyven pengő, - negyven pengő egy esztendőre, akkor egy napra bőven számítva 11 fillér jut. Tegyük fel, hogy a család ót tagból. - férjből, feleségből és három kiskorú gyermekből áll. Fejenkint igy naponta 2 fillér jut. Ha családapa készpénzjó’vedelme tizenkét pengő, akkor naponta az egész családra 0.3 fillér, fejenként pedig 0.06 fillér esik. Van olyan hely is, ahol a cseléd egyáltalában semmi pénzt sem kap. Terményt körülbelül 16 méter mázsát kapnak, amennyit a három-négyezer holdas uradalom egy- egy holdján megtermelnek. A 16 méter mázsából 6 méter mázsa a búza, 5 a rozs és 5 az árpa. Az előbbi kettőből kikerül évente körülbelül 500 kilogramm kenyér és 180-200 kilogramm tészta. Azaz személyenként minden napra 23 deka kenyér és - ismét bőven számítóvá - 11 deka tésztanemű. Főzésre és tüzelésre évenként 5-6 köbméter dorongfát kapnak. A hiányt az út mentén elhullott szalmával, aszuágakkal pótoljak. A téli fűtést pedig az egy szobába zsúfolt testek természetes melegének kipárolgásaval. Kapnak azonkívül saját használatra 30fl négyszögöl kertet és 1600 négyszögöl tengeri- vagy burgonyaföldet, melyet az uradalom szánt meg. Bevetése, kapálása és ápolása az asszonyok feladata, akik egyeb dolguk miatt ezt csak vagy a munka vagy egészségük rovására tudjak elvégezni. A tengeriföldön termelt tengerit vagy burgonyát a cseled saját állatja élelmezésére fordíthatja, vagy megeheti. Eladni az uj rendelkezések értelmében nem igen szabad. Rendszerint megeszi, javarészüket még a teljes megérés előtt. A törvény megemlíti, hogy a cseledek földjeit a közepes jó minőségű földek közül kell kijelölni, gabonakonvenciőjukat pedig az eladásra szánt elsőrendű minőségből kell kiosztani. A cselédek földjét nem egy uradalom a forgo utoiso szakaszába kerülő, kiuzsorázott. földek közül jelöli ki, gabonajárandőságukat pedig oly rossz, ocsus gabonából méri ki, hogy a cselédek nem egyszer kénytelenek visszautasítani. A cseléd állatot is tarthat. Tarthat egy, vagy ritkán, két anyakocát, de a malacokat az elválasztás után el kell adnia. Tarthat körülbelül 20-30 tyúkot is. Gyermekkoromban minden tyuk után 5 tojást és minden kotlös után 5 csirkét kellett a kastélyok úrnőinek beszolgáltatni. Szabad egy-két kacsát is tartani. X. pusztán, ahol az a- pam életének utolsó esztendeit szolgálta, a cselédeknek a saját költségükön nevelt s gondozott kacsák közül minden másodikat kellett beszolgáltatniok a kastély ürnŐjének. (folytatjuk) Illyés Gyula; A PjfA/^tdh Méfie Menge le nyomában "Az alkalomhoz kevéssé illő, egyforma, csillogó, hosszú fekete ruhában ült a testvérpár a különleges tolókocsikban a héttagú törvényszék előtt. Két no egy tíztagú magyar család képviseletében, amelyből heten, a törpék, ismertek voltak a háború előtti Európa zenei termeiben. Az idősebb, Elisabeth mondta el, mi történt, amikor a vonat Auschwitzba érkezett. Mengele állt ott,( s tett dermesztő megjegyzést: "Most húsz évre van munkám". Később személyesen hozatta ki a családot az egyik gázkamrából, hogy kísérleteihez használhassa fel ókét, összehasonlíthassa a normális méretű emberekkel. Az SS egyik kórházában Mengele az egész családot meztelenül állította ki közszemlére, s a jelenlevők közül Himmler kézi kamerával filmre is vette a bemutatást." Uj elemek Eddig az idézet a londoni The Times február 6-i számának tudósításából, a Jeruzsálemben tartott különleges bíróság háromnapos munkájáról, amelyen távollétében állították itélöszék elé Josef Mengelét, az auschwitzi koncentrációs tabor hírhedt orvosát. A jelképes bíróság tagjai, köztük Telford Taylor, a nürnbergi háborús bűnösök perének amerikai ügyésze, Gideon Hausner, az Eichmann-per ügyésze, felhívással fordultak a világ összes kormányához és a nemzetközi szervezetekhez, hogy tegyenek erőfeszítést az emberiség ellen elkövetett rémtettekkel vádolt Mengele kézreke- ritésére és elitéltetesére. Nem csupán az auschwitzi tábor felszabadulásának az idei, negyvenedik évfordulója miatt idézik most fel a "halál angyalának" bűneit, felelősségét több, mint négyszáz- ezer ember haláláért. A náci bűnösök után kutató Simon Wiesenthal és mások nyomozása olyan uj elemeket tárt felszínre, amelyek a közelmúltban kínosan érintették az Egyesült Államok és Kanada kormányzatát. A hírügynökségek január végén jelentették, hogy a két ország igazságügyi minisztériuma vizsgálatot kezdett bizonyos értesülések nyomán, miszerint Josef Mengelet a második világháborút követően az amerikai megszállási övezetben elfogták, s megmagyarázhatatlan körülmények között 1947-ben szabadon engedték volna. Nem világos, pontosan mikor és hogyan hagyta el Nyugat-Németországot: esetleg már 1949-ben, mint sokan mások, álnéven, vöröskeresztes papírral, avagy csak 1951— ben szabályos útlevéllel, miként egyesek tudni vélik. Mindenesetre Argentínában annyira biztonságban érezte magát, hogy a saját névén helyezkedett el, elvált első feleségétől, majd Uruguayban nősült újra, s ez idő tá,jt a Mengele-családi cég üzleti képviselőjeként tevékenykedett. Regi fénykép Brazilián keresztül Paraguayba utazott, ahol a bajor szülök leszármazottja, Stro- essner diktátor védőszárnya alatt remélt biztonságot. Miként a Der Spiegel 1982. julius 19—i száma irta, Paraguay még a XIX. század végén kivándorló németek "paradicsomává" vált, s az ott élő németajkú közösségek a második világháború után sok nácinak nyújtottak menedéket. Megbízható szemtanuk Mengelét a hatvanas években többször is látták Asuncion- ban, noha Stroessner tagadta, hogy az auschwitzi orvos ott élt volna. Rendkívül udvariatlanul tessékelték ki 1963-ban az elnöki palotából a nyugatnémet nagykövetet, aki Adenauer megbízásából kínált volna fel nyolcmillió márkát Mengele kiadatásáért. A hivatalos és nem hivatalos zaklatások miatt a paraguayi diktátor a kínos vendéget eltanácsolta a fővárosból, de feltételezések szerint egészen a legutóbbi időszakig, sőt esetleg még jelenleg is a paraguayi határvidék dzsungeles körzetében, a Parana folyónál rejtőzik. Fordulat állna be most valóban a Mengele utáni nyomozásban? A washingtoni igazságügyi minisztérium Ígéri, hogy kész a titkosan kezelt dokumentumokat is tanulmányozni az auschwitzi orvos nyomában. A feladat nem ígérkezik könnyűnek. Az egyedüli hiteles fotó Mengeléröl még 1937-ból datálódik... Emlékezés Martina Istvánra Nagy megdöbbenéssel, mélységes fájdalommal értesültem szeretett hofitársam, az Isonzo-i fronton az első világháborúban volt bajtársam, a West Virginia bányamezőin küzdő- és szervezőtársam, magyar népünk sírig hű fia, Martina István halálá- ról. |( Először csaknem 70 évvel ezelőtt találkoztam vele, 1916 májusában Veszprém városában a hetedik tuzerezrednél, ahova 18 éves. korunkban csaknem egyidóben vonultunk be. 18 hónapon át egy ütegben szolgáltunk az Isonzo-i és Piáve-i harcokban. Azután elváltak utaink. Mas és más utón mindketten Amerikába menekültünk a Horthy- fasizmus elöl. Mint öntudatos munkást engem az akkori magyar munkás betegsegélyzÖ szervezet, az IWO, West Virginiába küldött kerületi szervezőnek. Ott egy derék magyar munkascsaládnál, Tóth Andráséknál kaptam szállást. Mindjárt az első nap bejött egy sápadt arcú, munkától ugyancsak megviselt bányász. Arca szénportól volt fekete. Bemutatkozott és megkérdezte, nem ismerem-e? "Nem ismerem"-mondtam neki. Erre azt mondja: Hát nem emlékszik Martina Istvánra, a hetes tüzéreknél? A szénpor miatt nem ismertem meg azonnal. Hogyne emlékeznék - mondtam - akkor nagybajuszé urasági cseléd voltál, aki azután a bajtársam lett a heteseknél. Röstellkedtem is, hogy nem ismertem rá azonnal, de ő megértett, összeölelkeztünk. Attól kezdve együtt küzdöttünk a bányaplézeken. Ó jól ismerte West Virginia és Virginia antracit bányamezőit és az ott dolgozó magyar és más nemzetiségű bányászokat. Tagja volt a bányász szakszervezetnek és igy az ő segítségével nagyon sok uj tagot vettem fel a betegsegélyzÓnkbe és nagyon sok uj előfizetőt szereztem akkori lapunknak, az Uj Előrének. Jéhn Ferenc, Los Angeles, Cal. /Szerkesztői megjegyzés: Tóth András évek múlva a dolgozók szervezéséért vívott küzdelemben hősi halált halt, lelőtték egy nagy bányász - sztrájk alkalmával piketeles közben. Felesége folytatta nemes munkáját a szervezet és lapunk érdekében./
