Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-09-13 / 34. szám
Thursday, Sep. 13. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. BESZÉLGETÉS prof.SZEINT GYÖRGYIVEL Szeptember 16-án lesz 91 éves a magyar nép egyik nagy büszkesége, a világhírű tudós, Trof. SZENTGYÖRGY1. Ez alkalommal legjobb kívánságaink kifejezésével közöljük Vajda Péter érdekes interjúját a szülőhazánk kiváló fiával. Woods Hole-ban vagyunk, Massachusetts államban, az Atlanti-óceán partján... ...Megjött a laboratórium gazdája, legalább hat éve nem láttam, görnyedtebb bizony, sokkal több szeme sarkában a szarkaláb. A fogadás szívélyessége, a kék szem derűje a régi. Emlékszik a hat esztendővel ezelőtti találkozóra is: az volt az utolsó napja Magyarországon, s azóta nem volt otthon. Annak az amerikai küldöttségnek volt a tagja, amely a koronát hozta vissza az Egyesült Államokból. Próbálom faggatni: a háborúról, a fasizmus elleni harcról... Az én személyes, közvetlen részvételem az idő tájt kezdődött, amikor igen nagyok voltak a magyar veszteségek a fronton. Akkor keresett fel Szegeden Alpáry Imre, aki elmondta, hogy kapcsolatban van a magyar szellemi élet egy csoportjával; azt mondotta, Hitler már vereséget szenvedett, és még mindig küldik ki a magyarokat meghalni, valamit tehát tenni kell. Ezt is mondta: sok vezető ember végül is arra jutott, amikor feltették a kérdést maguknak, hogy mindezt ki csinálja, hogy ezt nekem kellene tenni.- Hogyan érintette ez az ajánlat? Engem először nagyon kellemetlenül érintett, mert nem voltam politikus. De engednem kellett - olyan helyzet alakult ki, hogy. az országot kell megmenteni. El kellett magyarázni a szövetségeseknek, hogy nem saját kedvünk szerint léptünk be a háborúba, hogy belekényszeri- tettek bennünket. Ezért született meg a gondolat, menjek el Isztambulba - ők ezt minden vonalon előkészítik - azért, hogy az angolokkal és az amerikaiakkal ilyen értelemben beszéljek.- Hogyan zajlott le a sokat emlegetett isztambuli ut?- Működött akkortájt Isztambulban egy magyar újságíró, akinek mindenféle összeköttetései voltak, es akiben megbíztam. Miután odaérkeztem, vele léptem kapcsolatba, és ö megígérte, hogy összehoz angol diplomatákkal. Az első találkozómra két angollal egy klubhelyiségben került sor, és amikor a találkozó után végiggondoltam az egeszet, a fö problémám az volt, vajon tényleg angol volt-e az a két ember, akivel beszéltem, vagy netán német kém? Végül is, mivel nagyon jó fülem van a nyelvekhez, a kiejtéshez, arra a következtetésre jutottam, megéreztem volna, ha angolul tudó németekkel találkozom. Elmondtam, mi járatban vagyok, meghallgatott és kért, másnap hasonlóképpen találkozzunk, addig ő utasítást kér Londontól. A másnapi találkozóra ugyanolyan előzmények után került sor, és azzal fogadott, hogy megkapta a választ Londontól.- És mi volt a válaszban?- Az, hogy menjek vissza Magyarországra, állítsak fel egy titkos rádió-adóállomást, amellyel összeköttetést tarthatok fenn a brit admiralitással. A magyar kormányról azt mondtak, hogy ők, bármit mondjon Kállay Miklós, nem hisznek neki, nem tudnak vele semmire se menni. A titkos adót- aminek a siffréjere is megtanítottak- elmondásuk szerint arra akarták használni, hogy ellenőrizzék, amit Kállayéktól hallanak.- Mi valósult végül meg a titkos rádióadó tervéből?- A dolog folytatása az lett, hogy visz- szatérésem után barátom, Bay Zoltán professzor, aki kiváló szaktekintély volt a rádiótechnikában, készségesen vállalta, hogy segít a titkos rádióadó megépítésében. Ha a titkos adó terve megvalósul, akkor könnyen lehet, hogy Bay is és én is akasztófán végezzük, mert már az akkori technikával is könnyű volt bemérni egy rádióadót. A terv azonban kitudódott, és Hitler a hozzá kirendelt Horthytől ordítva követelte, hogy engem azonnal adjanak ki Németországnak: "Dieser Schwein, Szent- Györgyi" - igy titulált engem Hitler...- Ezt honnan tudja?- Utóbb megmutatták nekem a koronatanács jegyzőkönyvét. A koronatanács előtt a kormányzó beszámolt az útról. ' ...A beszélgetés következő részében elmondja, hogyan került ezután rendőri felügyelet alá, miként kényszerült menekülésre, bujkálásra a német megszállás kezdetétől a felszabadulásig, amikor is kiderült, hogy nemcsak az angolok tartották számon Szent-Györgyi antifasiszta kiállását.- A felszabadulás a városliget közvetlen közelében ért. Esterházy grófnő házának pincéjében. Az utcanévre nem emlékszem, az utolsó utca volt a liget előtt. Szóval alighogy odaérték az oroszok, jelentkezett nálam egy tiszti járőr és azt mondta, Molotov személyesen adott utasítást, hogy engem meg kell keresni, és biztonságba kell helyezni. Én erre azt mondtam, nem mehetek, nem vagyok egyedül. Velem együtt bujkált ugyanis ott a pincében a feleségem és az ő nagy családja: valamennyien igen rossz egészségi állapotban voltak. Egész kocsisor vitt bennünket Dél-Magyarországra, amely már felszabadult.- Professzor űr, később, amikor az egész ország felszabadult, Ön komoly szerepet játszott a szellemi újjáépítésben, a társadalmi konszolidációban. Itt volt például a Magyar-Szovjet Társaság megalakítása...- Alapító voltam. A gondolat, ami emögött elhúzódott, az volt, hogy a magyarokba évtizedekig igyekeztek gyűlöletet oltani a Szovjetunió iránt. Abból kellett kiindulni, hogy Magyarországot csak úgy lehet újra felépíteni, ha megértést és barátságot állítunk ennek helyére. Zilahi Lajos is nagy szerepet játszott ebben. A szovjetek tevékenységünket mindenben támogatták, fontos pozitív szerepet játszott Puskin akkori nagykövet, akivel sokszor tárgyaltam. Az oroszok nagyon nagy segítséget adtak abban is, hogy a tudományos életet megindítsam. Én voltam az uj Tudományos Akadémia kezdeményezője, de az akadémia az első, legnehezebb időben egy füszerboltot jelentett, amit az élettani intézetemben rendeztünk be, ahol az összes akadémiai tagnak - több mint ötven embernek - ingyen osztottuk az oroszoktól kapott élelmet. Jöttek a tudósok hátizsákkal: igy tartottuk életben a magyar tudományt.- Mi volt az oka annak, hogy Szent- Gyorgyi Albert eltávozott Magyarországról?- Ennek az volt az oka, hogy értesülésem volt: Rákosi azt fontolgatta, hogy engem szögesdrőt mögé kell dugni. Vagyis Rákosi volt az ok: eleinte jó viszonyban voltunk, bár barátságban nem, de nekem Rákosi mindent megtett. Amig aztán nagyon elhidegedett a viszony, és eljutott hozzam ez az értesülés...’ Újra visszatér ahhoz, ami igazán izgatja, a kutatáshoz, amely a rák okait is feszegeti, amely, mint mondja, hobbi és szenvedély is, azt kellene még sikerre vinni. És sajnálkozás nélkül, inkább tény- megallapito módon hozzáteszi: "az idő fontos most, az idó kifogy, és én már közel vagyok a végéhez." Kilencvenegy lesz hamarosan. Massachusetts, 1984. augusztus. Vajda Péter ORAVECZ IMRE: t [múlnak majd Elmúlnak majd egyszer a kínok is, a gyötrődés óramüve lejár, megáll bennem a durva szerkezet, nem húzod fel többé, elmaradnak rendszertelen látomásaid, nem ébresztesz reményt, nem hitegetsz boldogsággal, nem tartasz bizonytalanságban, nem alázod meg vágyamat, nem vetkeztetsz ki emberi mivoltomból, beleszeretsz valakibe, lehetőleg szakmádbelibe, elválunk végleg elköltözöl, és újból férjhez mégy, talán még gyermeket is szülsz megint, ha beleillik terveidbé, és lassan minden rosszat elfelejtesz, csak a jóra emlékezel, aztán a fiam megy el tőlem, frigyünk gyümölcse, akit kicsi korától én neveltem, felnő, a maga útját akarja járni, elege lesz belőlem, öregemberből, aki addigra leszek, már csak a hibáimat látja, és még a te botlásaidért is rám neheztel, noha valaha úgy, de úgy megértettük egymást, aztán elpusztul a kutyám, nem a mostani, annak késői utóda, először kihull a szőre, aztán megsüke- tül, a végén már menni se bir, sokat szenved, mielőtt kimúlna, de ir.ég a halála napján is megismer, hozzám jönne, de nem tud, magam temetem el a kertben, azontúl egészen egyedül maradok, szűkös körülmények közt élek, mindenki megfeledkezik rólam, többnyire hideget eszem, elhanyagolom magam, egy pléddel letakart karosszékben üldögélek naphosszat, csend és béke vesz körül, a múlt számomra többe nem létezik, üres vagyok, mint a kibelezett dió, és derűs, mint egy csecsemő, szerény nyugdijamat madáreleségre költőm, a cinkék már ismernek, nem repülnek el, ha az ablakhoz botorkálok, és megnézem, van-e még a párkányon napraforgó.
