Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)

1984-09-13 / 34. szám

Thursday, Sep. 13. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. Lambert Gábor: jr TRIPOLI ES RABAT Terranova Csokonai Vitéz Mihálynak is meglehetett a maga gondja, baja. Annak köszönhetjük a csalfa vak reményhez irt gyönyörű költe­ményét. Biztosan sok mindenben remény­kedett ö is, mint mindnyájan! ( Mi is lenne velünk, ha már nem reményked­hetnénk semmiben? Az ember örökké vár valamit. Valamit, ami majd sorsát megváltoz­tatja és ez alól nem kivétel a gazdag sem, pedig az ember úgy gondolná, neki semmi oka változásra. Es mégis.... Két magyarázat is van erre! Az egyik úgy szól, hogy pénz nem boldogít, a másik meg úgy, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. A gazdagnak pénze is van, kenyere is van es mégis valami ürességet érez néha... Nincs a világon ember, aki ne lesné állan­dóan a postást, akinek fogalma sincs, mekkora szerepet játszik életünkben, aki ha ma nem, hát majd holnap, ha holnap sem, hát majd holnapután hoz valamit.... Aztán csak egy csomó 'junk', vagyis magyarul szemét, amit ládánkba helyez. Néha jón egy levél is valakitől, aki nem felejtett el minket, újság is jön esetleg, aminek mindig megörülünk, de egyébként csupa 'junk"....'junk'....'junk'... Mit vár olyan nagyon az ember? Talán a világ változását várja? Aligha! Elsősorban mindig csak a saját sorsának szeretne uj irányt adni, mert ügy, ahogy van, az egy darabig ment, de most már nem jó! Családi vagy egyéb körülményeit szeretné megváltoz­tatni örök elégedetlenségében.... mert örökké elegedetlen az ember.... De nemcsak elégedetlen, hanem feledékeny is! Kétségtelen, hogy ma könnyebb az életünk, mint mondjuk a múlt században volt - bármelyik dolgozó réteget vesszük is nagyitó alá! A természetes felfelé fejlő­déstől eltekintve, nagyon sok feltaláló működött közre, hegy mindennapi életünk jobb, könnyebb legyen - a nagyon is szük­séges forradalmakról nem is beszélve, amik sok rosszat kimostak az életünkből!!! De hálásak vagyunk a sok jóért? Egészen természetesnek vesszük a villanyvilágitást, a vízvezetéket, szociális eredményeinket es tovább elégedetlenkedünk! Nem ártana egy kicsit visszanézni a múltba, ami persze nem jelenti azt, hogy veregessük vállunkat és megálljunk! Állandó fejlődésre van szükség, mert még nagyon sok javitani való lenne!! Lessük hát a postást! Egyszer majd csak hozza, amit olyan nagyon várunk... Például levelet ilyen hírekkel: 1. Az éhezés megszűnt az egész világon! 2. A háború ismeretlen fogalom lett! 3. Nincs többé irigység, önzés, kapzsiság, gyilkolás, gazemberség! 4. A bűnözés minden eszközzel való teljes kiirtása folyamatban van! Ide tartozik az is, amikor egyik ember csupán fizikai vagy szellemi fölényére támaszkodva ki akarná használni a másikat, mert a másik gyengébb vagy műveletlenebb nála! Ilyen híreket kellene hozni a postásnak, de ahhoz, hogy ezek közül egy is elérjen minket, az embert magát kellene kicserélni! Lehetséges lenne? Ne adjuk fel a reményt! A postás jönni fog! Es hoz! Ha mást nem, egy szerelmes levelet, amiről, ha tudjuk is, hogyt játszik velünk és csak csalfa vak reményekkel biztat - mégis valami. Bár már több, mint egy hete, hogy aláír­ták a szerződést, még ír.a is találgatások és kétkedő vélemények Kommentálják a marokkói-libiai államszövetség megalakítá­sáról tett bejelentést. Érthető a kíváncsi­ság, hiszen Kadhafi ezredes és II. Hasszán király nem részletezte az elképzeléseit a hogyan továbbról­Néhány évvel ezelőtt szinte elképzelhe­tetlennek látszott az is, hogy a találkozó­juk létrejöhessen, s ebfcen nem a két álla­mot elválasztó több, mint másfél ezer kilo­méter jelentette a legkomolyabb akadályt, hanem a jóval nagyobb politikai távolság áthidalása. Alapjában eltérő gazdasági, társadalmi és ideológiai rendszereket kel­lene egybegyúrni, hegy létrejöhessen az unió. Világszerte meglepődve fogadták a marok­kói Oujdában kiadott közleményt, amely azonban még nem nevezhető egyedülálló­nak. Éppen ellenkezőleg: szorosan épül abba a rendszerbe, amely a libiai diplomácia elmúlt másfél évtizedét jellemzi. Mióta Kadhafi ezredes irányítja a népi államnak nyilvánított észak-afrikai országot, min­dig is az iszlám, illetve az arab közösség érdekeinek az érvényesítése, a Tripoliból kiinduló egység létrehozása volt a vezér­elv, amely feledtetni tudta a napi politika érdekellentéteit. így Libia váratlan - és többnyire rövid életű - politikai házasságo­kat kötött már a múltban is. Először Nasz- szer Egyiptomjához közeledett - a legen­dás arab politikus mind a mai napig Kadhafi egyik példaképe. Ennek ellenére az 1969- ben tervezett libiai-egyiptomi-szudáni unió nem valósult meg. Több reménnyel kecsegtetett az arab köztársaságok föderá­ciójának triumvirátusa, amelyben Kartumot Damaszkusz váltotta fel. Az alapszerződést mindhárom ország­ban jóváhagyták, és Kairó elővárosában megnyitották a szervezet központját. Egy évvel ezután, 1972-ben Kadhafi megpró­bált tovább lépni: az egyiptomi elnökkel - aki akkor már Szadat volt - közösen be­jelentették a két ország teljes egyesíté­sét. Ezek a nagyvonalú elképzelések is füstbe mentek: mikor a libiai vezető töme­ges kairói zárán dokiáss al szerette volna siettetni az összeolvadást, Szadat egysze­rűen lezáratta a határokat. A kapuk Kairó­ban ebben az időben már a nyugati töke felé tárultak szélesre. Tripoli érdeklődése ezután a Közel-Ke­letről az afrikai földrész felé fordult: 1974- ben a tunéziai Burgiba elnökkel szándéko­zott politikai frigyre lépni. Pár nappal a bejelentés után azonban szertefoszlot­tak ezek a remények is. Tripoliban ezt követően hosszabb időre alábbhagyott a föderációs hevület. A hetvenes évek köze­pétől az olajárak ugrásszerű emelkedése kellő gazdasági hátteret teremtett arra, hegy az észak-afrikai ország önállóan pró­bálhassa meg érvényesíteni külpolitikai elképzeléseit. Legközelebb 1980-ban me­rült fel újra az egyesítés gondolata - ez­úttal Szíriával. Az elhatározást a Camp David-del és a konzervatív arab államok befolyásának a növekedésével való szembeszállás szül­te, s az izraeli-egyiptomi különalku "be­fagyasztásával" együtt merült feledésbe. Marokkóra” mind nyomasztóbban neheze­dik a Polisario Front elleni sivatagi hábo­rú diplomáciai és katonai terhe. A válasz­tási lehetőségek hiánya igy válhatott egy korábban nehezen elképzelhető szövetke­zés alapjává, jóllehet Tripoli és Rabat homlokegyenesen ellentétes nézeteket vall például a közel-keleti rendezésről is. Ne azt kutassuk, ami elválaszt, hanem azt, ami közös, hangoztatja II. Hasszán, marokkói király. Kadhafi szeptember else­jére Tripoliba hívta a szaharai-államok vezetőit, hogy közösen vitassák meg az eddi­ginél szorosabb együttműködés lehetőségeit. A BUDAPEST TOURIST A MAGYAR FÓvÁROS UTAZÁSI IRODÁJA KÉSZSÉGGEL VÁLLALJA EGYÉNI ES TÁRSASUTAZÁS MEGSZERVEZESET KEDVEZŐ ÁRAKKAL, EHHEZ KERES KAP­CSOLATOT UTAZÁSI IRODÁKKAL ÉS PARTNEREKKEL. SZOLGÁLTATÁSAINK: Incentive-turák Kulturális programok Idegenvezetés és tolmácsszolgélat Városnézések« utazásszervezés« kirándulások SZÁLLÁSFOGLALÁS az ország valamennyi szállodájában és fizetővendégszobákban. MINDEN INFORMÁCIÓVAL KÉSZSÉGGEL ÁLLUNK' RENDELKEZÉSRE Kérje konkrét ajánlatunkat és mi a legrövidebb időn belül válaszolunk. Cim: BUDAPEST 1051 Roosevelt tér 5. Telex: 22-6448 22-5687 TEGYEN ÖN IS EGY KÍSÉRLETET KÜLDJE EL HOZZÁNK VENDÉGEIT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents