Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-09-06 / 33. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 6. 1984. A BEKE HÍDÉPÍTŐI (folytatás az 1. oldalról) Nyírség Táncegyüttes szimpatikus vezetőjével, Dede Zoltánnal, szót váltottam a hazai lányokkal, fiukkal, és a flamand vendéglátókkal vörösre tapsoltam a tenyeremet a fergeteges, tüzes táncuk láttán, közben szinte azt is megbocsájtva a rendezőségnek, hogy a magyar zászlót fordítva tették a zászlórudra, s láttam-tapasztaltam, miként veszik körül a helybeliek a magyar néptáncosokat érdeklődéssel, barátkozási szándékkal, mosolyogva, mulatságos mutogatással áthidalva a nyelvi nehézségeket és mindezek láttán megint azt kellett gondolnom: ezek a nyíregyházai lányok és fiák nem csak a szép népviseletüket és a jó felkészültségről tanúskodó ügyes táncaikat hozták ide, de amellett többet is annál Annak bizonyítását, hogy igy is lehet: ismerkedni egymás kultúrájával, művészetével, egymás környezetével, életmódjával, barátkozni, ha másként nem, hát mosolygással és mutogatással, címek kicserélésével, kimondatlanul is hitet tenni amellett, hogy a feszültségektől olyany- nyira terhes világunkban is lehet feloldódni, egymáshoz közeledni. S noha nem szeretném a sovinizmus vagy bármiféle elfogultság bánét magamra vállalni, minden ilyen és hasonló alkalommal hálás vagyok azért, hogy magyarnak születtem, s azért is, hogy mi azért bárhol éljünk is, időnként a magunk lehetőségei között hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az ellentétek szitása helyett a különböző népek közötti ismerkedést, a kapcsolatok ápolását, végső soron a béke ügyét szolgálhassuk. Tasnády T. Álmos Újítsa még előfizetését! "Keverjel össze két rész malachitot, két rész azuritot százharminc rész fiatal fiú vizeletét és száznyolcvan rész ök'órepét. Tedd ezt egy edénybe huszonnégy, egyenként egyharmad résznyi kövei. Az edényt fedővel fedd le és körös-körül zárd le agyaggal. Hevítsd hat órán át.... engedd kihűlni és vedd ki a köveket. Azt találod, hogy azok smaragddá változtak!" - irta a stockholmi papiruszként ismert munkájában Avicenna, a harmadik századi alkimista. Százan és százan kutatták a varázslatos erejű bölcsek kövét, mely a közönséges fémeket ezüstté, arannyá alakítja, s évezredeken át kerestek az Örök élet italat is. Az alkimista'król a legtöbben csak annyit tudnak, hogy aranycsinálók voltak, akik hetekig-hónapokig hevitették edényeikben a különböző' anyagokat, természetesen mindhiába. Az alkimisták sokak szerint bolondos megszállottak voltak. Mások közönséges csalókként tartják számon őket. E vélemények alapjaul főként a XVI-XVIII. századi alkimisták tevékenysége szolgál, akiknek csalásairól történetek százai forognak közszájon. Ezekben sző esik a kettős falu tégelyről, melyet a csaló az olvadék kevergetése közben áttört, s innen az elrejtett kevés arany a mintába jut. Mások az aranyat a keverörűdba vagy az izzitásra használt széndarabkákba dugták. Egy Güstenhöver nevű aranyműves pedig olyan bölcsek kövét adott át az alkímiát kedvelő II. Rudolf császárnak, mely aranytartalmu volt, igy korántsem meglepő, hogy a műveletek végén arany tartalmúnak találták a tégelyben megolvasztott fémet. A fémátalakitásban hitt Bárótzi Sándor is, aki 1810-ben kiadott könyvében védelmébe vette az alkimistákat és eszméiket: " vagyon végtére még harmadik mód is, midőn a fémeket megolvasztván a tűzben, bizonyos port (ti. a bölcsek kövét)... reá vetnek, és igy egynéhány minuta alatt arannyá vagy ezüstté változtatják!" Bessenyei György sem kételkedett az aranycsinálásban, csakhogy szerinte ennek titkát a természettől kell ellesnünk. "Minden köbül, ércnek neméből melyet a természet maga sem csinál arannyá soha, nem lehet aranyat szülni... Egy arany- csinálónak meg kell lelni és ismerni a sok száz esztendő múlva arannyá lehető' dolgot"...irta 1779-ben. Az atomreaktorokban már megvalósult az elemátalakitás, mégis merész feltételezés lenne, ha arra gondolnánk, hogy az alkimisták ezt előre megsejtették. A szemfényvesztők mellett még a kiemelkedő tudósok sem tagadták az aranycsinálás lehetőségét két évezreden át, mint a XIII. század kiemelkedő’ enciklopédistája, a lovagból lett szerzetes Albertus Magnus vagy a gyakorlati kísérletezés hirdetője Roger Bacon. Királyok, császárok, de még várurak is tartottak alkimistákat, néha valóban az aranycsinálósért, legtöbbször azonban - az ennél semmivel sem különb - csillag- jóslásokért. Kopernikusz, Kepler udvari alkimistaként működött, miközben csillagászati felismeréseiket felfedezéseiket tették. Az alkimistákról aligha kellene megemlékeznünk, ha csupán aranycsináló tevékenységükhöz keresnénk magyarázatot. Avicenna müvei Az első alkimisták és az ősi mesterségek művelői közötti határt nehéz meghúznunk. Már négyezer évvel ezelőtt az egyiptomi templomokban mindkét tevékenységet végezték; itt festették a kelméket, tisztították, olvasztották az aranyat, készitették a gyógyszereket. Módosították a korábbi eljárásokat, és keresték a folyamatok magyarázatát. A mesterségek titkai egyúttal templomi titkok is voltak, melyeket beavatatlanok számára elárulni tilos volt. A szentélyekben folyt a tudományos munka is, itt figyelték meg a csillagokat, a Nap járását, dolgozták ki a számolás alapjait, fejlesztették ki a mérésre szolgáló súlyokat és az időmérést. Egyiptomon és Mezopotámián át jutottak el a tudományos és mesterségbeli ismeretek Európába, ők közvetítették a Kin’aból és Indiából származó ismereteket is, melyek továbbáramlását később Nagy Sándor hódításai elősegítettek. Bár a közönséges mesterségek csakhamar kiléptek a templomok falai közül, a tudományokat változatlanul ott művelték. A gyakorlati kémia évezredeken át önálló életet élt. Az elmélet és a gyakorlat kapcsolata kettősséget eredményezett, az egyiket mitikus homály borította, a másikat a gyakorlatiasság jellemezte. A kémia későbbi művelőinél ez jól megfigyelhető: ásványok, ércek és más anyagok pontos leírása és a folyamatok értelmezésének bonyolult kifejezése éles ellentétben áll egymással. Ezért lehetett valaki egyszerre alkimista is és a tudomány jeles képviselője is. Sokáig csak a munka kitűzött céljában különbözött az aranycsináló és a tudós, az első főként aranyat, az utóbbi gyógyszereket, festékeket kivánt létrehozni. PESTEN TÖRTÉNT... Ballagok a Rákóczi utón úgy déltájban, tikkadtan. Jól megtermett férfi, vidékinek nézem, elém áll:- Bocsánat, beszél magyarul? - kérdi kissé tétován, szemmel láthatóan nagy zavarban van. Elnevetem magam.- Már hogyne beszélnék! Hová akar menni? - kérdem. Zsebkendőt vesz elő, törÖlgeti a homlokát.- Jaj, de örülök, hogy találkoztunk! Nocsak,miért örül, hiszen nem is ismerjük egymást. Valóban öröm, jókedv sugárzik belőle. t- Hát csak a Corvin Áruházba igyekszem! Hogy most jófelé megyek-e, azt akartam megtudni. Maga az Ötödik, akit megkérdeztem, de mindegyik más nyelven válaszol. Ha én ezt elmondom otthon a falumban, tán el sem hiszik. Eleget teszek a kérésének és ö fütyürész- ve, jókedvre derülve elindul a Blaha Lujza tér felé. ^ ^ Balázs Lóránt; ____ __ V V mmdyosdniAwu Weinstock Lajos előadása Weinstock Lajos Budapesten előadást tartott a Kanadából es az USA-ból Magyar- országra települtek egy csoportjának, amelyen a Szerkesztőség részéről Reich Klára is részt vett és felszólalt. Weinstock Lajos beszámolójában ismertette az USA gazdasági, politikai életét. Szólt a szakszervezetek harcáról és a választások csatározásairól. Kihangsúlyozta, hogy az amerikai nép is békét akar, ezért szükséges a Kelet-Nyugat párbeszéd folytatása, az amerikai-szovjet kapcsolatok javítása, hogy megvalósulhasson a teljes leszerelés. Az Egyesült Államok dolgozóinak békére és munkára van szüksége, s nem pedig atomfegyverekre. q.T.
