Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-09-06 / 33. szám
Thursday, Sep. 6. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. Illyés Gyula: A Pultytáh „ népe. Cselédek szájából hallottam, hogy régen- te a vadászatnál a sorba állitott hajtókát u^y indították meg, hogy a két szélsőre ráhúzták egy-egy alaposat. "Ebből értett a banda!" - mondta nevetve az előadó, harsány kacajra ragadva hallgatóit is. A munka megindítására vagy ütemének gyorsítására is szokásos volt ez a módszer. A munka nagy fegyelem alatt folyik. Már harom-negy kapás mögött is ott áll egy pálcás parancsoló, akinek nincs egyéb dolga, minthogy _serkentse az embereket. Munkája nem könnyű. Nem is nagyon eredményes. Nem merném állítani, hogy néha egyedül nem végezne többet, ha mindazt az erőt, amit a szüntelen biztatással zsör- tolödéssel es veszekedéssel elpazarol, közvetlen munkára fordítaná. A túlhajtott ellenőrzésnek az az eredménye mindenesetre megvan, hogy az emberek, mihelyt nem tudják magukon valamelyik felügyelő tekintetét, abban a pillanatban megállnak. Ebben szinte valami hatodik érzék vezérli őket, a puszta vezetőinek állítása szerint. Közbeszéd, hogy a cselédet nem lehet szóval fölkelteni. Nem is szokásos. Nem véletlen, és nem is sértő szándékkal történik, hogy róluk szólva mindenki az állatokkal példázódik. Az, aki egy életen át jár a csigalassúságé ökrök nyomában, melyeket fektékből fölserkenteni leggyorsabban vasvillával lehet, aki reggeltől-estig bivalyfogaton ül, melyek tudvalévőén rögtön megállnak, elterülnek az első pocsolyában, mihelyt nem hallják mögöttük a sudaras ostor csípős pattogását és a kiabálást, - az elöbb-utöbb maga is átveszi ezeknek az állatoknak a tempóját, főleg ha hétszámra csak azokkal vált szót. Az ókör csak akkor mozdul, ha egy-kétszer ráüvöltenek s a béres, aki a maga módján ép úgy be van fogva, mint általában az igavonók, Öntudatlanul is hasonulni kezd az állatokhoz, melyeknek magatartása nincs minden bölcsesség, mélyebb életfelfogás nélkül. Ösztönös védekezés ez, akár a mimikri, van oka és haszna is. Nemcsak a rájuk mért dolgot végzik ilyen teknÓsbéka megfontoltsággal, a magánéletük minden mozdulata is ilyen; ilyen a hanghordozasuk, arcjátékuk, a gondolkozásuk. Mig egy béres megtörli az orrát, az félóra. A pusztaiak valóban lusták. Vagy helyesebben szólva, lassú mozgásuak. De ez a kimért lassúság szinte kísérteties; az átlagos munkaütemhez szokott emberre, ha huzamosabban nézi, úgy hat, mintha őrülteket, különös gépeket látna vagy lassított mozgófényképet. folytatjuk HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni Egy évre $ 18.- Fél évre: $ 10.Kanadába és Európába 1 évre $ 20.Megujitásra: $.................................................... Naptárra: $........................ Név:....................................................................... Cim: ...................................................................... Varos:.......................................Állam:............. Zip code:......................... AMERIKAI MAGYAR SZO 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003_____________________ Balázs Béla verseiből HOGY IS TÖRTÉNT (Alma-Ata, 1943) Hogy is történt? Nem Óbudára mentünk Csakúgy sétálni, ama első nyáron? Csodálatos! Még kezemben kezed, Es itt állunk a kínai határon. Becs, Berlin, Moszkva__Melyet mi szítottunk Messze söpört minket a fergeteg. Szép ifjú pár jöttünk mi Óbudáról Alma-Atáig, két öreg beteg. Hogy történt ez? Első szerelmes sétán A Jánoshegyre indultunk mi el És Ala-Tau, a havas szörnyeteg Mered előttünk az egekbe fel. ' i i Es Alma-Ata messze Ázsiában A város, hová kéz a kézben értünk. Csodálatos! A Zsigmond-utcán mentünk És utunkról mi soha le nem tértünk. De vilagbontó emberujhodás Poklain át még kezemben kezed. S a győzelem lángoló hajnalán Dereng az ut, mely ide vezetett. Nem látod-e már ott a Zsigmond-utcát? Alkony előtt bizony még haza érünk. Szerelmünk, hitünk, igaz harcunk útján, Egyenes utón, melyről le nem tértünk. Mert le se tértünk, gyáván meg se álltunk A Zsigmond-utca idevezetett. Szerelmünk utján egy hitünk útjára Egy égő világ üszkei felett. S majd honi földre leborulva mondjuk Áldott legyen, amely elvezetett Hontalanságba, rideg idegenbe Az út, melyen indultunk teveled. Vezetett minket lázadásba, harcba, Forradalomba és számkivetésbe. Egyenes ut volt az a Zsigmond-utca: Homályos lelkünk első ébredése. Áldott legyen a keskeny Zsigmond-utca Mely kivetett a viharos világba. Békétlen harcba, fájó vándorlásra De sötétségből a világosságba. S a magyar földet^ ha csókoljuk sírva Mondjuk, hogy áldott büs bujdosó éltünk S áldott legyen, áldott szerelmünk útja Melyen kéz-kézben végül hazatértünk. Balázs Béla, a kiváló költő, szinmüiró, a filmesztétika világszerte elismert tudósa, a múlt hó 3-án lett volna 100 éves. Ady Endre, Lukács György, Thomas Mann méltatta, szövegeit Bartók és Kodály zenésitette meg. Vezetője volt a Filmtudományi Intézetnek, tanított a budapesti, varsói, prágai és római főiskolákon. Horthy fehérterrorja elöl előbb Németországba, más nyugati államokba, majd a Szovjetunióba emigrált. Ebből a korszakból való a fenti verse, a magyar költészet és a világirodalom egyik gyöngyszeme. . __________________________________________________________________ rvenyer nyelvünk gazdag kifejezestárában különös helyet foglalnak el a kenyérre vonatkozók. Vannak köztük, amelyeket már túlhaladott az idő, másokat a társadalmi változások tettek idejemúlttá. De talán ma sincs az életnek olyan eseménye, amelyhez a népi bölcsesség ne fűzött volna egy-egy, a kenyérrel összefüggő példát. Csupán néhányat említenénk közülük, ismerteket és kevésbé elterjedteket. Kenyere nincs, s ebet tart, mondják arra, akinek nem megy valami jól és mégis felesleges dolgokra költ. Olyan mint egy tálát kenyer, mondjak arra, aki nagyon jószivü, szelíd, engedékeny. Elaludna az uj kenyérig, igy emlegetik az álomszuszékot. Maga kenyerén van, jelzi a mondás, ha valaki a saját lábára álL E^y kenyérnél jobfc a kettő, elválik a kenyer a héjától, és sorolhatnám még tovább. S aki dolgozik, az kenyérkeresö, mert megkeresi a kenyérrevalót, a régi világban az elhelyezkedes kenyérharc volt, és a munkáltató kenyeradó gazda, akinél a szegényember megkereste magának az üres kenyérrevalót. p
