Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-09-06 / 33. szám
4. BALTIMORE, Md. A tömeges munkanélküliség káros hatását évtizedeken át fogják érezni az utánunk következő nemzedékek, állítja a kongresszus közös gazdasági bizottságának most nyilvánosságra hozott felmérése. A vizsgálatot a Johns Hopkins orvostudományi egyetem tudosaj M. Harvey Brenner vezette. A jelentés szerint az 1981-82-es évek munkanélkülisége következtében _ legalább 400.000 ember hal meg várható életkorhatára előtt, más százezreket a lelki betegségek különböző fajtája fog sújtani. A bűnözök táborának szélesedése szintén ennek lesz betudható. A munkanélküliség minden egy. százalékos növekedése 1.2%-kal növeli a halálozások arányszámát, állapítja meg a jelentés, 1.7 százalékkal növeli az öngyilkosságok, 4.2 százalékkal az idegbetegségek különböző fajtáját, és 4 százalékkal a letartóztatások számát. Mindezeken felül az a tény, hogy a munkanélküliek fokozott mértékben fordulnak dohány és alkohol fogyasztásához, még magasabbra emeli az áldozatok fent említett arányszámát. “Riasztó epidémia” Részlet ülés Endre megjegyzéseiből Kassák Lajos "MUNKANÉLKÜLIEK1' c. müvéhez. Több száz könyvoldal nagyméretű freskóján, egymás mellett s mögött sokasodo alakok kemény rajzában, néhol szinte már dantei víziók zsúfolt Inferno-képén bontja ki Kassák a herakleitoszi szavakkal feleselő, szembehelyezkedő igazságát: nem a munka - a munkanélküliség a halál. S nem csupán a kenyértelenség és a hajléktalanság rettenetéinek fenyegetettsége, a test alig-alig elkerülhető hálála, egyben egy másik halál is: lassúbb, kínosabb. A társadalomból kivetett és az önmaga biztonságából kihullt lélek vergődése egy mély farkasveremben. S ha amaz - a testi kin - farkasfogakkal szaggat, emez - a lélek kínlódása - egérfogakkal, de még kérlelhetetlenebből őröL Nem dolgozhatsz? Nincs munkád? Máris elért a munkanélküliség skorbutja. De amig a valóságos skorbut csak a fogakat lazítja meg, csak a csontok vesztik el lassan mésztartalmúkat, csak gyengébb-erösebb vérzések jelentkeznek - a munkanélküliség helyrehozhatatlanab- bul rombol: az erős embert, az igaz hitet is meglazítja, a legkeményebb gerincet, önérzetet is alattomosan meglágyítja, elhajlitja az embert akár a legaljasabb komiszsághoz, s oly szerteharapodzó-tu- zes gyulladásba borit, hogy a külső világ minden érintése fáj, éget már, a világ ártatlan közeledése is ütésre késztet - s ez az ütés az aszociális, anarchista emberek vak, esztelen felelete. Kassák diagnózisa pontos, félelmetes. A munkaalkalmak hiaínya a kapitalista társadalom roppant kolosszusában, úgy látszik, azonos jelenség a vitaminok hiányával az emberi szervezetben. Betegség. A kor riasztó epidémiája. Döbbenetes tünetei: a demoralizált emberek ezrei, százezrei, a besüppedt célok, a szolidaritás lélegzetakasztó hiánya, kis koncokért elvadult kutyák marakodása vagy alázatos farkcsóválása, az embert és emberséget fenntartó csontozat összeroppanása. (A szerkesztő megjegyzése: A munkanélküliség szörnyűségei fölötti mély felháborodása, annak prófétai erejű jogos elitélése mellett több helytelen konklúzióra késztette neves honfitársunkat, a kiváló Írót, Illés Endrét. A munkanélküliség nem minden "erős AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 6. 1984. Menekültek kálváriája A "The Guardian" angliai folyóirat munkatársa, Art Harris (tudósítása Haiti Port de Paix kikötővárosból egy Miamiba menekült haiti polgárral tartott interjújáról. Amones Joseph hajnal előtt lopódzott be ebbe a távolesö kikötővárosba, hogy megkeresse a csempészt, aki megígérte, hogy a szabadság országába szállítja. Joseph, hogy elkerülje az őrséget, egész éjjel gyalogolt; 40 mérföldet tett meg hegyeken, folyókon keresztül Jean Rabéitól, a nyugati félteke legszegényebb országának egyik legszegényebb falujától. Eddig már 200 dollárt elvesztett: egy évi banántermés árát, mikor megpróbált egy Miamiba induló hajóra szállni. A rendőrök megszállták a fedélzetet, letartóztatták a kapitányt és a zűrzavarban Joseph elmenekült. Most újra megkockáztatta a menekülést, mert Haitiban nem volt se pénze, se termése, se jövője. Egyetlen reménye, hogy iskoláztathassa kisfiát, Anthony-t, akinek egy szép napon talán sikerülni fog munkát találnia és szüleit is eltarthatja. Joseph elcsípett egy vitorlást, amely La Tortue-ba, a kalózok és csempészek hírhedt szigetére ment. Ott kopogtatni kezdett az ajtókon. Volt kölcsönökből ösz- szeszedett 200 dollárja és a közbenjárónak a neve egy nyitott vitorláshoz vezette, amely veszedelmesen túlterhelt volt 58 haiti menekülttel. A kapitány egyeseket leparancsolt és mikor senki sem volt hajlandó távozni, többet ütlegeltek és lelöktek a hajóról. A viharos tenger ide-odadobálta a rozoga járművet és az átcsapó hullámok mosták állandóan a didergő Joseph-et. Az egyik utas nemt bírta és a hullámok közé vetette magát. Éjjel sokan imádkoztak. Ivóvizük elfogyott. A negyedik napon Nassau-ba érkeztek. Joseph itt négy hónapig barátoknál szállt meg, a nem létező "utazási ügynókség"-re várva, amelynek Miamiba kellett volna öt szállítania. Már 800 dollárt adott 1980- májusában egy ilyen ügynökségnek. A pénz legtöbbjét uzsorásoktól vette kölcsön, 100 százalékos kamattal. Biminibe repült és ott 10 más honfitársával egy gyorshajóval Miamiba érkezett. Utolsó 45 centjét Nassauban utcai rablók vették el tőle. "Legalább az életem megmaradt", - mondotta. Joseph most 1000 más menekülttel együtt robotol a floridai Immokalee grapefruit- ültetvényen, ahol találkoztam vele. A vándormunkásokat követve megy föl- és le a keleti partokon, krumplit szed North Carolinában, almát észak N.Y. államban és pénzt küld haza. Nagyon sok, Joseph-hez hasonló emberrel találkoztam Haitiban: farmerokkal, halászokkal, gyárimunkásokkal és a piszkos fővárosban, Port-au-Prince-ben utcai árusokkal. Ezek csak azt lesik, hogy valami Miamiba készülő hajóra juthassanak. A menekülés vágyáról senki sem mer hangosan, vagy tanuk előtt beszélni, mert mindenki megtorlástól fél. Félelem hatja át ezt a politikailag elnyomott országot, amely fölött Jean Claude (Baby Doc) Duvalier, Haiti életre választott elnöke uralkodik, aki politikai ellenségeit tömegesen bebörtonzi. Tavaly 26 belföldi újságírót dobtak ki az országból, mert megírták Haitiről az igazat. Akiknek sikerül Miamiba eljutniok, drótkerítések mogé kerülnek a rideg, szövetségi gyüjtötáborban, az Everglades mentén lévő Krómé North-ban. Kb. 2500 tengeti napjait bizonytalanságban itt és 17 más helyen, s a Portorikóban lévő táborokban, kihallgatásokra várva. Egyes haiti menekültek már annak a gondolatától is dideregnek, hogy az észak N.Y.-i Fort Drum-ba küldhetik őket, amit már most "Szibériá"-nak neveznek. A menekülteket védő aktivisták Reagan bebörton- zö politikáját megkülönböztetönek minősítik, mert csak a feketéket börtönzik be, másoknak megengedik, hogy a kihallgatások előtt dolgozzanak. Egyes menekülteket arra kényszeritették, hogy ügyvéd nélkül menjenek kihallgatásra. Vannak, akik azt mondják, hogy rácsok mögött lenni Amerikában még mindig jobb, mint ami otthon van. Az egyik menekült, Raymond elmondotta, hogy otthon, heti 12 dollár keresetéből nem tudott előrejutni. Minden fizetés alkalmával Baby Doc katonáiból többen megjelentek és részt kértek. "Ha nem adtam nekik legalább 4 dollárt, akkor jól elvertek", - mondotta. Most a szeges drótok mögött, a túlzsúfolt táborban ki tudja meddig várhat a kihallgatásra és nagy a lehetőség, hogy deportálhatják, ami számára a "biztos halál"-t jelenti. A U.S. és haiti őrség hajtóvadászatot tart a menekülőket szállító hajók ellen és akiket a hajókon találnak, azokkal a legnagyobb kegyetlenséggel járnak el. Két misszionárius elmondotta, hogv szemtanúi voltak, amikor a hajón lévők tucatjait, köztük egy állapotos nÓt, összekötözve kényszeritették 75 mérföldes gyaloglásra Mole St. Nicholas-töl a Port de Paix-i börtönbe. Később megtudták, hogy útközben, ivóvíz hiányában ketten meghaltak. ember" hitét lazítja meg. Ha demoralizál is százezreket, ezzel szemben más százezreket akcióra késztet és a dolgozók szolidaritásának nagyszerű kifejlődéséhez is vezet. t Az Egyesült Államokban pontosan a legnagyobb munkanélküliség korszakában, a nagy depresszió idején alakult ki a munka- nélküliek hatalmas mozgalma, amely idővel a munkanélküliségi és a társadalmi biztosítás törvényre emeléséhez vezetett. - Deák Zoltán.) MOSZKVA. Konstantin Csernenko, a Szovjetunió elnöke a Pravdának adott interjújában USA és az USSR közti tárgyalásokat javasolt a világűr katonai felhasználásának lehetetlenné tételére. "ElsÖ lépés lenne ez - mondotta - a tárgyalások folytatására, minden más jellegű fegyverkezés korlátozására." STATÍSZTÍkA A kormány hivatalos ügyosztálya, a Bureau of Labor Statistics (Munkaügyi Statisztikai Hivatal) szerint 1983-ban 10.7 millió volt a munkanélküliek száma. Ez azonban nem tükrözi vissza a tényleges helyzetet, mert figyelmen kívül hagyja azokat, , akik mar feladták a reményt, hogy munkát találjanak- .. , Ezen kivul a 10.7 millió munkanel^uli csak egy meghatározott időben fennálló létszámot tükröz vissza. Ha figyelembe vesszük, hogy ap év folyamán mennyien voltak munka nélkül rövidebb, hosszabb ideig, akkor még a Munkaügyi Statisztikai Hivatal szerint is 23.8 millió munkanélküliről számolhatunk be. 1983-ban nemcsak a munkanélküliek magas szamát latjuk, hanem azt is, hogy a munkanélküliek hosszabb ideig voltak munka nélkül, mint áz: előző.években.
