Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-09-06 / 33. szám
Thursday, Sep. 6. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3. Elsőrendű nukleáris kérdés. Az alábbi cikk a N.Y. Times augusztus 20—i számában jelent meg. írója John A. Osmundsen, a Times volt tudományos írója. * Számomra érthetetlen okokbol több mint egy tucat szövetségi hivatal 50 millió dollárig terjedő Összeget költ az elkövetkező öt évben, hogy megállapítsa, a por, a korom, a hamu és a füst, ami egy meghatározhatatlan méretű nukleáris háborúból szállna föl, elzárna-e előlünk a nap sugarait és hozna-e ránk "nukleáris telet", amelyben a földi élet úgyszólván kipusztulna. Be kell vallanom, jó kérdésnek látszik ez, mielőtt a dolgok még továbbra is elharapóznának. Elvégre egyre növekszik az a közhit, hogy a nukleáris háború szerencsétlensége nagyon könnyen bekövetkezhet. Dr. Richard P. Turco, fizikus és a nukleáris tél-teória egyik "atyja", egy idézet szerint azt mondotta, hogy "kezdetben nagyon sok volt a kétség" afelől, miszerint véget vethetünk a földi életnek egy kölcsönös nukleáris támadással. "Próbáltak lyukakat ejteni ebbe a feltevésbe, de ez nem sikerült." Másrészt egy másik "atya", ezúttal a hidrogénbomba atyja mondotta, hogy túl sok az, ami bizonytalan marad. Dr. Edward Teller azt a következtetést vonta le, hogy minden jóslás (feltehetően Dr. Turco kijelentése nyomán, hogy minden élet megszűnne, vagy csak az emberiség és még néhány más érzékeny faj) még rendkívül korai. Komolyan szólva, mit várhatunk egy Öt éves 50 millió dolláros kísérlettől ezekre az érdekes kérdésekre? A legrosszabb > (vagy talán a legjobb, a perspektívától függően) lenne az a válasz, hogy a háború egész biztosan minden életet kipusztitana a Földön. Mi a legjobb, amit ettől a tanulmánytól várhatunk? Nagyon valószínűtlen, hogy határozottan képes lesz felelni arra a kérdésre, kipusztit-e minden életet a nukleáris háború? A tudomány ritkán képes egyértelmi feleleteket adni, vagy egy negatívumot bizonyítani (hogy az élet megszűnne). Ezért a legtöbb, amit várhatunk az a konklúzió, hogy a nukleáris háború igenisj meg nem is, az emberi élet idő előtti kimúlását hozná magával ezen a planétán. JÓ kis vigasz. A lényeg azonban az, hegy egy ilyen eredmény pontosan oda vezet vissza bennünket - természetesen mínusz 50 millió dollárral -, ahol most vagyunk. Most sem tudjuk, mi lenne egy nukleáris háború eredménye és hogy erről pontosan bebizonyosodjunk, arról szó sem lehet és soha nem lesz. Ha az Egyesült Államok kormánya eltökélte az 50 millió dollár elköltését az apokaliptikus feltételezések kifinomult birodalmában, akkor ezt a jobb kérdést kell feltenni: mit jelent az, hogy a civilizáció fejlődése eljutott arra a fokra, amikor komolyan képes vitatkozni arról, van-e elég hatalma ahhoz, hogy kihúzza a dugót az egész földi élet ,qlol?. ............ .... VAKÁCIÓ UTÁN Amikor szerkesztőségünk a nyári vakáció után megpihenve és felfrissülve visszatér, hogy folytassa munkáját, ismét felvegye a szellemi és lelki kapcsolatot a mi kedves olvasóinkkal, rendszerint hatalmas bel- es külföldi folyóirat és számos kedves levél várja őket. Ez utóbbiakra rendszerint személyesen szoktunk válaszolni, de az idén, valamilyen okból, a rendesnél sokkal több levél várt ránk. Bármilyen szorgalmasan vála- szolgatunk is azokra, a lapszerkesztés nehéz és felelősségteljes munkája mellett bizony hetekig eltarthat, amig mindegyikre illő módon tudnánk válaszolni. Nem akarjuk várakoztatni a kedves olvasókat, ezert egy cikk keretében próbáljuk nyugtázni azokat. Személyes válaszok természetesen ezúttal is mennek majd, ahogy erre időnkből telik. Olyan sok, védtelenül kedves levél érkezett, hogy igazan nehéz eldönteni azt is, melyikkel kezdjük. Azt hiszem, olvasóink elismerésével találkozik, ha Gárdos Emil, lapunk volt szerkesztőjének mélyenszántó, baráti levele méltatásával kezdem. Mint mindig, ezúttal is megszívlelendő tanácsokat, építő kritikákat tartalmaz, amelyek fontos hozzájárulások lapunk színvonalának biztosításához. Arany János halhatatlan sorai jutnak eszembe, valahányszor a mi szeretett Szarka Jánosunktól, lapunk hűséges támogatójától, az amerikai magyar dolgozók legszebb erényeinek megtestesítőjétől kapok levelet Duquesne, Pa.-ból: "Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon Messziről lobogva tenger pusztaságon, (Szárka János) képe úgy lobog fel nékem... Hallanam dübörgő hangjait szavának." így tűnik fel nekem az amerikai munkás- mozgalom számos harcának veteránja. Kanadából két levelet is kaptunk, mindkettőben tiltakozás volt lapunk jul. 26—i számában közölt cikkünkkkel kapcsolatban. Örültem, hogy hosszú hallgatás után élet- jelt( adott magáról Tömössy László, ottani barátunk. Meglepetés volt egy levél, melyet Brazíliából kaptam egy Heller László nevű honfitárstól, aki egy volt újpesti gimnáziumi iskolatársát vélte bennem felfedezni. Sajnálattal kellett öt tévedéséről felvilágosítani, mivel én nem Újpesten, hanem Debrecenben jártam gimnáziumba. De azért biztosítom, hogy nekem nincs kifogásom az újpesti gimnazisták ellen és remélem, hogy olvasója lesz lapunknak, növelve ezzel a nem túlságosan népes brazíliai olvasótáborunkat. A humor sem hiányzott postánkból. Lapunk egyik legszellemesebb olvasója, a mi kedves örökifjú Sweet Pali barátunk, megszívlelve szerkesztőségünk sanyarú helyzetét, amely csak uborkásdiétát tesz lehetővé, küldött egy elsőrangú uborkareceptet, amelyet ezúttal nyugtázunk nagy hálával. A recept mellé még egy választási kortesdalt is küldött, melynek viszont nem fog örülni Weinberger. Telefonhívás is várt ránk, Gulya profesz- szor, a kiváló magyar nyelvtudós jelentkezett Jénából, Ny. Németországból, kilátásba helyezve cikkek küldését a lap számára, amelyek - tudjuk - kimagasló értékek lesznek olvasóink számára. Sajnos egy aggasztó hir is várt ránk. Lapunk kiváló külmunkatársa, volt ügyvezetője, a legbriliánsabb amerikai magyar irók egyike, a mi kedves Rákosi Sándor barátunk nagy beteg. Reméljük, hogy az a roppant akaraterő és szívós természet, amellyel magyar testvérei életérdekeiért küzdött több, mint fél évszázadon át, párosulva ezrek |ókivánságával, lehetővé teszi számára a súlyos kór leküzdését. Szivünk mélyéből kívánunk neki javulást. Egy megható levél idézésével zárom soraimat. Takács Lajos honfitársunk, kiváló amerikai-magyar regényíró, az "Arany- bet'úk" és a "Vihar a Yukon fölött" c. érdek- feszitó müvek szerzője, aki jelenleg egy harmadik nagyszabású regényen, a "Végtelen gyűlölet" kiadásán dolgozik, születés- napi gratulációt küldött, melyben többek között a következőket Írja: "Leányom legutóbbi levelében azt irta Pestről, hogy a magyar rádióban hallott rólad beszélni. Szerinte a rádióriport hetvenedik születésnapod alkalmával készült. Ezt a hirt örömmel fogadtam, mert korábban azt hittem, hogy idősebb vagy. Ezek szerint a mi lapszerkesztőnk aktiv munkájára még hosszú ideig számíthatunk. Hiszen szellemi frisseségüket egyesek még 90 eves korukban is megőrzik. Miért ne tartozhatnál Te is ezek közé?" Végtelenül sajnálom, hogy Takács barátom csalatkozni fog. Sajnos nem ajánlhatom sem neki, sem lapunk olvasótáborának azt, amit egy még viszonylag fiatal, csupán 70 éves szerkesztő ajánlhat életvárandóság formájában. Mig egy 70 éves ember az amerikai életvárandósági tábla szerint meg 14-15 évet várhat el, a magam korabeli 80 éves már bizony csak 5-6 évet. Szinte úgy érzem, hogy megrövidítem ezáltal a mi kedves olvasótáborunkat. Igyekszem azonban, hogy a még hátralévő években és amig képes leszek, a tőlem telhető legtöbb, legjobb teljesítményt nyújtsam nekik. Reméljük azonban, hogy az elkövetkező időszakban lesznek majd olyanok, akik átvehetik tőlünk a haladás fáklyáját és tovább fogják világítani az utat az amerikai nép, az amerikai magyarság békével ragyogó jobb jövője felé. Deák Zoltán Jeruzsálem Post. (Aug.23.) Három uj megrázkódtatás érte Izrael amúgy is ingatag közgazdaságát az elmúlt heten: növekedett a munkanélküliség fokozódásának a veszélye, miután a Histadrut és a pénzügyminisztérium nem tudott ( megegyezésre jutni a béremelés kérdésében: az infláció júliusban megközelítette a 400 százalékot és végül kiderült, hogy a pénzügyminisztérium a valóságnak nem megfelelő jelentést adott ki a kormány külföldi valutatartalékáról A Reagan kormány átszervezi az Izraelnek nyújtott amerikai pénzügyi segítséget. Nem kell majd nekünk minden évben folyamodni .kölcsöne rt,v bánéin, váz % USAvbosszu távú segélyprogramot dolgoz ki. Foglalóként úgy döntöttek, hogy az idén a két billió 600 millió dolláros segély nem kölcsön, hanem ADOMÁNY lesz. Amerika vezetői jobban vannak informálva hazank pénzügyi helyzetéről, mint az izraeli nagyközönség. A legújabb nagylelkűség annak a bizonyítéka, hogy meg vannak győződve arról, miszerint Izrael mostantól kezdve nem lesz képes bankkölcsönöket kapni sehonnan, csak az USA pénztárából... ( Vezetőink legújabb terve öt billió dolláros segély kérése Amerikától. E kérelmünket aligha fogják teljesíteni, tekintve, hogy Izrael messiánus és imperialista álmo- karRétgefve a csőd szélére jútot'tV......................
