Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-08-30 / 32. szám
Thursday, Aug. 30. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. Dr. Thaly Tibor (Budapest): MUZEUMÍ ŐRÖk Muzeális értékeink fokozott védelme kavarta fel bennem fényévek távlatából emlekeim mélyrétegét: Először vitt bennünket, második elemistákat, Ilus néni a Nemzeti Múzeumba. Az első világháború Ínséges éveiben volt ez a nagy esemény, amikor ilyen középületeket nem fütöttek. Mi is szénszünetet élveztünk, tanítás nem volt, csak a napközi meleg tanterme és a déli tejbegriz tartott bennünket össze. Fázva és unottan szemleltük a római koporsókat, amelyek olyan távol állottak tölünk, mint a Merkur. Az emeleten azonban egyszerre kigyulladt az érdeklődésünk, mert a gyönyörű disz- kardok, buzogányok, vértek és páncélfantomok kozott a sarokban igazi 48-as honvedet találtunk. Barna, paszományos dolmányban, bordoszinú nadrágban ült egy széken. Jobb lábát maga alá húzta, a másik hosz- szan, mereven nyűit előre, ezen a nadrág lötyögött és űtött-kopott falábra csavarodott, amelynek a végén gumikarika akadályozta az esetleges elcsúszást. Mi, kis taknyosok, körülálltuk és magunkban találgattuk, hogy vajon kiállítási tárgy, vagy igazi ember-e a szendergő. Amikor a hadastyán nagyot tüsszentett, mi ijedten rebbentünk széjjel. A tanító néni -, kissé távolabb - elmagyarázta, hogy ezek teremörök, ré^i nagy csaták hősei, akik eltartásuk fejében a múzeum szolgálatában állnak. Mi ezek után már minden teremben csak a honvédeket kerestük, sajnos csak kevesen voltak. En éppen akkor olvastam a "Korhadt fakeresztek" - ben a branyiszkói szuronyrohamot és a tavaszi hadjárat győztes csatáit. Az őrök mellén kitűzött érdemjelek azt az érzést keltették bennem, hogy olvasmányaim megelevenedtek és találkoztam hőseimmel. így a muzeum fogalma örökre társult és bevésődött a honvéd képzetekkel szürke állományomban. Amikor a LÓnyai utcai gimnáziumba kerültem, minden "lukas órát" a múzeumkertben ünnepeltünk rabló-pandúrral, focizással. Akkor már az én hőseim nem nagyon jártak be a hideg termekbe, csak kerti pádon Rozgonyi Piroskával szemben élvezték a napsütést. Szivarvégeket gyűjtöttünk egy Modianos dobozba, hogy megajándékozzuk őket. Ügyefogyottan settenkedtünk körülöttük, de nem volt bátorságunk, hogy megzavarjuk pihenőjüket, végre az egyik előhúzott zsebéből egy cserép pipát és mi odaugrottunk, eléje tartottuk ajándékunkat: "Ebből tessék!" A hős elvette a dobozt, morgott valamit, de mi aznap nagyon boldogok voltunk. Ady Endre temetésén már csak ketten voltak és karosszékben ültek, amikor mindenki állt. Akkor láttam utoljára 48-as honvédet. Jobb is, hogy elmentek, mert itt voltak már a 18-20 éves ravaruszkai és isonzői hősök, akik utcákon, tereken koldultak gyönyörűen dekorált csukaszürkeben. Ezek múzeumi állás helyett minden községben szobrot, hősi emlékművet kaptak, amelyeken tovább folytatták a közelharcot és kézigránát hajigálást. Soha olyan konjunktúrát a szobrászok és kőfaragók nem élveztek, mint a huszas évek elején, amikor még frissen sajgott az elvesztett apa és fiú emléke. Alig volt család, amely vérével ne adózott volna az eszeveszett gyilkolásnak. Az abonyi emlékműnek minden oldala tele volt vésve Győrökkel, Habo- nyokkal, Skultétiekkel. Sokszor olvastam végig nevüket a piactéren, de a betűk minden évben kopottabbak lettek. Lassan ezek a hősok is eltűnnek, hiszen Budapest. Pusztavacs Magyarország közepe. A Képes Újság Szerkesztősége, valamint az Országos Béketanács szervezésében ez évben is megrendezték augusztus 4-5-én a gazdag programú békefesztivált, amelyen többszázezren voltak. Hol is van Pusztavacs? Pest megyében, Dabas, illetve Pilis irányában, Örkény és Albertirsa között. Sok község, vállalat és TSZ kollektívája békezászlöval érkezett a fesztiválra. A szolnoki Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet gondozottjai ezt Írták zászlójukra: "Még alig éltünk, örök békét kérünk." A fesztivált a pusztavacsi nagyréten Gerencséri JenŐ, a Képes Újság főszerkesztője nyitotta meg. Három különbőzé színhelyen változatos programokat kínáltak a százezreknek. Zenekarok, színészek, énekesek szerepeltek a 36 órás nonstop műsorban. Jamamoto Hidenori, az Atomsérültek TŐkioi Szövetségének főtitkára igy emlékezett vissza a Nagaszaki tragédiára. "Soha nem felejtem el azt a napot. Nagaszkit 1945. augusztus 9-én 11 óra 7 perckor óriási robbanás rázta meg. A becsapódás nyomán a hősugárzás nagy körzetben okozott halálos sérüléseket. Az epicentrumtól több, mint négy kilométerre lévő házunkban úgy tűnt az egész, mintha minden előttem, alig néhány lépésnyire történt volna. Fekete lett az ég, sötétedésig hamueso esett. S mindenfelé halottak, jajveszékeló, hozzátartozóikat kereső emberek. Bátyámat egy iskola romjai alatt élve találtuk meg, sugárfertőzést kapott. A borzasztó támadás még ma is szedi áldozatait." Augusztus 4-én, szombaton délután ittas fiatalok egy csoportja, az egyik zenei program alatt rövid időre megzavarta a rendezvényt, üvegeket hajigalva. A rendezők - rendőri segítséggel - helyreállították a rendet, megfékezték a rendbontókat és folytatták a programot. Százezrek a pusztavacsi békefesztiválon. A pusztavacsi békefesztivál résztvevői békeüzenetet intéztek Hirosima és Nagaszaki lakóihoz: - Az erőegyensúly érdekében, az emberiség létének megőrzéséért a szocialista tábor is kénytelen anyagi és szellemi javakat áldozni lételeme: a béke védelmében. E javak - ha az imperialista körök propagandaeszközökkel, rakétatelepitések- kel, már a világűrt is hadszíntérnek tekintő manővereikkel fenyegetve létünket, nem vonnák el országunktól, életünket tehetnék szebbé, gazdagabbá és a holnap nemzedékének boldogságát, felhőtlen jövőjét szolgálhatnák.- Mi, ennek a vidám ünnepnek a résztvevői most tisztelettel adózunk az első atomtámadás áldozatainak emléke előtt. S kérünk benneteket, Hirosima és Nagaszaki lakói, kérünk benneteket ismeretlen japán barátaink, legyetek társaink a küzdelemben, melynek végső célja: a tömegpusztító fegyverek megsemmisítése, az agresszióról való lemondás, az ember élniakarásá- nak győzelme a halál fenyegetése felett. _ GŐcze Tibor a múlt század szülöttei. Már alig akadna annyi, ahány a rengeteg muzeum sok termét és értéktárgyait megvédhetné. Ki lesz a két utolsó a karosszékben? Vajon a mai elemisták mihez kapcsolják első múzeumi emlékeiket? EGY TRAGÉDIA ÉVFORDULÓJÁRA (folytatás az 1. oldalról) menyek voltak az üggyel kapcsolatban. John Keppel, aki 1947 és 1949 között az amerikai Külügyminisztérium tisztviselője volt, egy dél-amerikai lapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy fennáll a lehetősége annak, hogy a 007 gépet az azon elrejtett robbanószer pusztította el, mivel különben bebizonyult volna, hogy a gép felderítő feladatot hajtott végre. A dél-amerikai lap szerint Keppel a lap tokiói tudósítójának tette a fenti nyilatkozatot. Hangoztatta, hogy véleménye szerint a gép pilótája tudatosan irányította a gépet szovjet terület fölé, célja felderítés volt és a gép pusztulását benzinrobbanás okozta, amelyet a szovjet rakéta idézett elő a gép egyik szárnyának megrongálásával. Keppel 1947 és '50 között amerikai alkomul volt Moszkvában. A külügyminisztérium szószólója, Sandra McCarty "nyilvánvalóan hamis"- nak minősítette Keppel kijelentését. TÖRÉKENY TITÁN (folytatás a 6. oldalról) a szobrait, mert vissza szándékszik utazni Párizsba. "Dobd őket a csatornába!" - felelte állítólag valamelyikük, s a túl- érzekeny fiatalember alighanem igy is cselekedett. Tény, hogy Modigliani Párizsban fennmaradt, mintegy húsz szobrászati alkotása meglepően érett mestert mutat, s teljességgel hiányoznak a műtörténet számára fontos előzmények. Livorno igy most, a Modigliani-emlékkiállitás alkalmából, szerette volna előbuvárolni a csatorna mélyéről a müveket. Azok szemében, akik láthattuk Gerard Philipe-et élete egyik utolsó nagy szerepében, Modiglianiként, a Montparnasse 19 cimü filmben (1957), Gerard Philipe esendő kedvessége rákopirozódik a művész alakjára, eggyé vált az idegenből jött, Garibaldi-kendös fiatalember alakjával (a kendő, lilás selyemkendő, a művész 1919— ben festett 'ónportréján, egyik utolsó müvén is rajta van). Aki felment Párizsba, rövid élete végéig gyötrődött, hogy nem tud úgy festeni, mint Cezanne... úgy dolgozott, mint akit az ördög sarkantyúz, úgy pusztította magát itallal, kábítószerrel, mintha neki semmi sem árthatna... egyetlen irányzathoz sem tartozik, s mégis a modern művészet titánjai közül való. ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT Százezrek a pusztavacsi békefesztiválon Pusztavacs Masrvarorszáe: köze- ^
