Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)

1984-08-30 / 32. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Aug. 30. 1984. Ember Maria: # p § i i ^ losiefoemtlilán MODIGLIANI SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁRA § ■nyél Gyula: A PuAfták. Nép* Természetesen e szokások vidékek szerint több-kevesebb árnyalattal változnak. Felső Somogybán épp a fiatalokhoz nem tanácsos nyúlni; nehezen "törnek be", O. tájékán szombat estétől vasárnap éjfélig tanácsos tartózkodni a pusztaiak kezelésétől. Amilyen jámborak hétköznap, annyira izgágák és sértődékenyek vasár- és egynémely ünnep­napon, például Péter -Pálkor és Szent István napján; érdekes volna kikutatni, hogy miért épp akkor? Az ütéseket majd mindenütt némán viselik. Közmondás, hogy: "a cseléd csak akkor mukkanjon, mikor a lélek kimegy belőle". Csak P. vidéke nevezetes arról, hogy arra úgy üvöltenek még a férfiak is, "mintha ölnék őket", ami miatt pusztaszerié némi megvetéssel s gúnnyal beszélnek róluk, még a többi cselédek is. A reformátusok általában kevésbé fe- gyelmezhetők, mint a katolikusok, épp azért kevésbé szívesen alkalmazzák őket. Az ellenállás szellemét állítólag ők terjesz­tették el. Mert a háború után már akadt olyan eset is, hogy egy-egy cseléd vissza­ütött. Természetesen azonnali hatállyal eltávolították. A háború után kapott lábra rövid időre az a divat is, hogy a megsér­tett cselédek a bírósághoz, vagy a legkö­zelebbi falu csendőrségéhez panasszal fordultak. Erről rövidesen leszoktak. A csendőrök elég gyakori vendégek a pusz­tán, de nem a cselédek meghívására. Az uradalom fogadja őket, sok helyen állandó helyiséget tart fenn részükre, valami külön­álló kamrát, mely pihenő helyre, vagy egyeb célra egy pillanat alatt berendezhető. A cselédek "vallató-szobának" nevezik. A közigazgatás képviselőivel szemben a pusztaiak bizalmatlanok. A felsőbb fóru­mokhoz nehezen találnak utat, amelynek az elképzelhető okon kívül van sajátosan pusztai oka is. Számos uradalom ugyanis egyszersmind közigazgatási testület, külön­álló, úgynevezett "eszmei község", mely­nek bírája rendszerint valamelyik gazda­tiszt. Az uradalmak annak idején nyilván azért alakultak "eszmei községgé", hogy mentesüljenek az iskolafenntartás, a köz­ségi adók és egyéb közterhek költségétől, melyet a határukban fekvő falvak a vagyon alapján rónak ki azokra, akik hozzájuk tartoznak. Az eszmei község ugyan csak papíron van meg (azért eszmei), de azért független, vagyis csak magának adózik a képviselő-testület független tagjainak belátása szerint, akik szintén a gazdatisz­tek sorából kerülnek ki. ók hallgatják meg a cselédek ügyes-bajos dolgait s igyekez­nek azokban tárgyilagosán igazságot szol­gáltatni akkor is, ha a cselédeknek példá­ul az uradalommal vagy épp velük gyűlik meg a bajuk. Az bizonyos, hogy a pusztaiakkal csak emelt hangon érthet szót az ember. Ide­gennek a pusztán az a benyomása, mintha ott a levegő más közegű volna, nehezebben engedelmeskedne a hangterjedés törvényé­nek; mintha mindenki egy kicsit süket vol­na. Az emberek üvoltve és kétszer-három- szor megismételve közük gondolataikat és érzelmeiket, főleg felülről lefelé. A béresek szenvtelen, kővé meredt arccal hallgatják a harsány parancsokat s úgy mozdulnak, f mintha álomból ébrednének, úgy mint Adám, mikor még félig agyag volt. folytatjuk Mivel portrét festeni szeretett a világon a legjobban, barátai leginkább csak azt tehették érte, hogy portrét ültek neki, illetőleg azokat tekintette barátainak, akik odaültek nyomorúságos odújában a repedezett faajtó elé egy konyhaszékre és türelmesen hagyták megfesteni magu­kat. Az eredménnyél aztán többnyire nem voltak megelégedve - a festő felnagyítot­ta arcuk egyenetlenségeit, rögzítette a hús ferdeségeit, eltúlozta az orr jellegze­tességeit, megnyújtotta a nyak vonalát, sok szép női modellje mered hályogos szem­mel a világba... Bizony kevesen voltak a kortarsak közül, akiket megérintett az az újfajta poézis, amit Amedeo Modigliani hozott a modern festészetbe: mert ezek az elcsúszott fejek szépek^ hosszú nyaka­kon imbolyogva virágszálkent hajladoznak, s árad belőlük valami csendes szomorú­ság­Honfitársa, Nello Ponente olasz műtör­ténész azt írja róla kitűnő kis könyvében, hogy "Modigliani korunk egyik legendája, mítosz, melyet az Öt életeben figyelemre sem méltató társadalom hozott létre, bűne tudatában." Ezt a mítoszt szétoszlatni a művész leánya igyekezett, Jeanne Mo­digliani, aki apja halálakor egyéves volt (s akinek anyja e halál hírére kiugrott az ablakon és meghalt). Modigliani, legendák nélkül cimü könyvében, az ali^ ismert apa után "nyomozó", önnőn kilétet is kereső leány bebizonyítja, hogy annak a fiatal­embernek, akit Párizsban padlásszobáról padlásszobára hajszolt a nyugtalanság, és kocsmáról kocsmára, akit nála szegé­nyebb barátok próbáltak istápolni, olykor kis híján az éhhaláltol megmenteni, nem kellett volna oly festői mód nyomorognia: gazdag olasz családból származott, s ez a nagypolgári família nem tagadta meg őt soha, élete végéig támogatta. Csakhát Modigliani a pénzét épp úgy a szelekbe szórta, mint "firkáit" - jóllehet örökké rajzolt, viszonylag kis számú rajza maradt fenn. < Modigliani: Fiatal cigónyasszony gyermekéveL A szobrait meg a csatornába dobta. Ez ev január végén adták hirül a lapok, hogy Livornoban - ahol Modigliani száz évvel ezelőtt született - búvárok fogják átkutat­ni, művészettörténeti megbízatással, a Fosso Reale nevű csatornát. Modigliani ugyanis, miután 1905-ben elhagyta szülő­városát, hogy Párizsba menjen festeni, Párizsban megismerkedett a Romániából érkezett szobrász: Brancusi művészetével, maga is kedvet kezdett érezni a szobrá­szat iránt és 1909-ben visszatért Livorno- ba - hisz ott vannak a határban a carrarai márvanymezÓk!... A tőle megszokott meg­szállottsággal dolgozni is kezdett a kőfej­tőben, de a kőpor visszazavarta a városba (gyenge szervezetének, gyermekkori tbc- jének egyéb sem kellett). Mégis létrehoz­hatott néhány müvet; ifjúsága egyik mű­vészbarátja később elbeszélte azt az ese­tet - anekdotát? legendát? -, hogy Modigliani, az egyik livornoi kocsmában, vagy kávéház­ban azt kérdezte barátaitól, hová tehetné (folytatás a 7. oldalon) ÖN ELŐTT EDDIG BIZONYÁRA NEM VOLT ISMERETES, HOGY AZ ÓHAZA EURÓPA LEGNAGYOBB NÁD ÉS NADTERMÉK EXPORTŐRE ÉS A CÉG, MELY A MAGYARORSZÁGI TELJES NÁDVAGYON EXPORTÁLÁSÁT VÉGZI, A HADGAZDASAGI KÜLKERESKEDELMI KFT. TETSZETŐS, OLCSÓ, KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ TERMÉKEINKKEL, MINT TETŐFEDŐ NÁD IPARI NÁD NÁDSZÖVETEK NÁDLEMEZEK KERTÉSZETI TAKARÓK NÁDBÓL ÉS GYÉKÉNYBŐL KÉSZÜLT PARAVÁNOK GYÉKÉNY-ÉS KÁKASZÖVETEK SÁS (vör'ós-és fehértövü), és az ezekből készült, lakásában és kertjében sokféle célra alkalmas, a természetes alapanyagok minden szépségét megtartó termékekkel - rövid szállítási határidőkkel - mindenkor állunk rendelkezésére. Kerjen részletes ajánlatot és mi minden igénynek eleget teszünk! NÁDGAZDASÁGI KÜLKERESKEDELMI KFT 1022 BUDAPEST, Fillér utca 71. 1525 BUDAPEST, pf. 14 Telefon: 358-993, 350-365. Telex: 22-6767 nadex h

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents