Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-07-05 / 27. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 5. 1984. Illyés Gyula: A Puiaták Nép* 48. I A nyolc okrós szekér nyolc béressel és egy gazdával búzát fuvarozott a simontoi- nyai állomásra. A berakodás után az emberek kaptak valami borravalót a kereskedőtől. A pénzen szokás szerint mindnyájan dohányt akartak venni, egyik társukat bízták meg a vásárlással. Visszajövet a falu és a puszta között megálltak, hogy ki-ki átvegye a részét. Min verekedtek össze? Pontosan sose derült ki. A boltos, állítólag három krajcárral többet adott vissza. Ezt nem tudták igazságosan elosztani? A kezdetre még mindenki emlékezett egy kicsit. A vásárlással megbízott béres arculütötte a testvéróccsét, mire az ót egyre leszúrta. A késeiét a saját nagybátyja akarta megfékezni, járomsz'óggel. A továbbiakról azonban biztosat már senki sem tudott, a szemlélők is beleavatkoztak a viszályba, beleavatkozott a gazda is s igy Ő sem mondhatott sokat, mert rögtön úgy ágyékon rúgták, hogy elájult. Meddig tartott a harc? "Amikor aztan vége lett" - akik még mozogni tudtak, fölrakták az üres szekerekre azokat, akik már nem tudtak mozogni. De mire a menet a pusztára ért, ülni már csak az első szekér bérese ült, akinek csak a tenyeréből harapott ki valaki egy darabot. A többiek mind elterültek a szekér aljában, a pusztán már, érthetően, mind áldozat akart lenni... A vérre emlékszem a lámpák fénye alatt sáfrány-sárgán csillogó szalmán. Vége lett a napnak s mire vége lett, már kezdődött is a másik, a repedt csoroszlya hangjával. Teltek a napok és éjjelek, folyt az idő ijesztő gyorsasággal váltogatva a fehéret és feketet, mint a szem előtt hirtelen elrántott betűsor. Az események, a pillanatnyilag legmegrázóbbak is bele mosódtak, elvesztették igazi értelmüket. folytatjuk Beregi Tivadar (Párizs): TdlcÍ ll(OZáSOIfl Tersanszky Józsi Jenővel Tersanszky Józsi-Jenö nagy tehetséggel irt regényeit és novelláit, amelyek a Nyugatban jelentek meg, már budapesti tanítóképzős koromban ismertem és a "Kakuk Marci" humoros szerzőjének es műveinek én is egyik csodálója voltam. így érthető, hogy amikor már a francia párizsi lapoknak és ismert folyóiratoknak dolgoztam, kifejezhetetlen örömmel vet- tem a hirt, hogy Tersanszky Jozsi-Jenó Párizsban tartózkodik és szeretne velem találkozni. Persze nyomban értesítettem, hogy a közelebbi megismerkedés nagy örömet fog jelenteni nekem is. Fölkerestem a párizsi Magyar Intézetben, ahol Dobossy László, a párizsi M.I. akkori igazgatója lehetővé tette, hogy a jelenkori magyar irodalom egyik legkiválóbb reprezentánsával való találkozásom a legbarktságosabb hangulatban történjék. így. ismerkedtem meg Jenővel, Kakuk Marci már akkor hires, országszerte olvasott írójával, akinek végtelen kedvessége, vidámsága és mosolygós arca mély hatást tett rám. Éreztem barátságának melegségét, őszinte igaz jellemvonását, lelkiségének spontán megnyilatkozásait, amelyekből hiányzott az álcázott hipokrizis, a mesterkélt modorosság a kendőzött hazugság szelleme. Nekem leginkább tetszett Jenő, egyszerűsége, közvetlensége, sziporkázó humora; szellemessége pedig megejtett. Élvezet volt vele elbeszélgetni irodalomról, emberekről, kortársakrbl. Tele volt nagylelkűséggel és érzékeny szive megtiltotta, hogy rosszindulaté, kegyetlen, vitriólos kritikákat mondjon irótársairól, nem mint azok, kik nem kímélték meg tüszúrásaiktól és nyegle, fölényes értékítéleteiktől. S ha mégis olykor használta az iróniát, az sohasem volt bántó, sértő, de engedékeny, meg- bocsájtó, mert ő, aki szatirikus és humoros szemmel nézte kora feudális társadalmának csökevényeit, botorságait, dőreségeit, elmaradottságanak fonákságait, tudta, mint iró, hogy az ember még nagyon mesz- sze van a tökéletesség legmagasabb fokától, amelyről Condorcet, a haladó francia filozófus álmodott a 18. század végén. a BUDAPEST TOURIST A MAGYAR FUVAROS UTAZÁSI IRODÁJA KÉSZSÉGGEL VÁLLALJA EGYENI ES TÁRSASUTAZÁS MEGSZERVEZESET KEDVEZŐ ÁRAKKAL, EHHEZ KERES KAPCSOLATOT UTAZÁSI IRODÁKKAL ÉS PARTNEREKKEL. SZOLGÁ LTATÁSAIN K: Incentive-turák Kulturális programok Idegenvezetés és tolmácsszolgálat Városnézések« utazásszervezés« kirándulások SZÁLLÁSFOGLALÁS az ország valamennyi szállodájában és fizetővendégszobákban. MINDEN INFORMÁCIÓVAL KÉSZSÉGGEL ÁLLUNK RENDELKEZÉSRE Kérje konkrét ajánlatunkat és mi a legrövidebb időn belül válaszolunk. Cim: BUDAPEST 1051 Roosevelt tér 5. Telex: 22-6448 22-5687 TEGYEN ÖN IS EGY KÍSÉRLETET KÜLDJE EL HOZZÁNK VENDEGEIT tmtmjjest TOURIST Persze Jenő társadalomlátása és bírálata elég kifejezően és érzékeltetöen mutatta, hogy a magyar feudális, konzervatív és konok társadalompolitikai és kultúrpolitikai rendszer még nagyon is távol volt a szükséges, de elkerülhetetlen társadalom- pszihológiai fejlődéstől. Egy alkalommal, már szép tavaszi idó volt Párizsban március elején, amikor Jenővel együtt ebédeltem a Quartier Latin egyik kis régi stilusu, de jó bisztrójában. Mint mindig, jókedvű volt temperamentumához méltóan. Szerette a Bordeaux-i jó izű vörös borokat és rendelt egy palack chateau neuf du Pape-ot. Mókázott, humorizált, mint Kakuk Marci és jókat hahotáz- tunk. Amikor a fekete kávéhoz értünk, Jenő nem tudott ellenállni, hogy ne rendeljen egy Hennessy konyakot. Beszéd közben megkérdeztem tóle, mert már nyelvemet égette, hogy adna-e interjút Párizs akkori egyik legrangosabb irodalmi és művészeti hetilapjának, az "Opera"-nak irói élményeiről, életéről, a magyar irodalom akkori helyzetéről.- Tódorkám - mondta szeretetreméltó- an - hát erről lehet szó, de nem itt. Eljössz a hotelembe és ott nyugodtan, meghitten elbeszélgethetünk, távol minden indiszkret kíváncsiságtól. Igry született meg az interjú, amelyet Jenő nekem adott, kedvenc zenei hangszerének furulyázása kíséretében és amely meg is jelent az "Opera" cimü párizsi hetilap 1949. március 30-i számában, Jenő portréjával. Ez az interjú, valamint a hozzám, Párizsba küldött levelezőlapjai hűségesen tükrözték egész emberi mivoltát; szellemi és lelki magatartását, érzés és intellektuális világát kommunikáló szavaiban, amelyekből felém áradt sziporkázó, megnevettetö sajátos magyar humora, devajkodó szellemessége, az őszinteség és az igazmondás hangja, minden kertelés, előre kiszámított óvatosság, vagy agyafúrt magyarázkodas és raffinált, csinált sznobizmus nélkül. Hiszen mindent elmondhatott nekem, amit akart, feszélyezetlenül, az érdekesség, vonzó erejével. Mindig újat tudott mondani ötleteivel, humorának sajátos izével, szubjektív életszemléletével, kissé fanyarkás pesszimista és optimista, olykor temperált melankolikus tónusban. (Felesége súlyos betegsége miatt is.) Ámde ebben az interjúban és levelezőlapjaiban a személyi problémáin, gondjain, családi bajain kívül (hangszerének népszerűsítése, Kakuk Marci francia fordításának kérdése és sürgető kívánsága, feleségének súlyos szívbaja), benne van JenŐ bohém függetlenségi aspirációja, szabadság- es igazságszeretete, amely fel nem fogható volt emberszeretete nélkül; az iró folytonos, lüktető, megállíthatatlan alkotószenvedélye, harca, törekvése a valóság és a művészet szintézisének a megteremtéséért; az emberek, sorsok, hitek, szétfoszló ábrándok, remények, álmok humoros és olykor csűfondáros kifigurázása, invenciózus ábrázolása közben, amely egész teremtő lényét, szenzibilitksát és forrongó szellemvilágát hevitette és valósággal lazította, égette, az emberek butaságai, gonoszkodásai, visz- szataszitó egocentrizmusa és hazug mítoszai ellen. numat LAPUNKAT!
