Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)

1984-07-26 / 30. szám

Thursday, July 26. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. életbiztosítás MI VAR A NAGY CEGEKRE? Alapvető változások korszakába jutott az életbiztosítási "ipar". Az alapzat, amely­re az egész életbiztosítási rendszer épült: ügynökök révén szerzett életbiztosítási kötvények árusítása, amely. : halál eseten fizetendő összegek mellett alacsony kamat­tal jö'vedelmező takarékbetétet jelentett a vásárlók számára, összeomlóban van. Az 1970 óta bekövetkezett inflációs világ­ban a 4-6%-ig jövedelmező életbiztosítás nem vonzza többé a közönséget az u.n. "Whole Life" kötvények vásárlására, pedig a múltban ez volt a legtöbb biztositó válla­lat fő jövedelmi forrása. Versenyezniük kell most nekik is a pénz­es bankvilág csábító ajánlataival, amelyek 8-10% és még annál is magasabb jövedel­met ígérnek. A nagy cégeknek ennélfogva át kellett alakítaniuk életbiztosítási ajánla­taikat. Az állandó havi, negyed-, vagy felévenként fizetendő prémium mellett olyan kötvényeket szorgalmaznak, amelyek­nél úgy a prémium, mint az évi kamatjöve­delem is változik. Ezeket nevezik most e szakmában "uj hullám" életbiztosítási kötvényeknek. Az alapvető változás méreteit bizonyít­ja az a tény, hogy az ország második leg­nagyobb biztosítója, a Metropolitan, melyé­nek vagyona 60 billió dollárt tesz ki, s amelynek 451 billió dollárt kitevő életbiz­tosítása van forgalomban, jelenleg az uj üzletek felét az ilyen újfajta kötvények árusításából szerzi. Ahhoz természetesen, hogy a biztositó cégek magas kamatú kötvényeket adhassa­nak el, magas jövedelmet biztosító befek­tetéseket kell eszközölniük. Azt pedig mindenki tudja, hogy minél magasabb jö­vedelmet nyújt egy befektetés, annál na­gyobb a rizikó. A biztositó cégek, amelyek a múltban megelégedtek azzal, hogy kész­pénzüket csak a legszolidabb cégek részvé­nyeibe, vagy kötvényeibe fektessék, mint pl. vasutak, telefonvállalatok, kozszolgál­A normandiai partraszállás 40. évfordu­lóján tartott ünnepség lerendezését több helyről kritizálták elsősorban azért, mert a történelmi esemény túlélőit, a partraszál­lásban ténylegesen résztvett veteránokat még csak az ünnepély közelébe sem enged­ték. Az ezzel kapcsolatos kritikák közül ki­emelkedik az a szenvedélyes irás, amely Claude Sarraute, francia újságíró tollából a párizsi Le Monde-ban jelent meg néhány nappal az évforduló után: Mire jó ez az egész cirkusz? Mihez is hasonlított a "Jour J"-nek, a "D-Day"-nek a negyvenedik évfordulója? 1969-ben, az esemény után negyedszázaddal - az pedig igazán kerek évforduló! - nem tartották szükségesnek Normandia partjain Disneyland deszkáinak felállítását. Ezek a királyok, ezek a királynők és ezek _ a kis hercegek, ezek az állam- és kormányfők, ezek a vörös szőnyegek, ezek a i Caenban felállított, hordóban szállított pálmafák, ezek a rendfenntartó erők, ezek a helikopterek, ezek a hadihajók a kiváncsi nepre irányzott ágyúikkal, ezek az óriási légvédelmi eszközök... Mitől féltek? Hogy a németek, megsértődvén, hogy ők nem tatási üzemek, most nagy jövedelmet ígé­rő és ennélfogva kockázatosabb értékpapí­rokba fektetik azt be. A Baldwin United Corp. életbiztosítási leányvállalata tavaly csődbe jutott, miután kiderült, hogy négy billió dollár névértékű évjáradékos kötvé­nyeikre nem volt elegendő fedezet. Ugyan­ez történt egy másik, újonnan alakult és hasonló kötvényeket árusító céggel, a Charter Comp.-val. , Mindezek következményeként a régi­módi kötvényeiket feladó emberek száma egyre növekszik. Mig 1978-ban a biztosí­tottaknak csak 6.6%-a szüntette be a pré­miumok fizetését, tavaly ez az arány 10%-ra emelkedett, avagy minden tizedik biztosí­tott feladja kötvényét és más _ módját vá­lasztja pénzügyi jövője biztosítására. Jelenleg kb. 1900 biztositó működik az Egyesült Államokban. Szakértők szerint ezek közül több száz vagy csődbe jut, vagy más vállalatok fogják megvásárolni. Első­sorban a kis- és középnagyságú cégekről van szó. A felelősség ezért nem csekély mértékben azokat az életbiztosítási tiszt­viselőket terheli, akik az évek folyamán nem modernizálták intézményeiket, nem vontak be uj, friss tehetségeket a vezetés­be. Az amerikai magyarságot mindezekkel kapcsolatban az érdekli, hogy miként fogja a biztosító ipari válság érinteni ily jellegű saját, legnagyobb intézményét, a William Penn-t. Miután közelebbi információink a William Penn helyzetéről nincsenek, igy csupán azon reményünket fejezzük ki, hogy vezetősége idejében megtett min­den intézkedést avégből, hogy alkalmazkod­janak az uj idők követelményeihez. A William Penn régebben fennálló intézmény, mint az ország legnagyobb biztositó vállalata, a Prudential, amely csak 1996-ban fogja ünnepelni centenáriumát. Ez a tény is bá­torítást ad arra nézve, hogy a William Penn még sokáig fogja "nemesen kiállni" az életbiztosító ipart rengető viharokat. vehetnek részt az ünnepen, jönnek és lövöl­dözni fognak rájuk? Ez valami fordított partraszállás, szavamra! Utah Beachbe lehetetlen eljutni. 23 ro- hamrendórszázad védi körmeszakadtáig. És polgári ruhás rendőrök zászlóaljai. A detektívek egész hadseregei. 200 gorilla egyebet sem tesz, csak Reagant védi. Mitterand sem mozdul anélkül, hogy a szupercsendőrök svadronja ne venné körül. Hire járta, hogy egy szerencsétlen ame­rikai veterán, sántikálva és kitüntetések­kel boritottan, nem tudott áttörni az akadá­lyokon. Voltak érmei, csak épp nem voltak jók. Hiányzott neki a VIP, a fontos személyi­ségek jelvénye. Persze, fel is vetődhet a kérdés: mi az ördögöt keresett ő ott a mankójavai, a csörömpölő' mütyürkéivel a mellén? OK, rendben van, tízezer halott volt akkor, a leghosszabb napon. Tízezer srác az eletet adta azért, hogy győzzön a de­mokrácia. Ok ez arra, hogy az ember gyá­szoljon, és megtagadja magától a szupershow fényűzését! Lehet álmodozni. Lehet biztosítani az elnökjelölt Reagan ujramegválasztását. Es I. Ferenc elnök dicsőcségét szentesíteni. (I. Ferenc = Francois Mitterand) Tudja, Ö»„? Az átlagos, közepes nagyságú automo­bil vételára csupán egtfiarmadát teszi ki annak, amibe használata kerülni fog. Alapul véve azt, hogy az átlagos autótulajdonos kb. 120.000 mérföldet fog hajtani egy uj autóval, 33.415 dollárt fog elkölteni karbantartásra, gazolinra, parkolásra, biztosításra, stb. Ezt állítja a szövetségi Federal Highway Administration. *** Nem valószínű, hogy lapunk bármely olvasója autón érkezne a Fehér Ház­ba látogatásra. De ha ez volna a hely­zet és az illető nagy kutyákat látna az autó korul szaglászni, az nem a barátságos fogadtatás egyik jele. A Fehér Házban robbanószerek felismeré­sére betanított kutyahadsereget alkal­maznak, amelyek körülszaglásznak minden odaérkezőt. *** A francia kormány az IBM francia- országi üzemeitől kapja a legtöbb jövedelmi adót. *** Orrin Hatch, utahi szenátor és fele­sége három heti világkörüli luxusuta­zást kapott ajándékba egy izraeli és két más közel-keleti szervezettől. Bejárták e három hét alatt a Szovjet­uniót,i Egyiptomot, Jordánt, Szaud Arábiát, Kínát, Japánt és Koreát. Nem rossz "mellékjövedelemnek." *** A Rutgers Egyetem hallószerwizs- gálati intézete szerint az amerikai nép felét zavarja álmában vagy beszé­dében nagy zaj. A zaj nagyságát "decibel"-ekben mérik. Az átlagos társalgás 70-80 decibelen folyik. Egy lökhajthsos repülőgép 130 decibel zajt csinál felszálláskor. Huzamos ideig tartó zaj süketségre vezet. A cáfolatok ellenére a Reagan kor­mány mégis az idős polgárok nyugdijá­nak csöndben, minden nagyobb feltű­nés nélküli megnyirbálásával próbál­ja majd csökkenteni az óriási, 200 billió dolláros államdeficitet. Hogyan? A törvény szerint a kincstárnak minden évben emelnie kell a tarsadal- mibiztositás összegét, hogy az idős nyugdíjasok lépést tudjanak tartani az állandó áremelkedésekkel (Cost of Living Adjustment, COLA). Tervük az, hogy ha az idős polgá­roknak az infláció emelkedésével két százalékkal KISEBB emelést adná­nak, akkor ez négy év alatt, 1985 és 1989 között, 65 billió dollár megta­karítást jelentene. Három százalékos csökkentés pedig 100 billió dollárnyi meg takarítást, az államdeficit felét jelentene. Az egész természetesen nem más, mint hogy a deficitet az idós'ók szájából kivett falatokból akar­ják kiegyenlíteni. A megélhetési költ­ségek állandóan felfelé mennek, de a társadalmibiztositási jövedelem csak egy kis töredékét fedezné az áremelkedésnek. "Díszelőadása tengerparton St Dlont) e

Next

/
Thumbnails
Contents