Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)

1984-12-20 / 48. szám

16. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 20. 1984. Dr. Thaly Tibor: Keresem Nepomukit Kurcz Béla ­ILLYÉS GYULA EMLÉKSZOBA NYÍLT A SIMONTORNYAI VÁRBAN. Kevés irót ismerünk, akit a szülőföldjé­hez olyan erős, eltéphetetlen szálak kötnek, mint Illye's Gyulát. ( ( "Ahol a Balatonból csordogáló Siohoz hirtelen társul szegődik északról a Sárvíz, de mégsem ömlik belé, hanem egy várme­gye hosszán fél-másfél kilométernyi távol­ságban mellette ballag, szinte kar-karban, kacéroskodóan át-átkacsintva, mint az andalgó szerelmesek - én ott vagyok honn, az az én világom" - irta ekképp egyik mü­vében. Ebben a fél vármegyenyire terjedő határ­kijelölésben, ahol fent a Sárrét, lent a Sárköz fekszik, az egyik pont Ozora, a másik Simontornya. Rácegresröl Simontornyára vitt a poros járási ut egyik vége, ide költözött 1912- ben az Illyés-család, a faluvégi hentesház kicsi, bérelt szobácskájába, a "boldogság, a jókedv meleg fészkébe." Itt végezte Illyés Gyula az elemi iskola ötödik osztályát; itt olvasta Jókait a "történelemért" az öreg vár donzsonjának árnyékában, amely­nek tetején egykor a család jövője "köd- * lőtt.” A Kun László idejeben épült vár két tornyában található emlékkiállítás - amely november 2-án, halottak napján, az iró születése napján nyílt meg - nemcsak ne­vében, hanem témájában is a szükebb hazá­ra épül. Kéziratok, könyvek, képek, relikviák várják a látogatókat. Az emlékszoba állandó kiállítását - Illyés Gyuláné, Flóra asszony jelenlétében Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára nyitotta meg. Ö leplezte le az egykori iskola falán az emléktáblát is. A falu apraja-nagyja, s a vendégek előtt ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy hiába a halhatatlan mű, amely kincse a hazának, kincse a nagyvilágnak, ha továbbéléséhez nincs méltó utókor. Megtörtént már máskor is, hogy zseniális müvek mentek veszendőbe emiatt... Az egész életművön nyomonköVethetö törekvése - mondotta a főtitkár - szinte minden sorából kivehető szándéka: törté­nelmi egyenlőségjelet tenni végre nép és nemzet közé, s ezzel egyszerre szolgálni Illyés Gyula rajza: A simontornyai vár a nemzeti megmaradás ügyét és a nemzeti megújulást, Kölcseyvel szólva: a megmara­dást az egyhelyben maradással szemben, az előrehaladást az életben maradásért... Kiváltságos és különösen fontos egyéni adottsága, képessége volt, hogy a szét­szabdalt, marakodásokkal és ellenséges­séggel terhelt magyar szellemi életben a kiegyensúlyozó, a megértő, az értékegye- sitő szellemi vezető szerepét vállalja ma­gára. Felbecsülhetetlen szerepe volt abban, hogy a magyar szellemi élet igen nehéz történelmi időkben sem esett szét egé­szen. Az illyési tehetség és emberi minő­ség _ teremtett megfelelő légkört saját nem­zedéke számára, de a fiatalabbaknak is a gondolatok fegyelmezett rendezésére es a( közös ügyek együttes képviseletére... A nép, a nemzet és a politikai hatalom bonyolult érdekösszefüggéseiben a nép, a nemzet érdekei igazították el. Kész volt békét, ’vagy éppen szövetséget kötni a politikai hatalommal mindenkor, ha úgy látta, hogy a nép érdeke kívánja azt meg, és az együttműködés a humánum jegyeben bontakozhat ki.- Borsos Miklós szép domborművűn állí­totta a szülőföld népe elé a táj nagy fiá­nak képét, emlékeztetni a feladatra: méltó hazat teremteni a magyarságnak, hogy méltó magyarok teremjenek a hazának - zárta beszédét Pozsgay Imre. Az ünnepi est Sinkovits Imre, Kossuth- dijas színművész Tiszteletadás Illyés Gyulá­nak cimu ifbdalrni előadásával zárult. Az előzményekhez tartozik, ho^y már állt a büszke Lánchíd és Clark Adam hiá­ba taktikázott, Windischgrátz 70.000 ka­tonájával és 270 ágyúval átkelt a hevenyé­szett pallókon Budára, 1849 januárjában és megszállta a kettős fővárost. Sikerének nem sokáig örvendhetett, mert a diadal­mas tavaszi hadjárat végén a győztes hon­védség megindult Buda visszafoglalására. Az osztrák utóvéd visszavonult Pestről, miközben a bosszúszomjas Hentzi tábor­nok rommá lövette a gyönyörű pesti Duna- sort. Nepomuki mindezt nem értette. Tudo­mása szerint az uj kormány most egyesí­tette a két várost, megszüntetve az évezre­des elkülönülést és gyakori viszálykodást. Csak állt és hallgatta az ágyúzást a régi hajóhíd közepén, arccal a folyás irányába nézett. Hét pléh-csillagból álló koszorú­val a fején, lábánál piros pohárban reszke­tő lángocska égett. Állítólag Lehner Tóbiás polgármesterre hasonlított, aki megihlette es kifizette az ismeretlen barokk művészt. Nepomuki sokat látott és tapasztalt őrhelyén. Ismerte az öreg Gvadányit, Faze­kast, Csokonait, Berzsenyit, de megmo­solyogta a fiatalokat is, ha elhaladt előtte Petőfi, Irinyi, Táncsics. A pápisták mindig keresztet vetettek előtte, a kálvinisták sunyitva - lélekben háborogva ugyan - de a hetyke-büszke kalapjukhoz nyúltak, mert a hajóhíd már rozoga volt, eresztékeiben recsegett-ropogott, alatta az ár sebesen vágtatott és úszni csak a molnárlegények tudtak, de az sem mindenik. Teljes és tisz­telt néven Nepomuki Szent János, a hajó­sok, révészek és csempészek védószentje volt. Lapos pillantást vetek svájci órámra... igen, tálán nekem is... Lábai előtt koncolta fel a forradalmi tömeg Lamberg Ferenc grófot, a teljhatal­mú császári biztost. Mondhatjuk, hogy innen az ö lábai elöl indult ki a szabadság- harc. Az öreg hajóhíd - előbb ives formájában, majd kiegyenesedve - nyolcvankét évig hidalta át a két várost és most végnapjai­hoz közeledett. A szent csak 1780-ban kezdte meg védnöki működését, de ettől kezdve minden korabeli metszeten, rajzon szerepelt és nagyítómmal sokszor tanulmá- nyozgattam. 1800-ban faköpenyt kapott, de addigra ismertem már a körvonalait, gesztusait, mert a korabeli művészek ezen az európai hajóhídon gyakoroltak, főleg képeslapok számára. Mint ahogy a kezdő újságírók is (Szacsvay, Kultsár, Jókai) az­zal arattak első népszerűségüket és sikerei­ket, hogy a ven hajóhidat szidták, a korsze­rű közlekedés megbénitóját, a reakció jelképét, ahol a nemes és pap nem fizetett hídpénzt, csak a közember. A külföldiek különösen megbotránkoztak ezen a meg­különböztetésen, a hídfőknél álldogáló fogdmeglegényeken, akik mustrálgatták, vagy kétségbe vonták az átkelők nemessé­gét. Egész Európa rajtunk, nevetett, illetve a hídon, közvetve Nepomukin. De O mind­ezeken csak mosolygott jóságos, megnyug­tató, védelmet ígérő hetvenéves barokk mosolyával. Nem igaz, hogy minden szent­nek maga felé... Nem! Nepomuki két keze, mint Liszt Ferenc, vagy más zongoravirtuo- zok pianisszimót csalogató ujjai, csendesí­tettek a vizet, a hullámzást, a hidszagga- to viharokat. A hid végzete 1849. április 24-én reg­gel teljesedett be, amikor az osztrák utó­véd a budai várba menekült és maga mö­gött felgyújtotta az ócska pattogva tilta­kozó hajóhidat. Az égig csapó lángok fé­nye bearanyozta az uj és még testetlen Lánchidat. Az ilyen hajóhíd jobban ég, mint a ház­tartási szén, mert kátránnyal van átitatva. Az égő hidat a Várból ágyutüz alatt tartot­ták. tís akkor az égő hidra, az ágyutüzbe rohant egy ismeretlen pesti polgár, a má­zsás szentet a hátára vette es rohant vele a pesti partra. Nem tudjuk, ki volt, de erős volt, hős volt és talán hálával tarto­zott a szentnek, mert egyszer talán viz- haláltól menekült, vagy a kisfiát mentet­ték ki az árból... A szent nyugdíjba vonult. A Lánchidat már oroszlánokkal őriztették. Előkelő be­osztásából - hiszen nemcsak két ország­rész. hanem Kelet-Nyugat forgalma volt a védnöksége alatt - a megyeháza udvará­ra került Rexa Dezső bátyám szerint. Itt sem maradt sokáig és Siklóssy közölte, hogy egy Eötvos-téri ház udvarán kutat őriz. Azért ez már túlzás! Jó, jó, tudom, hogy helyet az ifjúságnak, hogy van kor­határ, aktivitás csökkenése, stb. de kutat, azaz vízcsapot őriztetni azzal, aki világ­részünk második legnagyobb folyamát ellen­őrizte... Újabb kutatók és várostörténészek szerint a Bálvány-utca egyik házánál az udvaron található. Meg kell keresnem, beszélnem kell vele. Interjút kérek az öreg­től, hiszen az egész reformkor, Széchenyi, Kossuth... A Megyei Tanacs portása gyanakodva néz rám és kétszer is el kell mondanom, mit keresek.- Nepomuki nálunk nem dolgozik, egyéb­kent is csak hétfőn, szerdán és pénteken, - es már el is fordul tőlem. A Bálvány-utcát - amely Götze városi tanácsosról volt elnevezve, de szótár sze­rint fordítva kapta a Bálvány nevet - nem tartom megfelelő helynek egy valódi szent számara. Nepomuki nem bálvány, akármit mondanak a luteránusok. Szerencse, hogy időközben Október 6 utca nevet kapta, mert igy már stilszerübb. A házfelügyelő a szénlehordókkal vitázik és végleges győ­zelmét, valamint a járda feltakaritasát ki kell várnom. , - Micsoda? - kérdi vissza, mintha nem jól hallana.- A réveszek es sajkasok...- Révésze'k a második emeleten laknak, de nincs otthon senki. - (Az a baj, hogy az emberek rám csak félfüllel figyelnek, (folytatás a 20. oldalon) PEST/ LEVÉL

Next

/
Thumbnails
Contents