Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-12-20 / 48. szám
Thursday, Dec. 20. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. Hoffmann Tamás „ÁG SZÜLTE ÁGÁT, ÁGA SZÜLTE VIRÁGÁT... Miért ajándékozunk karácsonykor? "Tengerszögegyibe ződ fa szütte ágot, ága szőtte levelit, levele szütte virágját, virágja szfitte szent Annát, szent Anna szütte Máriáját, Maria szütte szent fiját..."- jegyezte fel a kelés, a pokolvár gyógyítására hivatott mondókat nem is oly régen a néprajzkutató, tudományos értekezésekben pedig arról lehet olvasni, hogy ez a geneológiai felsorolás jól ismert középkori német, latin és egyéb szövegekből is. A feudális Európa országaiban tehát Jézus születésének történetéről a kereszténység, a vallas es a néphit tóbbe-kevésbe egyseges eszmerendszert formált évszázadok alatt. Erről azonban az emberiség nagyobb részé még manapsag sem vett tudomást. Az ázsiai és afrikai kontinenst meghódító nagy vallási rendszerek - ezekhez tartozott már az európai gyarmatosítók hódításait megelőzően is a világ nepességenek közel kétharmad része - semmit sem tudtak karácsony misztériumáról . Ugyanez a helyzet a Kolumbusz előtti Amerika civilizációinak és törzsi kultúráinak hitéletével. Romai gyökerek A vallástörténészek körében elfogadott álláspont szerint, a kereszténység legnagyobb ünnepe a rómaiaknak a téli napfordulóval kapcsolatos ünnepéből vált a IV. században (és azt követően) Jézus születésnapjává. Mint csaknem minden fontos ünnepet, úgy a karácsonyt is (böjti megtartóztatással és más kötelező előírásokkal megkülönböztetett) előkészületi időszak (az advent) előzte meg, ami sok -, a régebbi ünnepekkel kapcsolatos - képzetet és szo.kást hagyományozott tovább. Közülük talán a legfontosabbak a bőséget, a termékenységet varázsoló eljárások, praktikák voltak, továbbá azoknak a középkori miszteriumjátékoknak a falvakban már vagy fél évezrede terjedő változatai, melyeknek előadásakor felelevenítették az újszövetségi történet eseményeit, minthogy ily módon népszerűsítették legkönnyebben az üggyel kapcsolatos morális tanulságokat. Fontos eseménye volt továbbá ennek az ünnepnek a karácsony estéjén ostorokkal, kolompokkal és más zajt keltő eszközökkel a falu éjjeli csendjét felverő larma, ezt elsősorban a pásztorok csinálták - remélve, hogy elűzik vele a rosszat, a bajt -, a gazdák viszont ajándékkal, pénzzel fizették meg az értük való fáradozást. Ezeket az eseményeket úgyszólván sohasem örökítették meg azok a festők és szobrászok, akiknek a karácsonyi ünnepkörrel kapcsolatos képzőművészeti alkotásokat köszönhetjük. A művészet - főképp a festészet, a szobrászat, s a zeneművészet is- legbecsesebb alkotásaiban csak egy kis töredékét dolgoztak fel az ünnep széles, körű társadalmi gyakorlatából, valamint az azzal kapcsolatos képzetekből. Az európai keresztény kultúrának jéghegyéből ez csak a csúcs, noha csak ezt láthatjuk a templomokban, a múzeumokban, noha csak ennek darabjait hallhatjuk a hangversenytermekben. FŐurak gesztusa Napjaink karácsonyi szokásai közül a legfontosabbak talán az ajándékozással kapcsolatosak, és ezek sem tekintenek túlságosan távoli múltba vissza. Legalábbis abban a formában, ahogyan a modern Ilyenek voltak a mezőkövesdi betlehemesek, Gönyei Sándor 1931-ben készült képén. ‘ kereskedelem piaci mechanizmusa elönti szükséges és szükségtelen fogyasztási cikkekkel napjaink háztartásait. A rómaiak már két évezreddel ezelőtt újévi ajándékokat küldözgettek egymásnak - január elsején, Szerencset hozó süteményeket, gyümölcsöket és gallyakat. Ahogyan a karácsony egybemosódott az újévvel és átértelmeződött jelentése, módosult az ajándékozás szokása is. A középkorban főképp a hatalmi, hierarchia különböző fokain álló egyházi és világi föurak ajándékozták meg egymást, ezzel is tudatosítani akarván a társadalmi helyzetük közötti érdekkülönbségeket. A papa a bíborosoknak, az apátok a szerzeteseknek, a királyok az udvartartás népeinek, a fourak az alacsonyabb rangú nemeseknek adtak - megbecsülésük jelekent - ajándékot, nemritkán jelentős pénzösszegeket. A karácsonyi ajándék adása és elfogadása semmiképpen nem volt családi esemény. Ahogyan napjainkban a határidőnaplók, díszes kalendáriumok csereberélése a vállalatok, az államigazgatás különböző vezető tisztségviselői között sem nevezhető családi ajándékozási aktusnak és inkább hivatott a jövő évi feladatokra figyelmeztetni, mint a szeretetre vagy az önzetlen megbecsüles- re. A karácsonyi ajándékozás szokását alkalmasint a középkor végi városi élet uj normákat teremtő energiái tették családi eseménnyé. A polgárok újfajta eletvitele- vel kapcsolatos szokásokat uj szellemiseggel töltötte meg a protestáns etika, a látványos, külsöséges feudális pompával ellentétben tudatosan hangsúlyozva a családi összetartozás intimitását. Most a szülök ajándékozták meg gyermekeiket, ahogyan a középkorban is a társadalmi ranglétra magasabb fokain állók tették ezt azokkal, akik alattuk helyezkedtek el. Egészen általános volt az a képzet, hogy az ajándék valami földöntúli lénytől ered, maga a karácsonyi újszülött, jézus örvendezteti meg a család fiatalabb nemzedéket. Eleinte Szent Miklósnak tulajdonították az ajándékokat, az angolszász nyelvterület protestáns szokásai mindmáig meg is őrizték ezt a képzetet. Egy csaknem négyszáz éves német ábrázoláson, ah<pl a kis Jézus első ízben tűnik fel adakozóként, Szent Kristóf nyakában ül az isteni gyermek, a szent pedig kezében lombos fát tart (nem fenyőfát), ezen kolbász, hurka log, tisztított liba, kenyér és perec. Jézus kezében is van egy kis ajándékozandó ételféle. A fenyőfa kultusza Az örökzöld fenyőágat karácsony esti szimbólumként először a XVII. századi Elzászban alkalmazták, legalábbis innen van legrégibb adatunk róla. Persze a zöld lombokkal való házi díszítés jóval régibb eredetű, kultikus célja az épület védelme, a benne lévők szerencsés jövőjének - mágikus eszközökkel való - biztosítása. A zöld fának meg a fénynek (tehát például a gyertyának) a j'elenitése egyaránt magának az életnek szimbolizálása, amiként a tudás fája, az élet fája és a többi képzetek is ebbe a körbe tartoznak. A fával és a fénynyel kapcsolatos hit viszont sokkal régibb a karácsonyfánál, talán a történelemnek legmélyebb rétegeiben gyökerezik. Végeredményben a karácsonyfán égő gyertya és csillagszórő sok évezredes pogány múltú emlék, aminthogy a ház előtti kertben villanyégőkkel teleaggatott fenyőfa is a sötétből támadó bajt hivatott távol tartani a családi otthontól. Nálunk a karácsonyfa-állítás szokása a múlt század első felében kezdett divattá válni arisztokrata családokban. Nem volt ritka, ha főldesúr cselédeinek állitatott fenyőfát, erre helyezte el a háza szolgaiéinak szánt csekély ajándékait. Ezt a szokást igen hamar átvették a kézműiparból és kereskedelemből élő polgárok, hiszen a mült században még segédeik, inasaik többsége velük együtt, közös háztartásban élt. A falvak népe fogadta be legutolsónak a karácsonyfaállitás uj szokását. Napjainkban is találhatók még szép számmal magyar községek, ahol nem tartják a díszített faágat az ünnep elmaradhatatlan kellékének. Csaknem bizonyos viszont, hogy valamennyi otthonban akként gondolkodnak, ahogyan a sokféle kedvelt karácsonyi köszöntőben megfogalmazták: Adjon Isten minden jót, Ami tavaly szűkén vót. Gazdának bort, búzát, Gazdasszonynak tyűkot, ludat, Lányoknak, legényeknek egy- egy szép mátkát, Országunkban csendes békességet Es megmaradást. \ PÜSKI- CORVIN I ♦ HUNGARIAN BOOKS, RECORDS X 251 East 82 St. + X New York,NY 10028 X X Tel: (212) 879-8893 i X Sokezer magyar könyv, újság, hanglemez $ ♦ hangszalag t ♦ IKKA, COMTURIST, TUZEX ♦ t befizetöhely J Látogassa meg boltunkat, New Yorkban ♦ X a magyar négyed közepén. * ♦ Postán is ssánitimk a világ minden tájára. « ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦a#
