Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-12-20 / 48. szám
6. Thursday, Dec. 20. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZO ÖKÖRSÚTÉS Részlet Zilahy Lajos A Dukay család c. regényéből. Valahonnan messziről, a park fáinak lombjain keresztül a Klementina-ret irányából rezesbanda hallatszott. Mintha az őserdő üzent volna. A réztrombiták úgy recsegtek, mint az elefántbika magasba emelt ormányai. A "Ladi-ladi-lom"-ot játszották. Ennél többet nem is igen tudtak. A főúri násznép elindult, hogy résztve- gyen a falusiak mulatságában. Péter gróf a parkot és a vadaskertet elválasztó kétholdas tisztást jelölte ki a népmulatság megtartására, amelyet Klementina-rétnek neveztek, mert Menti grófné délutáni sétáiban itt szokott kissé megpihenni. A Klementina-rét most hatalmas sátrakkal volt tele, hogy ha zápor találna kerekedni, az ezerfönyi közönség borig ne ázzék. Ott volt az egész Ararát apraja- nagyja s a környékbeli falvakból is sokan eljöttek. Elő volt mar készítve minden. Ott állt a tiz méter magas pózna, simára gyalulva és vastagon befaggyuzva, tetején a kosárral, amelyben sonka, kolbász, bugyelláris, beretva, bajuszpedrő, bicska, kistükör, mindenféle földi kincs akadt. Azé a kosár, aki először tud felmászni érte és nem csúszik vissza a faggyún. Köpködte is már a markát a fiatalja a pózna körül, de csak úgy próbaképpen. Sütötték már az asszonyok a kétméteres átmérőjű lekvároslepényt, amelyet majd a fűre tesznek és hátrakötözött kézzel térdeplik körül a versenyzők. A lepény közepén azé az ötpengős ezüstpénz, aki a fogaival utat tud ásni a lepény közepéig. Pokoli mulatság lesz, a bajnokok ördögi pofát kapnak, arcuk, hajuk, csupa fekete lekvárcsimbók lesz a nagy igyekeztben. De a mulatság fénypontja mégis az ökör- sütés volt. Péter gróf megtalálta Dukay Katalin menyegzőjének iratai között az egykori ökörsütés leírását. A baj csak az volt, hogy nem talált szakembert, aki végrehajtsa. Monsieur Cavaignac, akit az előzetes tanácskozásokba is belevontak, kijelentette, hogy az egész dolog a mesék birodalmába tartozik: az ökröt nem lehet egy darabban nyárson megsütni.. Nem_jsmerte a magyarokat, akik előtt semmi sem volt lehetetlen, ha a gyomrukról volt szó. Végre sikerült elokeriteni a harmadik vármegyéből az öreg Kígyó Jánost, aki olyan szakértője volt ennek a ritka mesterségnek, hogy tavaly is öt hívták fel Pestre a szentist- vánnapi ökörsütésre. Meg is jelent Kígyó uram, alacsony kis töppedt ember, nem látszott ki belőle ekkora tudomány. Kampós meggyfabotjával hadonászva osztogatta deres rozmárbajusza alól krákogó parancsait. Mindenre személyesen ügyelt fel, mindent megtapogatott. Kézbevette a késeket, az edényeket, a "nyársat", a "mankókat", a forgató-agaso- kat, a nagy faggyúdarabokat s a sót is megkóstolta. Mindezeket jóvan, mehet! felkiáltással bocsájtotta útjára. Az ökröt előbb megnyuzatta, miután elmagyarázta, hogy sem a fejét, sem a csülkeit nem szabad levágni. Csak a torkát elmetszeni, ahol a sürgönypózna nagyságú nyárs hegye jön ki, amely a farok alatt hatolt be s a hátgerinc alatt vonult végig. Az ökör hasát csak annyira kell felvágni, hogy egy borjú beleférjen. Csak a belét, gyomrát, tüdejét, máját kell kivenni, a veseje hadd maradjon benne. Mikor mindez megvolt, előhoztak egy szalonnával spékelt fürjet. Kígyó uram kezébe vette és megvizsgálta.- Megsóztátok belül is Julcsa?- Meg, lelkem, hát hogyne sóztuk véna meg! Ne kérdezősködjék mán annyit!- Jóvan, mehet! - adta át a fürjet Kígyó uram az egyik mészároslegénynek. A fürjet beletették egy kopasztott kappan hasába... Jóvan, mehet! A kappan egy bárány gyomrába került s a bárány egy borjú hasaba fészkelte be magát. Jóvan mehet! Most a borjut tették be az ökör hasába. Szegény ökör soha nem gondolta volna, hogy ilyen módon kerül áldott állapotba. Az irdatlan nagy nyársat keresztüTüt'ót- ték a megnyúzott ökrön. De most jött csak a munka nehezebbik fele. Előállott Kontyos űr, az uradalmi főkovács, hóna alatt hozta a másfélméter hosszú vasszegeket. Ezeket az ökör gerincébe verték, úgy, hogy a szegek keresztülhatoltak a nyársgerendán es végük a hason jött ki. Nem volt egyszerű munka, nagy szakértelmet igényelt. Ennél is nehezebb volt az Ökör lábait úgy szegezni a lapockákhoz, ahogy az állat fekvöhelyzetben szokta tartani. Mert hisz az ökröt fel is kell tálalni, az asztal közepére téve. De végre ez is sikerült. Valami húsz erős ember kellett hozzá, hogy a felnyarsalt ökröt a forgatóágasokra emeljék. Ennek egyszerű szerkezete olyan volt, mint a kézzel hajtott koszorúké. Csak persze Csongos úr, az uradalmi bognár nagy forgókereket szerkesztett a nyársgerenda farok felöli végére, amely jó messzire kinyúlt, különben a nagy hőséget nem bírták volna el a forgató emberek. Kipróbálták a szerkezetet, amely nagyszerűen működött. Jóvan, mehet! A tizmázsás ökör lassan kezdett forogni.- Na gyerünk tüzet rakni! Mozogni emberek! Ne lábatlankodjatok itt gyerekek! A tűzrakáshoz is nagy tudomány kellett. Két oldalt rakták a máglyát, nem hosz- szabbat, mint az ökör. Megfelelő távolságban, hogy ne érjék a lángok a húst, csak a hőséget árasszák felé. Csak szél ne jöjjön, mert akkor szembe kell fordulni a széllel, kezdhetjük elölről az egész misku- lanciát. Az ökör szarvait és patáit vizes rongyokba csavarták, nehogy sütés közben a szaru meggyulladjon. No akkor szaladhatott volna mindenki a szagtól. Az asszonyok nagy üstökben olvasztották a faggyút és forralták a sós vizet. Ezzel a kevert lével fogják öntözni a piruló ökröt. Kötözték is már a csuprokat a mesze- lőnyelekre.- JÓvan, mehet! Fellobbantak a máglyatüzek. Pattogni kezdett a szikra, nagyokat durrantottak a száraz cserfa hasábok s a füst úgy szállt az égnek, mint valamikor Ázsiában, az őshazában. Az ökör lassan kezdett forogni a "Ladi-ladi-lom" zenéjere, mert a forgató emberek karja akaratlanul is átvette a muzsika ütemét. Sörös és boroshordőkat vertek csapra. Libbentek a szoknyák, tenyerek csapkodták a csizmaszárakat, aki tehette, táncolt. A rezesbanda kitett magáért. Igaz ugyan, hogy folyton a "Ladi-ladi-lom"-ot játszotta, de ez is nagy teljesítmény, ha arra gondolunk, hogy olyan legények alkották, mint Hal Laji, Szúnyog Józsi, az egyik biciklis postás, a másik lóvakaró. Egyik se volt idősebb tizenöt évesnél. Öt óra is elmúlt, amikor a Klementina- reten a park lombjai alól kibukkant a főúri násznép tarka csapata. A rezesbanda vakmerő elhatározással uj darabba kezdett, amely állítása szerint a Rákóczi-induló volt. Nagy éljenzés dördült; röpültek a kalapok. Dupi gróf bőkezűen osztogatta kézfogásait, bár egyik emberének sem tudta a nevét. Ziát egész gyűrű vette körül. Filippó- nak is kijutott a kérges tenyerek szorításából. Sörhabos bajuszok intéztek hozzá beszédeket és hátulról is fogatla^ öregasz- szonyok cirógatták.- Jaj lelkem, be gyönyörű! Ügyi herceg? Herceg ez is, hogyne! Még nem tud magyarul? Tud az, csak most meg van ijedve! Dupi gróf megtáncoltatta a biró feleségét. A rezesbanda változatosság okáért a "Ladi-ladi-lom"-ot játszotta. Lassankint az egész násznép összekeveredett a néppel. Kapa-kasza nyelén nagyranŐtt kezek fogták át a grófnők vékony derekát. Ott is maradt a tenyerük nyoma, ha világosabb szövetből volt a selyem. Kígyó János levett kalappal, csizmasa- rok-kattintással állt meg Dupi gróf előtt.- Kegyelmes gróf uramnak alázatosan jelentem, megsült az ökör! Ugyanezen a hangon jelentette ezt háromszáz évvel ezelőtt is Kucs Anc’orjás első étekfogó Dukay Lászlónak, amint ezt Péter gróf a levéltár feljegyzéseiben megtalálta. Közel négy óra hosszáig forgott az ökör a roppant hőségben. Most lassan megállott. Két oldalán eloltották a tüzet és az üstöket is elhordták, hogy helyet csináljanak a tálalásnak. A gőzölgő vizes rongyokat, amiket sütés közben is hideg vízzel öntöztek, leoldottak a szarvakról es a patákról. Lusztig ur, az uradalmi mázolónr.ester, már ott állt, kezében a bögrével és az ecsettel, hogy az ökör szarvát s patáit aranyra fesse. Mikor ez is megvolt, Kígyó uram sajátkezüleg kötötte fel az ökör homlokára a két szarv közé a Dukay címert a tizenegyágu koronával.- Jóvan, mehet! Öt kocsirudat dugtak át az Ökör alatt, tiz markos ember emelte le a forgató ágasokról a hatalmas pecsenyét. Nagy asztalra tették, amelyet Saru úr, az uradalmi ács külön erre az alkalomra szerkesztett. Az ökör most olyan mozdulattal ült az asztalon, maga alá húzott lábakkal, mint minden ökör, ha lepihen, csak éppen most meg volt sülve. De hogyan! A rózsapiros és mélybarna legszebb árnyalataiban ropogósán ragyogott, hiszen sütés közben állandóan faggyúval öntözték. Ott feküdt a tizmázsás ökör, homlokán a Dukay-cimer- rel, hatalmas, villás arany szarvainak, arany patáinak és roppant hústömegének reneszánsz pompájában. Péter gróf meg volt elégedve a művel. Szaladjon csak valaki Cavaignac mesterért, hadd nézze meg, mit tud a magyar. Remek illat töltötte meg az egész Klementina-rétet. A tánc félbemaradt és Hal Laji is pihenőt engedélyezett a "Ladi-ladi-lom"-nak. Valaki elkiáltotta magát, mint a képviselő- választáson:- Éljen Kígyó János! Hát bizony, éljen. Ekkora tudomány ilyen kis emberben. De a nagyapja még a Grassalkovicsoknál volt sütömester. Apáról fiúra száll ez a tudomány.- A késeket ide! - adta ki a parancsot Kígyó uram. Hozták is már az asszonyok nagy ruháskosárban a rengeteg konyhakést. Most f következett az utolsó díszítés: száz es száz kést vertek az ökörbe. Olyan lett a sok fekete késnyéltől, mint valami őskori tüskés állat. Kigyo János odakinalt egy nagy kést Dupi grófnak s mikor látta, hogy a gróf tanácstalanul nézegeti az ökröt, hogy melyik oldalán kezdje meg, odasűgta a fülibe:- A szegyibül uram, a szegyibúl. Az most a java! Mikor aztán később az éles kések darabolni kezdtek az ökröt, a főúri társaság visszavonult a kastélyba.
