Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-07-19 / 29. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 19. 1984. Az öregedés Az idős embert túlnyomóan negativ élmények érik. A vele szemben csökkenő elvárások az elértéktelenedés érzését fokozi •• , f zak. Ez az öregeket különösen erzekennye, labilissá teszi. Minden, számukra uj hatással könnyen szembefordulnak, a változással szemben ellenséges beállítódás alakulhat ki. Ez esetenként a pszichés egyensúlyt is felboríthatja, például házastars elvesztése, a régi lakás felcserélése. Az öregember szeretne maga felé fordítani környezete érdeklődését, érzelmeit. Ezért folytonosan panaszkodik siránkozik. A betegségtől, haláltól való félelem, a fájdalom, a fizikai korlátozottságok jelentősége növekszik. Az élettől kévés örömet kapó öreg egocentrikussá, önzővé válik. Ez a környezetben ellenérzéseket ébreszt. Ezért kritikusan, esetleg negatívan viszonyul kó'rnyezetéhez. Ez elősegíti saját korábbi életének felerősítését, a régi emlékek megszépülnek, túlértékeltté válnak. A fokozódó Önzés, nézeteinek mindenáron való érvényesítése, jogainak, érdemeinek hangoztatása egyben azt is jelenti, hogy az uj helyzethez alkalmazkodni nem tudott. Az a sajátos ellentmondás jellemző az öregedő ember helyzetére, hogy éppen akkor kell uj életmódhoz, környezethez alkalmazkodnia, amikor alkalmazkodóképessége csökken a legjobban. Az idős ember pszichéje sajátos egyensúlyi állapotban van, mely fogyatékosságokból és azok kompenzációjából áll. Ha ez az egyensúly felbomlik, létrejön az öregkori elmebetegségek valamilyen formája. Elégtelenné válik a sajátos életmódhoz való viszonyulás, ami főleg azoknál gyakori, a«ik már aktiv életükben kiegyensúlyozatlanok voltak. Minél reálisabb valakinek az önismerete, annál jobban tud alkalmazkodni a mindenkori körülményekhez. A kiegyensúlyozott öregkorhoz sok külső és belső tényező Összhangja szükséges. Aki gyermekkorában, felnőttkorában nem volt harmonikus, nyilván öregkorában sem válik azzá. Az öregkor sajátságai minden embernél attól függnek, hogyan alakult az alapszemélyisége, milyen volt az életútja, hogyan boldogult a családjában és a társadalomban. Az aktiv, túlbuzgó emberek közül sokan összeomlanak a nyugalomba vonulás után. Azok szürkülnek el, akik a saját szakmájukon kivúl nem foglalkoztak mással. Ezeket az embereket az izoláció, a pszichés elhatárolódás veszélye fenyegeti. Minél passzívabb az idős ember, annál nagyobb a kockázata a korlélektani tünetek megjelenésének. HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni Egy évre $ 18.- Fél évre: $ 10.Kanadába és Európába 1 évre $ 20.Megujitásra: $.................................................... Naptárra: $........................ Név: ...................................................................... Cim:..................................................................... Város:......................................Állam:............ Zip code:......................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 JULIUS 19-25. 19. Móra Ferenc, kiváló írónk születése 1879. 20. Petrarca, nagy olasz költő' születése 1304. 22. Emma Lazarus, amerikai költő születése 1849. ÜZENET ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓRA Kedves Barátaim, ti kevesek, akik még megmaradtatok s összejöttetek ez uj érettségi találkozóra, hozzátok szólok innen a távolból. Hozzátok szólok és köszöntelek benneteket az ötvenötéves találkozónk alkalmából. Sajnos ismét nem jelenhetek meg közöttetek és remélem megértitek. Ez nem jobb szándékomon múlott. Pedig, hogy szerettem volna mégegyszer látni mosolygós arcotokat, lelkes tekinteteket, melyet még a huszas évek óta őrzök, meleg szeretettel lelkemben. Szerettem volna forró kézszóritással es baráti öleléssel jelezni, mennyire egynek érzem magam veletek és mennyire hozzátok tartozom. De hát, mint a nóta mondta: "SORSUNKBAN NINCS KÍMÉLET" s nem jöhettem. Tudom, soraink megritkultak s tartásunk sem oly sudár, mint akkor volt, amikor az életbelépés küszöbén megígértük egymásnak a viszontlátásokat. Az egykor pirospozsgás arcokat már megszántották az évek s a ráncos redők gondok és bajok emlékeit jelzik. Higyjétek el, szerettem volna megegyszer ott lenni és beszélgetni veletek az elmúltakról és még mindig, még ily korosán - de nem öregen - is tervezgetni a jővót. Szerettem volna megmondani nektek, milyen büszkén vallom magamat itt, nemcsak volt győri diáknak, volt KERISTANAK, de azon túl mily büszkén vallom magamat annak a Magyarországnak ideszarmazott fiának, melyet Ti nehéz munkával és erős hittel építettetek olyanná, amilyen az ma. Hirdetem itt, hogy az az ország a mi nemzedékünk idejében olyan messze haladt előre, hogy büszkeséggel tekinthetnek vissza nemzedékünk tagjai a múltra, épitó, alkotó munkájukra. Szerettem volna valami értékeset, valami maradandói adni nektek erre a mai összejöveteletekre. De a magamfajta poéta csak leirott szavait adhatja nektek, mert más, megfogható javai nincsenek. Itt küldöm tehát két Írásom egy-egy példányát. Az egyik Győr-röl (is) szól, a másik egy volt győri diák utibeszá mólója. Ha bármelyik is elég méltó e nagy kitüntetésre, kérlek olvassátok fel azt összejöveteleteken. Kellemes órákat kívánok nektek találkozótokon, jo egészséget valamennyieteknek és csendes, boldog éveket az eljöven- dökre. Koós Zoltán LILCO SZTRÁJK Kolosszális tévedésük árát alkalmazottaik báréból akarják megtéríteni. NEW YORK, N.Y. A Long Island Lighting Company (LILCO) 3.900 szervezett munkása (az International Brotherhood of Electrical Workers tagjai) sztrájkba lépett. A sztrájk lényegét csak u^y tudjuk kellően felmérni, ha ismerjük az előzményeket. A LILCO évekkel ezelőtt elhatározta, hogy atomerőmüvet épít a környéken. A vezetők azt hitték, hogy 350 millió dollár elég lesz tervük kivitelezésére. Megkezdődött az építkezés, de úgyszólván havonta újabb milliókat kellett befektetni. Az építkezés még nem ért véget, amikor a vállalat már több, mint négyezer millió dollárt költött az építkezésre. Ezenfelül az atomerőmű (Shoreham) környékének lakosai ellenzik az üzemeltetést, mert baleset, szerencsétlenség esetén nincs lehetőség a meneküisére. Eddig a szövetségi kormányközeg, a National Nuclear Regulatory Comm. nem adott engedélyt a Shoreham Üzembe helyezésére. Az a tény, hogy a vállalat vezetői elszámitották magukat és 350 millió dollár helyett tízszer annyit költöttek az építkezésre, súlyos gazdasági válságba sodorta a LILCO-t. Ennek a baklövésnek a káros következményeit a munkások és a villanyfogyasztók vállára akarják hárítani. Már eddig 1000 alkalmazottat elbocsátottak és a megmaradt munkások százait áthelyezték ezek helyére, alacsonyabb fizetéssel. Mindez a sztrájk előtt történt. Amikor a kollektiv munkaszerződés lejárt, ót százalékos bérlevágást, a fizetett ünnepnapok néggyel való csökkentését, a betegbiztosítási járulék felemelését ajánlották a munkásoknak, akik ezeket a javaslatokat elvetették és szám szerint 3.900-an sztrájkba léptek. A LILCO most 1450 szervezetlen alkalmazottal akarja ellátni a villanyszolgáltatást. ( A szervezetlen alkalmazottak - sztrájktörők - részére ágyakat állítottak fel, konyhát rendeztek be, hét napon át kell dolgozniuk naponta 12 órát. ( ( A vállalat vezetői abban reménykednek, hogy leverhetik a sztrájkot és a munkások fokozott kihasználásával megoldják majd problémáikat, helyreállíthatják a részvényesek jutalékát. A LILCO vezetői a sztrájk után a villanyáram dijának lényeges emelését fogjak majd életbe léptetni. II.