Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)

1984-11-08 / 42. szám

Thursday, Nov. 8. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. Dr. Biikkhegyi László; “QUO VADIS”AM ERIKA? Arra az esetre, ha Ronald Reagan győz­ne , mint ahogy azt az agymosó intézmé­nyek naponta hangoztatják, szenteljünk pár percet annak, hova halad, milyen irány­ba vezeti Reagan a világ leghatalmasabb demokrata államát és hogy valóban minden amerikai elnöke lenne-e az elkövetkező második négy éves elnöksége alatt, hogy azután ne tehessünk szemrehányást önma­gunknak. Mindenekelőtt ismételten ki kell hangsú­lyoznunk, hogy Reagan rádió.- sportbemon­dó volt az, aki a Social Security rendszer ellen szónokolt, mielőtt 1961-ben demokra­tából republikánussá változott s akinek első elnöksége alatt már eddig is jelentő­sen csökkentette kormányzata a jogos szociális juttatásokat. Mi történik majd jövőre, amikor már nem kell neki a 36 milliónyi nyugdíjas szavazata? Azt sem szabad elfelednünk, hogy Reagan elnök volt az, aki, mint elnök és elnökjelölt, a Szovjetuniót és szövetségeseit "ördögi hatalomnak" nevezte, majd - alig 4 héttel az elnökválasztás előttegyszerre "béke­galambbá" alakult át, aki az erős katonai hatalmon alapuló, azonban lényegében a "békés egymás mellett élés" csábos elvét hangoztatja. Fel kell tennünk a kérdést: hát nem Marx, Lenin elvein alapszik a Kinai Népköztársaság? Vagy talán az 1 milliárdnyi (billió) Vörös Kina nem kommu­nista állam, vagy "a jó kommunisták" külön­leges osztályába van sorolva Reagan elnök felfogása szerint? Gondolkozzunk el röviden azon, hogy milyen következményekkel járt és főként milyen következményekkel járhatott volna Reagan elnök u.n. háborús tréfája... a Szov­jetunió távolkeleti hadműveleti egységei teljes háborús készültséget vettek fel azon­nal és hivatalosan; az emberi faj nagy sze­rencséjére, a Szovjetunió csupán "hadiálla­potban lévőnek minősítette magát" az Egyesült Államokkal mintegy 30 percen át. És mi történt volna akkor, ha véletle­nül a szovjet radarkészülékek tévedésből ellenséges missiletámadást jeleztek volna, mint, ahogy az itt is előfordult legalább 37 esetben, vagy egy heves vérmérsékletű szovjet hadvezér megnyomta volna a vég­zetes gombot? Tegyük igen lelkiismeretes megfontolás tárgyává Reagan elnök és Legfelsőbb Had­vezér külpolitikáját. Annak ellenére, hogy a választási versenyfutás utolsó szakaszá­ban "békeangyal", tovább folyik a ma már nyilt-titkos háború Közép-Amerikában, nincs béke Libanonban, sót 265 fiatal ameri­kai élet piros vére folyt el már előre elhi­bázott, szükségtelen közbelépés következté­ben. Izrael és az arab államok között is fennáll az évtizedes feszültség, amelyet egy igazi vezetői, államférfim képességgel megáldott^ rátermett amerikai elnök politi­kai befolyása meg tudott volna oldani. Békét, világbékét akar-e valóban Reagan elnök erőszakos külpolitikája? Ha igen, miért van szükség a további esztelen fegyver­kezésre? Amerika nemcsak, hogy ma, de már a közelmúltban is oly hatalmas nukleáris stb. fegyverraktárral rendelkezett, hogy nemcsak a Szovjetuniót, hanem az egész emberiséget, sőt az életet a Földön sok­szorosan képes lenne megsemmisíteni. Kinek van igaza egy esetleges "nukleáris telet" illetően, amely az esetben is bekövet­kezne, ha a szembenálló felek egyike csu- pánl%~át vetné be nukleáris fegyverzetének? Reagan elnöknek, aki saját maga elismerte, hogy ő nem tudós, vagy a 19 Nobel-dijas Az adók és a halál Az úgynevezett Population Reference Bureau jelentést adott ki e cimmel: Az adók és a halál, a hosszabb élet kihatása a kózügyekre. E cifra, nyakatekert cim azt az elmélke­dést takargatja, hogy az átlagos amerikai várható élettartama 80 évre emelkedik, mire elérkezünk a 2000. évhez és a szövet­ségi kormány kiadásai a 65 éven felüliek­re az államkiadasok 50 százalékát fogják felemészteni. Honnan vesszük be ezt az irgalmatlanul nagy összeget? Csődbe fog­ják az öregek vinni az országot. Marvin Stone, a U.S. News and World Report szerkesztője e tényeket kommentál­va megértő hangon nyilatkozott Lamm, coloradói kormányzó nemrégen tett és országos felháborodást kiváltott kijelenté­séről, mely szerint az öregeknek (kik az öregek: 65, 70, 75 évesek, vagy a 90-en felüliek?) kötelességük lesz minél hama­rabb elpucolni és helyet adni a fiataloknak. Lamm kormányzó - hangoztatta Mr. Stone megértő jószívűséggel - csupán a kérdés fontosságát akarta dramatizálni fenti ki­jelentésével. Nem kell mindjárt arra gon­dolnunk, hogy az öregeket le kell taszítani valamelyik meredek szikláról a Rocky Mountainsról, mint azt az ókori görögök tették a nem teljesen épkézláb gyermekek­kel. Va^y kiűzni őket a sivatagba éhenhal- ni, mikent azt egyes, indián törzsek tettek a régmúlt időkben. Oh nem, buzgőlkodott Stone ur, elég lesz, ha a nyugdíjkorhatárt felemeljük 67 évre a 2000.évben. Szégyen, hogy a világ leggazdagabb orszá­gában az idős polgároknak kijáró juttatások­tól féltik az államkasszát. Nem gondol Stone ur arra, hogy ha az emberiség eléri a 2000. évet, addigra talán már nem lesz szükség arra, hogy, évente egynegyed vagy egyharmad TRILLIÓ dollárt kóltsünk fegy­verkezésre és akkor a társadalmibiztosi- tás előteremtése már nem lesz olyan nagy probléma? De arra is gondolhatunk, hogy ha az adóztatást igazságosabb alapokra helyezik, lehetetlen lesz majd, hogy egyesek évi millió dolláros jövedelemmel teljesen ki­kerülhessék (az adókibuvók segítségével) az adófizetést. Ez még jobban biztosítaná a társadalmibiztositás fizetőképességet. Természetesen ez esetben Stone ur és a hozzá hasonlók aligha halmozhatnának fel 100 és ezer MILLIÓ dolláros vagyono- kat. (Mr. Stone vagyonát 250 millió dollárrá becsüli a Forbes pénzügyi folyóirat.) REAGAN VÉTÓJA Reagan elnök megvétózta a kongresszus által elfogadott törvényjavaslatot, amely egy Civilian Conservation Corps-ot állí­tott volna fel. Ez a vétó megvonta 85.000 fiatal munkanélkülitől a munkalehetőséget. Ezek a fiatalok megtisztították volna az ország parkjait, a nagyvárosok lerombolt negyedeit, az elhanyagolt rakpartokat. A környezetvédelmet egy lépéssel előbbre lehetett volna vinni. Reagan elnök azzal magyarázta vétóját, hogy "jobb, ha a fiatal munkanélkülieket a magánvállalatok alkalmazzák." Igen ám, de 3.5 millió munkanélküli fiatal vár már erre az alkalmazásra évek óta eredmény­telenül. Ezzel egyidöben alairt az elnök egy tör­vényjavaslatot, amely 3 százalékos nyugdíj­emelést biztosit a nyugdíjasok részére. Azt hiszi tálán az elnök, hogy ezzel a nyug­díjasok elhiszik, hogy őH aggódik értők? Semmi sincs távolabb éttol, mert már ér­vényben van egy törvény, amely kötelezi a kormányt a nyugdíj felemele'sére minden­kor, amikor az infláció meghaladja az évi 3 százale'kot. Ez evben a hivatalos jelentes szerint is az infláció elerte a 3.5 százalé­kot. Mi újság Déi-Kaiifor 7 E rovatban már Írtam egyszer - úgy két évvel ezelőtt - egy furcsaságról, az épitkezéspolitikánkról. Akkor arról volt szó, hogy a Wilshire Blvd-on, közel West- wood-hoz egy milliárdos befektetéssel luxuslakásokat építenek. Kilencszázat néhány toronyépületben koncentrálva. Az időtájt kimutattam, hogy egy-egy ilyen luxuslakás egy millió, igen egy millió dol­lárba kerül. Hozzátettem, hogy ugyanakkor a kisebb igények kielégítésére alkalmas olcsóbéri) lakásokra nem jut pénz. Sem tudósnak, dr.v Carl Sagan országos, ma már szinte világhírű akadémikus lángelmének és száz és száz orvosnak, atomfizikusnak, amikor egybehangzóan, teljes meggyőződés­sel hangoztatják, hogy egy nukleáris hábo­rút megnyerni nem lehet, egy ilyen össze­csapásban csak vesztesek lehetnénk. És, csodálatosképen, a Szovjetunió akadémi­kusai, akikkel az amerikai tudóscsoport megosztotta kutatási eredményét, ugyan­csak megegyeznek abban, hogy nukleáris háború esetén NINCS HELY A FÖLDÖN, AHOVA MENEKÜLNI LEHETNE a nukleáris tél mindent megsemmisítő következményei elöl. (E cikket még a nov. 6-i választás előtt kaptuk kézhez.) a közéleteknek, sem a magánvállalkozók­nak! Hangot adtam a saját és mások meg­botránkozásának is efelett. Most egy még visszataszitóbb hatasu jelentést láttunk a L.A.Timesben. A gazdag­ságáról hírhedt Beverly Hillstol csak egy kicsit északra, a hegyekben egy valamivel több, mint négyszáz akkeren álló erdős területet készítenek elő egészen különös célokra. Kevesebb, mint kettőszáz luxus­lakás épül majd rajta. A vállalkozók beje­lentése szerint a legkisebb telek több, mint egy akker nagyságú lesz. A legna­gyobb négy és fél. Igen: négy és fél akker. A mi kétlakásos házunk kevesebb, mint egynegyed akker. Az eladási árak? Ne is kérdezzék! A legolcsóbb is felül egy millión. A legdrágább több, mint négy mil­lió dollar. Az ilyesmi eladásához egyenrangú eladá­si technikára is szükség van. Az újságcikk szerint a vállalkozó elkészítette a leendő magán-lakóparknak kisalaku makettjét, arról videotépet csináltatott és az érdeklő­dők lejátszhatják maguknak s megtanács- kozhatják családjukkal, melyiket is vegyék meg. Mindez itt Dél-Kaliforniában, ahol Los Angelesben egymagában több, mint harminc­ezer ember lakik (?) az utcákon. Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents