Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)

1984-11-08 / 42. szám

4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 8. 1984. NAPLÓ Nem félek a haláltól, tudom, hogy az élet véges, nem tart örökké és belenyugod­tam abba, hogy amikor elérkezik az idó, félelem nélkül távozom ebből az árnyék- világból. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kere­sem a halált. Például, nagyon pontosan betartom az általam előnyösnek vélt étke­zési szokásokat, melyeknek egyike a mérsékelt élelemfogyasztás. Az élniaka- rás arra is késztet, hogy hacsak lehet, elkerülöm a földalatti vasút használatát. Ennek oka az, hogy az elmúlt napokban pl. nem kevesebb, mint tizenhat tűz tort ki a földalattin. Ha az egyik, amely Brooklyn Clark St. állomása közelében volt, öt perc­cel előbb tör ki az East River alatti alagut- ban, akkor több ezer utas élete került volna veszélybe. Nos, nem félek a haláltól, de nem szeret­ném, ha tűz martaléka lennék. Ez késztetett arra az elhatározásra, hogy ne földalattin menjek munkába, hanem autóbusszal. Elmen­tem tehát a Columbus Avenue és 94. utcai buszállomásra, ahol próbáltam az M 7-es autóbuszt venni, amely a 14. utca és Union Square-re visz. Reggel 8 órakor- 13 percig vártam, amig megjött az első autóbusz, de az M 11-es volt. Vártam újabb 6 percet. Jött egy másik, de ez is M 11-es volt. Újabb hat perces várakozás után - bármilyen hihetetlenül hangzik - ismét egy M 11-es busz érkezett. Közben egyre nőtt a tömeg is és mindenki az M 7-es buszra vart. A negyedik busz ismét egy M 11-es volt. Már egy fél órája vártam, amikor végre láttam az M 7-es buszt közeledni, de az olyan zsúfolt volt, hogy meg sem állt, to­vább ment és az állomáson várakozó uta­sok ott maradtak, bosszankodtak, károm­kodtak. Egyesek taxiba ültek, mások a "Delivery" jelzésű magánautókat használták, hogy rendeltetési helyükre jussanak. Miután nem engedhetem meg magamnak, hogy taxival járjak munkába (legkevesebb tiz dollárba kerülne), kétségbeesésemben ott­hagytam a buszállomást, elmentem a 94. utca és Broadway sarkán lévő földalatti állomásra és földalattit vettem. Szerencsére ezúttal nem tört ki túz, de ki tudja, meddig tart a "szerencsém?" New York közlekedése súlyos válságban van, képtelen hivatását megfelelően be­tölteni és azonnali drasztikus lépésekre van szükség. Csupán a város lakóinak komoly fellé­pése hozhatja létre a szükséges változást. Lusztig Imre NEW YORKI MAGYAR HENTES TIBOR’S MEAT SPECIALTIES (Formerly Mertl Pork Store) ; 1508 SECOND AVE. NEW YORK, N.Y. 10021 a 78. és 79. utcák között. Telefon: RH 4-8292 Friss hús, hurka és felvágottak @/t>abóinÁ ríiáá NEW YORK, N.Y. Hosszú ideig csupán időnként olvastam a lapot, de élénk figye­lemmel kisértem a világban megjelent számos magyar nyelvű sajtóorgánumot, s igy gazdag tapasztalatokat szereztem. Ezek közül sokat elsodort az idők vihara, különböző okokból. A Magyar Szó úgy érte meg a 82. évet, hogy a két rutinos veterán szerkesztő, jelenleg Deák Zoltán és a ma is agilis Lusztig Imre bölcsen megértette az idők változá­sát. Regen, az ötvenes évek végén a lap ádáz harcot vívott a toll fegyverével több, más szellemű kiadvánnyal. Egyes szervezetek­kel is szemben állt. Az elmúlt évtizedek­ben sok viz folyt le a Hudsonon és odahaza is a Dunán. Tartalmilag sokat változott a lap, hasznos cikkeket vesz át otthoni lapokból, ami azért is helyes, mert sokan nem jutnak hozzá. A sportrovat elsőként hozza az európai eredményeket, melyeket nem tudni, miért, a N.Y.Times nem közöl. Abban viszont nem változott a lap, hogy szünet nélkül támadja a hivatalban lévő elnököt, tekintet nélkül politikai hovatarto­zására. Gondoljunk arra, hogy Eisenhower idejé­ben, egy nyert háború után, amikor prosperitás volt, nyugodtan lehetett golfozni, mert nem robbantak a bombák. Azt mondom: az vesse rá a követ (Reaganra), aki a jelen­legi helyzetben jobban tenné ezt! Azt elis­merem, hogy Reagan szive nem ver heveseb­ben, ha rólunk, dolgozókról van szó. Mégis, hogy kire szavazzunk? Aki rám hallgat, arra szavaz, akire akar. Jo egész­séget, erőt a szerkesztőségnek, az egész kollektívának, hogy még sokáig vigyék tovább a lapot a centenárium fele. N. A. (A szerkesztőség válasza: Lapunk nem "támadja" az elnököt, hanem kritizálja, amiként kritizálja öt az amerikai szak- szervezeti mozgalom, az idős polgárok, a női szervezetek többsége, a Demokrata Párt, a munkanélküliek, a Reagan politika következtében a szegénység színvonala alá süllyedt 6 millió amerikai. Reagan "armageddon" lázálma halálos veszélyt jelent, véleményünk szerint, az amerikai népre, az egész emberiségre.) ÜZENET MISKOLCRÓL Közeledik a sajtóbazár és én is igyek­szem csekély kézimunkámat elküldeni. Kívánok Önöknek sok sikert. Ugyancsak minden jót a szerkesztőségnek, a lap olvasói­nak, a Jéhn házaspárnak Los Angelesben. Szeretettel emlékszem vissza Berkowitz Gizikére és Molinári Bertára. Auxt Istvánná DRUMHELLER, Alta. Küldök húsz dol­lárt az évkönyvért. Két vendége volt Canadának, az elsőt tengertől tengerig az összes hatósági közegek őriztek, ö a kalitkából mosolygott. A mi miniszter­elnökünk három millió dollárral ajándé­kozta meg. Micsoda luxus és pompa! A másik vendég diszmenetben és disz- parádéban volt látható. Alattvalói, az angol bányászok elkeseredett harcot vívnak jogos és törvényes jogaikért. Steve Petro MŰKÖDIK A C l A A CIA kiadott egy 90 oldalas, spanyol nyelvű könyvecskét a nicaraguai lázadó kontrák használatára, "Psychological Operations in Guerilla Warfare" címmel, mintegy 2000 példányban. Ennek egy hitelesen angolra fordított példánya az Associated Press kezebe jutott. Ebből közlünk részleteket. Fegyverekkel meg tudjuk változtatni a sandino-kommunista uralmát és vissza­adni a népnek egy igazi demokráciát, hogy mindnyájunknak legyenek gazdasági lehető­ségei. A gerilla legyen udvarias és alázatos, keveredjen a lakossággal. Ha egy vagy két személy ellenséges, azt el lehet intéz­ni gyors és hatásos eltávolítással (Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon.) Tanácsolja a gerillavezetőknek, vezessenek tüntetése­ket a hatóságokkal való összetűzésre, provo­káljanak zavargást és lövöldözést, ami egy vagy több személy halálára vezethet, akikből aztán "mártírokat" lehet csinálni. Amikor lázadás történik, megrögzött bűnö­zőket kell felbérelni meghatározott fel­adatok elvégzésére. Mas egyéneket fel kell fegyverezni vasrudakkal és bunkósbot­tal, esetleg kis lőfegyverekkel, amelyeket eldugva hordanak és ezek az ártatlan és hiszékeny tüntetők után masíroznak. Ami­kor a hangulat már felhevűlt, a parancs­nok magaslati figyelő pontról ad utasítást anti-sandinista jelszavakra. A gerillák foglaljanak el egy várost, amely semleges, vagy nem vesz részt a küzdelemben. Érkezésükkor azonnal te­gyék a következőket: rombolják le a kato­nai és rendőri építményeket, a tálélőket helyezzék el egy nyilvános helyen. Vágják el azonnal a közlési vonalakat. Állítsanak fel nyilvános bíróságot, amely megszégyení­ti és megalázza a sandinistákat és barátai­kat, jelszavak és szidalmak kíséretében. Látogassák meg a város tisztelt személye­it, orvosokat, papokat és tanítókat. Ha szükséges agyonlőni valakit, aki megpró­bálja elhagyni a helységet, a gerillák magya­rázzák meg a lakosságnak, hegy az a nép ellensége, aki értesítette volna az ellensé­get, hogy azután a sandinisták megtorlást hajtsanak végre, mint nők megerőszakolá­sa, fosztogatás és rombolás. Gerilláknak meg kell tanulniok, hogy lehet egy célba vett személyt besúgóvá kényszeríteni. Gyűlést kell rendezni, ahol az illető ismert személy megjelenik,-ami­vel részese lesz a lázadásnak. Ha nem enged a rábeszélésnek, fel kell jelenteni a rendőrségnek hamis tanúvallomások alap­ján. Ha egy gerilla rálő valakire, meg kell magyarázni a lakosságnak, hogy az meg akart szökni és értesíteni akarta a közeli ellenséget. Hangsúlyozni kell ezeken a gyűléseken a kedvező benyomás keltését magunkról és mozgalmunkról. Ki kell mutat­ni, hogy a sandinisták idegenek, elnyomók és imperialisták, és bár vannak nicaraguai- ak a kormányban, azok bábuk a kubai és szovjet hatalom kezében. El kell hitetni a lakossággal, hogy csak azért lőtték le a szökni törekedőt, mert a nép ellensége, és nekik, mint gerilláknak, kötelességük a népet megvédeni. Egy fegyveres gerillacsapat önmagából eredően jelenti a terrort, mert a lakosság anélkül, hogy kimondaná, retteg attól, hogy a fegyvereket ellenük használják. Ennyit a N.Y.Times cikkéből. Vágó Oszkár SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT

Next

/
Thumbnails
Contents