Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-16 / 7. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 16. 1984. Illyés Gyula: ^ Ä - m A a A Pulitok /Kepe 30. A forradalmi országgyűlés izgalmas és hónapokig tartó vitákban latolgatta, hogy a földesurak mennyi váltságdíjat kapjanak. Windischgrátz már Pest kapui alatt állt, de ők nem vesztették el hidegvérüket. Schlick megveri Mészárost, Buda eleste napok kérdése, de ők a düle- dezö várban is a telkenkénti 500 vagy 400 forintokat méricskélik. December 30-án a higgadt Deák is elveszti türelmét. "Pirulnunk kell a jövendő előtt!" - kiáltja égő arccal. "Ne piszkoljuk be a história lapját azzal, hogy most olyan tárgyat veszünk elő, mely a képviselőket különösen érdekli!" (A képviselők között egyetlen paraszt vagy jobbágy sem volt. Cseléd a választok közt sem.) A súlyos probléma épkézláb, gyors megoldása, "a robot és a dézsma váltságdíj nélküli eltörlése", melyet hajdan Táncsics ajánlott, senkinek sem jutott eszébe. Pedig a "Munkások Újságja" már itt-ott hangot ad a póri felfogásnak is. "Ha az a sok zsöllér - írja nyilván egy zsellér Veszprémből - az a 8 millió zsöllér még nem szorítja a kard markolatát és elleneink ellen nem ragadja: ügy elvész a haza... Nálunk azt mondja a szegénység: mért adjam én oda a 19 esztendős fiamat katonának, hiszen nekem semmim sincs? Mit védelmezzen az én fiam? A kutyabőrösök búzaföldjeit?... De hol a föld, melyből én, mint a honmegtartó testületnek tagja, énjnagamat és eddig rongyosan növelhetett családomat táplálhatom?" Ott van, ahol ma is. A haza elveszett... A magyar nemesség valóban tiszteletreméltó önfeláldozással elkezdett egy polgári forradalmat, melyet azért nem nyerhetett meg, mert egészében mégsem volt polgár. Egypár kitűnő és korát megelőző elme a jövő lehetőségeitől elkápráztatva lemond a kiváltságokról, mit az egész osztály azért nem ir alá, mert a jövő lehetőségei: a kúriák helyére építendő gyárak és ipartelepek egyelőre valóban csak káp- rázatok. A kármentesítés kérdését sose oldotta meg forradalmi kormány. Az abszolutizmus rendezte, elsősorban a monarchia szempontjából megbízhatatlan köznemesség gyöngitésére. Noha a jobbágyok megváltás cimén fizettek bizonyos Összeget a felállított pénztárba, abból a bécsi kormány alig juttatott valamit a köznemességnek, példát adva, hogy azonnali kártérítés nélkül is lehet földügyet rendezni. A pénztárból csak néhány befolyásos fóur kapott. A két veszekvő fél között a történelemben először . igy lett a jobbágyság rövid időre, ha nem is nevető, de kárörven- döen mosolygó harmadik. A mosoly is hamar az arcára fagyott. Nem is lehetett máskép. A parasztságnak senki más nem szerezhet szabadságot és földet, csak a parasztság. Sohasem is szerzett. A nagy francia forradalom vezetői nagy forradalmárok voltak, de a parasztság földfoglalásába csak akkor nyugodtak bele, egy nappal sem előbb, mikor ellene már mit sem tehettek. Földet az 51-es császári patens sem osztott. Ez a rendelet, akár Kossuthék központi választmányának tervezete, nem tett egyebet, mint szentesítette a fejlődést; a robot es dézsma nyűgétől a földbirtokosság tán még többet szenvedett, mint a parasztság; az úrdolgára kirendelt jobbágyok a napot lopták, munkájuk a pallós jog eltörlése után a kirendelt hajdúk és felügyelők bérét sem érte meg. Szabó Ervin szerint, aki behatóan foglalkozott a 48-as pártharcokkal (bár a puszták lakóival ö sem találkozott) mindkét törvényjavaslat csak azt vetette papírra, amit a jobbágyság a gyakorlatban úgyis elért. A telkes jobbágyság, ismétlem. De hány parasztnak volt telke már akkor is az ország földműves lakosságából? f Bizonyos, hogy a földnek nagyobb fele a pátens ellenere továbbra is a nagybirtokosok kezén maradt. A császári ház a főurakat nem tartotta megbízhatatlanoknak; amint tudjuk, nem is voltak azok. A felosztott közös legelők jórészét is ők kapták. A zselléreknek abból legfeljebb egy-két holdacska jutott és azt sem tudták megtartani. Igaz, a jobbágy falvak "polgár"-fal vakká vedlettek. De hány falu volt például a Dunántúl nagybirtok-óceánjában? A falvak végén néhány nemesi kúria talán duzzogott, s varta Kossuthot s tőle a pénzt, de kint a pusztákon rend volt. Nagyapáék feje fölött észrevétlenül húzott el a nagy idők szele. Más vidéken, tudjuk, a "sehonnai vadnépek" is tettek kísérletet földszerzésre. A Tolnából származott orosháziak között Óla István, a "históriás házaló" 48 derekán a szappan, pántlika s Petőfi és Táncsics müveinek hangos terjesztése közben földszerző eszméket is terjesztett. Bizonyára sikerrel, különben nem akasztották volna fel, még ugyanaz év őszén- Frey Ádámmal együtt, akinek ugyancsak a sehonnaiaknak a földhöz való viszonyáról voltak gondolatai. "Gyuri fiam, adj földet a parasztnak" -( hirdette hazugul Kossuth szavát a zsel- lersorokon a kalandor Ágoston György. S a parasztok jobban hittek neki, mint Kossuthnak, aki végül is nyílt levéllel, majd statáriummal kényszerült gátat vetni e rém-mese- okozta mozgalomnak. Volt hely, ahol a zselléreket fegyverrel kellett kioktatni arról, meddig terjed a szabadság. Ok a szabadságharc után is ép oly szolgák voltak, mint előtte vagy alatta. A szónoklatok nem gyújtották fel őket. Hol volt a régi népfelkelések heve, meg az olyanfajta is, aminÓt Hunyadi keltett! (folytatjuk) \\ VALÓDI MAGYAR SONKA \\ KAPHATÓ AZ USA EGÉSZ TERÜLETÉN
