Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-05 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 5. 1984. CAe&Sefr liléé Sándor Gyomorsav Klem egyszer a beteg azzal fordul az orvo- /V sához, hogy gyomorsava van. Aki ennél pontosabban akarja magát kifejezni, az sok gyomorsavra, kevés gymorsavra vagy gyomor- savhiányra paraszkodik. Nagy vonalakban mindannyiuknak igazuk van, mert az említett kifejezések nagyjából kifejezik a lényeget, habár gyomorsavról nem beszélhetünk, inkább gyomornedvről. A nyelőcsőből a gyomorba jutott táplálékot a gyomornedv emészti tovább. Ez két komponensből: a gyomormirigyek termelte gyomornedvből, valamint az extraveluláris komponensből áll; ez utóbbi megfelel az intersticiális folyadéknak. E két összetevő elektrolitkoncentrációját hidrogén, nátrium, kálium, kalcium, klór, karbonát és foszfátok alkotják. A gyomornedv ezenkívül nyákot (mucin), enzimeket, pepszinogént, ureasét, szénsavas anhydrasét, lipázt, tejsavat, intrinsic factort, vércsoport- anyagokat és különféle sejttermékeket stb. tartalmaz. Mindezek vizes oldata a gyomornedv, melybe időnként nyál és nyombélnedv is kerül. A tiszta gyomornedv fajsúlya 1002—1007, napi összemennyisége egy-öt liter. Az emésztés főtényezője a pepszin, mely a fehérjéket peptonokra bontja. Itt kell megjegyezni, hogy a gyomoremésztés kény szer körülmények között nélkülözhető tényező. A sósavat (HCl) a gyomormirigyek fedősejtjei termelik, melyek a pepszinogént termelő sejtek között foglalnak helyet. Ezek összessége szinte külön szervnek tekinthető, melynek nagysága egyénenként változó és arányos az elválasztott sósav mennyiségével. A pepszin a gyomor fundusában a főmirigyekben keletkezik pepszinogén formájában, majd e profermentumot a sósav aktiválja, melynek hatására a pepszinogénből pepszin keletkezik. Ma úgy látjuk, hogy legalább ötféle pepszinogén képződik. Kimutatható a gyomorban a lipáz, mely abban különbözik a hasnyálmirigy- és a bélnedvtől, hogy csak savanyú közegben hat, de erősen savanyú közegben inaktív. így étkezés után a gyomorban hatástalan. Erősen hat a zsírokra, ezek emésztésére. A gyomor nyálkája úgy látszik, főleg védelmi jellegű szerepet játszik. Ez abban nyilvánul meg, hogy védi a gyomor nyálkahártyáját a gyomornedvek eróziós hatásától, (folytatjuk) XIV.- Es most sorra járja utasait? Kinálgatja a pénzt? Nem gondolja hogy... Maga egy kicsit.... hogy is mondjam?- Mondja csak ki.- Nem hülye maga? Idióta. Mert mire vélném esztelen eljárását? Valaki talál egy marék pénzt, aztán szaladgál, mint aki eszét vesztette, hogy megszabaduljon tőle. • Kelemen mosolygott. Jól esett neki a sok dicsérő jelző. Ép ésszel nézve valóban hülyeségeket csinál, de nem tehet másként.- Ez felfogás dolga. Én már ilyen vagyok. Egyszer loptam én is, néhány dinnyét, de vissza kellett vinnem. Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem lopok.- De hát ez nem lopás, az isten áldja meg. Maga ezt a pénzt találta. Valaki elvesztette...- Éppen ez az. Valaki elvesztette. Károsítsam meg? Dugjam el? Lelkiismeret-furdalá- som lenne. Az pedig nem jó. Talán még rosszabb, mint egy asszony féltékenysege.- Nem hiszem. Annál nincs rosszabb. Tehát map most már tovább megy és keresi a pénz tulajdonosát. Tovább bonyolítja ezt az amiígy is bonyolult világot körülöttünk. Lebeszélem.- Nem tud. Most például Budafokra megyek. Volt két gyanús utasom is, talán azok hagyták a kocsiban a pénzt. Egy kicsit borsódzik a hátam, ha rájuk gondolok.- Ide figyeljen! - tette nagy tenyerét a karjára Párkányi Gusztáv -, mondok én valamit. Mit szólna, ha erre az útjára elkísérném? Kiváncsi vagyok. Es ha szükséges, hát egy kicsit megmozgatom az izmaimat. Úgy érzem, berozsdásodtam. Lehet, hogy szükség lesz egy olyan emberre, aki verekedni is tud. Nos? Mit szól hozzá?- Velem jönne? Ez remek! - lelkesedett Kelemen. - Akkor bátrabban vágok neki ennek az útnak. Már arra gondoltam, hogy ezeket az utasokat kihagyom a programból. Nem lett volna helyes. Akár indulhatunk is.- Részemről.... Várjon csak, megiszom még egy konyakot. Nem fog megártani, ha van egy kicsi a fejemben, akkor bátrabb vagyok. Lehet, hogy szükségünk lesz erre, mílITÉNS a bátorságra az éjszaka. Mi a neve az utcának?- Krajcár utca. A sarki ház, egy sárga, földszintes épület, kerítése fából készült. Egészen kint van, messze esik minden forgalomtól. Van valami fegyvere?- Az öklöm. De elkérem magától a pumpát, ha van, mert azzal nagyot lehet ütni. Ahogy közeledtek a Krajcár utcához, Kelemen egyre izgatottabbá vált. Néha a mellette ülő utasra pillantott. Párkányi arca elszánt volt. A háztól kissé távolabb állt meg, a gyéren világitó utcai lámpa alatt. Kinyitotta a csomagtartót és elövette a pumpát.- Elég lesz? Vagy keressem elő a feszitó- vasat is? - kérdezte halkan, s maga se tudta volna megmondani, hog^ miért kezdett el hirteleneben suttogni. Párkányi is suttogva válaszolta:- Én itt maradok a kocsinál, figyelek. Látja ott azt a telefonfülkét? Ha nem lennék itt, akkor oda rejtőztem, a fülkéből minden irányba kilátok.- Nem jön be velem? - kérdezte kissé megszeppenve Kelemen. ,- Annak semmi értelme. Es ajánlom, hogy a pénzt ne vigye magával. Ez a vesztét okozhatja. Rejtse el a kocsiban. Mondjuk a csomagtartóban, a pőtgumi mögött. Vagy tegye a kesztyűtartóba, az lesz a legjobb. Ha segítségre volna szüksége, akkor kiáltson vagy adjon valami jelt. Tud fütyülni? No nem (fütyürészésre gondoltam, hanem éles sípolásra.- Tudok persze. A falusi gyerekek mind tudnak. De ha nem lesz rá időm? Egyezzünk meg, ha mondjuk tiz percen belül nem jövök ki, akkor maga riasztja a rendőrséget.- Szamárság. Nem riasztom, csak végsó esetben. Csak nem ijedünk meg. két taknyos farmernadrágos sráctól. Mégha betörők is. Ijedjenek meg ők tőlünk. Nem igaz «- nevetett, de ez nem volt igazi nevetés, erősen érződött heherészésén a félelem. Szinte vacogott. Kelemen elmosolyodott. Ez volna az a bátor verekedő, aki szeretné már megmozgatni az izmait? Hiszen ez az első kiáltásra kereket old és őt faképnél hagyja. Legjobb volna tovább menni, hagyni a fenébe a két srácot, meg azok társait, meg a negyvenezer forintot. Az kétségtelenül okos gondolat, hogy a pénz egyelőre maradjon a kocsiban.- Akkor én bekopogok. Maga tűnjön el, ne mutatkozzon, hadd higgyék, hogy egyedül vagyok. És a jel két éles füttyszó lesz. Vagy kiáltok, ha lesz rá alkalmam.- Várjon, én a sarok mogé állok, a bozótosba, onnan szemmel tarthatom a kocsit, meg az utcát is. Kelemen a kesztyűtartóba tette a pénzt^ a slusszkulcsot átadta Párkányinak, de aztán visszavette. Maradjanak nyitva a kocsi ajtai, nem kell Párkányinak a kulcs. Jobb, ha nála van, hátha gyorsan tovább kell állnia innen. Óvatos léptekkel ahhoz az ablakhoz lopakodott, amelyet utasai az este megkocogtattak. Rátapasztotta a fülét, de semmit se hallott. Világosság se szűrődött ki a szobából. Lehet, hogy már régen nincsenek itt. Hátranézett. Párkányit kereste, de az nyomtalanul eltűnt, mintha felszívódott volna az éjszakában. Előbb halkan, majd erősen megkocogtatta az ablaktáblát. (folytatjuk) TERJESSZE LAPUNKAT 8. ' mummmmmuasmmBsmmmmmmmwmmu mmwmwenrwm !-m ernvrt wmmm MrmmrammTMwmwMrmmrm t ti »ir»i a 91 v Hl nLiiviri ihm
