Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-19 / 3. szám

8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 19. 1984. Illés Sándor XVI. TALÁLT *PÉNZ Vésitek AZ ASZTMÁRÓL Megbízható statisztikai adatok szerint az iparilag fejlett államok lakosságának 1-2 százaléka asztmás. Egymagában ez is indokolja, hogy a betegek is, a hozzátar­tozók is, de a munkatársak is tájékozódja­nak e betegség lényegéről. így inkább tud segíteni ma^án az asztmás, a betegen pe­dig a segítőkész környezet. Trousseau, a múlt században élt hires francia orvosprofesszor asztmás volt, a fulladással, mellkas-sípolással járó nehéz- lélegzéses rohamot tökéletes pontossággal irta le. Azóta csaknem teljesen felderítet­ték azokat a kórélettani jelenségeket, amelyek az asztmás ember fulladásos ro­hamát okozzák. A rejtély nyitja az allergia. Allergián lényegében azt értjük, hogy az emberek­nek egy kis része bizonyos környezeti inge­rek, elsősorban állati és növényi fehérjék (szőr, tollpihe, lakáspor stb.) hatására más­képpen válaszol, mint a nem allergiás. Még nem tudjuk, hogy miért válaszol az embereknek mintegy. 1-3 százaléka a fel­sorolt környezeti ingerekre másképpen, mint a többi. Igen valószínű, hogy örökle­tes adottságok húzódnak meg e jelenség mögött. A normálisán reagáló ember légutjaiba jutó szőr, virágpor, házi porszemcsék •bele­tapadnak a horgok felületén lévő nvakszó- nyegbe, ami futószalagként, a száj felé sodródik. A végeredmény pedig az, hogy reggel krákogás kíséretében a nyállal együtt kikohőgjük. Az allergiás ember légutjaiba jutott említett anyagok azon­ban sajátságos folyamatot indítanak el a szervezetben. Ez a folyamat lényegében ugyanaz, mint ami egyes természetes fertő­zések vagy védőoltások után hosszabb-rö- videbb ideig tartó védettséget nyújt. En­nek neve: az immunitás. A légutakon keresztül a szervezetbe jutott idegen fehérjék - antigének vagy allergének - ellenanyag- (antitest) vagy reagintermelést váltanak ki. Miután ez a folyamat első ízben lezajlott, a szerve­zetben jelen lévő, az allergiát kiváltó anyag­gal szemben termelt speciális antitestek mindig készenlétben állnak. Valahányszor antigén (tehát állati szőr, virágpor, házi por stb.) jut a légutakba, antigén-antitest találkozás jön létre. Ennek következmé­nye az immünreakció. Ha ez bizonyos ha­tárt túllép, allergiás betegség a következ­mény. Az asztma is ilyen betegség. (Folytatjuk) r------------------------------------------^ Egy kis derű A házassági tanácsadóban a feleség bejelenti, hogy válni akar. A pszichológus megkérdi: — Mondja kérem, mi az oka, hogy erre az elhatározásra jutott? — Mert rájöttem, hogy a férjem kettős éle­tet él, de nekem egyik sem tetszik. * Az elmeosztályon a pszichológus vizsgálja a beteg intelligenciáját. Az elvont fogalmak értel­mezésére megkérdi tőle: — Mi az a felelősség? Tudna rá valamilyen példát mondani? — A pizsamanadrágomról leszakadt egy hí­ján minden gomb. így erre az egyre hárult min­den felelősség. \_______________________J De persze Párkányinak esze ágában sem volt odarohanni, védelmére kelni, gyáván elbújt, talán meg is futamodott. Es ha nem üres kézzel? Elöntötte a verejték. Képes volt magahoz venni a negyvenezer forintot és kereket oldani vele. Lehet, hogy azért kisérte el, hogy kifossza? Talán még^arra is ké^>es, hogy leüsse. Azért kérte el tóle a pumpát, s ő gyanútlanul a kezebe adta a fegyvert önmaga ellen. Rettenetes még végiggondolni is ezt az egészet. Apja mindig arra tanította* hogy nem szabad megbíznia az idegenekben. Párkányi­val ö azelőtt sohasem találkozott, s amit családi életéről tapasztalt, az nem éppen bizalomgerjesztő. Igaza van Klárikának, a feleségének, ez egy utolsó ember, aki mindenre képes. A negyvenezer forinttal most könnyen grasszál, öt senki sem gyanúsítja. Ezek a gengszterek, ha a rendőrség lefüleli őket, nem is tudnak róla, nem látták a társát, azt hitték egyedül jött. , Most is azt hiszik. Csak meg ne lassa az a társuk, aki kiment a szobából. Mert lehet, hogy Párkányi nem szeleit el, hanem itt áll lesben a ház kapujánál, s majd a segítségére siet. Vagy a telefonfülkében kuksol és várja az Ő jeladását, a füttyöt. De hogyan tudna füttyel jelet adni, ami­kor hátra van kötve a keze? Hülye az az ember, miért nem telefonál a rendőrségre? Vagy miért nem jön már a pumpával, hogy megriassza ezt a társaságot. Valaki bejött. Ismét suttogás. A Főnök odalépett a • rekamiéhoz, amelyen feküdt és lerántotta róla a pokrócot, majd hanyatt fordította. Belevilágított a szemébe egy zsemlámpával. A mennyezetről függő lámpa nem égett. Pubi, a szakadt pulóveres, az ablaknál állt és az utcára kandikált, ezt a gyenge fényben is észrevette.- Psszt! - intett most hátra. A zseblámpa fénye kihunyt.- Mi van? - kerdezte a főnök.- Mintha mozgást észleltem volna kint. Maradjatok csendben.- A gépkocsi ott áll még?- Ahol állt. Úgy látszik, egyedül jött.- Én körüljártam a házat, semmit se tapasztaltam - szolalt meg a harmadik, aki az előbb kint volt. - Semmi gyanúsat. A kocsi ajtaja nyitva.- A slusszkulcs? - kérdezte a főnök.- Nincs a kocsiban.- Nálam van, a zsebemben - szólalt meg Kelemen, mert úgy érezte, hogy jó fordulatot vett a beszélgetés. Lehet, hogy ezek el akarnak pucolni innen, s elviszik a kocsit. De mi lesz vele? Kinyírjak? Vagy ártalmat­lanná teszik egy idóre? Az ablaknal álló fiatalember ismét pisszen- tett. A szobában tartózkodók még a lélegze­tüket is visszafojtották, s kifelé füleltek. Mi történhetett kint? Látsz valamit? - suttogta később fojtottan és félelemtől remegő hangon a fonók.- Nem. De mintha valami mozdult volna. Meg kellene ismét nézni. Amit a szobából látott, az valóban árnyék volt. Először Párkányi árnyéka, aki a sürú dudva között kuksolt a szomszéd telken egy teglarakás mögött, s néha előjött, mert hallgatozni szeretett volna. Amikor a fiatalember kiment és körülnézett, s bekukkantott a kocsiba is, Párkányi a telefon­fülkeben térdelt, s onnan figyelte az esemé­nyeket. Aztán ismét visszalopakodott, ahogy tiszta lett a levegő. Várta egy ideig a fütty­jelet, de amikor már több, mint tiz perc is elmúlt, elhatározta, hogy ő is színre lép. Óvatosan előbujt rejtekhelyéről és lábujjhegyen, hogy neszt ne csapjon, megindult a sárga ház felé, amely teljesen sötétbe burkolózott. Már a kapu előtt volt, amikor valaki elkapta a karját és a falhoz nyomta.- Psz! Egy hangot se! - hallotta közvetle­nül a füle mellett. Még támadója leheletét is érezte az arcán. - Jöjjön a ház mögé! - utasították. Párkányi engedelmeskedett. Csak amikor már a ház mögött voltak, akkor vette észre, hogy kísérőjén egyenru­ha van. Megkönnyebbült. Nincs akkor semmi baj. f- Beszéljen - szolt a rendőr. - Ki maga, hogy került ide? Hol a társa? Harmadik napja figyeljük már ezt a házat. Párkányi mély lélekzetet vett, s elkezdte. A negyvenezer forintról nem szólt, minek azt belekeverni az ügybe?- A taxis említette, hogy délután volt egy gyanús fuvarja ebbe az utcába. Én ajánlkoztam, hogy vele jövök és megnézzük, miben mesterkednek ezek a fiatalok.- Megük nem ismerik a ház lakóit?- Nem. En először járok itt.- Jöjjön. Menjen előttem. Tartsa fel a kezét. Adja ide vagy dobja el azt a pumpát.- A sofőré - adta át a pumpát a rendőrnek Párkányi, akit a szomszéd utca elejére kisért a rendőr. A fák között egy rendőrsé­gi kocsi állt. Nem égett a lámpája.- Ki ez? - kérdezte a kocsiból kiszálló főhadnagy.- A taxival érkezett utas. Aki kint vára­kozott.- A másik még bent van?- Valami baja eshetett - szólt közbe Párkányi és hadarva újból mesélni kezdett, hogy Ők miért jöttek ide, meg akarták tudni, miben mesterkednek ezek a gyanús fiatalok itt és hogy ö csak elkísérte Kele­ment.- Mutassa a személyazonosságiját!-mordult rá az őrmester, aki ide kisérte. Párkányi átadta. Zseblámpa fényénél vizsgálták meg s visszaadták.- Oltsa el a lámpát! - kiáltott fojtottan a főhadnagy az őrmesterre. - Látja? Kijöt­tek a házból. A kocsi felé tartanak. Jelentse a kapitányságnak, jöjjó'n ki két uérhás kocsi.- Halló, itt a huszonotös. Halló, a huszön- ötös, Budafok, Krajcár utca. Erősítést kérünk! Kelemen haladt elöl. Mögötte a fonók, azt követte a szakállas. A harmadik tag a lakásban maradt. A gépkocsivezetőt arfa akarták kényszeríteni, hogy fuvarozza el őket egy másik búvóhelyre, ide a közeibe, ahová át szándékozták hordani a lopott holmi egy részét is. A szakállas üvegekkel megpakolva jött utánuk.- Nyissa ki a csomagtartót - parancsolt rá. Kelemen engedelmeskedett. A szakállas óvatosan berakta a drága italokat.- Hozzál ki cigarettát is néhány kartonnal. Lehet, hogy egy ideig ott maradunk - utasí­totta a főnök, akinek revolver volt a kezé­ben és gyanúsan hordozta körül a tekintetét. A szakállas visszament a cigarettáért. Ahogy eltűnt és egyedül maradtak a Lada mellett, felvillant a szomszéd utca sarkan a rendőrautó reflektora. Ekkor Kelemen teljes erejéből meglökte a főnököt, akinek a kezében elsült a revolver. A golyó a füle mellett süvített el, de nem sebesitette meg. (folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents