Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-05 / 14. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 5. 1984. A dőreség menetelése A HÓNAP KÖNYVE Barbara Tuchman évezredeket átfogó müve, "A dőreség menetelése: Trójától Vietnámig". A jeles történész felettébb élvezetes könyveket produkál. S munkái mindig eseményt jelentenek. A történésznö azt mutatja ki néhány kiválasztott példával, hogyan ragaszkodtak egyes korszakok vezető rétegei olyan politikához, amely nemcsak utólag bizonyult ostobának, hanem már akkor is mindenki számára nyilvánvalóan az volt, aki kivonta magát a hatalomban lévők önté- veszto bűvköréből. Szó sincs tehát csupán egy-egy tévútra tévedt személyiség rossz irányban való meneteléséről: a jelenség lényege egy uralkodó csoport makacskodása a tényekkel szemben, amelyeket mind kevésbé hajlandók figyelembe venni, hiszen minél több tekintélyt vélnek kockáztatni és az elkövetett hibával csak tovább növelik azt, belerohannak a katasztrófába, mert a visszakozás az öngerjesztés folytán elképzelhetetlenné válik számukra. A SPANYOL FÜLÓP, a francia Napkirály, az első világháború német generálisai és a második japán tábornokai, vagy éppenséggel Mao nagy ugrása csak illusztráló példa Tuchmannak, aki négy jellegzetes "fafejúséget" vizsgál alaposabban: a tanácsokra nem hallgató, a falovat befogadó trójaiak "történetét", a reformáció ellen oktalanul és saját helyzetüket aláásva küzdő reneszánsz pápák korát, az amerikai gyarmatukat elveszteni nem akaró, ám politikát változtatni képtelen brit uralkodó körök konok butaságát, s persze a vietnámi kalandot, amelynél a történészt meghökkenti, mennyire figyelmen kivül hagyták a washingtoni korifeusok a még friss francia kudarc tanulságait. Kell-e mondani, hogy a hosszan tartó libanoni makacskodás után és a salvadori mocsártól tartva, a N.Y.Times rovatirójához Anthony Lewishez hasonló irók Tuchman könyvét időszerű figyelmeztetésként idézik. Libanon és Salvador kezd együtt szerepelni a mind élesebb vitákban, már csak azért is, mert korántsem mindegy, ki milyen következtetést von le a bejrúti fiaskóból, s miként hat az most a közép-amerikai válság kezelésére. Az indulatok tagadhatatlanok. A mindig nyugodtnak ismert George Shultz elvesztette higgadtságát, szabályosan veszekedett két képviselővel. A libanoni fejleményeket személyesen is érző külügyminiszter megvádolta a vele vitázó kongresszusi tagokat, hogy "ki akarnak sétálni" Salvadorból, semmibe véve az amerikai "létérdeket." Képviselő és diplomáciai vezető egymás szavába vágva ágált kínosan hosszú ideig, s utóbb a Fehér Ház fontosnak tartotta tudatni: az elnök elégedett miniszterével, vagyis nem bánja a heves összekoccanást. A VITA a választási küzdelem központi kérdésévé válhat. A Carter-kormányzás ellen az volt az egyik fő vád, hogy ódzkodott az amerikai erők bevetésétől. Most felróják konzervatív tényezők valamenv- nyi demokrata elnökjelöltnek, és immár külön is kipécézve a mind hatásosabbnak látszó Gary Hartot, hogy elutasítva például a Perzsa-öbölbeli amerikai partraszállás, eröbevetés gondolatát is, segélybőjt- tel fenyegetve a salvadori szélsőjobbot és megszüntetni ígérve a nicaraguai contrák "burkolt" támogatását, voltaképpen a világ "felforgató erőinek" adnak biztatást. Vagyis a szópárbajt módszeresen a mindent vagy Zsigovits Edit: / f MARCOS VAIASZTAS1 CIRKUSZA A Fülöp-szigetek népe egyre növekvő elégedetlenségének ellensúlyozására Marcos diktátor választásokat hirdetett meg május 14-re. A kampányt nagy cirkusz- szál kezdte meg a hét elején, melyre kb. 300.000 embert toboroztatott össze a fővárosba. A hatalmas tömeg, melynek megfizették az útiköltséget és uzsonnájukat is, elszórakozott a rendezvényeken, de mire Marcos megkezdte választási beszédet, 50.000-re csökkent számuk. * Az utóbbi ót hónapban kivehető jelei vannak, hogy a szemben álló erők a maguk javára igyekeznek fölhasználni a közhangulatot. Az ellenzék, amely korántsem egységes, fegyvert próbál kovácsolni Marcos egykori fő vetélytársának, Aquinonak a halálából, ezért minden alkalmat megragad, hogy tiltakozzon a diktatórikus formák miatt. A tömegmegmozdulások augusztusban kezdődtek, amikor százezrek kisérték utolsó útjára a népszerű politikust, majd rövidesen követte azt az 1972-ben bevezetett rendkívüli állapot évfordulója. Az utcákra vonulók Marcos lemondását követelték. A rendbontásba torkolló gyülekezést megtorló rendőrségi fellépés viszont újabb érvet adott, az összecsapások halálos áldozatainak a temetése pedig ismételt alkalmat, hogy a változtatást igénylők kifejezzék: Marcosnak távoznia kell a hatalomból. Az elnök, aki 1966-ban puccsal lett az ország erős embere, s a vezető tisztség megőrzéséért nem riadt vissza a keményebb módszerektől sem, ma jószerivel tehetetlenül néz szembe az általános felháborodással. Az elemzők ezt a feltűnő elbizonytalanodást az államfő egészségi állapotéval magyarázzák, feltételezve, hogy Marcost betegsége tartja vissza a határozottabb cselekvéstől - értve ezalatt, hogy eddig nem vetette be a hadseregét, s nem vezette be ismét a rendkívüli állapotot, noha azt kevésbé súlyos helyzetében már megtette, s fönntartotta mind a legutóbbi időkig. Ehelyett a demokratikus formák elfogadtatását erőlteti; ennek látványos megnyilatkozása lett volna a népszavazás az alkotmány módosításáról. Az egyszeme- lyü irányítás véget igyekezett bizonyitani azzal, hogy kilátásba helyezte* a májusban megtartandó általános választások után a parlament visszakapja törvényhozói szerepét, addig viszont megerősítik az alelnöki tisztséget, s a jövőben gyengül, majd teljesen feleslegessé válik a végrehajtó tanács, amely Marcos legfőbb hatalmi fóruma volt, s helyet kaptak benne baráti körének a tagjai, köztük a felesege. Számba vehető változat a Marcos-kor- szak végleges lezárása, és a demokratikus ellenzék hatalomra kerülése, ennek gyenge pontja viszont, hogy ez a tábor nem egységes, még ha az utóbbi hónapok esemenyei közelebb hozták is a nézeteikben távol állókat. A tizenkét párt szövetsége, az Egyesült semmit irányba terelik, az erőpolitika túlzása és tagadása volna csak a választási lehetőség. így válhatna mondjuk Libanon nem a kormányzat, hanem a bírálók felelősségévé és fiaskójává, s - a grenadai "példateremtés" nyomán - Salvador Amerika jövőjének kulcskérdésévé. Miként Tuchman kimutatja, a tévedések szülik a legnagyobb konokságot. Trójától Vietnamig, és tovább. Marcos választási beszédet mond. Demokratikus Nemzeti Szervezet lényegében azt a vonalat képviseli, amelynek mártír áldozata Benigno Aquino. Ök Marcos hatalmi módszereit bírálták elsősorban, s a parlamenti forrnak tiszteletben tartását sürgették. De a nemzetközi kapcsolatok alapvonalainak és a gazdasági fejlesztés irányának a megítélésében nem tért el túlságosan a véleményük a Marcosétól. E középutas tömörüléstől jelentősen elütött a Nemzeti Demokratikus Front álláspontja, amely mindenekelőtt Marcos külpolitikáját bírálta, s főleg az amerikai támaszpontok jelenlétét és az Egyesült Államok feltétel nélküli kiszolgálását sérelmezi. Megélénkültek a tüntetések, s a jelek szerint szabad folyást kaptak az események a Fülöp-szigeteken, ahol a polgári demokratikus erők reálisan számolnak egy esetleges katonai puccsal. Annak a vezetőjét is megnevezték. Fabian Ver tábornok lehetne az uj diktátor, aki már novemberben nagyobb határozottságra szólította föl a kabinetet: ha Marcos nem lép, megteszi ó. Ezzel viszont oda vezetné vissza az országot, ahol 1966-ban volt. REAGAN KÖLTSÉGVETÉSE Folytatás a 4. oldalról) 5.1 milliárdra 1984-ben az átképzések és munkahelyi programok terén. Az infrastruktúra (közléte sitmények) terén 28% folyami és hajózási müvekben 32% tömegközlekedési és 70% szennyvíz tisztító müvekben. Reagan jobb tudata mellett alulbecsüli a növekvő államadósságot és a velejáró kamatterhet. Az adósság 1983 és 1989' között 82%-kal fog emelkedni 2.1 trillióra (kvadrillióra) (2,100.000.000.000), de csak 41%-ra kér előirányzást. A kamatszolgálat Reagan előtt a NŐT 2%-áról 1980-ban 1989-re 4.4%-ra fog emelkedni. Az egyesitett katonai kiadások és a vele kapcsolatos kamatszolgálat 1989-re 686 milliárdot fog kitenni, vagyis fejenként $2.766, ill, egy négytagú család részére $ll,065-re fog emelkedni. Reagan fegyvercsortetö, világpusztitás- sal fenyegető külpolitikája és országrontó, népsanyargató belpolitikája elleni küzdelem első lépése Reagan eltávolítása a Fehér Házból a novemberi választásokban. SZEREZZEN EGY UJ OLVASÓT
