Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-12 / 2. szám
Thursday, Jan. 12. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. PÁLYÁZZUNK! Wttatóiné iüá/c MI ÚJSÁG DEL -KALIF OR NIABA N ? Karácsonyra, újévre, aki teheti megpróbál valami olyat adni kedveseinek, ami nem mindennapi, valamit, ami uj vagy nem megunt. így tett leányom is velünk: kivitte az egesz családot tegnap este Long Beach-re. Miért eppen oda? Azért, mert mi még soha nem láttuk, igazából nem is hallottuk, hogy ott ilyenkor nagy kivilágítás van. A lagúnák sora van kivilágítva, az azok. mentén egymást követő hétvégi házak. Ünnepi kivilágítás. Karácsonyi dekoráció. Ünnepre készülök tömege. A lagúnák két oldalán gyalog-promenád, azok mellett egyfelől a korlát a viz oldalán és szorosan egymás mellé épített weekendházak a másik oldalon. Szorosan egymás mellé vannak építve, mert ott nem olcsó a telek. Mondta is nekem ott valaki, hogy azok a szépen feldíszített házak félmillió dollárért vagy többért kelnek el. Persze egyenként ennyiért. Az ablakokon a drapériák mind félrehúzva és az utcán járók jól beláthattak a gazdagon berendezett lakásokba. Legtöbbjük belül is teljesen ki volt világítva és jól megfigyelhettük a belül folyó életet. Folyton a gyermekkoromban látott karácsonyi üdvözlőkártyákon található jól fűtött, gazdag otthonokra kellett gondolnom. Igazán büszkén gondoltam: "íme, Amerika népe szépen, gazdagon és boldogan él! Lányom meg arra gondolt: "Vajon ideiglenes állásom kitart-e az ünnepekig?" Kis unokám meg azt mondta: "Nagypapa! Vegyél te is nekünk egy ilyet. Én ezt szeretem a legjobban!" (Mutatott rá egyre.) Nagyon nagyon élveztük a látványt. Másnap reggel ábrándozva gondoltam vissza minderre, unokám örömére és kimentem az újságért. Bár ne tettem volna! Minden elszállt abból a tündérálomnak is beillő tegnap esti élményből! Los Angelesben 50-60 ezer, igen ötven vagy hatvanezer ember él az utcákon! Éjjel és nappal. Nem tudom, olvasóim mit gondolnak, de nekem egy falat sem fog igazán izleni az ünnepi vacsorából, egy korty sem esik majd jól! Minduntalan a cikk illusztrálására használt két kép fog elém állni. A két fiatal, ahogy a drótkerítésnek támaszkodva, az aszfaltjárdán ülve alszik. Az öreg nénike, aki a lakásának nevezett elhagyott autóba nyúl, hogy kivegyen valamit onnan. Bár nem én terveztem igy, mégis furdalni fog a lelkiismeret: TE IS FELELŐS VAGY EZÉRT! Gyenge vigaszom lesz nekem, hogy nem egyedül én vagyok felelős a helyzetért. Azért, hogy itt Del-Kalifomiában is, mint oly sok más helyen Amerikában, ilyen a helyzet. Koos Zoltán NEW YORKI MAGYAR HENTES TI BOR'S MEAT SPECIALTIES (Formerly Mertl Pork Store) ' N>' ' 1508 SECOND AVE. NEW YORK, N.Y. 10021 a 78. és 79. utcák között. Telefon: RH 4-8292 Friss hús, hurka és felvágottak A Madách-évfordulóhoz, pontosabban szólva Az ember tragédiájának centenáriumához kapcsolódva a Magyar Rádió Szülőföldünk Szerkesztősége pályázatot hirdetett a külföldön élő magyarok szamara. Idézem: "A Szülőföldünk szerkesztősége - az évfordulóhoz kapcsolódva - pályázatot hirdet külföldön élő honfitársaink számára. Pályázni a kővetkező témákban lehet: 1. ) Ma is időszerű gondolatok "Az ember tragédiájáéban. 2. ) "Az ember tragédiája" - számomra legemlékezetesebb előadása. 3. ) "Az ember tragédiája" választott hazámban. Pályázni Írásban lehet. A formát és a terjedelmet a pályázó maga dönti el. pár- melyik témát lehet választani, de az is elképzelhető, hogy a pályázó összevonja a három pontot, és igy mindegyikről leírja gondolatait." Ennyi a felhívás. S mivel irodalomról van szó, megpróbáltam beleelni magam olvasóink helyzetébe, annál az egyszerű oknál fogva, hogy ha Amerikában élnek, gondoltam, mindenképpen részt kellene vennem a pályázaton, sőt illő volna, ha meg is nyerném a fődijat, a tíznapos magyarországi üdülést. Kezdtem tehát törni a fejem, hogy a három téma közül melyiket is válasszam, melyiknek a kidolgozása tenné a legnagyobb hatást a magyarországi olvasóra. Melyik lenne a téma, amelynek olvastán a bírálóbizottság egyöntetűen elismerné, hogy ilyen uj, érdekes, hasznos ismereteket is nyújtó pályamunkával az utóbbi évtizedek során nem találkozott. Nézzük az első témát. Már látom, nem sok esélyem van. Az elsó és nagyon időszerű gondolat, amely a Tragédia olvasása nélkül is eszembe jut, éppen a befejező mondat: "ember küzdj, és bízva bízzál." Nem törődve azzal, hogy irodalomtörténészek esetleg hamis aktualizálással vádolnak, felvetem azt a gondolatot, hogy lehet-e napjaink békeharca számára a feladatokat és reményeket ennél tömörebben megfogalmazni? (Bár itt eszembe jut valami. Legalább tiz éve, ha nem tizenöt, hogy egy általam nagyra becsült levelező partnerem levélcímem kapcsán felvetette miként lehet egy utca békeharcos? A választ azóta sem tudom.) Bármilyen szép és aktuális ez a gondolat, attól félek, ha nekem eszembe jutott, hányán lesznek még, akik szintén erről értekeznek, és ezzel eselyeim a nullához közelednek. A következő téma nehézséget éppen az jelenti, hogy azt a "választott" hazára vonatkoztatva kell feldolgozni. így máris hátrányos helyzetbe kerültem, mert ez a feltétel kizár a nemes versengésből. A problémát meg lehetne ugyan kerülni, nagyobb baj azonban, hogy semmi nem jut eszembe. Valószínűleg rpssz időpontban jártam abban az országban, amely nem volt "választott" hazám, mert az bizonyos, hogy egyetlen, a Tragédia előadását hirdető plakattal nem találkoztam, s beszélgető partnereim többsége - finoman fogalmazva - nem mutatott túlzott érdeklődést a magyar irodalom múltja vagy jelene iránt. S abban sem vagyok biztos, leforditották-e az illető ország nyelvére?' Valami rémlik. Talán Low Vilmos, valamikor a századforduló idején. Ha igen, a kiadás régen elfogyott. Lehet azonban, hogy csak képzelődöm. Itt és most ünnepélyesen megígérem, utána nézek az ügynek. (N.B.: Utána néztem. Kívüle még Grósz József is lefordította Portlandon, 1965-ben.) Szándékosan hagytam a második kérdést a végére. Mert hát volt a Tragédiának egy emlékezetes előadása, amikor... Most jut azonban eszembe, hogy ez az előadás Budapesten zajlott, a szó szoros értelmében, és nem hinném, hogy ennek részletezése alkalmas volna egy ilyen ünnepi pályázat céljára. Van azonban egy mentő ötletem. Nem láttam ugyan, mert akkor még semmiképpen nem tartozhattam a színházba járó korosztály közé, amikor - ideirom az időpontot: 1922 márciusában - a Tragédiát bemutatták New Yorkban. Ez azért lehet emlekezetes előadás, mert magyarul játszották. Ha igaz, akkor Lugosi Béla alakította Lucifert. Ha ez nem igaz, akkor viszont Adámot, mert az biztos, hogy főszerepet játszott benne, s férfi főszerep pedig csak ez a kettő van. A harmadik női. Mégiscsak Lucifer lehetett a szerep, mert utána Lugosi legnagyobb alakítása a Drakula volt, s ahhoz pedig Lucifer állt legközelebb. Mondhatnám úgy is, hogy Lugosi a magyar Lucifer alakításával készült fel az amerikai Drakula szerepére. Végre megtaláltam a témát. Ez minden esetre alkalmat nyújt rá, hogy részletesen foglalkozzam Lugosi Béla amerikai pályafutásával is. Már a Tragédia egyik-másik szereplőjének a neve is rémlik, a többi pedig részletkérdés, gyerekjáték. Igaz, jo lenne megtalálni a sugópéldányt, hogy megállapíthassam, mennyire húzták meg a darabot. Nem ártana megismerkedni a rendező elképzeléseivel sem, s azon kívül kellene néhány korabeli felvétel a díszletekről és szereplőkről. A legjobb azonban az volna, ha valaki a szemtanú hitelességével beszámolna az Előre Műkedvelő Kor eme nevezetes előadásáról. Az o javára lemondanék a magyarországi üdülésről. Svéd nevek káosza Nagy zavart okozott Svédországban az idén januar 1-én életbe lépett uj rendelet, amely lehetővé tette, hogy a legelterjedtebb családi neveket viselő svédek tetszés szerint megváltoztathassák nevüket. Az illetékesek célja éppen az volt, hogy a sok hasonló nevet eltüntessék a közigazgatásból és a magánéletből (a stockholmi telefonkónyvben százával szerepelnek az Anderssonok, Erickssonok, Johanssonok stb.). Lehetöve tették számukra, hogy közeli rokonaik vagy férjük-feleségük nevét vegyék fel (ha az nem tartozik a "sokak" csoportjába, természetesen). A problémát jelenleg az okozza, hogy mindenki maga döntheti el, milyen nevet választ, a családtagok is csak ritkán konzultálnak, még ritkábban értenek egyet ebben az ügyben. Egyre több hát az olyan, család, ahol most már egészen másképpen hívják az apát, az anyát és másként a felnőtt gyerekeiket. A gyerekek azért is választanak maguknak más nevet, hogy ezzel is hangsúlyozzak függetlenségüket az "öregek" névválasztási Ízlésétől... És közben komplikálják az életet önmaguk és mások - az ismerősök, a hatóságok - számára is. TUNIS. Lázongás tört ki Tunisia számos városában. A nép tiltakozott a kenyér árának felemelése ellen. A rendőrség sor- tuzet adott a tüntetőkre, huszonötén életüket vesztették.
