Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-09-08 / 33. szám
Thursday, Sep. 8. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. Tudja Ön Egy japán orvos, Dr. Take mi azt a kijelentést tette, hogy a Hirosimára es Nagaszakira ledobott atombombák, melyek 100.000 japán polgárt: férfit, nót és gyermeket égettek halálra, üdvös volt a japan nép számara. Ha ez nem történt volna meg, elmélkedik Dr. Takemi, akkor a japán vezérkar az utolsó japán katonáig harcolt volna és Japánban nagy éhínség állt volna be. A republikánus párt szóvivői nem nagyon örültek annak, hogy Bush alelnökiek kellett a döntő szavazatot leadnia az ideggáz (nerve gas) gyártásának megszavazása mellett. Akaratlanul is fegyvert adtak a demokraták kezébe, akik 1984-ben, az esetben, ha Mondáié lesz a demokrata jelölt, rámutathatnak az ellentétre. Amikor Mondale volt az alelnók, 1977-ben és amikor neki kellett egy szavazást eldöntenie, ő a társadalmi biztosítás csökkentése ELLEN szavazott. Most már teljesen biztos, hogy Cranston califomiai szenátor pályázni fog az elnöki tisztségre. Annak ellenére, hogy alig van pár szál haja, azt a néhány hajszálat is kezdi sötétre festeni, mondják a rossz nyelvek Washingtonban. *** A telefontechnolögia rohamosan fejlődik, de a fejlődésnek magasabb rata lesz a velejárója. A közeljövőben olyan telefonok jönnek majd forgalomba, amelyek maguktól hívják a tűzoltóságot, ha füst van a lakásban. Lesznek olyan telefonok is, amelyekbe a szoba túlsó részéről is lehetséges majd beszélni, azaz nem lesz szükséges a kagylót a kézben tartani. És ha még ez sem elég, akkor olyan telefonok is jönnek majd, amelyeket nem kell tárcsázni, egyszerűen bele kell beszélni a kagylóba, megmondani a szamot és a telefon magától kapcsolja a hivott számot. De mint említettük, mindezekért magasabb telefondíjat kell majd fizetni. RANDEVÚ A TÖRTÉNELEMMEL Lusztig Imre riportja a washingtoni tüntetésről. Az ébresztő óra 4.30-ra volt beállítva szombat reggel, de az én ébresztő "órám" már 4.20-kor "csengett." Zuhanyoztam, borotválkoztam, majd felébresztettem Muriéit. Becsomagoltuk az ennivalót, esőköpenyt, esernyőt, ha netán teljesedne az idöjárásjelentő jóslata! Megittuk a kávét, megettük a piritóst és hajnali 5.15-kor elindultunk a gyülekező helyre. Az Amsterdam Avenue üres volt és Muriel attól tartott, hogy a nyolc blokknyi séta alatt uton- állőkkal fogunk találkozni. Félelme alaptalan volt. Azt hittük, hogy mi leszünk az elsők a 86. utca és Amsterdam Ave. sarkán lévő .West Park Presbitérian Church előtt, de már ott álltak férfiak, nők, idősek, fiatalok, fehérek, feketék, összesen vagy harmincán. Kis csoportokban beszélgettek. Joe Bauman, a csoport^ egyik szervezője, leellenőrizte a jelenlevőket, bekollektálta a 20 dolláros viteldijakat azoktól, akik még nem fizettek. Hat es hét óra között újabb résztvevők érkeztek, többen taxival, mert igy biztonságosabb. Negyed nyolckor megérkezett a két autóbusz. Az útra kész 79 személy Ruth Messinger, a környéket képviselő városi tanácstag serkentő szavai után elfoglalta helyét az autóbuszokban. Messinger tanácstag egyébként már kora reggel negyven gyülekező helyet látogatott meg és egyperces "beszéddel" üdvözölte a fővárosba igyekvőket. A mi autóbuszunkban lévő 40 (személyből csak nyolcán voltunk, akik resztvettek a 20 év előtti, 1963-as washingtoni tüntetésen, ami azt jelenti, hogy a tüntetők nagy része fiatalabbakból állt. A csoport vezetői léghűtéses autóbuszt rendeltek, de még indulás előtt a léghűtes elromlott és igy a száz fokos melegben négy es fel órán at tűrni kellett a tűrhetetlen meleget. De ez sem rontotta el a hangulatot. Egyik dal a másikat kővette: "We shall overcome", "Solidarity Forever", "This land is my land", stb. Amikor ( autóbuszunk a New Jersey Turnpike-ra erkezett, előttünk es ^utánunk az autóbuszok egész láncolatát láthattuk. A mi kocsink nem tudott 50 mérföldnél gyorsabban haladni, es igy egyik autóbusz a másik után hagyott el bennünket. Integettünk a nekünk integetöknek és örömmel láttuk a nagy zarándoklást a fővárosba, ahová fél egykor érkeztünk. A Robert Kennedy Stádium parkolójában már több száz autóbusz állt. Kiszálltunk, kezünkbe vettük a plakátokat, melyeken ilyen feliratok voltak láthatók: "Freeze the arms race!", "No money for bombs - Feed the hungry!", "Peace, Jobs and Freedom!" Az eredeti terv szerint a három mérföl- des utat a tüntetés helyére a földalattin kellett volna megtennünk, de a vasúti hálózat a hatalmas tömeget képtelen volt rendeltetési helyére vinni. így több száz autóbuszt kellett beállítani a kóVlekerlet: lí>he- nyolitására. Mire a Washington emlékműhöz érkeztünk, mar több százezres tömeg von ott es az emberaradat ömlött minden irányból. A feliratokból megtudtuk, hogy ott voltak az acélmunkások Pittsburghból, az autómunkások Detroitból, a gumimun- kasok Akronból, a megyei, állami és városi alkalmazottak New Yorkból, a farmerek Iowából, a szövőmunkások Dél-Carolinából. A feliratok (visszatükrözték, hogy miért jöttek az ország fővárosába: "There is no peace witlT poverty." "Hands off El Salvador." "Reaganomics is bankrupt!" Még délután négy orakor is özönlöttek az újonnan érkezők. Hat orara terveztük a visszaindulást, de csak hét órára sikerűit a csoportot ösz- szeverbuválni. Feleuton meg kellett állni, hogy az autóbuszvezető pihenhessen és így éjjel 12.30-kor érkeztünk New Yorkba, holtfáradtan. Voltak azonban tízezrek, akik sokkal nagyobb távolságból jöttek, mint mi! Képzelhetjük, hogy azok milyen faradtak voltak! Ezt a több százezres tömeget, amely oly különböző rétegekből tevődött össze (szervezett munkások, nők, feketék és latin-származásuak, munkanélküliek, idősök, fiatalok) a Reagan kormány politikája kovácsolta egységbe és létrehozott egy uj koalíciós népmozgalmat, amely 1984-ben hivatva lesz eltávolítani az ország vezető- » ségéből a dúsgazdagokat támogató és a szegényeket, közepkeresetüeket elhanyagoló kormányzatot. i ** /♦/>#/ y A SOK SZÁZEZRES TÖMEG A LINCOLN EMLEKMU ELŐTTI TÉRSÉGÉN WASHINGTONBAN AUGUSZTUS 27-EN
