Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)

1983-09-08 / 33. szám

4. Thursday, Sep. 8. 1983. / i Tasnady T. Almos: p / BRAZÍLIA A CSŐD SZELEN "FELHÓK FEDNEK MINDEN CSILLAGOT." "Bocsánat, nincs t'óbb dollárunk" - mond­ta egy brazíliai gazdasági szakértő Bázel­ben, amikor kormánya bejelentette, hogy a rövidlejáratú kölcsö­nök után járó 400 millió dolláros kama­tot képtelen törlesz­teni a megígért időpont­ban. Pánikhangulatu egyezkedések nyomán sikerült elérni, hogy az IMF (International Monetary Fund) két heten belül 411 millió dolláros segélykölcsőnt nyújt Figuereido kormá­Tasnády T. Almos nyának. Az IMF-pénzt természetesen azon­nal a bázeli BIB (Bank a Nemzetközi Fizeté­sekhez) székhelyére utalják át. Azt vélhetnénk, hogy a brazil kormány ezen az ügyleten 11 millió dollárt nyer. Csakhogy a látszat csal. Ugyanis a 411 millió IMF-dollár csupán egy része anna^ a jóval nagyobb és három évre elosztott 4,9 milliárdos IMF-kÖlcsÖnnek, amit ideig­lenesen zároltak, mivel Brazília nem tett eleget a vállalt takarékossági normáknak. Mivel a nemzetközi pénzügyi szisztéma került volna veszélybe, ha a BIB-et nem elégítik ki, továbbá mert a brazíliai csoda- fiú, Delfim Neto (a Terv minisztere) hatá­rozott ígéretet tett az IMF igazgatójának arra, hogy azonnal és maximálisan behúz­zák a nadrágszijat, tovább csordogál a bankárok segítsége. Nem a brazíliaiak előnyére, de a bankárok támogatására. Brazília a külföldi adósságok terén kulcs­pozíciót tölt be Latin-Amerikában. A konti­nens Összadóssaga 300 milliard dollar, abból 90 milliárd jut Braziliára. Többszörös be­szolgáltatás a jelszó, s az azzal együttjáró szociális feszültségek áttekinthetetlenek. Lorschneider kardinális a napokban figyel­meztette a brazil^ takarékossági ( = beszol- gáltatási) terv előkészítőit: "Az olyan köz­gazdaság, amely nem elégíti ki az emberek szükségleteit, helytelen közgazdaság. Az ónpusztitás szélén állunk." Az IMF-megoldások egyes nyugati szak­értők szerint is elégtelenek. Az amerikai David Lawson professzor véleménye: "Annak az országnak, amelyik nem tudja teljesíte­ni a kötelezettségeit, az^ a legnagyobb problémája,( hogy nem elég gazdag. így nincs sok értelme annak, hogy még szegé­nyebbé tegyük." ' (International Herald Tri­bune). Lawson rámutat arra, hogy a csere­pek ragasztgatása, úgy ahogy a bankárok azt most teszik, nem tarthat örökké. Ho­gyan és miért kölcsönözték egybe a latin­amerikaiak - és általánosan a Harmadik Világ - a szinte beláthatatlan nagyságú adósságaikat? Azért, mert 1979-ben vi­szonylagos fejlődésük útját a második olaj- megrázkodtatás által (ami őket keményeb­ben érintette, mint az ipari országokat) elzártnak látták s mivel ugyanaz az olaj- áremelkedes rengeteg petródollárt eredmé­nyezett, a nyugati bankárok különösebb előrela'tás nélkül tehettek < befektetéseket az Ígéretesebb fejlődő országokban, többek kozott Brazíliában. Tíz évvel ezelőtt meg csak 10 milliárd dolláros adóssága volt Brazíliának, ez az adósság azonban 1979 után szemmel látha­tóan megsokszorosodott. A kölcsönöket Brazíliában és néhány szomszédos ország­ban meglehetősen rosszul kezelték. A ha­gyományos diktatúrákban durván spekulál­tak (pl. az építőipar terén), ami nem biztos termelő* ágazatokat eredményezett, de gyors hasznot a hatalmon levőknek. A felig- meddig demokratikus rendszerekben az állami kiadásokat szisztematikusan növel­ték, valahányszor a kormánypártok újra­választás előtt álltak. Ez történt például Mexicoban (Brazília után a legnagyobb adóssággal) és ugyanez a helyzet jelenleg a választások előtt álló Venezuelában. Még kirívóbb Peru példája, ahol kilátásta­lan rövidlejáratú kölcsönöket vettek fel, annak érdekében, hogy az átlépést a kato­nai diktatúrából a középjobb- "demokráciá­ba" eladhatóvá tegyék a választók felé. Az angol "The Economist" a múlt heten hangsúlyt helyezett arra, hogy a demokrati­zálódás kilátásaival rendelkező országokban (Bolivia, Peru, stb.) a szociális nyugtalanság jóval kisebb, mint Chilében, ahol szó sincs arról, hogy a katonák visszahúzódjanak a kaszárnyáikba. Es Brazíliában is odaveze­tett a "demokratikus nyitás" ígérete, hogy az ellenzék nem támogatja Sao Paulo sztráj­kolóinak jogos követeléseit. Csak az olyan kívülállók, mint Lorschneider kardinális törik meg a haUgatást. Szerinte "a legsze­gényebbeknek megengedhető a fosztogatás is." t ' A latin-amerikai kontinens demokratizá­lódásának természetesen csak akkor van értelme, ha annak következménye a latin­amerikaiak jobbléte. A bankárok törekvése nem erre irányul. Elsőrendű érdekük a kölcsöneikért járó hatalmas haszon meg­szerzése. Miután a BIB vezetősége, annak ellenére, hogy a legnagyobb tőkekihelye­zést az észak-amerikaiak fektettek be Latin-Amerikaba, kizárólag európaiakból all, a nyugat-európaiak legalább is erköl­csileg felelősek a jelenlegi helyzetért. Mivel pedig a nyugat-európai érdekek Latin-Amerika (és az egész u.n. Harmadik Világ) érdekeihez kapcsolták, olyan meg­oldások keresése szükséges, amelyek túl­haladjak a bankárok nyereszkedési érdeke­it. Azaz hosszú távlatra irányuló politikai lépések kellenek, gazdasági hozzáértéssel párosulva. Ezek pedig hiányoznák. Helyesen jegyez­te meg az egyik Sao Paolo-i üzletember: "Elvesztettük v iránytűnket, nem tudjuk, hol vagyunk. Es az égen minden csillagot eltakarnak a fekete felhó'k!"-----.....—----- fcr. ........— + Uj házak eladása az elmúlt hónapban 6 százalékkal csökkent. Julius havaban a kereskedelmi merleg 6.36 milliárd dollár deficittel végződött. OTTAWA, A Szovjetunió 14 millió dolláros rendelést adott a Foremost Industries, Ltd.-nek csőszállító autókra. Ez a vállalat eddig 300 ilyen autót adott el a Szovjet­uniónak. I \ A Fairchild VaHalat lezárja Hagerstown, Md.-i üzemét. 600 munkás veszíti el a munkáját. ^ Az elmúlt évben 82.1 millió dollárral emelkedett a világ lakossága, mely elérte a 4.72 milliárdot. Öt nemzet: t Kina, India, Szovjetunió, USA es Indonézia a legnépesebb ország. Lakóik teszik ki az összlakosság 52 száza­lékát. “AKIK NEM OKULNAK A TÖRTÉNELEMBŐL” Washingtonban tárgyalják a kőzépamerikai "veszélyt" Aggodalommal tóti el, amit az ujsagban~ olvasok. A New York Times csupán három számának (7/19,7/23,7/25) első oldala van elSttem az asztalon, ezekkel a címekkel: U.S. hadgyakorlatokat tervez Latin-Ameri­kában; Reagan katonai lépesek fokozását tervezi Latin-Amerikában; U.S. felfokozni szándékszik burkolt tevékenységét Latin- Amerikában. Ezek a "burkolt" műveletek nem is olyan burkoltak, ha a NYT ilyen nyíltan ir róluk. A hivatalos propaganda kétféle magyarázatot kínál: "Érdekeink védelme", és "Határaink védelme." Mik azok az "érdekek?" Erkölcsi érdekünk len­ne az elnyomott és éhező népek jogainak védelme. Ezért ültettük hivatalba, pénz­beli és katonai segítséggel, Latin-Amerika majd minden országában a véres diktátoro­kat? Nem. Érdekeink az ott lelhető, ameri­kai nagyvállalatok tulajdonában lévő ter­mészeti kincsek és termékek megszerzésé­nek, és az alacsony munkabérek kihaszná­lásának védelme. Az amerikai bankok ál­tal azoknak nyújtott kölcsönök védelme. Vagyis, más szóval, érdekeink pénzben fejezhetők ki. Határaink védelme? Attól tartunk, hogy egyike, vagy másika ezeknek a kis, 4-6 milliónyi lakosságú, 3-4 ezer főnyi hadseregé országoknak, néhány száz mérföld távolságból, meg akarja támadni országunkat? Nem attól tartunk, hanem attól, hogy a forradalmi erők, elkergetve az általunk beültetett zsarnokokat, radi­kális elveiket elterjeszthetik országunkban is. Ha országunkban f olyanok a viszonyok, hogy ily tanok termékeny talajra találnak, azt semmiféle katonai erővel, fegyverrel megakadályozni nem lehet. Eszmék nem ismernek se határokat, se tengereket, se nyelveket; eszmék virágoznak mindenütt, ahol termo talajra találnak. Eszmék terje­dését csak akadályozni lehet, de elnyomni nem. Eszmék hirdetőit lehet üldó'zni, bebör­tönözni, kivégezni, de az eszméket meg­ölni nem lehet. Sajnos, ezt az igazságot az uralkodó körök nem akarják tudomásul venni, ezreket hajlandók halálba kénysze­ríteni, mielőtt lemondanának. A hires filo­zófus, Santayana mondta: akik nem okul­nak a történelemből, kárhoztatva vannak, hogy a hibákat megismételjék. Mit akarnak Reaganék elérni Nicaraguá­ban, El Salvadorban, Guatemalában? Meg- dönteni a sandinista kormányt Nicaraguá­ban? Es kit tenni helyébe? Az elűzött So­moza hírhedt és gyűlölt, rettegett csendő­reit? Es azok hivatalban tartására ameri­kai csapatokat odaküldeni? A washingtoni vezetők erre nem gondolnak még? Ugyanez a helyzet fog kialakulni számos más ország­ban, világszerte, ahol Wall Street bábkor­mányai uralkodnak. Ezt csak az amerikai nép tiltakozása lesz képes megakadályozni. Vágó Oszkár AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents