Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-09-01 / 32. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 1. 1983. NEHÉZ A BÁNYÁSZOK SZERVEZÉSE Tíz évvel ezelőtt az ország szénbányaiban 78 százalékban szervezett bányászok dolgoztak. Ma a termelésnek csak 52 százaléka kerül ki szervezett bányákból. Illinois állam Elkhart (400 lakos) városkájának közelében működik a Turris Szénvállalat, a Shell leányvállalata. Ebben a bányában csak szervezetlen munkások dolgozhatnak. A szénbányászok szakszervezetének, a United Mine Workers-nek 160.000 tagja (36 százalék) munkanélküli. Ed Sumner, a Turris igazgatója minden lehetőt elkövet, hogy a vállalat továbbra is, mint szervezetlen üzem működjön. Mielőtt a bányát üzembe helyezték, a munkára jelentkezőket szigorú vizsgálat alá vetették, hogy megtudják, kik járnak templomba, kik hajlamosak szer- vezkedesre, kik szorulnak a legjobban munkára. A Turris vallalat bérei megközelítik a szervezett bányákban dolgozókét, hogy ezzel is visszatartsák a szervezkedést. A NEMZET A biztonsági intézkedések, a fizetett szabadság és ünnepnapok, s főleg a munkabiztonság hiányzik a Turrisnél. Ennek ellenére a bányászok tartózkodnak beszélgetésbe elegyedni a szakszervezet szervezőjével, J.Cox-szal, akinek az a feladata, hogy a szakszervezetbe tömörítse a Turris munkásait, akik főleg fiatalok és nem tudják, milyen harcok és áldozatok árán jó'tt letre a bányászok jelenlegi munkabére. Nem tudják azt sem, hogy ha a bányászok szak- szervezete tovább gyengül, a bányatulajdonosok megpróbálkoznak a bérek csökkentésével. A Turris bányában dolgozók félnek attól, hogy ha a vállalat vezetőinek tudomására jut, hogy hajlamosak belépni a szakszervezetbe, azonnal elbocsátják őket. Ezért mondta( Cox szervező: "A bányászok na^y munkanélküliségé nehéz, nagyon nehez helyzetet teremtett részünkre; a félelem visszatartja a bányászokat attól, hogy csatlakozzanak a szakszervezethez." ÜDVÉÉRT A Reagan kormány tagjai viszonylag szerény fizetésért, évi 69.630 dollárért szolgálják a hazát. Kevesebbért, mint 1.500 dollárért egy hétre. ( A mai inflációs időkben ez nem túl nagy fizetés, különösen olyanoknak, akik Washingtonban laknak és akik nagyobb fizetéshez | vannak szokva. De a Reagan kormány tagjI jai minden áldozatra készek a nemzet üdvéért, készek évi 69.000 dollárért is dolgozni, | pedig ha az iparban, kereskedelemben, pénzvila'gban dolgoznának, fizetésük kétszer, sót háromszor akkora lehetne. Természetesen, ilyen szűkös fizetésből ezek az önzetlen államférfiak nehezen tudnának kijönni. Ezért mindegyikük gondoskodott némi extra jövedelemről is. Meg azután nem is voltak ök tulajdonképpen szegények akkor sem, amikor elvállalták, Reagan kérelmére, hogy dolgozzanak a nemzet üdvéért. Baldrige kereskedelemügyi miniszternek például 1981-ben egy millió 600.000 dollár jövedelme volt értékpapírokból. Ez 1982-ben sajnos lecsökkent 193.000 dollárra, de hát még úgy is maradt neki A jelenlegi adminisztráció első évében megtiltotta az amerikai nagyvállalatoknak a szovjet olaj- és gázcsovezeték építéséhez szükséges felszerelések szállítását. Ezt követően a Szovjetunió az amerikai Caterpillar Tractor Vállalatnak szánt rendelését egy japán cégnek adta, amely azt nagy Örömmel elvállalta. Az Illinois-i Peoria városban működő üzem 90 millió dolláros rendelést veszített, több száz munkása munkanélkülivé vált. Azóta állandó* és egyre hevesebb küzdelem folyt a Reagan kormányon belül az elnöki tilalom megváltoztatására, amit többek között Shultz külügyminiszter és Malcolm Baldrige kereskedelemügyi miniszter is követelt. Ellenezte a vétó visszavonását William P. Clark, Reagan elnök személyes barátja, nemzet- védelmi tanácsadó, Weinberger hadügyminiszter. Az újságokban most megjelent hir nem számol be arról, hogy mi történt a kulisz- szak mögött, de Shultz külügyminiszter valószínűleg lemondással fenyegetett, ha az elnök Clark és Weinberger álláspontját teszi magáévá. Ez késztethette az és családjának mit aprítani a tejbe. Brock, Reagan kereskedelmi megbízottja 547.000 dolláros jövedelemről számolt be abban a jelentésben, amelyet a kormány tagjainak kell elkészíteniük minden evben. Regan pénzügyminiszter (neve nem tévesztendő össze Regan-éval) szerényen csak 100.000 dollárt jelölt meg jövedelemnek e^yik jövedelmi forrásában. A többi forrásról ellenben szerényen hallgatott. Ezzel szemben Merril Lynch, az ország legnagyobb tőzsdecége egy óvatlan pillanatban nyilva*- nosságra hozta, hogy Mr. Regan már régóta birtokolja a cég részvényeinek egy százalékát. Az elméit hónapok nagy tőzsdei áremelkedései következtében ennek az egy százaléknak az értéke több tiz millió dollárral emelkedett! Hát, amint látjuk, egyáltalán nem árt, ha valaki a nemzet pénzügyein dolgozik a nemzet üdvéért való munkálkodása közepette. Ami jó Regannak, gondolja Regan ur, az jó Amerikának is. Legalább is azoknak az amerikaiaknak, akiknek sok Merril Lynch, vagy egyéb részvényük van! elnököt a tilalom visszavonására. Általános a vélemény, hogy Reagan elnök politikája csupán az amerikai vállalatoknak, az amerikai munkásoknak okozott kárt és nem a Szovjetuniónak. Egyre többen beismerik, hogy az USA vétója kiélezte a helyzetet Washington és a NATO-államok között és nem akadályozta meg a szovjetet az olaj- es gázcsovezeték építésében, amely befejezéséhez közeledik. KEWYORK1 MAGYAR HENTES TIBORC MEAT SPECIALTIES (FORMERLY MERTL PORK STORE) 1508 Second Ave., New York, NY. 10021 a 78. és 79. utcák között. Tel: RH 4- 8292 FRISS NUS, HURKA ÉS FELVÁGOTTAK TÁMOGASSA HIRDETŐINKET JAVUL A HELYZET ...mondja Reagan ur, politikája helyességének igazolásara törekedve. Reagan gondosan megválogatja, milyen gyűlésekre megy el ilyen jellegű szónoklatainak elmondására, hogy aztán a megjelent reakciós hallgatóság tapsviharral fogadja öntelt szónoklatát. Nem csoda aztán, hogy Reagan ur "meghökkentőnek" (perplexing) nevezi a híradást (N. Y. T.8/3/83), hogy a szegénység mértéke 15%-ra emelkedett, számsze- rint 31.8 millióról, 1981-ben, 34.4 millióra, 1982-ben. A Népszámlálási Hivatal "szegénynek minösiti azt a négytagú családot, amelynek évi összjövedelme kevesebb, mint $9.862. Párhuzamosan terjed az éhség is (N.Y.T.7/9/83), jelenti a General Accounting Office, kongresszusi hivatal: senki nem tudja pontosan, hány amerikai éhezik, de megállapítható, hogy az éhezés terjedt az utolsó két év folyamán. Ez ugyanakkor, amikor a szövetségi raktárokban 473 millió font vajat, 1.3 milliárd font zsirtalan tejport, 876 millió font sajtot tárolnak s a kormány kártalanítja a farmereket, ha nem termelnek. Nyilván Reagan ur részére a javulás a profit gyarapodásából áll, a munkanélküliség és az éhezés nem viszonyul a gazdasági válsághoz; az valami rejtélyes felső hatalom intézkedése, amit türelemmel kell elviselni - az éhezőknek. Az ország nagyvállalati igazgatóinak gyűlésén, Hot Springs, Va.-ban (N. Y.T.5/14) John R.Opel, az IBM vezérigazgatója, jelentette, hogy a profit ez évben 20%-kal, jövő évben 22%-kal fog emelkedni. Ezt helybenhagyta a megjelent 116 vállalati igazgató. Ez év második negyedében a vállalati profit jelentős emelkedést mutat (N.Y.T.8/1/83). Csak néhányat említek egy egész oldalt megtöltő, 272 vállalatról készült kimutatásból (millió' dollárban, és egy évvel előttihez viszonyult százalékban): Chrysler Corp. 310-190%; Ford 542-165%; G.M. 1,043-86%; Coors, Co. (sztrájk alatt álló sörgyár) 33-168%; United Airlines 116-2025%; R.H.Macy 29-86%; Sears 308-88%; AT&T 1928-11%,NY Times 25-56%. Ezek szerint, mint előbb jellemeztem, Reagan ur igazat mondott, de a 15 millió munkanélküli és családja éhezik. Nem nehéz elképzelni, milyen javadalmazást nyernek a vállalati igazgatók. Lee Iacocca, a Chrysler igazgatója, aki 80/81-ben 1.5 milliárdot szerzett a vállalat részére a dolgozók "visszaadásá"-ból (giveback), 80/81-ben fizetés helyett részvényeket kapott, egyenként $3-ért; a részvény értéke ma $26, ezen $8 milliót szerzett. Most a fizetése évi $356.676 plusz opció részvények vásárlására $13-ért. Ugyanazon a fent említett Hot Springs-i gyűlésen az igazgatók megállapították, hogy az elbocsátott munkásoknak csak egy kis részét fogják újra alkalmazni, akármennyire is javul a gazdaság. A duPont vegyi' gyár igazgatója mondja: müszál-termelésunk az 1973-asnak a duplájára emelkedett, de az azt termelő munkáslétszám csak 4-5%-kal emelkedett. A Union Pacific szállító vállalat igazgatója jelenti, hogy a 20 év előttihez képest 40%-kal több árut szállítunk, fele-annyi alkalmazottal. t Mindebből csak egyetlen következtetest lehet levonni. A gazdasági válság megoldása nem nyerhető el csupán a profit növelésével. Nem egyeztethető erkölcsi követelményekkel, hogy a modernizálás, roboio- zás utján nyert előnyöket egészében a vállalatok vágják zsebre. A dolgozók hozzák létre a termelésnövekedést, nekik is kell részesedniük a termelt haszonból. Az egyik megoldás a munkahét leszállítása 30 órára, a 40 órás munkahét fizetésének csökkentése nélkül. Vágó Oszkár AZ ESEMÉNYEK HÁTTERÉBEN
