Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-07-21 / 29. szám
1U. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 21. 1983. Tudomány és fegyverkezés írta: Pál Lénárd Korunkban a tudományos-technikai haladás rendkívüli felgyorsulásának, vagy ahogy mondani szoktuk, a tudományos-technikai forradalomnak vagyunk tanúi. A második világháború óta kibontakozott tudományos-technikai fejlődés hozzájárult ahhoz, hogy az egymással szemben álló felek napjainkig már annyi pusztító energiát halmoztak fel, immár képesek a földi élet teljes megsemmisítésére. Hozzátehetjük ehhez azt is, hogy a fegyverzet tökéletesítésével kapcsolatos kísérletek hatásai, a fegyverkezési verseny okozta egyensúlyeltolódások, és ezeknek gazdasági-társadalmi és bizonyos esetekben fizikai és pszichikai következményei háború nélkül is katasztrofális helyzetbe sodorhatják az emberisé- get. A teljesség igénye nélkül néhány főbb ellentmondásra szeretném felhívni a figyelmet. A tudományos-technikai forradalom folyamatainak a bonyolult rendszerét eléggé nehéz áttekinteni. Eléggé általános azonban az egyetértés a világ tudósai között abban, hogy a tudományos-technikai forradalom fő irányai közül napjainkban az automatizálás, a számitógépesités, a természeti erőforrások hasznosítása (különösen az energiaforrások bővítése), a biotechnológia térhódítása és az űrkutatás eredményeinek a hasznosítása a legfontosabbak. A fejlett haditechnika minőségileg uj helyzetet hozott létre a nagy hatósugarú, lényegében az egész Földet átfogó fegyverzetrendszer kiépítésével és állandó korszerűsítésével. A tudomány es a technika segítségével az ember tulajdonképpen létrehozta a globális önpusztitás potenciális lehetőségét. A fejlett kommunikációs technika (közlekedés, szállítás, hírközlés stb.) erőteljesen lerövidítette a különböző katonai, gazdasági és egyéb eseményekre való reagálás idejét, és ezzel felerősítette a világ érzékenységét, megnövelte az instabilitások kialakulásának a lehetőségét. Úgy is mondhatnánk, hogy a tudományos-technikai forradalom olyan "idegrendszerrel" látta el Földünket, amelyben az ingerületvezetés gyorsabb lehet, mint a kontroll. Kevésbé hangsúlyozott globális hatás az, hogy a tudományos-technikai forradalom a Fold különböző körzetei között egyre inkább elviselhetetlen különbségeket hoz létre (például nÖ a fejlett kapitalista és a gyarmati rabságból felszabadult, fejlődő országok között a különbség). A tudományos-technikai haladás globális hatásainak a megítélésénél szembe kell nézni a Föld népességének további növekedéséből adódó nehézségekkel, különösen azzal, hogy ez a növekedés azokban a körzetekben jelentős, amelyek társadalmilag, gazdaságilag és igy a tudományos-technikai haladás állapotát tekintve is a legelmaradottabbak, s ezzel tovább fokozódik a gazdasági fejlődésben meglévő egyenlőtlenség, a polarizáció, az élemiszerhiány stb. Mindez arra is felhívja a figyelmet, hogy a tudományos-technikai forradalom olyan ellentmondásokat is kitermel, amelyek nemcsak egyszerűen fékezik és eltorzítják e folyamatot, hanem a letet és jövőjét is veszélyeztetik. A nukleáris fegyverkezésről több összehasonlítás jelent meg a két legnagyobb hatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vonatkozásában. Az amerikaiak törekvése különösen az utóbbi időben az, hogy igazolják a szovjet nukleáris fegyverállomány számbeli főlényét az övékével szemben. A valóság ezzel szemben egészen más. A "Scientific American" 1982. novemberi számában Randall Forsberg történeti áttekintést nyújt a két nagyhatalom nukleáris fegyverállományárbl, grafikusan ábrázolva az interkontinentális hordozórakéták, illetve a nukleáris robbanófejek számának időbeli változását. E szerint az 1965-1970 közötti időszakban az Egyesült Államok több száz nagy hatósugarú, stratégiai bombázógépet cserélt ki mintegy 1700 interkontinentális hordozórakétával, amelyek már jelentős részben több, önálló robbanófejjel rendelkeztek és nemcsak földről, hanem tengeralattjáróról is indíthatók voltak. E cikk szerint a Szovjetunió ebben az időszakban mintegy 1400 hasonló fegyver- rendszerrel rendelkezett. Az 1975-1980-as időszakban az amerikai fegyverzet ugrásszerűen nőtt: az Egyesült Államok uj tipusu, pontosabb és nagyobb hatású, stratégiai fegyverekkel cserélte fel a korábbiakat és e fegyverek már mind többszörös, önállóan célbajuttathatő robbanófejjel ellátott földi és tengeri irányítású hordozórakétákból álltak. Az Egyesült Államok ebben az időszakban további 5500 uj stratégiai robbanófejet állított rendszerbe, és elérte, hogy az összes stratégiai nukleáris hordozó eszközeinek a száma erősen meghaladja a hétezret. Forsberg szerint a Szovjetuniónak ebben az időben csak a "hagyományos" interkontinentális rakétái voltak (ezernégyszáznál valamivel több és ez kiegészült 950 tengeralattjáróról indítható robbanófejes rakétával). Az Egyesült Államok 1980 után újabb fegyverkezést indított el, és ez arra kényszeritet- te a Szovjetuniót, hogy Önmaga biztonságának és a világ békéjének megóvása érdekében ugyancsak kifejlessze a több, önállóan célbajuttathatő robbanófejjel ellátott stratégiai rakétáit. Úgy látszik, hogy az amerikai tudósok egy része - a tényekből kiindulva - nem fogadja el a szovjet erőfölényről szóló hivatalos propagandaszólamokat. A fegyverkezési verseny terheket ró a szocialista országokra is. Nyilvánvaló, ha ezek az államok nem kényszerülnének a katonai erőegyensúly fenntartását szolgáló védelmi intézkedésekre, gyorsabb ütemben haladhatnának előre, és állampolgáraik számára még az eddiginél is lénye-* gesebb életszínvonalat biztosíthatnának, így a fegyverkezés terhei nehezítik ezeknek az országoknak alapvető társadalmi- gazdasági fejlődését. A -fegyverkezési verseny azonban katasztrofális hatású visszahúzó erőt jelent a fejlődésben. Ugyanis nemcsak azáltal fékezi a társadalmi-gazdasági haladást, hogy anyagi eszközöket von el a polgári célú fejlesztésektől, hanem azáltal is, hogy sok képzett tudományos és műszaki szakember munkáját köti le, és még külön jelentősen megterheli az országok infrastruktúráját. A fegyverkezési verseny rányomja a bélyegét a tudományos-technikai haladás legfontosabb eredményeinek az alkalmazására is, befolyásolva az automatizálás fejlesztési irányait, a számitógépesités es a mikrominiaturizálás terjedését, katonai célok szolgálatába állítja a lézer- technikát, a genetikai beavatkozások lehetőségeit, az anyagkutatások (legujabb eredményeit, sőt - azAEgyesült Államok kormányának újabb szándékai szerint - az űrkutatás eredményeit is. Megdöbbentő az az elgondolás, hogy az Egyesült Államok a csillagok háborújára készül. Kétséges, hogy a haditechnikai eredmények válogatás nélkül, mind hasznosíthatók a polgári életben, s ha igen, akkor is csak jókora késéssel kerülhetnek békés felhasználásra. Természetesen a szocialista országok tudósai sem tagadják, hogy a rájuk kény- szeritett fegyverkezési versenyben a védelmi célok elsőbbségét élveznék, és ennek megfelelően tevékenykednek. A fegyverkezés azonban a szocialista országok számára nem más, mint szükséges rossz, amelyet a másik fél fenyegetése kényszerit rájuk s ez népeiktől óriási áldozatokat követel. A fegyverkezési verseny megállításának, de még a korlátozásának az ügyét is bonyolulttá teszi az a körülmény, hogy a katonaiipari komplexum több érdekelt országban a politikán keresztül magához ragadta a döntéseket. Tény, hogy a mai fegyver- rendszerek megértéséhez sok műszaki és tudományos ismeretre van szükség, és igy a társadalom különböző rétegei köny- nyen manipulálhatók, megfélemlithetök. Ezért van fokozott szükség arra, hogy a tudomány emberei segítsék a politikusokat, a közvéleményt a fegyverkezés okozta valódi veszélyek helyes megítélésében, és dolgozzanak az elhárítás módozatain. Ezért kell a tudományok művelőinek napjainkban őszintén és felelősségteljesen arra törekedniük, hogy keressék és megtalálják azokat a módszereket (az érdek- ellentétek tagadása nélkül), amelyek az alkotó együttműködés irányába és nem a nukleáris tömegpusztító fegyverekkel megvívandó globális összeütközésbe viszik az emberiséget. Pál Lénárd a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a budapesti es a dubnai (USSR) egyetem atomfizikai tanszékének tanára. PÁRTOLOM AZ ÁLLATVÉDELMET (folytatás az 5. oldalról) valóban! Mit kellett volna tennie? Hagyni, hogy a madar összevagdalja csőrével a gyereket? Ott tartunk, hogy oda kell dobnunk az embert, csak azért, ho^y egy ilyen "endangered species" tovább garázdálkodhas- son?! m n | Egyszer egy ismerősöm kígyót talalt a lakásában, de nem bántotta, mert az is egy "creature", amelyik élni akar! Rendben van - mondtam - "éljen a fűben, ahová való! Dobd ki!" Nem dobta ki es azt mondta, hogy én szívtelen vagyok. Azokkal a fegyverekkel, amiket az ember egymás elpusztítására kiagyalt, irtóhadjáratot indítanék a kígyók, krokodilok, cápák, patkányok, piranhák, sáskák és a többi hozzájuk hasonlók ellen. Atombombát küldenek rájuk! Vagy azt nem lehet? Csak emberre szabad? PÁRIZS. A Peugeot autóvállalat 8.000 munkásának elbocsátását tervezi, ami ellen a munkások egy napos sztrájkkal tiltakoztak. ^ WASHINGTON, D.C. A Reagan-kormány a közeljövó'ben hadgyakorlatokat tervez a Karib-tenger térségében. E lépés nem más, mint a nicaraguai és cubai kormány elleni kihívás.
