Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)

1983-12-22 / 48. szám

4.

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Thursday, Dec. 22. 1983.

(WttatóinA' ityá/c

BELYEGGYUJTOK vagy egy ellesett beszélgetés a los angelesi bazáron.

Ott állok a bejárat melletti asztalnál. Ott, ahol F. Margit árusítja a jegyeket-a mai ebédre. Bazár van itt ma és közben jó magyaros ebéd. Hire ment, hogy kolbász vagy söltcsirke között válogathat a jó magyar ma. De a nem magyarok is hírét vették é§. jöttek, jöttek csoportosan és leguberálták obulusaikat az ebédért. F. Margit meg szívesen adta darabját öt dollárért (az ebédjegyeket ),

Közben akadt idő egy kis csevegésre is. S ahogy a szó kimondása előtt gondolkozik, fáradt ujjai idegesen forgatják ide-oda a néhány levélbélyeget, melyeket előzőleg kis pénztárcájából kotort elő.

Gyűjti a bélyeget? - kérdeztem. Csak úgy. Hogy teljen az idő. Nem gyűjtöm. Valakinek összeszedem, ahol erem. Az illető fia filatelista.

Várjon Margitka, van nálam is néhány félretett bélyeg. S már elő is vettem a pénztárcámat. Kikerestem vagy féltucatnyit és szívesen kínáltam a mi ünnepi pénztárosunknak.

Ne adja ide. Kellenek azok magánad a saját gyűjteményében.

Ninesen----nekem----bélyeggyujteményemlJ. Feri bácsinak gyűjtöm.

Ö gyűjtő?

Nem. Valamiféle intézmény támogatására adja oda a nála Összegyűlő bélyegeket. S mig ezeket elmondtuk, észrevétlenül odaállt egy kis beszélgetésre a nagy magas Kiss Feri bácsi, és mire észrevettük, már kérdezett is.

Maguk bélyeggyűjtők?

Dehogy vagyunk, csak gyűjtjük, stb. stb. (Lásd feljebb}

Hát akkor adják inkább nekem. Én is tudom használni.

Ha maga gyűjtő, miért ne adnánk magának? JÓ szórakozást, filatelista barátunk.

Dehogy vagyok filatelista, vagy minek is nevezik maguk a bélyeggyűjtőt? A szomszédomnak adom mind, amit összeszedek. Annak a bátyja Izraelben bélyegkereskedő.

Kedves olvasóim! Ha valamelyikük látott már egy eleven bélyeggyűjtőt, tudasson engem is erről és ha teheti, fényképpel támassza alá állítását. De nehogy( az ( a fénykép valamiféle CSODABOGÁRRÓL készüljön! „ „

TORONTO, Ont. A Magyar Szót nagyon szeretem, alig várom, hogy a kezembe kerüljön. A posta itt Kanadaban elóg lassú, de azért egy újságszám sem vész el. Küldöm előfizetésemet, bar csak 1984. februárban jár le a lap, de nem szeretném, ha késön jutna a kezükbe.

Steve Kovács

NEW JERSEY. Mellékelek egy money ordert egy "Petőfi Összes költeményei" kötetre. Kívánok áldásteljes ünnepeket önöknek. Nagyon szívesen olvasom tartalmas, terjedelmes „Magyar Szó c. lapjukat. További erőt, egészséget kívánva nagy körültekintést kívánó munkájukhoz, küldöm szives köszöntésemet.

Mrs. L. E.

Újítsa meg

előfizetését!1

1 ’ > -• *

Egy család Salvadorból

A Mesa Grandét, a nagy hondurasi fennsíkot menekülttáborok népesítik be: csaknem kilencezer salvadori nő, férfi és gyermek tengeti itt nyomorúságos életét. A körülmények iszonyatosak, mégis, aki elvergődik idáig, örül, mert tudja, hogy a pokolból menekült meg. A szenvedéssel, a halállal itt már mindenki találkozott, mégis párját ritkítja a Dubón család sorsa: Valvina, az anya tizenhat hozzátartozóját veszítette el eddig.

Teodoro nevű fia hároméves volt, amikor meghalt. Ennek több» mint negyven éve már, de annak a napnak az eseményei ma is úgy élnek emlékezetében, mintha csak tegnap tö'rténtek volna. A kisfiú teste felpuf- fadt, láz gyötörte, de már jajgatni sem tudott, csak nézett a nagy, sötét szemével. Arcataóba kellett volna vinni, a városba, ahol zajlott az élet, templomok magasodtak, tolongtak az emberek a piacon, az üzletekben. Arcataóba kellett volna vinni Teodor öt, de nem volt öszvérük s gyalog az út több órába is beletelt volna az éjszaka kellős közepén. És ha az uttalan utakon leviszik is a gyereket a hegyről, az orvost amúgy sem tudták volna megfizetni.

Valvina mama később még további négy gyermekét veszítette el, akiket jeltelen sírba, minden szertartás nélkül temettek el, mivel még gyertyára sem volt pénzük. Kettő közülük éhségtől fonnyadt mellén halt éhen, a harmadik lábbal előre jött a világra, a negyedik vérmérgezést kapott a rozsdás ollótól, amellyel a köldökzsinórját—elvágták» --A —bába—túlságosan- fiatal—és tapasztalatlan volt; szokás szerint - és ez mind a mai napig igy van - saját hibáiból okulva,tanulta a mesterséget, mivel a környéken sem kózel,sem távol nem volt bábaképző iskola.

Aztán előbb három, majd öt colont fizetve a bábaasszonynak - ez akkoriban egy tyűk árának felelt meg - Valvina mama még tizenhárom gyermeket hozott a világra. És bár gyakran kellett éhezniük, az Öt lány és a nyolc fiú azért mégiscsak felnőtt.

Dolores nevű fia a legszebb férfikorát élte, amikor meghalt. Alig három éve történt a dolog, de mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta.

Dolores Dubon elmondta anyjának, majd a többi falubelinek is: égbekiáltó

igazságtalanság az, hogy napestig robotolnak, és a gyomruk üres, hogy gyerekeik nyomorúságos körülmények között nőnek

fel, ha egyáltalán felnőnek és nem halnak meg, mint az ő két gyereke, a fivérének négy gyereke, a nővérének három gyereke és a számtalan többi gyerek, szerte Salvadorban, a Megválté Országában. Égbekiáltó igazságtalanság ez, ami ellen fel kell lázadni, mondta Dolores, és a parasztok egyetértőleg bólogattak.

A katonák Arcataóböl jöttek fel a hegyre; onnan, ahonnan egyébként is minden jó és rossz jött. Bekopogtattak Doloreshez, és közölték, hogy velük kell mennie. Utoljára azon az utón látták, amely Los Filos- bol Chupamielbe, a Dubónok falujába vezet. Itt születtek ők tizenhármán, és itt született Valvina mama is, itt éltek, itt művelték földjüket a meredek hegyoldalon, és itt, ahol mindenki ismert mindenkit, temették el halottaikat is.

Mindössze tizenöt- percig tartott az ut egyik faluból a másikba, de Dolores soha nem érkezett meg Los Filosba. Eleinte mindannyian hallgattak, szülők es testvérek egyaránt: féltek Dolores sorsától. A Dubónok -már -nem- voltak -az -a—büszke- család, -mint valaha. Ha valaki kérdezősködött, mondták neki, hogy Dolores elment, igen elment, a felesegével, a hondurasi Rosalinával együtt; Honduras irányába mutogattak, amelynek földje jól látszott az egyik chu- pamieli magaslatról. És ez részben igaz is volt, hiszen Rosalina kézen fogta három gyermekét, és elmenekült Salvadorból.

Valvina mama ekkor felhagyott a hallgatással, és elmondta az apácáknak, hogy mi is történt. Az apácák erre elmentek a katonákhoz, és érdeklődtek Dolores Dubón sorsa felöl. De választ nem kaptak. Nem sokkal később valamennyiüket elküldték a rendházból, senki sem tudja mi lett velük.

Akkor a pap ment el érdeklődni Dolores után. Választ azonban ö sem kapott, sőt a katonák kigúnyolták, lekopdösték, majd meztelenre vetköztetve elzavarták. Váloga(folytatás az 5 oldalon)

Find jut just how closely related friendliness. Ilecc use you’ll jly in

—^dnrishw^fhHtmg(tria■rreaHyxaleH;'íy^---sin rpkreie gem ce~ciHi ten nyr--------------__to B jdgp^_yic^H£j^id^riFiminr____J1qu[kF j^oíl fare sjn ______

~ind yoi’IJ get a free ovsmight’; stay Yo’k s art at j69f:* For complete —plusxrfve ^igh^seerng-tow'vfthe-------------del mfs^Tyrnrl rail Tiff ~~

f Yhj’II als j discover1 vhy the Finns 88 )-7( 70)

[-1------*------------------------1--------M—I-----------TF AVfel 3Y FINNISH DESIGN