Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-12-15 / 47. szám
Thursday, Dec. 15. 1983 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 “KÖNYÖRÖGJETEK ÉRTÜNK CSILLAGOK” * Könyörögjetek értünk csillagok Ki ülsz az égben a vihar felett. Én Istenem hallgass meg engemet. Hozzád megy szívem, itt szavam dadog, Hazámért reszketek, magyar vagyok. A népekkel ha haragod vagyon, A magyarra ne haragudj nagyon. Ne haragudj rá, bűnét ne keresd, Bocsáss meg néki, sajnáljad, szeresd. Szeresd, vigyázz ró Istenem atyám, El ne vesszen veszejtő éjszakán. Mert itt a népek nem tudják, mit ér. Hogy olyan jó mint a falat kenyér. Hogy nem szokott senkit se bántani, Lassú dallal szeretne szántani. Édes Istenem, te tudod magad, A bárány nála nem ártatlanabb. Te tudod ezt a fajtát, mily becses. Milyen takaros, mily kellemetes. Té látod életét minden tanyán. Te tudod, hogy beszól: édes anyám. Te tudod a barna kenyér ízét, Te tudod a Tisza sárga vízét. Te tudod, hogy itt milyen szivesen Hempereg a csikó a füvesen. Tudod a nyáj kolompját ha megyen. Édes szállónkét tudod a hegyen. S keserű könnyeink tudod Uram, Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan S hogy vig esztendőt várunk mindenér S hisszük, lesz még szállá, lágy kenyér. Oh, keljetek a magyart védeni Ti Istennek fényes cselédei: Uradnak mondd el aranyarcú Nap, Mondd el szerelmes délibábodat Dicsérjed a Balatont, tiszta Hold, Hisz szebb tükröd a földön sohse volt. Csillagok, értünk könyörögjetek: Kis házak ablakában reszketeg Szerteszét este mennyi mécs ragyog ... Könyörögjetek értünk csillagok. Szalay Lajos BETLEHEMI KIRÁLYOK Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta — biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem! Istenfia, jónapot, Jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye. Adjonisten Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkai, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király. Irul-pirul Mária, Mária, egész helyes kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok! József Attila • vL »I* »1* gap Uí vh * ^ ^ ^ ^ ^ SOROKSÁR Szép Ernő Egyik otthonom leomlott Budán. Fölépül majd, ami ma puszta rom. Másik otthonom pesti egy szobám, Benne könyveim, íróasztalom. A harmadik e százhúsz négyszögöl. Gyümölcsösében nyári üzemem: Ha olykor költő-mondhatnék gyötör, E soroksári kertből üzenem. Egy kis Duna-ág erre is folyik. A házban egykor egy nyilas lakott. Idelátni Csepel kéményeit . S a Gellérten az emlékoszlopot. Egyik otthonom a szülőhaza. E>e tül a Dunán s kéklő hegyeken A második a földteke maga. S a harmadik: a világegyetem. Úrrá lettem az őskáosz ködén, Az istenekkel vagyok egykorú. Kétmilliárd társammal leszek én Győztes fölötted, atomháború! 1948 A VÉN CIGÁNY Húzd ró cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vizen, Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig igy volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett; Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot; Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! Véred forrjon mint az örvény árja. Rendüljön meg a velő agyadban. Szemed égjen mint az üstökös láng, Húrod zengjen vésznél szilajabban. és keményen mint a jég verése, Odalett az emberek vetése —. Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot; Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! Tanulj dalt a zengő zivatartól. Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl; Fákat tép ki és hajókat tördel. Életet fojt, vadat és embert öl; Háború von most a nagy világban, Isten sirja reszket a szent honban. Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot; Szív és pohár tele búval, borral. Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddall Kié volt az elfojtott sóhajtás, Mi üvölt, sir e vad rohanatban, Ki dörömböl az ég boltozatján. Mi zokog mint malom a pokolban? Hulló angyal, tört szív, őrült lélek, Vert hadak vagy vakmerő remények? Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot; Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddall Mintha újra hallanák a pusztán, A lázadt ember vad keserveit. Gyilkos testvér botja zuhanását, S az első árvák sirhfszédeit, A keselynek szárnya csattogását, Prométheusz halhatatlan kinját. Húzd, ki tudja meddig húzhatod. Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot; Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! A vak csillag, ez a nyomorú föld Hadd forogjon keserű levében, S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől Tisztuljon meg a vihar hevében, és hadd jöjjön el Noé bárkája. Mely egy új világot zár magába. Húzd, ki tudja meddig húzhatod. Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot; Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! Húzd, de mégse — hagyj békét a húrnak. Lesz még egyszer ünnep a világon; Majd ha elfárad a vész haragja, S a viszály elvérzik a csatákon. Akkor húzd meg újra lelkesedve Isteneknek teljék benne kedve. Akkor vedd fel újra a vonót, És derüljön zordon homlokod. Szüd teljék meg az öröm borával. Húzd, s ne gondolj a világ gondjával. 1854 Vörösmarty Mihály
