Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-12-15 / 47. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3. Thursday, Dec. 15. 1983. ÓDA AMERIKÁHOZ Részletek Thomas Wolfe, a nagy amerikai iró (1900-1938) "Az Időről és a Folyamról" c. regényéből. Ezer fénye és ezer éghajlata van Amerikának és mi csak járjuk utcáit, örökké járjuk utcáit. Amerika a süvöltő szelek, a rohanó falevelek országa, az októberben harsányan földre koppanó makkok földje. A viharvert téli hegytetők hazája, ahol szilaj erőtől duzzadó fiatalok kiáltanak torkuk szakadtából. Határtalan tájak, ahol vonatok száguldanak át hatalmas folyókon. Mesebeli ország ez az ország, az egyedüli a világon, ahol csodák nemcsak történnek, de állandóan vannak. Az ujjongás, a roppant örömök birodalma ez, de ugyanakkor a sötétülő, mélázó levegő vidéke, ahol érzed a hó szagát, ahol tapasztalhatod október éles, csípős színeit, ahol a vadregényes erdők egyszerre gyúlnak színekre ősszel. Serényen dolgozó, mélyhangu, gyönyörű lányok országa ez, akik mindig készek megvendégelni téged egy itókára. Olyan ország ez, ahol selyembe ölelt, széplábu nők alusznak Pullman kocsikban, amint az végigszáguld éjszakánként Virginia államán. Az a föld ez, ahol hatalmas hajók kürtjei búgnak a kikötőkben, hajóóriások, amelyek készek átszelni az óceánokat, ahol a folyam, a sötét, időktől duzzadó titkos folyamok állandóan ömlenek a tengerekbe. Az a föld ez, ahol a láthatár fölött alacsonyan függő őszi hold a fenyvesek ormait súrolja, ahol hatalmas érett sárga tök díszíti a farybaboruló talajt, ahol hallod a magtárakba*- kotló tyúkok neszét, a kutyák méla 'üvöltését, láthatod a hótakart mezőkön átsuhanó árnyékokat, hallod az ex- pressvonatok elhaló füttyét. Az óránként 80 mérföld sebességgel száguldó transzkontinentális express országa ez, amely mellett nesztelenül suhannak el az elsötétült városkák, hogy utána ismét a mérhetetlen, titkos, elhagyott föld meredjen az éjszakába. Harsány, ujjongó téli reggelek és szelek hazája ez, tele porfinomságu hóval. Hóval rakott magányos fenyőágak menedéke ez. A befagyott tó partján lapuló menedékházak hazája. Uj-Anglia tragikus, magányos szépségű vidéke ez... a vörös hodályo- ké, amelyekből kihallatszik lovak patainak dobogása; ahol messziről szagolhatod a terjedelmes reggelik aromáját, a kolbászokat, a tojásos sonkákat, a párolgó lepényeket, a jószagu friss kávé illatát. Találkozhatsz itt hideg tekintetű, de rejtett szenvedélyű bostoni lányokkal, üresfejú, gyöngédajku szőkékkel, létrán álló formás karú lányokkal, amint éppen narancsot szednek. Ez a vidék az, ahol nagy lomha Kansas City-beli leányokkal találkozhatsz, akiket gazdag farmer szüleik a keleti városokba küldenek egy kis ido- mitás és férjkeresés végett. Neveik: Neil- son, Lundquist, Jorgenson, Brandt es hasonlók. Ez az ország az erőszak, a hirtelen halai országa, az éjszakai revolverlövések, az ír rendőr botja suhintásának hazája, ahol kiloccsant agyat szagolhatsz a véres járdákon. Ez a kisvárosi gyilkosságok hazája, ahol féltékeny férjek ölik feleségük szeretőjét, ahol hegyi lakók Öldökölnek a legcsekélyebb ürügyért. Ez a tájék a rút reszegek hazája, brutális emberek tanyája, akik mindenáron verekedni akarnak. A hangos káromkodások, értelmetlen dicsekvések, halálos fenyegetések helye ez. Életveszélyes suttyó emberek lakhelye, kígyóhoz hasonló arcokkal, szemekkel, akik gyorsan és minden különös ok nélkül gyilkolnak. Törvénytelen föld ez, amely gyilkosságból táplálkozik. Pompás atléták és futóbajnokok országa ez, akik márciusban kezdik edzésüket. Ez az ország a 100 yardot tiz másodperc alatt futó atléták, a világ legjobb magasugróinak hazája. A tavasz hazája ezs ahol a fiatal nyárfáknak fehér és gyengéd a héja, az olvadó hó alatt álmodó talaj országa ez, ahol láthatod a fákból kiáramló párolgást, ahol A KÉK ONTARIO PARTJÁN A kék Ontario partján, amint harcias napjainkon tűnődtem s a beke visszatérten -- meg azon, hogy a holtak többé sose térnek vissza, hatalmas, kemény tekintetű szellemóriás szólított meg. Énekeld nekem azt a verset - mondta -, amely Amerika leikéből fakad, énekeld nekem a győ- , zelem dalát, és zendits ra a Szabadság indulóira, most még hatalmasabb indulóira, és távozásod előtt enekeld a vajúdó Demokrácia dalát. (Demokrácia a végzet-rendelte győztes, ( mégis áruló gúnymosolyok mindenfelé, es halál és hűtlenség lépten-nyomon.) Tom Paine;A szabadságharcról (1776) "Mi nem bosszuállásból, vagy hódítás céljából harcolunk, nem is büszkeségből, vagy elvakultságból; mi nem bántalmazzuk flottánkkal vagy hadseregünkkel a világot; nem is dúljuk a földet zsákmányért. Bennünket saját otthonaink árnyékában támadtak meg, saját házainkban, saját földünkön követik el ellenünk az erőszakot." szemed előtt nyílnak a virágszirmok, ahol a folyamokon erejűk megfeszítésével eveznek az ifjú atléták, mögöttük a motorcsónakos edzőkkel. A baseball-jatekosok hazája ez; tavasz- szal hallhatod a labdák huppanását, bőrkesz- tyús kezükben ütöbotjuk csattanását. Hires baseball-csillagok hazája, a feketékkel és fehérekkel telitett lelátók országa. A nagy boxolók országa ez, ügyes könnyűsúlyú zsidó boxolóbajnokoké, durván öklöző (olaszoké, Leonard, Tendier, Dundee hazája ez. Ez az a föld, ahol mindig nyerni szeretnek és ahol dicsekednek győzelmükkel; a gyors nyereségek és hirtelen veszteségek hazaja ez. A mérföldhosszu tehervonatok világa ez, amelyeknek kürtjei hosszan, elvontan zúgnak az éjszakában. Csöndes teherkocsiké, amelyek elhagyatott fenyőerdők között kanyarognak, ahol érzed uj, szűz földek és ismeretlen távolságok ígéretét. Az erdőkből egyenként elöbúvó csavargók hazája ez, ahol a víztornyok magányosan tekintenek a messzeségbe, ahol az alkony közeledtével vonatok sejtelmes dübörgésétől visszhangzik a kihalt vidék. Hírhedt csavargók hazája ez. Ugyan ki emlékszik még rájuk: "Oklahoma Red", "Fargo Pete", "Jersey Dutchman", akik gyors tehervonatokra lopóztak fel nyugatra vivő útjukon. Beláthatatlan és elhagyott földek országa ez, kövér kukoricaföldek, búzamezők, októberi pirosalmák és zamatos dohány- földek birodalma. Vad és kegyetlen, de egyben ártatlan föld ez, vad és törvényszegő messzeségek tájéka. Meggyilkolt emberek vérétől áztatott föld ez, akiket sohasem bosszult meg senki. De szerte, amerre tekinteted csak elér, gyermekek nevetésétől gyöngyözik a környék, ahol extázistól lázban lévő fiatalok harsogják az élet dalát, ahol mindig hallod a szél robaját, ahol szagolod a friss esőtől áztatott földet, ahol az emberek hisznek a szerelemben és a győzelemben és ahol azt hiszik, hogy sohasem fognak meghalni. Nos, amikor Virginiából északra utazol a vonaton és a vonatod lassan átgördül a Potomac folyón, a reggeli felkelő nap sugarai bearanyozzák az országház tornyát. A Pullman-mosdóban borotválkozó kövér úriember dúnnyög: "Na, hova érkeztünk, Washingtonba? Nos, én itt szállók ki, Balti- mórba utazom." És te is kiszállsz Balti- moréban, a fivéred vár rád az állomáson. Amerika! A gyors érkezések hazája, New England elhagyatott szépségének, Boston úthálózatának és nagy vasútállomásának hazája. A kikötők házai a tenger sós vizének szagát árasztják magukból. Fiatalságunk örömeinek hazája a bűvös város^ ahol meg voltunk győződve, hogy a világ legszerencsésebb élete lesz a miénk, ahol húszévesek voltunk és úgy éreztük, hogy sohasem fogunk meghalni. És mindig és mindenek fölött Amerika a halhatatlan, elragadtató pillanatok földje, a távolbanézö szeme, a mosolygó és eltűnt szájé és szóé, egy kavicsé, egy falevélé, amelyet láttál valahol, egy ajtóé, amelyet mindig kerestél, de sohasem találtál és sohasem felejtettél el. Mindezek azok, amelyekre Amerika emlékeztet e földön, mert óh, jól ismertük ezer fényét, ezer időjárását, amint jártuk utcáit, jártuk, jártuk örökké, jártuk rajta az élet utcáit... egyedül. Fordította: Deák Z.
