Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)

1983-12-01 / 45. szám

Thursday, Dec. 1. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZO 5-. MÁLTA! LOVAGREND Schlesinger Granadáról (Arthur Schlesinger, Jr. egyike volt John F. Kennedy bizalmas tanácsadóinak. Jelenleg a new yorki városi egyetem érdemes professzora. Az alantiak rész­letek a Wall Street Journal november 9-i számába irt cikkéből.) t || l . I 21 evvel ezelőtt a vezérkar rajtaütés- szérűén támadást javasolt Kuba ellen az ott elhelyezett rakéták megsemmisítésére. Robert Kennedy, az elnök öccse, ellenezte a tervet: "Ez Pearl Harbor megfordított változata lenne - mondotta. - 175 eszten­dei nemzeti létünk folyamán mi sohasem intéztünk orvtámadásokat. Nemzeti hagyo­mányaink megbecstelenitése volna egy ilyen támadás." Nagy utat tettünk meg 1961 óta. Most igenis, orvtámadást intéztünk egy 110.000 lakosú, szánalomraméltó kis sziget ellen, melynek nem volt sem hadserege, sem hadiflottája, sem légiflottája. Es most lelkendezünk, hogy mily ragyogó győzel­met arattunk. "Grenada bebizonyította, hogy készek vagyunk hadakozni" - volt egv riport cime. "Bebizonyítottuk, hogy erősek vagyunk Grenada legyőzésére és ez bizonyára gondolkozásra fogja kész­tetni az oroszokat." Ha őket nem, de az amerikai népet bi­zony gondolkozásra kellene késztetnie. A Grenada elleni orvtámadást hadüzenet és kongresszusi jóváhagyás nélkül rendelte el Reagan. Egész sereg általunk alairt nemzetközi egyezményt szegett meg ezál­tal elnökünk... Akkor, amikor egy körültekintő kormány­nak, amely rakétákat akar elhelyezni Euró­pában, mindent meg kellett volna tennie, hogy csititsa Európa félelmét, e támadás csak megerősítette az európaiak nézetet arról, hogy az USA felelőtlen, harcias szö­vetséges... Minden ürügy, amellyel a kormány indo­kolni próbálta a támadást, tarthatatlannak bizonyult. *■ I I Nem volt semmi bizonyíték arra nezve, hogy az ott lévő amerikai diákok veszelyez- tetve lettek volna. A grenadai katonai tanács konkrét ígéretet tett, hogy védeni és garantálni fogja amerikaiak életét es vagyonát. Kiüríthettük volna az amerikaiakat a Vörös Kereszt révén is. De mi nem kiürítést akartunk, hanem ürügyet a támadásra. Egy másik ürügy az volt, hogy a szigeten káosz uralkodik. Ez az ürügy hasonlított ahhoz, amit Johnson elnök használt, amikor amerikai katonaságot küldött San Domingo- ba 1965-ben, mivel - úgymond - "ezre­ket ölnek meg, vér folyik az utcákon." Mindez koholmánynak bizonyult. Reagan maga is beismerte, hogy igen csekély in­formációnk volt a grenadai helyzetről. A harmadik ürügy az volt, hogy hat kör­nyező szigetország kormánya kérte a beavat­kozásunkat. Ezek a kormányok valóban féltek, hogy népük követni fogja Grenada népének példáját. De mióta formálja Ameri­ka a maga külpolitikáját pánikban lévő kormányok sürgetésére? Különben is a beavatkozást sürgető egyik állam, Barba­dos elnöke kikottyantotta, hogy a mi kü­lügyminisztériumunk volt az, amely sugal­mazta nekik, hogy kérjék Amerikai beavat­kozását... A New York Times megállapítot­ta, hogy a hivatalos meghívást Washingtonban sz'óvegezték és azt amerikai küldöncök vitték aláírásra a Karib-szigetek vezetői­hez. A negyedik ürügy az volt, hogy "rendet és demokráciát akartunk teremteni Grenada­X. Mindama csoportok közül, amelyek részt- vesznek ebben a US pártolt liberális teoló­gia elleni kampányban, egyik sem játszott és játszik olyan jelentős szerepet, mint az Opus Dei (Isten munkája). Ennek a gyor­san növekvő világi katolikus társaságnak politikai tevékenysége a titokzatosság homályába merül. Az Opus Dei-t Jose Maria Escriva de Balaguer, egy fiatal spanyol pap és ügyvéd alapította 1928-ban. Escriva az egyház dogmái iránti teljes szófogadast hirdette. Ma, ennek a rendnek 87 országban több7 mint 70.000 tagja van és csak kis százaléka pap. A többi főleg közép- es felsőbb osztálybeli üzletember, hivatás­beli, katonatiszt és kormány-tisztviselő, néhányan egyetemi hallgatók. A tagok rendszeresen befizetik hozzá­járulásukat a rend pénzesládájába, és buz­dítják a tagokat, hogy "szent ravaszsággal" és "szent kényszerítéssel" szerezzenek uj híveket. Ami tudott az Opus Deiről, annak zöme volt tagóktól jön, mint John Roche, az Oxford Egyetem professzora, aki megszegte titoktartási esküjét, amikor elhagyta a rendet. Roche szerint az önsanyar­gatás korbáccsal és szöges lánccal normá­lis része a rideg lelki fegyelemnek, melyet a rend tagjaira kötelez, beleértve egyete­mi diák-korú, mindkét nembeli rekrutákat. "A személy azonossága súlyos sérülést szenved, van aki előző egyéniségének ár­nyékává válik, mások súlyos elmezavar­ba esnek. Belügyileg, a rend totalitáriánus, és vallásos célokra fasiszta ideákkal van átitatva; eszmék, melyek bizonnyal Spanyol- ország korai éveiből származnak. Valóság­ban, a rend egy lelki szekta, vagy kultusz, törvény Önmagában, teljesen önközpontu, kényszeredetten elfogadva Roma fenn­hatóságát, mert Romát ortodoxnak véli, és mert, mint tisztelt katolikus szervezet, hozzáférhetősége van a lehetséges rekruták- nak egy mérhetetlen táborához", mondja Roche "The Inner World of Opus Dei" cimü tanulmányában. ban." Hát ezt elhinnénk, ha a Reagan kor­mány ugyanilyen eréllyel igyekezett volna rendet és demokráciát teremteni - mond­juk - Haitiban, vagy Chilében. Az ötödik ürügy az volt, hogy Kuba készült elfoglalni Grenadát. Ezt már csak a támadás UTÁN találta fel Reagan, mert erről még a szenátus titkos hirverési bizott­sága sem tudott. "Éppen idejében érkeztünk meg" - állította az elnök, mint ahogy azokban a vadnyugati filmekben, amelyek­ben egykor ő is szerepelt, a hősies mentok épp az utolsó pillanatban mentik meg a veszélyben lévőket. A tény mindezen kitalált ürügy mögött egyszerűen az volt, hogy a mi elnökünk be akarta bizonyítani Amerika erejét a világnak azáltal, hogy egy ilyen gyenge, elszigetelt állam ellen támadást intézett. Bebizonyította, hogy az USA erősebb, mint Grenada. Ez a tett megszégyenitese a mi nagy köztársaságunknak. Az a tény, hogy az USA kormánya, mint döntőbíró lép fel nemzetközi kérdésekben, rendkívül vészterhes lehetőségeket tár a világ elé. A közvéleményvizsgálók szerint az ameri­kai nép jelentékeny része helyeselte az inváziót és támogatja az amerikai lobogót lengető elnököt, meg akkor is, amikor az elnök e támadással visszaélt legszebb hagyo­mányainkkal. De a nép ki fog józanodni és be fogja látni, hogy Reagan lövöldözést kedvelő elnök. Az atombombáktól veszélyez­tetett világban sajnos nem ilyenre van szükségünk. Az utóbbi években Opus Dei előtérbe került, mint egyike a leghatalmasabb és politikailag elkötelezett világi katolikus szervezeteknek. Becsmérlői a szervezetet "szentséges maffiá"-nak nevezik, mert tag­jai nagyszámú bankot és pénzintézetet uralnak, köztük Rumasá-t, a spanyol magán- szektor legnagyobb konglomerátumát. A Franco rezsim utolsó éveiben a 19 mi­niszter közül 10 az Opus Dei tagja volt, vagy közel állott hozzá. Annak ellenére, hogy a rend, ahol fennáll, aktiv politikai szerepet játszik» Malcolm Kennedy atya, az Opus Dei amerikai szószólója, kitart amellett, hogy "elképzelhetetlen..., hogy az Opus Dei vezetői, bármely országban, törekednének politikai döntések befolyáso­lására." Az "Octopus Dei" (ahogyan azt néha nevezik) csápjai kinyúlnak egeszen az USA-ig, ahol David Kennedy-t, a Con­tinental Illinois Bank volt elnökét, Nixon pénzügyminiszterét, a konzervatív rend "kiváló barátjáénak tekintik annak ellené­re, hogy mormon. Continental Illinois birjó- kosa a Barcelonaban lévő Opus Dei bank részvényeinek. Mindezen felül Opus Dei uralja a média egységeknek szeles terje­delmét (600 újságot, 52 rádió- és tévé ál­lomást, 12 mozi-film vállalatot és 38 hír- ügynökséget) és támogat oktató és szocia'- lis programokat különböző országokban. Ezek a törekvések elnyerték a SMOM ame­rikai szekció több tagjának helyeslését, mint William Simon (Citycorp) és Francis X. Stankard (Chase Manhattan Bank), akik beszéltek az Opus Dei szemináriumain és más rendezvényein. Sargent Shriver, a rend kooperáló (nem teljes idejű) tagja, volt demokrata alelnökjelölt, mondja, hogy "az Opus Dei egyik előadódó problémája, hogy egy csomó katolikus csatlakozik a szervezethez, csinálnak mindenfélét, és árnyékot vetnek az Opus Dei-re." Ez külö­nösen áll Latin-Amerikára. Például, Chilé­ben Opus Dei elnyerte chilei püspökök támogatását Salvador Allende elnök meg­döntéséhez és szorosan együttműködött CIA-pénzelte szervezetekkel, mint a Patria y Libertad, mindenre kész banda (goon squad), amely később beolvadt a DINA-ba, a rettegett chilei titkos rendőrségbe. A CIA 1971-ben kezdte finanszírozni a chilei Institute for General Studies-t (IGS), amit úgy ismertek, mint Opus Dei "think tank"-ot. Ennek tagjai voltak ügyvédek, szabad-piac közgazdászok és befolyásos közlönyök igazgatói. Az IGS egyik vezető személye volt Hernan Cubillos, a QUE PASA, egy Opus Dei folyóirat alapitója, és az EL MERCURIO, Santiago legnagyobb újságjának (egyike a CIA segélyezettjeinek) kiadója. Az államcsíny után az IGS számos technokratája miniszter lett és a Pinochet junta tanácsadói; Cubillos külügyminiszter lett. (folytatjuk) HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbításáról > idejében gondoskodni. Egy évre $ 18.- Félévre $ 10.­Kanadába és Európába egy évre $ 20.­Megujitásra: $ Naptárra: $............................................. Név:........................................................ Cim:........................................................ j I Varos:......................Állam:................... Zip Code:.............. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York,N.Y. 10003

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents