Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-12-01 / 45. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 1. 1983. Hogyan él egy orvos házaspár . egy magyar Satuban? AZ ÖRVÖSEK: Barta Lajos A Balhé brigád viselt dolgai (Egyik előző számunkban bemutattuk olvasóinknak a Balhé brigád tagjait: Gravacs brigádvezetftt, Makovátzot, Palkót és Szilit. Az első történet Makovátzról szólt, most Palkóról beszól a brigádvezeto.) "Hát akkor ezután elmondom, hogy Palkó, a suttyó, aki néhány éve jött a brigádunkba, mindig külföld-bolond volt. Hogy igy az amcsi-cucc (magyarországi szleng kifejezés amerikai árucikkekre - Szerk.), meg hogy ez még gyurhetetlen amerikai. Egyszer aztán jón befelé, hoz be egy csillogó aranyszínű, fémszálból szőtt inget. Mondja, most küldte az egyik rokona Kanadából. Nézzük az inget, forgatjuk az inget, azt mondja aztán Makovátz, te Palkó, arany ez! Ugyan már, hogyan arany, mondja ő. Jobban nézem én is, kacsintok Szilire, mondom tényleg arany. Szili előveszi a nagyitóját, amit mindig a zsebében hord, egészen ráfekszik az ingre, nézi jobbról, nézi balról, mondja ó is, hát Palkó, arany ez! Ne róhögtessetek, mondja Palkó, hát ma kaptam csomagba, nem lehet, hogy ez arany. Hat pedig arany, mondja Makovátz, csakhát a vámon nem lehet behozni aranyat, igy aztán a nagynénikéd, aki küldte, feldolgoztatta ingnek, és igy küldte el neked, hogy sok pénzed legyen. Kar lenne ezt elhordani a te rusnya testeden, elkoptatni, amikor ez nagy érték! Szóval igy ment a duma, egyszer aztán látjuk, hogy Palkó harap a horogra, topog és aztán meg is kérdezi, hát akkor mit lehetne ezzel csinálni? Hát, mondja Makovátz, van nekem egy ismerés aranyművesem, ahhoz szépen elvisszűk, az szakszerűen szétszedi az aranyszálakat, összeolvasztja, aztan azt csináltatsz belőle, amit akarsz. Egy délután el is mentünk az aranyműveshez - akivel már megvolt dumálva minden. Palkó meg néha, hogyhát ö úgysem hiszi el az egészet, de hát most már menjünk, ^o balhé. Az aranyműves, aki Makovátz ismerőse, akkurátusán forgatta az inget, nezte kis nagyítóval, aztán mondta, tényleg arany ez, egy szálat bele is tett a sósavba, ami viz volt, hogy bizonyítsa, hogy arany, de hát mondta, ö állami alkalmazott, ő ilyen susmusba nem mehet bele, neki nincs joga ezt megolvasztani, szóval mar vigyük is ezt az -inget, Ó nem is tud róla, nem is látta, nem is voltunk itt. Ekkor harapott rá a horogra Palkó. Egészen elkomolyodott, és úgy ment mellettünk, mint egy gazdag őrgróf. Mentünk, csak mentünk. Nem szóltunk, csak vártunk, hogy Palkó szólaljon meg, és mert ismertük, ez be is következett. Azt kérdezte, hat most mi lesz? Vettük a lapot, csak néztünk egymásra, a vállunkat húztuk. Hát mi lenne, mit tudjuk mi? Végül aztán megint Makovátz kezdte, szó szót követett, es kifundáltuk hárman, a legjobb az lesz, ha egyik nap stikában, a műhelyben munkaidő után, hogy senki ne tudjon róla, az aranyinget megolvasztjuk a kis üstben. Palkó nehezen, de belement a kicsi lelkem. Na, egyik nap aztán elkövetkezett.Elsötétítettük a műhelyt, hogy sutyiba menjen minden, bele az üstbe az aranyinget. Szili meg alágyujtott. Ültünk sötétben - vártunk. Piszkos-nagy füst lett. Palkó csak kapkodott, nézni akarta, hogy hogyan olvad a sok aranyszál, de nem látott semmit, csak a füstöt. Egyszer aztán azt mondja Szili, na, megvagyunk! Akkor kinyitotta az ablakokat, megszűnt az elsótétités, Palkónak meg odaadta az üstöt. Hamu volt benne. Palkó nekiment, piszkálta, aztán ráordi- tott, hogy hamu! Hamu hát, mondta Szili, hát mi lenne?" Dr. Csernik József, állatorvos és felesége dr. Nagy Márta körzeti orvos, tizennégy éve élnek Verpeléten. Dr. Csernik egri, dr. Nagy Márta budapesti, a Kálvin térről származott el. Két gyermekük van. Mentalitásuk, életmódjuk - a lehetőségekhez képest - városias. Látásmódjuk, közdiagnózisuk - orvoshoz méltóan - pontos és velős. Egy állatorvosnál természetes, hogy vidéken él, de egy pesti lány hogyan szánta rá magát erre? Az egyetemisták többségé a fővárosban akar letelepedni.- Az biztos, hogy azok az évfolyamtársaim, akik vidékről kerültek föl Pestre, minden eszközt megragadtak, hogy fönt is maradjanak, ók már tudták, milyen falun élni, hogy idelent mi var rájuk.- Ennyire elviselhetetlen lenne a vidéki élet? ii i- Nem erről van szó. Nem ez a baj. Meg az sem, hogy ha mi moziba, színházba, koncertre akarunk menni^ akkor Egerbe, Miskolcra vagy Pestre kell utaznunk. Ki lehet bírni. Az ember beül a kocsiba és másfél óra alatt fölér. Számomra az az elviselhetetlen, hogy ha van az embernek két óra szabadideje, nem tud vele mit kezdeni. Otthon ilyenkor kirakatokat nézegettem, könyveket bogarásztam az antikváriumban.- Milyen gyakran járnak moziba, színházba? Szerencsére Verpelétet két orvosi körzetre osztották, igy ha el akarunk ugrani valahova, a kolléga kisegít. Ha neki van dolga, természetesen viszonzom a szívességét. Minden hónapban, amikor osztják a jegyeket a Színházak Központi Jegyirodájában, vagy én, vagy a férjem folrobogunk Pestre, és amire csak jegyet kapunk, azt megvesszük. Ehhez az élettempóhoz mit szólnak a falubeliek? (l- Elfogadjak. Ok még mindig úgy vannak vele, az orvos azt tehet, amit akar, ő tanult ember.- Mennyire lát bele a község az önök eletébe? I!- Mindenről tudnak. Mennyire jövedelmező orvosnak lenni egy ilyen gazdag faluban? Látja, ez az, ami csalóka. Mi mar megtanultuk: ahol nagy ház van, ott sok az adósság és kevés a pénz. A kis házakban fizetnek. Ott van pénz, i^az a szalmazsák alatt. Nemegyszer előfordult már, ha meghalt egy-egy magányos öregasszony, ugye, engem hívnak ki a halottszemlére, a községi rendőr azt mondta: "Na, Márti- ka, keressük- elÓ a pénzt is.." Rendszerint ott is van a derekaljban, nylonzacskóban, gyűrötten, penészesen, ötszáz-nyolcszáz ezer forint... A BÉNULTSÁG:- Tizennégy évet húztunk le Verpeléten. Elég volt! Kezdetben még élvezte az ember: megismerni a falut, az embereket... De aztán ebbe is belefárad.- Mit csinál szabadidejében?- Tanulok angolul, szakirodalmat olvasgatok, képezem magamat. A mi szakmánk olyan, hogy sok benne a gyakorlati rutin, és könnyen elfelejtheti az ember, amit megtanult annak idején az egyetemen. En rendelek délelőtt, végigjárom a betegeket, rendelek délután. Szabadidőm alig van. A családot is el kell látni... Éjjel beteghez hívnak... Persze, hogy a legjobb szórakozás az olvasás. Ebből áll az év. Szerencsére, ahogy jön a nyár, beülünk a kocsiba és elutazunk. Idén Olaszországban nyaraltunk... Mindezek ellenére önök mégiscsak jobban és közelebbről látják a mai magyar valóságot, elülnézetből és testközelből, mint az átlagos városi ember.- Az biztos! Ahogy a mondás is tartja, lakva ismeri meg az ember a másikat. Az is biztos, hogy egy ilyen viszonylag zárt közösségben jobban feltűnnek dolgok, mint Pesten. Itt nincsenek titkok. Egy ilyen faluban ugyanaz megy kicsiben, mint a fó'városban, az országban, nagyban. Tapasztalatot aztán lehet szerezni dögivei. Most soroljam a neveket? Az egyik alkoholista, a másik korrupt, a harmadik gyáva alak. A negyedik gazember, az ötödik dörgölődző, a hatodik keresi a kapcsolatokat, a hetedik bajkeverő... Soroljam me'g! AZ EST FÉNYPONTJA: Milyen a községbeli értelmiségiek kapcsolata?- Semmilyen.- A színvonal?- Mondjuk, hogy átlagos...- Kik tartoznak a maguk baráti körebe? A tanácselnök, az iskolaigazgató, az EMASZ-vezetcy satöbbi...- Gyakran Összejárnak? Névnapozunk. Ez különleges valami, ennél fontosabb társasági esemény nincs.- Megfelelő rítus szerint zajlik. A névnapot mindig szombaton tartják, muszáj elmenni, különben komolyan megsértődik a társaság. Szóval, az ember szombaton este glancba vágja magát, fog egy csokré- tát, egy üveg bort és a megadott időben hitvese oldalán becsönget az ajtón.- Lassan összejön a társaság. Ugyanazok az emberek, ugyanazokkal a történetekkel. Az ilyen összeröffenéseken ülünk, hallgatunk, beszélgetünk, megint hallgatunk, mig aztán valaki bedobja a kétszáznegy- veneÓszer elmondott történetet, hogy aszon- gya: emlékeztek-e arra, amikor leesett a biciklilánc...? Erre kitör a nevetés, hogy tényleg, nahát, milyen jó sztori... meg kell veszni a röhögéstől... hahaha...- Az est fénypontja a vacsora. A háziasszonynak illik kitenni magaért. Lehetőleg mindig többet és jobbat adjon, mint az előző helyen. Ha ott két fogás volt, akkor itt biztos, hogy három lesz. Nem vicc...- Nálunk általában csak egy fogás van... Nana, majd egész nap sütók-főzÖk a konyhában. így aztán lehiggadnak a népek és kezdődhetnek elölről a két-három-négy fogasos névnapi zabálások. Miután már a töménytelen kajától moccanni sem bírunk, kezdődik a tánc. Előkerülnek százéves ósdi slágerek és a nyekergö lemezjátszó hangjára fölkérjük az asszonyokat. De ügyelni kell, senki se maradjon ki, mert abból sértődés lesz. Közben a férfiak, vérmérséklet szerint, jól beszivnak, hogy legyen mire emlékezni: "Emlékszel, komám, amikor JÓzsefnapkor berúgtunk, mint az albán szamár!" A buli hajnalig tart. Természetesen a háziak, de a társaság is megsértődik arra, aki elsőnek áll fel az asztaltól. Hogy h'ü, az a gazember, képes volt elrontani ezt a jó hangulatot.- Mi mindig kivárjuk a sorunkat. Lehetőleg másodikként köszönünk el. A játékszabályokat be kell tartani. Boros István.
