Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-11-03 / 41. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 3. 1983. Kovács József (Budapest): A megosztottság következménye A magyar nyelv, irodalom es folklór hazai és külföldi oktatói, kutatói 1981-ben gyűltek először össze, hogy az akkoriban újonnan alakult Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság kongresszusán megvitassák a Magyarországon kívüli magyar oktatás helyzetét és Ifilátásait. Ennek a kongresz- szusnak az anyagát, előadásait tartalmazza a "Hungarológiai oktatás régen és ma" cimü kiadvány (Budapest: Tankönyvkiadó, 1983). Természetesen nincs szándékomban, hogy az olvasót a magyar irodalom és nyelv tanításának szakmai és módszertani kérdéseivel untassam,' hagyjuk ezt a szakemberek számára, ezért bevezetőül csak annyit jegyzek meg, hogy a kötetben közölt 41 előadásból Öt foglalkozik az amerikai egyetemeken, iskolákban folyó oktató- és kutatómunkával. Azt is előre kell boesátanom, hogy néhány egyetemen valóban komoly múltja, és még komolyabb eredményei vannak a magyar nyelv és történelem művelésének- Jó, ha erről tudunk. Ezeket az eredményket nem akarom ezen a helyen lebecsülni, de mégis szeretném felhívni a figyelmet néhány olyan csodabogárra, látszateredményre, amely már-már a valóságos eredmények fényét homályositja el. Büszkén mondjuk magunkról, hogy mi, magyarok, olvasó nép lettünk. S ennek igazát alátámasztandó, bizonyára köny- nyen találnánk több tízezer olyan otthont, ahol néhányszáz kötetes könyvtár diszeleg a polcokon. A gyermek- és felnőttirodalom klasszikusaiból kiadott sorozatok minden irodalmat kedvelő olvasó számára lehetővé teszik, hogy könnyen, és viszonylag kevés befektetéssel igényes könyvtárat hozzon létre. Irodalommal foglálkozók, pedagógusok száráéra pedig létszükséglet, hogy legalább egy ilyen kis gyűjteménnyel rendelkezzenek. Az egyik kutatási beszámoló azzal foglalkozik, hogy a különböző amerikai egyetemek könyvtárában hány magyar nyelvű kötet szolgálja a magyar vonatkozású oktató- és kutatómunkát. Milyen lehet azonban a munka színvonala ott, ahol 300, 400 vagy éppen 500 kötet található a könyvtárban, és a kutatónak, ha valóban el akar mélyülni a munkában, akkor a könyvtár- közi kölcsÖnzőszolgálatra kell támaszkodnia, amely legtöbb helyen, mint magam is tapasztalhatom, takarékossági okokból a megszűnéshez közeledik. Maradnak tehát a magángyűjtemények. Úgy tűnik azonban, hogy ami Magyarországon mindennapos, az Amerikában már rendkívüli, és mint egy másik, nem eÖben a kötetben közölt beszámolóból értesültem róla, szép számmal vannak magyar irodalommal, történelemmel foglalkozók között olyanok, akiknek saját könyvtára már legalább néhány- szaz darabos. Valóban irigylésre méltó eredmény. Egy másik beszámolóból megtudhatjuk, hogy az Egyesült Államokban élő magyarságtudománnyal foglalkozó kutatók nagy része minden társadalmi vagy tudományos igény ösztönzése nélkül folytatja munkáját, abban bízva, hogy kemény munkával sikerül majd az igényt megteremteni. Hogyan is van ez? Az egyetemi oktató, ahol csak lehet, becsempészi a magyar vonatkozásokat az oktatási anyagba, vagy tanulmányokat ir es tesz közzé abban a reményben, hogy hátha felfigyelnek rá. Úgy tűnik, hogy a történészek különösen kedvelik az 1956-os magyarországi ellenforradalom témáját, és minden bizonnyal erre van a legtöbb "vevő" a tudományos és politikai világban. Nem kisebb csodabogár az elmondottaknál azonban az sem, amikor az eredménytelenséget tüntetik fel eredményként. Tudjuk, bosszantó, ha egy fáradságos kezdeményezés érdeklődés hiányában meghiúsul, vagy nem hozza meg a kívánt eredményt. Egy, az anyagi támogatás hiányában eleve kudarcra Ítélt tanulmányút a tengeren túlra, semmiképpen sem említésre érdemes eredmény, hanem tanulságos, gondosabb szervező munkát kívánó kudarc. Ugyancsak kudarc, ha úgy akarunk megszervezni egy konferenciát, hogy közben tudjuk, a számításba vett résztvevőknek nincsenek meg a megfelelő anyagi eszközeik^ és a szervezők részéről nyújtható támogatás is pusztán erkölcsi. Ha az illusztrációként felhozott példák az eredmények látszatát keltették, úgy nem hallgathatunk a valóságos eredményekről sem. Ezeknek az a fő jellemzőjük, hogy a realitásokra, és nem lelkesedésre vagy vágyakra támaszkodó, bár kockázattal is számoló tervezésen nyugszanak. A realitás pedig az, hogy Amerikában a magyarság között kisebb az irodalom társadalmi megbecsültsége, mint Magyarországon - ezt bizonyítja, hogy napjainkban, a két háború közötti időszakkal ellentétben, nincs egyetlen irodalmi-kulturális folyóirat sem -, és, szomorú felismerés, "az egyesült államokbeli magyarság megosztottsága, patétikusan irreális politikai analfabétizmusa miatt szinte semmi mara-, dandót nem alkotott" a magyarságtudomány művelése terén. Ezt a bizonyítványt nem Magyarországon állították ki az amerikai magyar tudósról. (Kovács József legújabb művét; "Thomas Paine, az iró és forradalmár nemrég jelentette meg az Akadémiai Kiadó, Budapest.) WASHINGTON, D.C. A szenátus költségvetési bizottsága elfogadta Mark O.Hatfield, republikánus szenátor javaslatét és megtagadta 120 millió dollár előirányzását mérges gázok gyártására. HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT .> szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni. Egy évre $ 18.- Félévre $ 10.Kanadába és Európába egy évre $ 20.I Megújításra: $ Naptárra: $........................................................... Név:......................................................................... Cim:......................................................................... ) » Varos:.............................Állam:.......................... Zip Code:................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York,N.Y.l 0003 MIÉRT A TITKOLÓDZÁS? "Public Citizen" a neve egy Washingtonban székelő országos szervezetnek, mely feladatául tűzte ki az őrködést a fogyasztó közönség, a polgárság érdekeinek védelmében, a magánipar és kereskedelem, csakúgy, mint a kormány túlkapásaival szemben. Mint ilyen, a közismert "köz-védo", Ralph Nader támogatását élvezi. A Public Citizen legutóbbi hírlevelében (news-letter) a következőket olvasom: Fejléce alatt idézi néhai John F. Kennedy elnököt: "Egy nemzet, amely nem meri megengedni, hogy népe tegyen ítéletet igaz és hamis fölött, az olyan nemzet, amely fél saját népétől." Nyílt titok Washingtonban a hivatalos titkolódzás visszatérte. Valóságos kereszteshadjárat a titkolódzásért van folyamatban. Reagan, a politikus nagyon jól tudja, hogy nem támadhatja meg nyíltan a népszerű. környezetvédelmi, fogyasztói és egészségügyi programokat, tehát föld alá bujt, hogy onnan, belülről fúrja meg ezeket, távol a közönség szemétöl. James Watt, Anne Gorsuch Burford, David Stockman megpróbálták a fejbevágó módot, és másnapra polgár-hadsereg támadt fel ellenük, így Reaganék más, hatékonyabb módoL vezettek be: levágni a költségvetést, megszüntetni a kiadványokat, leépíteni a személyzetet, nem végrehajtani a törvényeket, demoralizálni a hivatalokat, mire a szakemberek lemondanak. így kételyt keltenek hivatalok iránt, melyeknek életünk és egészségünk védelme a feladatuk. A közönség minderről nem nyer tudomást, mert a legfelsőbb szinten a titoktartásba burkolják eljárásaikat. Hogy tudjuk megoldani súlyos környezetvédelmi problémáinkat, ha a kormány aláássa a tudományos kutatást, a hivatalok működését a titoktartás függönye mögött. Ha nem tudjuk, mit és miért tesz a kormány a függöny mögött, hogyan tudjuk megakadályozni a túlkapásokat? Reagan uralkodó osztálya átalakítja egykor szorgos, nyílt vállalkozá- sos kormányunkat elit privátklubbá. Megszüntettek legalább 50 statisztikai programot: egészségi költségek; energiakonzerválás; munkahelyi sérülések, stb. Az EPA költségvetését leszállították 16%-al '82-ben, és további 27% csökkentés jön. A kormány megpróbálta eladni a U.S. Weather Service bolygóját magánvállalatnak, értékének egyötödéért. Mi történt a "The Car Book"-kal, amely felvilágosítással szolgált kocsivásárlóknak? Megszűnt. Az OSHA kiadványával a halálos "cotton dust" felöl? Megsemmisítettük. A tervezett szabályokkal sót tartalmazó ételekről és bizonyos orvosságok veszélyeiről? Elmaradt. A szabállyal, mely hozzájutást biztosit dolgozóknak saját orvosi feljegyzéseikhez? Megszűnt. Hiszik, vagy nem: az EPA kitörölte a rak (cancer) szót kiadványaiból! Reaganék nyomást gyakorolnak a Kongresszusra, hogy megnyirbálják a Freedom of Information Act-ot, hogy könnyebb legyen a titkolódzás. Ez a törvény jogot nyújt a polgároknak, hogy hozzájuthassanak hivatalos okmányokhoz. Reaganék igyekeznek megszüntetni minden szabályozást, korlátozást, ami költséget ró vállalatokra. A tervezett "regulatory reform bili" 32 uj eljárási lépést akar bevezetni, ami teljesen gúzsba kötne minden szabályozó hivatalt, sok papírmunkával, késlekedéssel, zűrzavarral és költséggel. Gyengíteni akarják a 75 év óta működő élelmiszerbiztonsági törvényeket, megengedni mindenféle vegyi adalékokat italokban, húsokban és más ételekben, köztük némelyik egészségre kóros. Ez is a Reaganomics része. vágó Oszkár
