Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-09-29 / 36. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 29. 1983. VÁLASZOIATLAN KÉRDÉSEK H f f . * Az Egyesült Államok legrégibb liberális folyóirata, az 1865-ben alapított NATION, kritikai hangon foglalkozik szept. 17—i számában a koreai személyszállító gép lelovésével. Mindazonáltal a lap szerkesztősége elkerülhetetlennek tartotta a következő kérdések felteveset: 1. ) Mi volt a küldetése, útvonala, akciótörténete az amerikai RC 135 felderítő (kém) gépnek, amely hogy-hogy nem, keresztezte a koreai Boeing 747 útját? Voltak-e más amerikai felderitőgépek is a környékén? Milyen intenzív az amerikai felderitö-tevékenység a Szovjetunió rendkívül érzékeny Csendes-óceáni partvidéki védelmi berendezése fölött? 2. ) Rendszeresen követik-e amerikai felderitögepek azokat a személyszállito- gépeketj amelyek "betévednek" szovjet légi térségbe, hogy ezáltal betekintést nyerjenek a szovjet radar, rádió, légvédelmi reagálásokba? 3. ) Hogyan történhetett meg, hogy a koreai gép egymástól függetlenül beállított HÁROM irányitó műszercsoportja egy és ugyanazon időben mondta fel a szolgalatot? Megpróbáltak-e amerikai vagy japán távirófelú'gyelők kapcsolatba lepni ezzel a géppel azon két és fél óra alatt, amelynek folyamán a szovjet le’gi térben repült? 4. ) Mi a háttere a koreai és más személy- szállító, vagy felderitőgépek tevékenységének azon a vidéken? Rendszeresek-e ezek a "betévedések", példátlanok, avagy, ami a legvalószínűbb, alkalmi provokációk? 5. ) Hogyan történhetett az, hogy sem Shultz külügyminiszter, sem Regan elnök, sem egyetlen más kormányszószóló egy szót sem szólt három napig arról, hogy amerikai felderitőgép, RC 135, volt a tragédia színhelyen? Most pedig vessünk egy pillantást az összefüggésekre: A koreai repülőgép a szovjet védelmi rendszer legeslegérzékenyebb pontjai fölött repült át. A Okhotsk-tenger a Csendesóceáni szovjet flotta beltengere. Az ott állomásozó szovjet tengeralattja'rók képezik a szovjet egyetlen visszaütoképességét, abban az esetben, ha az Egyesült Államok atomtamadast intézne ellenük. Amint a Reagan kormány folytatja a példátlan fegyverkezést, a katonai közlönyökben gyakran vitatják annak a lehetőségét - és szükségességét -, hogy ezt a vidékét atomfegyverek célpontjává kell tenni. Egy ilyen jellegű cikk, amely nemrég jelent meg, ajánlja, hogy Vladivosztok- ra irányított cirkáló rakétákat (cruise missiles) helyezzenek el Dél-Koreában és Japánban. Az Aviation Week and Space Technology nevű' katonai-technológiai folyóirat egyik legutóbbi számában rámutat arra, hogy a koreai gép pontosan azon - vizterület fölött repült át, amelynek elzárása akciéképtelenné tenné a szovjet flottát, válság idején. A Szovjetunió Csendes-óceáni partvidéke a Szovjetunió legsebezhetőbb pontja. , Ez év elején az Egyesült Államok átminősítette Dél-Koreát "jelentékeny fontosságú" területről "életbevágóan fontos" területté. Ugyanakkor az USA állandó nyomait gyakorol Japánra, hogy fogjon hozzá nagyara'nyu fegyverkezéshez (az eredetileg USA által szorgalmazott japán alkotmány elíenére, amely tiltja a fegyverkezést). Ezen felül az Egyesült Államok egyezményt készül kötni Del-Koreával és Japánnal, amely engedélyezné aknák elhelyezései az ottani szovjet kikotó'k fele vezető tengeri utakon. M 1 A Weinberger hadügyminiszter áltál kiadott "Védelmi utasítások 1985-89"-re már bekalkulálja Kinat is a szovjet ellen irányuló katonai stratégiába - összeütközés eseten. Mindezt tekintetbe veve, nyilvánvaló", hogy a feszültségek a Csendes-óceán észak- nyugati vidékén a forrponthoz közelednek. Ennek figyelembe vételével kell mérlegelnünk a tényt, hogy egy gyanús repülőgép jelenlete a legfontosabb szovjet bázisok fölött, milyen riasztó jellegű volt a szovjet hatóságok részére. VEZET A TAGSÁG Az amerikai szakszervezeti vezetők n^m dolgoznak bagóért. A teherautósofő- rok (Teamsters) szakszervezeti elnöke, Jackie Presser pld. több, mint évi százezer dollar fizetést húz. E vezetők szerepe az volna, hogy vezessenek, vagyis jó tanáccsal lássák el a tagságot és a tagság és a teherszállító vállalatok közti kollektiv munkaszerződés a lehető legelőnyösebb munkabért és munkaviszonyokat biztosítsa. A szállítóvállalatok tulajdonosai azzal a javaslattal fordultak a teherautósofőrök vezetőihez, hogy a munkanélküli sofőröket alkalmazhassák alacsonyabb bér mellett, mint amennyit a munkában levők kapnak. A munkában lévők mérföldenként 32 centet "kapnak es ha a teherautókat ki- és berakják, órabérük $13.23. A munkáltatok javasolják, hogy az újonnan felvett sofőrök 32 ( cent helyett 22 centet, vagyis 33 százalékká^ kevesebbet kapjanak es a rakodási időért $13.23 helyett $ll.-et, vagyis $2.23-al kevesebbet. Javaslatukat azzal támasztották alá, hogy ha a szakszervezet beleegyezik, akkor lehetőség van a munkanélküli sofőrök munkába állítására. Jackie Presser, a Teamsterek elnöke, minden habozás nélkül magáévá tette a munkáltatók javaslatát és nagy buzgalommal terjesztette azt a 21 tagú vezetőség elé. A vezetőség egyhangúan jóváhagyta a javaslatot. Szerencsére a szakszervezet alapszabálya előírja, hogy a javaslatot csupán a tagság jóváhagyása után lehet érvénybe léptetni. Szavazásra küldték a javaslatot a 180.000 taghoz, úgy a dolgozó, mint a nem dolgozo tagokhoz. 107.168-an .vettek részt a szavazásban. 94.086-an szavaztak a javaslat ELLEN, csak 13.082-en támogatták azt. Jackie Presser csúfos vereséget szenvedett. A szakszervezet országos vezetői elvesztették a tagság bizalmát. Tehat ahelyett, hogy a szakszervezeti( vezetők vezetnének, A TAGSAG VjiTTE AT A VEZETŐ SZEREPET. E szavazás bizonyítja, hogy a tagsag nem hisz a munkáltatók - és a vezetők azon ígéretében, hogy a csökkentett órabér emelheti a munkanélküli sofőrök munkalehetőségét. A tagság érzi és tudja, hogy ha két különböző munkabér-rendszer váltaná fel a jelenlegi rendszert, az a szak- szervezet lerombolásához vezetne. Vannak, (folytatás az 5. oldalon) Javulás? Kinek? Lapunk szept. 1-i számában megjelent írásomban mondottakat alátámasztja egy a N.Y.Timesban (9/4/83) megjelent, az első oldalon kezdődő' cikk. A cikknek kettős cime: A javulásnak nincs jelentősége a visszahagyott munkások részére, es, A gazdaság javul, de változik, sokakat faképnél hagyva. A címek önmagukban megmondják a cikk tartalmat. A cikk írója eseteket idéz, amelyek megrajzolják a munkásosztály helyzetét a "reaganomics", a Reagan-féle gazdaság következményei folytán, saját kommentárjait hozzáfűzve. A.B. nyomdász volt több, mint 20 éven át, kiváló munkás egy nagyon tisztelt szakmában, heti $595 fizetéssel. Múlt év júniusában elbocsátották, a komputere zés áldozata. Szakmájában többe nem fop munkát találni, 55 éves fejjel most taxisofőr; nem keres heti $595-t; tiz órai munkával keres heti $145-t. J.M. 55 éves gépszerelő, Pittsburghban, múlt februárban elbocsátották. "Egész eleiemben dolgoztam. Nem tudtam, milyen az, ha kimarad egy fizetéscsekk. Most úgy erzem, mintha kidobtak volna az útszélre. Sorban álltám 300 másikkal, ahol három munkahely vart betöltésre. Udvariasan elutasítottak." R.K. és felesége egy Atlanta melletti (gyapotúzemben dolgoztak több, mint 30 eve. Múlt ev áprilisában elbocsátották őket. Hat hónapig kaptak heti $115.- munkanélküli biztosítást, de a hat hónap elmúlt és nem találtak munkát. 61, ill. 59 évesek, megtakarított pénzük elfogyott, remélik, hogy ki tudjak húzni, amig a Soc. Sec.-hoz jutnak.t Ezek a fölösleges munkások, akiknek számat senki nem tudja megmondani, sem pedig, hogy f mennyien lesznek még az elkövetkező evekben, de sok millióról van szó. Szakértők meg vannak győződve, hogy számuk rendkívül magas. "Azzal a rémmel állunk szemben, hogy lakosságunknak egyre nagyobb része marad kizárva az amerikai életfolyamatból", - mondja Levitan, szociológus egyetemi tanar. "Eddig, depresszió után az emberek újból be tudtak illeszkedni a munkástáborba gazdasági gyógyulás után. De most az a lehetőség áll előttünk, hogy egyidejűleg lesz gazdasági gyógyulás, és fölösleges munkások tömege", - mondja Harley Shaiken, az MIT munkaügyi és technológiai szakembere. Az AFL-CIO közleménye mondja: "Tisztességes munkahelyek hiánya egyként r sújt fiatalt es öreget, féhért es feketet, fehér- es kék-gallérost. Ez fenyegeti Amerika gazdasági, társadalmi es politikai intézményeinek egészségét." Ez a sok milliónyi "fölösleges" munkás minek néz elebe? Hosszú, dolgos évek után, 50-55 éves fejjel, mit várhatnak. Átképzést? Mire? Hol vannak uj szakmák, amelyek foglalkoztatni tudnák ( az "Öreg" munkásokat? Ezekre a kérdésekre kell az uralkodó osztály vezetőinek választ találniok, nem pedig arra, hogy miként lehet az elhívott nagyvállalatok es igazgatóik profitját megőrizni és megnövelni. Hogy maradhat egy ország gazdasága egészséges, amikor 15-20 millió dolgozó munka nélkül van, nem fizet adót, Soc. Sec. befizetést, de fogyaszt, nem tudja saját és csaladja ege'szségét megőrizni munkájáért nyert jövedelem nélkül. Az egyetlen válasz: az állami kincstár ne pocsékolja az adófizetők pénzét szükségtelen és pusztító fegyverekre, hanem hozza rendbe az ország hídjait, útjait, vasutait, a városokat. Nyújtson tisztességesen fizetett munkát a millióknak iskolák, korházak, lakóházak, napközi otthonok építésével. * r / Vago Oszkár
