Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-06 / 1. szám
6 AMERIKAI MAU YAK 5Z-U (folytatás az 1. oldalról) személyesen nem minden kiállító tudott Budapestre jönni, de a megnyitó után találkoztam néhány művésszel az Egyesült Államokból és Gellert Hugó alkotásaival is: a "Megbilincseltek", valamint a "Munkát! Ne háborút!" cimüekkel. A "Tisztelet a szülőföldnek" című katalógus beköszöntőjében így fogalmaz Dr. Köpeczi Béla, művelődési miniszter: "...más és más képi nyelven szóló, a más és más kifejező erejű alkotásokban számunkra van valami közős is, az, hogy mindegyiket úgy tekintjük, mint szeretetteljes üzenetet a szülőföldnek, az óhazának, a mai Magyarországnak." A "Tisztelet a szülőföldnek" kiállítás Budapestre érkezett résztvevőinek tiszteletére KÖPECZI BÉLA művelődési miniszter és BOGNÁR JÓZSEF, a Magyarok Világszövetsége elnöke a kiállítás megnyitásának estéjén a Gellert Szálló Duna-termeben fogadást adott, ahol Köpeczi Béla pohárköszöntót mondott. Igazi magyaros hangulat keletkezett, annak ellenére, hogy nemzetközi térben éreztem magamat; a magyar szó mellett angol, német, francia, svéd, olasz, spanyol beszedet is hallhattam, a hagyományos, magyaros vendegszeretettel feltálalt etelek és italok fogyasztása közben. , Az Egyesült Államokból kiállító műveszek névsora: Aigner Luden, Bodnár Bertalan, Bodó (Fábián) Ilona, Bodó Sándor, Chovan Lorant, Sz. Czimbalmos Kálmán, Czimbalmos Paal Magdolna, Csikős-Nagy Zsuzsanna, Daday Ferenc, Debreceni Szabó István, Detre Lóránt, Dobay Susan, Doczi György, Dómján József, Freesz Tibor, Freund Tibor, Gábor Lóránt, Gach George, Gellert Hugó, Gyimesy Kásás Emó, Gyömö- rey Szabó József, Gyory Eszter, Haár Ferenc, Hahn-Brodie Ágnes, Halász Antony, Halász Imre, Hunyadi László János, Jakovits József, Jankay Tibor, Juharos István, Kádár Sharij Ata Kandó, Kálmán Béla, Képes György, Kertész Andre, Kolosváry Éva, Kolosváry Paul, Lwdenféld Emil, Moicsqi Joh.n, Molnár Zsuzsanna, Nónay Pál, Papp Carl, Paszternák Vilmos, Pecsenke József, Petheő Béla, Polony Elemér, Rhedey André, Sovány Piroska, Somogyi-Harmat Marika, Szabó Steve, Szalay Lajos, Szász Zsuzsanna, Szeitz Richárd, Takács Paul, Tar László, Varga István, Veszprémi László, Weidlinger Pál, Zugor Sándor. DtffSBOKG, NSZK. A Licentorg szovjet vallalat modern technikai módszert vásárolt az NSZK Krupp Vállalattól acéltermelésre, valamint 3 acélkohót, melyeket a Szibéria Oskol városban épülő acélkomplexumban helyeznek el. A Szovjetunió két azonos acélkohót gyárt majd ugyanezen komplexum részére. TERJESSZE LAPUNKAT F NYÍLT level EGY NAGY TÖRTÉNESZHEZ Irta: Ungvári Tamás (Budapest) Kedves A.J.P. Taylor, ha ismeretlenül keresem fel soraimmal a nyilvánosság elÓtt, bizonnyal megbocsát nekem. E levélre több okból is jogot formálhatok. Elkötelezett olvasója vagyok immár évtizedek óta: a német történelemről, a második világháború eredetéről, az első világháború okairól szóló müveit minduntalan leveszem a polcról, mert sokakkal együtt úgy vélem, hogy ebben a munkásságban a huszadik századi történelemirás legszebb erényei testesülnek meg. A tizenkilencedik század második felében oly sokáig volt béke, hogy az emberek magától értetődőnek tekintették. A háborút azonban a béke hosszú korszakában eszményítették és dicsőítették. A hosszú békekorszakot egyébként megannyi régio- nális háború ritkította, ön is meglepó'dik rajta, hogy az európai béke nagy uralkodója, Viktoria királynő korszakában a brit csapatok szinte minden esztendőben reszt vettek valamely összecsapásban. Az első világháború angol tábornokai csaknem kivétel nélkül szolgáltak mar a búr háborúban, mig a németek leginkább könyvből tanulták a hadászatot. Hadműveleteit azonban mind az angolszász, mind a német hadvezetés téves stratégiai elképzelésre alapozta. Arra, hogy a védekezés legjobb módszere a támadás. A stratégiai elképzelésekkel szemben viszont az első világháború valamennyi győzelme "defenzív győzelem" volt - védelmi diadal volt az angoloké es a franciáké a marne-i csatában, amikor megállították a német offenzivát; védekeztek a németek Tannenbergnél, s igy állítottak meg az orosz előrenyomulást. A nemet csapatok végső vereségéhez hozzájárult az a kétségbeesett offenziva, melyet 1918-ban Ludendorff indított meg. Ahogyan cikkében fogalmazza szellemesen: "Valójában talán nem túlzás azt mondani, hogy a szövetségesek győzelmének Ludendorff volt a szerzője..." A második világháború, természetét tekintve, más volt. Ebben is feltűnik, persze, az Ón vizsga szeme előtt a rögtönzésnek, a történelemszemléletből egykoron száműzött szelleme. Mindaz, amitől féltek - igy a flandriai vagy észak-franciaországi háború - nem következett be. Ezzel szemben Lengyelországot három hét, Norvégiát két hét, Franciaországot alig több mint egy hónap alatt rohanták le a támadó német csapatok. A Hitler-ellenes szövetség, A.J.P. Taylor szavai szerint, ha lehetséges, úgy ^ "jó háborút" vívott. Minden gyilkosság es rombolás ellenére ez az a kor, melyben a patriotizmus és a társadalmi idealizmus szerepet játszott Európa ellensége, Hitler legyőzéseben. A háború befejeztekor úgy rémlett, hogy ez az ihletés tovább el a békében, s csak sajnálható, hogy a fegyverletétel után nemsokára a hidegháború szelei fújtak. ,Ön, kedves A.J.P. Taylor, aki sohasem felt a szélsőséges fogalmazástól, azt állit- ja, hogy a hidegháború eredete 1918-ra nyúlik vissza, amikor a Németországgal meg mindig birkózó szövetségesek intervenciót indítottak a "bolsevizmus" ellen. Churchill talán a régi hidegháború-emlékeinek sugallatára tanácsolta a szövetséges hadvezetés egyik vezetőjének, Montgomery tábornoknak, hogy a fegyverletétel után hagyja meg a német gyalogság puskáit, mert meglehet, szükség lesz rájuk nemsokára az "oroszok" ellen. Ön szárazon megjegyzi, hogy a második világháború után a szovjetek területi agressziójáról beszélni történelmi szempontból sem volt jogos, hiszen a Szovjetunió területe ekkor kisebb volt, mint az a "földrész", melyen az orosz forradalom előtt II. Miklós cár uralkodott. A hidegháború egyik fenntartó okát egyébként igy fogalmazta meg: "A Szovjetuniónak van két olyan szörnyű tulajdonsága, amely sérti a Nyugati Világot. Az egyik, hogy a Szovjetunióban nincsenek kapitalisták, a másik, hogy nincsenek földesurak. Csodálkozni' tetszik tehát, hogy van még hidegháború?" Ahogy kiveszem soraiból, véleménye szerint a második világháború befejeztével az egyik legnagyobb lehetőséget játszotta el az emberiség. 1944 őszén Niels Bohr, a dán fizikus, az atomkutatás egyik vezetője azt tanácsolta Roosevelt elnöknek, hogy osszák meg a szövetséges szovjetekkel - az atombomba titkát. Roosevelt - írja ön: a "szokás szerint" - egyetértett es nem csinált semmit. Churchill ellenben kijelentette, hogy Bohr áruló és börtönbüntetést követelt számára. A fizikust nem tartóztatták le, de a tanácsát semmibe vették. Az amerikaiak úgy képzelték, hogy az atombomba titka örökké az övék marad. S ekkor kezdődött el az a korszak, amelyben felmerülhetett az az elképzelés, hogy az atombomba fenyegetése mindörökre megőrzi a békét. Ön szerint, kedves Mr. Taylor ez nem igaz. A történelem tapasztalata azt tanítja, hogy a háborús készülődés, a fegyverkezés sohasem csupán a megfélemlítés eszköze. Miféle megfélemlítés az - érvel cikkében -, mely kizárja a fenyegetés érvényesítését? Csüggedt hangot üt meg a befejezés: "A nukleáris fegyverek eltiltása nélkül az emberiség sorsa megpecsétlő- dött." Csakugyan? Engedelmevel Mr. Taylor, itt kezdődne tisztelettudó vitám a nagy történésszel, a háborúk tudósával. Az atomfegyverek eltiltásának, gondolhatja, magam is hive vagyok. Nem hiszem azonban, hogy e fegyverek merő léte megpecsételné az /émbériseg sorsát. Biztosat erről én sem állíthatok. Senki sem. Nem is akarnám csökkenteni vagy gyengíteni azt a bizodalmát, melyet az atomfegyverek ellen küzdő békemozgalmak táplálnak bennünk. De talán épp a békemozgalmak, az emberek millióinak felháborodása, összefogása cáfolja meg az emberiség végnapjainak elöerzetét. A fegyverek léte önmagában talán még nem dönt el semmit. Döntő szavuk itt azoknak lehet, akik e fegyvereket útjukra indító kezet próbálják lefogni. Annak a rációnak a nevében, amely az ön müvet átjárja, annak a józanságnak a szellemében, mely a háború okainak kutatóját a béke harcosává avatta. Newy«rki ■••yor hfcates TIBOR’S MEAT SPECIALTIES (FORMERLY MERTL PORK STORE) 150t Stcind Ave., NEW YORK, N.Y. 10021 a 78. és 79. utcák között Tel: RH-4*8292 FRISS HUS, HURKA ÉS FELVÁGOTTAK BOLDOG UJ ÉVET kíván Tibor és Gárdája
