Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-30 / 26. szám

Thursday, June 30. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Miklós Gábor ­Lengyel állam és egyház | Su%ájuU Tasnády T. Almos: Mit szól hozzá Nixon? Nixon, volt amerikai elnök 1969-ben kormá­nya tudta nélkül olyan észak-vietnámi inváziós tervet dolgo­zott ki, amiben atom­fegyverek bevetése is szerepelt. Ez a legfigyelemremeltébb leleplezése annak a most megjelent "The prize of power: Kissinger in the Nixon White House" c. könyv- Tasnády T. Álmos nek, amelynek szerzője, a Pulitzer-dijas Seymour Hersch, négyéves újságírói kutatómunka és ezernél több interjú eredményei mellett, olyan korábban ismeretlen iratokra támaszkodik, amelyeket Vietnam és Thieu, volt dél-vietnámi elnök bocsátottak rendelkezésére. A szerző azt állítja, hogy Nixon és Kissin­ger között 1969-ben egyetértés volt abban, hogy Észak-Vietnámot egy pusztító és végleges csapással kényszerítsék a tárgyaló- asztalhoz, s a DUK HOOK kulcsszóval jelzett tervben nem csupán egy tömeges partraszállás, valamint Hanoi, Haiphong és a gátrendszerek hálózatának nagysza­bású bombázása szerepelt, de atomfegyve­rek bevetése is az északot déllel összekötő u.n. Ho Shi Min -útvonal, továbbá a Kínai Népköztársaság és Vietnám közötti vasúti hálózat megsemmisítésére. Ezt az elhatározását Nixon a könyv sze­rint romániai és pakisztáni közvetítők révén ismertette Hanoival és az általa tett ultimátum 1969. november elsején járt le. A tervet azonban, miután az ame­rikai légierő egységei 29 napon át atomria- dókészültségben álltak, az amerikai háború- ellenes tömegmozgalom egyre fokozódó nyomása következtében végül félretették. Eddig kiadatlan észak-vietnámi dokumen­tumokra hivatkozva Hersch arra is rámutat, hogy későbbi időpontban, nevezetesen 1972- ben Nixon tudatta Hanoival, hogy a Kissin­ger által kidolgozott békekötés módozatai­val egyetért, ám választási szempontok miatt hamarosan megváltoztatta vélemé­nyét, azáltal lehetetlenné téve mind Kissin- gert, mind a vietnámi tárgyalófeleket. Hersch könyve természetesen több más, ebbe az időszakba eső eseménnyel is fog­lalkozik, mint például a SALT I. tárgyalá­saival, a közel-keleti, valamint az India és Pakisztán közötti háborúval. Kissinger egy televíziós beszélgetés során kijelentet­te, hogy nem olvasta az említett könyvet. Az előtte ismertetett néhány részletet ellegyintette azzal, hogy hazugságok. De vajon mit szól mindehhez maga Nixon. Vajon az ö reakciója lényegretöröbb lesz? Érdemes figyelemmel kisérni! t---------------------------------------------■‘l ) Newyorki aanfir kwits } ! WOW MEAT SPECIALTIES' ) (FORMERLY MERTL PORK STORE) j 1508 Secoad Ave., j NEW YORK, N.Y. 10021 j a 78. és 79. utcák között Tel: RH-4-8292 | FRISS MUS, HURKA ÉS FELVÁGOTTAK A lengyelországi társadalmi és politikai élet fontos tényezője a katolikus egyház; ennek történelmi okai vannak. Tény az, hogy jelenleg Lengyelországban a népesség jelentős része katolikus. Az egyház tagadha­tatlanul szerepet játszott az elmúlt három év eseményeiben. II. János Pál pápa látoga­tását megelőzően a világ és a lengyel társadalom figyelmének középpontjába került a lengyel állam és az egyház viszonyának alakulása. A lengyelországi helyzet egyik sajátossá­ga a katolikus egyház befolyása a társadalom igen jelentős rétegeire. A lengyel marxista elemzők ezzel kapcsolatban rámutatnak a befolyás történelmi eredetére. így arra, hogy Lengyelországban az ellenreformáció szinte teljes sikert aratott, s az egyház az elmúlt évszázadok során a nemzeti kultúra és a nyelv őrzője volt. Hasonlóan pozitív szerepet játszott az egyház az antifasiszta ellenállásban. Erre emlékeztetett lapunknak adott interjújában Wojciech Jaruzelski is, amikor kijelentette: "A lengyel katolikus egyház a legdrámaibb pillanatokban bizonyságot tett hazafias felelősségérzetéről." A LEMP KB első titkára e kijelentésével utalt arra a mérsék­lő szerepre is, amit az egyházi hierarchia mértékadó vezetői, Wyszynski és Glemp prímások játszottak a legutóbbi időszakban. Az alkotmány szerint A lengyel szocialista alkotmány szétválasz­totta az egyházat és az államot, megszün­tetve a burzsoa Lengyelország idején érvényes gyakorlatot, amikor a katolikus egyház különböző privilégiumokat élvezett, hatalmas földbirtokok tulajdonosa volt. Az állam és az egyház szétválasztása a lelkiismereti szabadság törvényes biztosítéka, a vallásgyakorlás garanciája. Adam Lopatka professzor, a lengyel egyházügyi hivatal vezetője ezzel kapcsolatban kiemelte: az alkotmány lehetővé teszi minden állampolgárnak a hitéletben való részvételt, de tiltja azt, hogy bárkit kényszerítsenek vallásgyakorlásban való részvételre. Ezért a világi állam nem engedheti meg például, hogy a tulajdonában lévő üzemekben, intézményekben, hivatalokban, iskolákban vallási szertartásokat tartsanak, egyházi jelképeket helyezzenek el. A klerikalizmus ilyen megnyilvánulásaira különösen az elmúlt három évben került sor. A lengyel katolikus egyháznak hatalmas apparátusa van. A 29 egyházmegye plébá­niáin 20.288 pap ténykedik, 45 férfiszerze­tesrendnek 9600 tagja van. A 101 n'ói szer­vezetnek 27 - 400 apáca a tagja. Lengyel- ország területén 14.600 templom és kápol­na áll, s jelenleg legalább 300 újabb épül. Ami az egyház intézményeit illeti, több főiskolája és középfokú szemináriuma van. A Lublini Katolikus Egyetemen és a Varsói Teológiai Akadémián összesen 4700 hallgató tanul. Krakkóban Pápai Teológiai Akadémia működik. Ezenkívül három teológiai kar, 26 egyházmegyei szeminárium és 20 szer­zetesrendi szeminárium gondoskodik az utánpótlás képzéséről. Az egyház több kiadóhivatalt tart fenn, 51 folyóiratának összpéldányszáma 1 millió 100 ezer. Azok az állítások tehát, hogy a lengyel katoli- kusságnak védekeznie kellene, háttérbe van szorítva, nem állják meg a helyüket. Az elmúlt években a hatóságok sok he­lyen, városi lakótelepeken és falvakban adtak ki templomépitési engedélyeket. Az egyház hitoktatási központokat is épit. Ezek a létesítmények a hívók adományai­ból és munkájával jönnek létre, ám nem kétséges, hogy a jelenlegi súlyos gazdasá­gi helyzetben és lakásgondok közepette az igy felhasznált épitöanyag-tömeg vala­hol hiányzik. Korábban a katolikus egyház és az állam között több vitás kérdés volt. Ezeket az elmúlt években nagyrészt rendez­ték, s az egyháznak azokat a kívánságait, melyek lelkipásztori funkciójával voltak kapcsolatban, teljesítették. Konok ellenfelek A lengyel politikai elemzők a válság időszakának eseményeit értékelve, az egy­házzal kapcsolatban két jelenségre mutat­nak rá: 1. A hierarchia, miközben igyeke­zett a maga hosszú távú céljait megvaló­sítani - a konfrontáció elkerülését, a meg­egyezést szorgalmazta, óvott a kalandor- ságtöl, utcai zavargásoktól, s a lelkiismere­tes munka nagy jelentőségét hangoztatta; 2. a püspöki kar bizonyos tagjai és a klérus egy része kész volt azonosulni a szocialis­ta rend ellenfeleivel, s a templomokat a politikai agitáció színhelyévé tenni. Wojciech Jaruzelski a Nemzeti Újjászü­letés Hazafias Mozgalmának első kongresz- szusán elmondott beszédében utalt arra, hogy Glemp biboros-primással való több­szöri találkozói meggyőzték arról, van lehetőség az élet számos területén az együttműködésre. A mindinkább visszaszoruló politikai ellenzék továbbra is igyekszik felhasználni céljaira az egyházi intézményekét: megkí­sérlik tüntetéseikbe belevonni az istentisz­teleteket elhagyó hívőket, a templomokat pedig menedékül felhasználni. (Jól példáz­zák mindezt az úgynevezett "virágkeresz­tek", az illegális csoportok szimbólumának formájára alakított virághalmok, amelyek­re uszító, tüntetésekre felszólító irományokat helyeznek el. Ezeket a templomok belsejé­ben vagy közvetlen közelében készítik el.) A PÁPA ZARÁNDOKUTJA A pápalátogatást a lengyel vezetés jelen­tős eseményként kezeli. II. János Pál az állam és az egyház közös meghívására érkezik az országba, látogatását "zarándok­úinak" nevezik, ezzel hangsúlyozva annak főként vallási jellegét. Lengyelországban mindenekelőtt a pápának a béke érdekében kifejtett ténykedését értékelik nagyra. A hívők számára az egyházfő látogatása nagy dolog - bizonyítéka annak, hogy vallá­sukat nyíltan gyakorolhatják. Az állam vezetői arra számítanak, hogy a "lengyel pápa" érkezése hozzájárul a megnyugvás­hoz, a megegyezés légköréhez. Lengyel- országban rámutatnak: a pápa utazása nincs ínyére az ellenséges csoportoknak, sem nyugati támogatóiknak. Az előbbiek feszültséget keltve akarták megtorpedóz­ni a látogatást, olyan helyzetet teremt­ve, hogy lehetetlenné váljon az egyházfő zarándokutja. Azok az imperialista körök, amelyek Lengyelország elszigetelésére törekednek, szintén élesen ellenzik az utazást. II. János Pál látogatását Lengyelország­ban úgy értelmezik, hogy az a társadalmi élet, a közhangulat normalizálásához való hozzájárulás. . Ilyen értelműek az allam vezetőinek nyilatkozatai, s igy beszelt a madridi katolikus lapnak adott legutób­bi interjújában Glemp biboros-érsek is. A Lengyel Népköztársaság kormánya az állam - egyház együttműködést a szocia­lizmus építése időszakának fontos eleme­ként kezeli, s politikájában kifejezésre juttatja a hivő dolgozók meggyőződése iránti tiszteletet. (Népszabadság 1983.jun.)

Next

/
Thumbnails
Contents