Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-09 / 23. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 9. 1983. Szakszervezetből a törvényhozásba Washington állam egyik szakszervezeti munkása állami törvényhozó testületi tag lett. Az International Longshoremen's and Warehousemen's Union lapjában Max Vekich demokrata állami képviselő Aberdeen-böl arról ir, hogyan kell működnie egy dolgozókat képviselő megválasztott képviselőnek, hogy az államrendszert helyes irányú törvénykezésre vezesse. Cikkéből az alábbiakat közöljük. Állami képviselőnek lenni, számomra, a zsonglőrködéshez hasonlít. Mindig öt vagy hat labda van feldobva a levegőbe. Mindig valami történik és valami mindig fortyog a fazékban. Ezt nagyon élvezem, de azt is tudni kell, hogy ezért valamilyen árat kell fizetni a családi életben és személyes jövedelemben. Meg ezen a szinten is nagyon kevés a kétkezi dolgozó. A Washington állami képviselöház olyan, mint egy harctér. Mindenki a saját körzetéért, a saját választóiért akar tenni valamit - ami ugyan helyénvaló, de persze semmit sem lehet egyedül elérni. így koalíciókban kell részt venni, melyek esetenként változnak. Magamat kisvárosi liberálisnak tekintem. A körzetem munkásosztályból és közép- jövedelmüekból áll, ezért munkásügyi kérdésekben szilárd alapokon állunk. Különbözünk azonban a Seattle-beli liberálisoktól, mert nekünk másféle problémáink vannak. Ahhoz, hogy eredményt érhessünk el, bizonyos szabályokat kell betartani. Ha például a Ház vezetőség segítségére van szükség, meg kell mutatni, hogy tudjuk, mit beszélünk és értünk a dolgokhoz. Alaposan kell mindent áttanulmányozni, meg kell jelenni a bizottsági gyűléseken, jó kérdéseket kell feltenni és jól kigondolt javaslatokat kell benyújtani. Nem szabad embereket meglepni és ami a legfontosabb, nem szabad szükségtelen akadályokat emelni. Ha az ember segítséget akar valakitől, az illetőt segíteni kell. Szükséges, hogy hajlandók legyünk néha a kéz-kezet-mos alkudozásokra, ami nem jelenti azt, hogy feladjuk _ elveinket, hanem elismerjük a való világot, amiben élünk. Ha valaki az en szavazatomat akarja, másféleképpen kell ezt megítélni. Egyetértek-e a javaslata lényegével? Azért próbál-e valamit tenni, hogy újra megválasszák és akarom-e, hogy újra legyen választva? A szavazatomat nem adom el, de joguk van a kollégáknak ahhoz, hogy elgondolásaikat komolyan vegyem, igy ugyanezt várhatom el tőlük. Egyik legfontosabb győzelmünk volt a kollektiv tárgyalás jogának visszaállítása az állami révhajó-rendszerben. Ez számomra nagyon fontos volt, nemcsak mert a munkásságból és az ILWU-ból kerültem ki, hanem mert közjármüvektől függő körzetből jövök. Törvényjavaslatunk nagyon jó volt. Elvből ellenzem, hogy a munkásoknak ne legyen joguk a sztrájkhoz, de ezt azzal kellett kiegyensúlyozni, hogy öngyilkosságot követünk el, ha ebből viszály fejlődik. Ez kulcskérdés volt az utazó közönség támogatásához és úgy értük el, hogy hangsúlyoztuk: a kollektiv szerződés joga a legjobb mód a zavartalan közleke- kedés biztosításához. A másik oldalról nagyon sok demagógiával néztünk szembe, amivel a népet ellenünk izgatták és ezt kellett ellensúlyoznunk. Munkakörömnek egy másik, nagyon élvezetes része, a választókerület lakosainak segítése. A gazdasági helyzet problémai a lakosságnak egészen uj osztályát teremtették meg, akik elkeseredettek a rendszerrel szemben. Akadnak azután olyan személyzeti felelősek, akik azzal akarnak kedveskedni a fó’nöknek, hogy késleltetik a munkanélküliségi kérvényeket. Az én munkám az, hogy keresztültörjek a rendszer bonyodalmain és beszélni tudjak valakivel. Nem parancsolhatok neki, de sajnos, ebben a rendszerben jobban hallgatnak a hivatalos személyekre. Meg kell tanulni a fortélyát annak, kihez kell fordulni, mik a szabályok és azt is, hogy mi más módot lehet ajánlani. Szeretek ezzel foglalkozni, szeretek emberekkel találkozni, meghallgatni őket és leszúrni, hogy mi is az, amit gondolnak. Szeretem megoldani azt a nehézséget, hogyan lehet rábírni ezt az egesz rendszert, hogy innen oda, egy lépest haladjon előre. AGGODALMAK Reagan elnök január 25-én elmondta a hagyományos évi beszámolót az ország állapotáról, "The State of the Union." Ebben ilyeneket mondott: "Az ország állapota erőteljes, de a gazdaság bajban van." Ez nyomatékot adott annak, amit a N.Y.Times vezércikkében igy jellemzett: "A kudarc bűze lebeg a Fehér Ház fölött." "Amerika a javulás utján van" - mondja Reagan, mialatt társadalmunk pillérei repedeznek: üzletek, vállalatok csődbe mennek, a munkanélküliség nem csökken, a munkanélküliek reménytelenek, növekszik az éhség, hajléktalanság. Reagan Ígéri, hogy csökkenteni fogja a katonai kiadásokat 55 milliárd dollárral ót év alatt (!), de valójában az emelkedik. "Kétpárti megegyezés megmentette a Social Security intézményt a csődtől" mondta Reagan, de valóságban az idősek megélhetését veszélyezteti. Azt mondja, "a deficit nem a katonai kiadásokban, és az adócsökkentésben gyökerezik." Hát akkor miben? A U.S. News & World Report, nem valami baloldali lázitó kiadvány, május 16-i számában, a gazdasági helyzetről ir, "Amerika kedélyállapota: belefáradt a jobb időkre való várakozásba" cim alatt. Ebből idézem az alábbiakat. Amerikaiak 1983 tavaszán türelmetlenül várják életük feljavulását a gazdaság gyógyulásától, amiről oly sokat hallanak. Hivatalos jelentések azt mondják, négy évtized legsúlyosabb válsága végétért decemberben. Országszerte folytatott interjúink ezt mutatják: "Mikor ér a javulás ide mihozzánk?" Pittsburghban virágzik az építkezés, csillogó felhőkarcoló iroda-épületek emelkednek, de a munka- nélküliség még mindig 17.6%. "A munka- nélküliek reménytelensége egyre elkeseredettebben gyarapszik" mondja az Allegheny megyei biztos. Munkásnegyedek kereskedői panaszkodnak: vásárlóink elvesztik munkájukat. "Az emberek hozzák nyakláncaikat, gyűrűiket eladni pár dollárért" mondja egy ékszerész. Lengyel, szlovák, görög, magyar és olasz bevándorlók ivadékai a South Side sorházaiban, akik a munka szentségének hitében nőttek fel, most sorban állnak a fölös sajt és vaj kormány-kiosztásához. "Az emberek meg vannak zavarodva és felnek. Nem tudnak belenyugodni, hogy férjüket, aki 10-15-20 éven át dolgozott, most egyszerre elbocsátották." A Rév. John Jendzura gyakran azt tanácsolja fiatal hívőinek, menjenek katonának, ott kaphatnak zsoldot és kiképzést szakmára, amit másutt nem kaphatnak. Danny Stani- car, 26 éves vasmunkás, harmadik nemzedékben, 19 honapja munkanélküli, fivére és három vas-munkás unokatestvére szintén. Stanicar egyike azoknak a munkásoknak, akik elhagyták a demokrata párti hagyományos szavazásukat és Reaganra szavaztak 1980-ban. "Úgy érzem, becsaptak. Reagan nem azt mondta, hogy megállnia az inflációt úgy, hogy kidob egy csomó embert munkájából." Az egyetemi diákság sem mentes az aggodalomtól. Mi lesz a diploma után? Kerry Taylor, 20 éves egyetemi hallgató, Califomiában: "Nem tudom eldönteni, hogy a salvadori gerillák kommunisták-e, ahogy Reagan akarja velünk elhitetni, vagy pedig igazán demokrata érzelmű emberek, akik elnyomó önkényuralom ellen lázadnak? Nagyon komplikált a helyzet, de alapjában azon aggódom, hogy ebből csak egy másik Vietnam lesz." Aggodalom a gazdasági helyzet miatt nyomasztóan hat az egyetemi életre, mondják egyetemi tisztviselők. Vágó Oszkár Harc a Mont Blanc-ért (folytatás a 3. oldalról) 365 évvel ezelőtt 21 svájci család megvásárolta a hegyek egész területét a környékbeli báróktól. Azóta is e 21 család leszármazottai birtokolják a képen látható összes csúcsokat. Időközben természetesen alaposan kihasználták a csodálatos környék - nyújtotta lehetőségeket: siklóvasu- tat építettek a hegycsúcsok közelébe, szállodákat, vendéglőket létesítettek. A sikló- vasút naponta 80.000 turistát szállít a síelésre alkalmas terepekig. Öt vendéglőjük és öt nagy szállodájuk van, amelyeknek évi forgalma megközelíti a 150 millió dollárt. E jövedelem nagyrésze a "Burger- gemeinde" 1.100 tagja zsebébe vándorolt, azaz egy-egy család hozzávetőleg 150.000 dollárt kapott. A búsás jövedelemnek most ugylátszik vége lesz. A hegy tövében lévő község, Zermatt elöljárósága, amelynek határához tartozik, 16 évvel ezelőtt pert indított, azt állítva, hogy a hegy a községhez tartozik. A bíróság úgy döntött, hogy hegyek 8000 láb magasságig a Burgergemeinde-é maradhatnak, de ami azonfelül van, az Zermatt község tulajdona. A társulat 1.100 tagja fellebbezni fog, de kevés a reményük arra, hogy a felsőbb bíróság meg fogja vétózni a döntést. A jövedelemből ezáltal a község többi lakosa is kap majd bizonyos százalékot. Harriman-Andropov találkozó MOSZKVA; Averell Harri man, USA volt moszkvai nagykövete, a Szovjetunióban tett látogatása folyamán találkozott And- ropovval, a szovjet kormány fejével. Beszélgetésük folyamán Andropov rámutatott arra, hogy Harriman volt az USA követe akkor, amikor a két ország szövetségeseként harcolt a náci Németország ellen. "Most is van a két országnak közös ellensége - hangoztatta Andropov - Ez a közös ellenség az atomháború veszélye, amely összehasonlíthatatlanul pusztitőbb lesz, ha bekövetkezik, mint a második világháború volt. E közös veszély mérsékletre kell, hogy késztesse mindkét ország vezetőségét. Sajnos ez nem vehető észre az USA részéről" - mondta Andropov.
