Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-09 / 23. szám
Thursday, June 9. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. ScvtójuU Tasnády T. Almos: POLGÁRMESTEREK KONGRESSZUSA BRÜSSZEL. Az euró-rakéták telepítésével fenyegetett öt nyugat-európai ország polgármesterei két napos konferenciát rendeztek a fővárosban. Felhívták mind a kelet-európai, mind a nyugat-európai kollegáikat, hogy a területüket nyilvánítsák atommentessé. A felhívás szerint ez lenne a kezdő lépés egy atommentes Európa megvalósítása felé. Olaszország 8000 városi tanácsa közül 2100 nyilvánította a maga területét atommentesnek. Angliában a South Yorkshire, már korábban atommentessé nyilvánított körzet, nemrégiben megtagadta az együttműködést a központi hatalommal a nukleáris gyakorlatok szervezésében. Tasnády T. Álmos A hollandiai Zaanstad polgármestere bejelentette, hogy julius 9-én 100 holland atommentes község polgármestere tanácskozik az egyházi békemozgalom vezetőivel. A nyugatnémet Morfelden-Walldorf polgár- mestere arról számolt be, hogy az NSZK-ban eddig csupán 20 városi tanács nyilvánította a területet atommentesnek, mivel még nagy vita folyik arról, hogy a városi tanácsok egyáltalán jogosultak-e ilyen döntés meghozatalára. A brüsszeli kongresszus egyik szervezője az Atomfegyverek elleni Flamand Akcióbizottság felhívására a flandriai 300 városi tanács közül 186 hozott atom mentessé való nyilvánítást, mig a vallonoknál eddig csak 50 városi tanács követte a jó példát. A polgármesterek konferenciája megállapította, ,hogy az uj atomraketák Európa létét fenyegetik, s a gigantikus fegyverkezési készülődés elfogadhatatlan a krízis, a munkanélküliség és a szociális problémák jelenjében Európában, s a Harmadik Világban. A résztvevőknek meggyőződésük, hogy mindent meg kell tenni a nemzetközi feszültség csökkentése és a nagyobb szociális igazságosság megvalósítása érdekében. A Brüsszelben tanácskozó polgármesterek ezért fordulnak felhívással minden kollégájukhoz Nyugaton és Keleten, vagy bárhol, hogy azt a területet, ahol megválasztották őket, a működési területüket nyilvánítsák atommentessé. Ugyanakkor az intézményes kutatás felelőseit arra kérik, hogy bátorítsák a békeproblémák tanulmányozását és ismertetését. George Chacon bogotai fiatalember a napokban repülőgépen Rómába érkezett. Fiumicino-repülötéren a vámosok megvizsgálták a poggyászát, amelyben 130 tojást találtak. Kicsit sokallták. Amidőn jobban átkutatták, kiderült, hogy azokban kokain van. ^ A svájci Effretikonban érdekes, újfajta exportcikket gyártanak. Keleti imaszonye- get, amelybe iránytűt építettek bele, és a mágneses tűje Mekka felé mutat. A tervezője sziriai mérnök. TERJESSZE lapunkat; Sükösd Mihály: Még egyszer Erdély kérdéséről Az első világháború végeredménye alapján a trianoni békeszerződés döntéseként Erdély megszűnt Magyarország része lenni, Erdély Románia része lett. A második világháború vége felé Románia, a náci Németország egyik szövetségese 1944. augusztus 23-án szakított szövetségesével, kiugrott a háborúból. Magyarországnak, a náci Németország másik szövetségesének 1944. október 15-én nem sikerült a szakítás, a kiugrás. Ennek következtében a párizsi békeszerződés, 1946-ban, érvényben hagyta a trianoni békeszerződést. Ezek közismert tények. Tény az is, hogy Lenin "imperialista diktátumnak" nevezte a trianoni békeszerződést. További tény, hogy a trianoni, majd a párizsi békeszerződés iszonyú megrázkódtatást okozott a területében és népességeben me^cson- kult Magyarországon. Ennek a megrázkódtatásnak a hatása máig érezhető. Mégis: a trianoni és a párizsi békeszerződés valamilyen revíziójára, újkeletű határvitára, ma, a nyolcvanas években csakis kóros elmék és sanda magánpolitikusok gondolhatnak. Ezek is tények, kár, hogy pamflet- jében Lancranjan megfeledkezni látszik róluk. Még itt sem lehet abbahagyni. Lancranjan szövegének leginkább meghökkentő részlete alighanem ez a mondat: "... De ha egyszer azt kérik tölünk a lehető legdemokratikusabb módon (mármint a romániai magyarok, a romániai magyar kisebbség - S.M.), hogy vegyük hátunkra a folyó- inkat, és költözzünk el ebből az országból, akkor mit tegyünk mi, románok? - ezt a kérést is teljesítsük, vagy mit csináljunk?" Akárhányszor és akárhogy olvassuk, ez a körmönfontan álnaiv kérdőmondat azt tételezi fel, hogy a Romániában, Erdélyben élő magyar nemzetiség - valamint a bizonytalan "sokak" és "valakik" Magyar- országon - elégedetlenek a jelenlegi országhatárokkal, elégedetlenek magyarok és románok jelenlegi elhelyezkedésevei Erdélyben. Ezt sugallja fenti, közvetlen mondatával Lancranjan, amiként ezt sugallja könyvének egész - fellengzős, patéti- kus, rapszódikus, de mégiscsak gondolati láncba fogható - szemléletével. Ebből a sugalmazásból viszont kemény következtetés adódik. Ha a magyar kisebbség Romániában elégedetlen a helyzetével, s ha ezt az érzületet az anyaországból is támogatják: akkor a logikus válasz román részről csakis a gyors és sikeres asszimiláció lehet. A kőkemény végkövetkeztetést Lancranjan természetesen nem mondja ki. De sejtelmesen szerteindázó, mégis célirányos gondolatmenete ezt a - minden adott történelmi ténnyel, az adott történelmi helyzettel ellenkező - ördögi végpontot sugallja. Ezért veszélyes ez a közepes irói munka, ezért nem lehet válasz nélkül hagyni. Még mindig nincs vége. *** Amikor Száraz György válaszának első- a mostani könyvszövegnél jóval rövidebb^ de az érvelés alapszempontjaiban egyező- változata jó fél évvel ezelőtt, folyóiratban megjelent, a közeg, a közönség különlegesen nagy számban figyelt fel. Szaraz írása olyanokhoz is eljutott, akik folyóiratot nem szoktak a kezükbe venni, akik folyóiratban közölt tanulmányt - más fontosabb tennivalóik miatt - általában nem szoktak olvasni. Ez a polémia nem maradt irodalmi, társadalomtudományi ügy: össztársadalmi eseménynek bizonyult. A feltámasztott kísértetek miatt. A feltámasztott kísértetek előzésének szándéka okából. Meglehetős idő telt el azóta, talán sikerült hitelesen felmérni Száraz György akkori tanulmányának visszhangját. Két szélsőséges változatot érzékelhettünk. Biztosra vehető, hogy ez a két változat most, a könyv megjelenése után is hallható, vitatéma lesz, a nyilvánosság ilyen-olyan fórumain is, a nyilvánosság háta mögött is. Az egyik válasz körülbelül úgy hangzott, Száraz György szövege nyomán; végre, végre! Tehát végre eljött az idő, hogy az odaáti kihívásra az első - igaz, a kelleténél halkabb, önkorlátozóbb, mérsékeltebb - ideáti válasz megszületett. A következő üzenet remélhetőleg keményebb, egyértelműbb, gyakorlati teendőket is kijelölő lesz. Ez az indulatos, ez a történelmi és logikai érveket alig ismerő hang a (ki tagadná , hogy a nyilvánosság mögött, a nyilvánosság alatt még egyre létező) régi-uj nacionaliz- ,Tiuá hangja. ' A másik, az ellentétes, a halkabb, az arnyalatosan érvelő vélekedés szerint: hiba volt az odadobott kesztyűt felvenni, ebbe a vitába belemenni. Hiába okos és higgadt a válaszadó, Száraz György felvilágosító röpiratának érvei félreérthetök, félreolVashatók, a vita csakis az évszázados, gyűlölködő hagyományok előtt nyitja fel a felnyitásra amúgy is várakozó, tágas kapukat. A bundás vagy bundátlan nacionalizmus honi képviselőire most ne vesztegessük a szót (bár nézeteikre máskor, más alkalommal illenék figyelmet fordítani). A másik változat - mondjuk rögtönözve igy -; az elvont, ezoterikus internacionalizmus szószólói sokszor hivatkoznak Montesquieu nevezetes mondatára: "Elsősorban, szükségszerűen ember vagyok, s csak másodsorban, véletlenül francia." A mondat sokféle történelmi helyzetben idézhető érvényesen, e mostaniban aligha. E nézet képviselői mintha a kelleténél többet várnának ifjúkoruk elvontan igaz olvasmányaitól, s mintha a kelleténél kevesebb figyelmet szentelnének a gyakorlati valóság folyó eseményeinek. Osztom Száraz György korábbi tanulmányainak, mostani könyvének vezérelveit és módszerét. Ha rákényszerült, ha rákény- szeritették: ezt és igy kellett megírnia. *** Ki tudja, miért irta meg Lancranjan a könyvet. Ki tudja, miért nem egy színvonalasabb iró szövege jelent meg - ha már egy hangnak el kellett hangzania, egy szövegnek meg kellett jelennie - a bukaresti Sport és Turisztika Kiadónál, olcsó tömegkiadvány gyanánt. Ki tudja, miért éppen akkor kellett a múlt kisérte- teit uj életre kelteni, amikor adott korszakunk politikai és gazdasági világválsága a kelet-európai szocialista országokat is sűjtja, az egyiket inkább, a másikat kevésbé. Majd eldönti a tárgyilagos kísérletektől talán végképp mentes utókor. Nem tudni mikor; történetfilozófiai alapelveink reményei értelmében valamikor, bizonyára. Addig azonban - ugyancsak történetfilo- zofiai alapelveink értelmében - kitartóan ragaszkodnék némely nézetemhez, akkor is, ha nézeteim ködösebb agyakban (odaat és ideát) rögeszméknek rémlenek. Tehát: (folytatás a 8. oldalon)
