Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-12 / 19. szám

Thursday, May 12. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. < Tasnády T. Almos: Újabb gazdasági háború felé? TELLER MEGNYUGTATOTT Teller Ede, akit én - magyar származása ellenére - szívesebben nevezek Edward Tellernek, mert mégiscsak az imperializmus szélsőséges képviselői közé tartozik - idén, január 15-én múlt 75 éves.. A dátum nem azért jutott eszembe, hogy felköszöntsem azt a tudóst, akinek jelentős szerepe volt az amerikai hidrogénbomba elkészítésében. Inkább azért, mert a professzor nyilatkozatát olvastam, amelyet közeltmultbeli izraeli utján adott a Tel Avivban megjelenő magyar újságnak, az Uj Keletnek. Az interjú­ból megtudható, hogy Teller két fiú és nem a H-bomba atyjának _ tekinti magát1, hogy 1983 "jó esztendő lesz", "valószínű, hogy jobb esztendő, mint 1984". Ha Edward Teller nem érzi feltétlenül dicsekvésre érdemes dolognak a hidrogénbombát - ez örvendetes', ha az idei esztendőre vonatkozó jóslatai beteljesülnek, s ez az év általában az emberiség számára jó év - ez nagyon jó dolog. Akkor mar az a történetinek álcázott gondolkodásmód sem nyugtalanít oly nagyon, amely szerint a második világháborúban "Hitlert szinte lehetetlen volt megverni". A siker oka Teller szerint az volt, hogy "három ember együttműködött’. Churchill, Roosevelt és - Hitler. Az történt ugyanis, hogy Hitler saját magát tette tönkre." Nos, a hidrogénbomba egyik megteremtőjétől nem nagyon várhatunk más kijelentést Sztálinról, mint azt, hogy "ő a Hitler barátja volt". De, hogy Churchill és Roosevelt is? Hát még azt is elfelejtette Teller professzor, hogy Churchill fultoni frontnyitasa nélkül aligha kap annyi pénzt és oly nagy lehetőséget rettenetes fegyverének létrehozásához és a fegyverkezési hajsza hallatlan felgyorsításához? Ez azonban "csak" torténetietlen gondolkodásmódra, tudatos feledékenységre vall. Ami nyugtalanít, nem a nyilatkozó történelemszemlelete és nem a prognózisa. Teller nyugtatása nyugtalanít. "Sokat beszélnek arról, hogy egy esetleges atomháború az emberiség végét jelentené. Erről szó sincs. A tények elég rettenetesek. Ezeket túlozni nem kell. Az első világhábo­rúban 15 millió ember halt meg. A másodikban 50 millió. Köztük hatmillió zsidó. A harmadik világháború még pusztitóbb lesz, ha lesz, de az emberiség többsége túl fogja élni a harmadik világháborút." Tehát ezt a háborút is meg lehet kockáztatni: nem hal ki az emberiség, "csupán" ötvenmilliónál is többen halnak meg... Születésnapján talán Teller szintén gondolt - nem, nem a jövőre, hanem - a múltjára. Menekülésére Hitler elöl, Churchill, Roosevelt és Sztálin antifasizmusára, a hatmillió zsidó Holocaustjára. Csak akkor, kizárólag akkor lehet jobb ez az 1983-, ha se _ I , . Az Eastern Airlines vezetősége megelé­gedetten jelenti, hogy az elkövetkező két év folyamán munkásaitól 100 millió dollár­nyi bércsökkentést csikart ki. • Az Eastman Kodak_ fényképezőgép-gyár elbocsátott 1600 munkást három Rochester, N.Y.-i telepéről. Ismét az ötvenes-hatvanas évekehez hasonló Kelet-Nyugat gazdasági ( háború felé tartanánk? Ha ez az Egyesült Államok­tól függ, akkor igen, ha Európa megvédi a maga érdekeit, akkor nem. A problémával foglalkozó nemzetközi érdeklődés különösen nagy, tekintettel a hét nagy ipari ország csúcstalálkozójára május 29-30-án Williams- burg-ban. Az ezt megelőző ilyen találkozó a francia- országi Versaillesben volt az elmúlt evben. Sokan emlékeznek még arra, hogy akkor a francia szocialisták igyekeztek megszerez­ni a partnerek együttműködési készségét a Reaganista politika s annak következményei: a drága dollár és magas kamatláb elleni küzdelemhez. Hiába. Emlékezhetünk arra is, milyen érzékenyen reagáltak az európai partnerek az amerikai embargóra, ami a szovjet gázvezetékhez szükséges nyugati áruszállitmányokra vonatkozott. Sikerrel, mert tavaly november 13-án Reagan fefüggesztette az embargót megsértő európai vállalatok ellen hozott gazdasági szankciókat. Persze nem anélkül, hogy rámutatott volna arra: "A szovjet gazdaságnak nyújtott európai segítség hozzájárult ahhoz, hogy nekünk itt most többet kellett kiadnunk honvédelmi költségekre azért, hogy eléggé erősek legyünk a magunk által kreált szovjetkapacitással szemben." Reagan soha nem adta fel a reményét és a nyomást ahhoz, hogy Európát rávegye a Szovjetunióval való kapcsolatok megszigo­rítására. Kohl nyugatnémet kancellár a legutóbbi amerikai látogatása során mindent megkísérelt annak érdekében, hogy más irányba befolyásolja az Egyesült Államok terveit, hiszen a nyugatnémet ipar szempont­jából milliárdos szerződések sorsáról van szó, de a napokban William Brock, amerikai gazdasági küldött ismét Brüsszelbe láto­gat, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy az amerikai nézőpontnak szerezzen híveket. Az elócsatározás különlegesen fontos járuléka az, hogy az amerikai Kongresszus ez évben tűzi programjára az export-törvény­pusztitotta e céllal Indokinát. De a tucatnyi amerikai-ázsiai katonai juntákat kívülről senki sem háborgatta. (Emlékszünk, ho^y a Horthy-rendszerben a fasiszta Itáliát é^ig dicsőítették, állítólag mert a magyar bekereviziót támogatták volna, valójában éppen, mert fasiszta volt,. elpusztította a baloldalt.) A francia-angol-amerikai katonai-poli­tikai közbelépések nem a szabadság érdeké­ben történtek, hanem a gyarmati uralomért, kapitalizmusért, külföldi beruházásokért, mindenütt a jobboldal érdekében, mindenfajta baloldal ellenében. Feltűnő volt, hogy Franciaország Franco ellen - amikor még félni lehetett, hogy ő Hitlerrel szövetségbe lep - nem támogatta az alkotmányosan választott spanyol köztársasági kormányt. Ez a politika engeote Öt évig a nácik erősödését, amikor még ezt megakadályoz­hatták volna és ez volt az oka a "drole de guerre"-nek, a nyugatiak tétlenségének 3/4 éven át (miután feláldozták Hitlernek Csehszlovákiát, majd sorsára hagyták Len­gyelországot) abban reménykedve, hogy Hitler a Szovjetunió ellen fordul. Az "ap­peasement" (békés engedékenység) politi­káját a nyugati hatalmak csak a jobboldal hozás (Export Administration Act) tovább­fejlesztésének kérdését. Ez az Akta 1969- ben lett jóváhagyva és akkor véget vetett a hidegháborúnak. Noha a Vietnam-trauma vége akkor még beláthatatlan volt, mégis megszületett az elhatározás, hogy a Szov­jetunióval szembeni meddő konfrontációs technikát abba kell hagyni. A detente kor­szaka a törvényhozás terén lett beharan­gozva. Erre az export-törvényhozásra vonatkozó különböző javaslatok várnak most megvita­tásra.A nem-amerikaiak számára nyilván­valóan az a legnyugtalanítóbb, aminek következtében az olyan idegen vállalatok elöl, amelyek nem érvényesítik az ameri­kai exportkorlátozásokat a SZU felé, el­vágnák az amerikai bevitel lehetőségét. A Reagan-adminisztráció a jelek szerint nem tanult az eddigi tapasztalatokból. Nem jutott a tudatáig, hogy a szibériai földgáz-embargó "legnagyobb" eredmé­nye az atlanti szövetségnek a fennállása óta leghevesebb válsága lett. A mindinkább kiterjedő gazdasági nehézségek Európában nem olyan természetűek, hogy az Egye­sült Államokat ez alkalommal az uj hideg­háborús stratégiájában erősítsék. A szankciók fö célja az ellenfelet arra bírni, hogy rövid időn belül rugalmasabbá tegye a politikáját. A nyugati szövetsége­sek véleménykülönbségei nem annyira a szükségességre vonatkoznak, mint inkább az elérhetőségre és az alkalmazhatósag- ra. A szankcióknak mindenképpen egy- egy konkrét esethez kell kapcsolódniuk és sem­mi szükség arra, hogy az egész légkört megmérgezzék. Márpedig a gazdasági há­ború, amire a Reagan-adminisztráció most nyíltan törekszik, ez utóbbit eredményez­né. Abból az elgondolásból indul ki, hogy a Szovjetunió egy veszedelmes ellenség, amelyet jobb kiéheztetni, mint felfegyve­rezni. E szerint az elmélet szerint egy virágzó szovjet állam csupán arrogáns és agresszív lenne. Ez az elmélet még soha nem lett bebizonyítva. Az 1969. óta eltelt időszak viszonylag rövid ahhoz, hogy végleges következtetéseket alkossunk. felé folytatták és bár ez a reájuk nézve is legszörnyübb háborúhoz vezetett, éppen ma, hetenként újabb tények kerülnek nyil­vánosságra, ..hogyan akarták már, amikor a háború még folyt, halálos ellenségüket, a német hadsereget hű szövetségesük, a Szovjetunió ellen felhasználni és hogyan fogadták szolgálatukba a kommunisták ellen a leggonoszabb német tomeggyilkoso- kat. (Magyar vonatkozásban említendő itt az amerikai Szabad Európa rádió, amely­nek magyar osztályát náci és fasiszta újság­írókkal és más antiszemitákkal töltötték meg.) Most pedig az USA Reagan-korszakában, ha nem is általában európai részről, de Washingtonból minden korábbinál fenyegetőbb hangok jönnek és a nukleáris háború előkészí­tése megrettenti az egész világot. A harmincas évek ismétlődni látszanak, azzal a különbséggel, hogy akkor a nyugatiak Hitlerre bízták volna az USSR megsemmisítését, mig ma önmaguk létét is kockára tennék ez ördögi célért. A vak antikom munizmus egyszer világháborúba nyomta az emberiséget, most azt pusztulással fenyegeti. Ezt világítsák meg a Hitíer-kutatők. 1983 április 26. teller, se más - senKi - nem ieieaxeziK < meg erről. E. Fehér Pál (folytatás az 1. oldalról) A “HITLER-NAPLÓ” HÁTTERÉBEN

Next

/
Thumbnails
Contents