Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-05 / 18. szám

Thursday, May 5. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Nicaraguái ingovány A HIDEGHÁBORÚ GYÖKEREI Azokban a Focke-Wulf náci hadirepülő­gépekben, amelyek 1944. júniusában a Nor- mandiában partraszállő amerikai katonákat bombázták és gépfegyverezték, többnyire amerikai készítményül, németországi gyárak­ban, amerikai cég, az ITT alkalmazottai irányítása alatt készült telefonok, kommuni­kációs műszerek voltak. Mint ahogy azok voltak az amerikai teherszállító hajókra vadászó és azokat megtámadó német tenger­alattjárók legtöbbjében. Ez az amerikai cég az International Telephone and Telegraph Corp. (ITT) a második világháború egész tartama alatt megtartotta igazgatói sorában a német nagyipar és a náci hadigépezet két kulcsemberét: Walter Schellenberget , és báró Kurt Schrodert Schellenberg volt a Gestapo kémelháritó osztagának főnőké, később az egesz náci kémszervezet vezetője. Báró Schröder tagja volt a német bankárok és nagyiparosok ama csoportjának, amely pénzbeli támogatá­sával hatalomra juttatta Hitlett 1933-ban. 1 A II. Világháború kitörésekor az ITT-nek kb. 30 millió dollár értékű befektetése volt gyárakban, felszerelésben Németország­ban. Mai összegben ez kb. 5-600 millió dollárnak felelne meg. Ezenkívül fontos üzemei voltak Lengyelországban, Romániá­ban és Magyarországon is. Az ITT-nek erdeke volt, hogy birtokait ne államosítsák a tengelyállamokban. Ezért vezérigazgatójuk, Sosthenes Behn yr, valamint németországi üzemeik főigazgatója, Gerhardt Westrick, titkos találkozót tartqtt 1943-ban Madridban. Westrick meggyőzte Behnt arról, hogy az ITT nagyszerű üzletet lesz képes csinálni Németországban, mivel a náci hadseregnek rengeteg modern tele­kommunikációs készülékre van szüksége, többek között a náci hadirepülőgépekben és tengeralattjárókon használtakra. Ha Behn együttműködik, ö garantálja, hogy Hitlerék nem fogják üzemeit államosítani. Behn készséggel belement az alkuba. így az egesz háború alatt az ITT által kontrollált gyárak egész Európában egyik fő. hadiszállí­tójává váltak Hitlerék hadigépezetének. Az ITT vezetőség náci kollaboráns maga­tartása nem volt egyedülálló. Hasonló érzelmű vezetősége volt a II. Világháború idején a legtöbb amerikai iparóriásnak es bankcégnek, mint Ford Motors, Standard Oil - New Jersey RCA, General Motors, Dupont, GAF, Sterling Drugs cégeknek, valamint a National City Bank, Morgan bankoknak. Némelyikük többé-kevésbé nyíltan szaboltálta a haditermelést, de legtöbbjük akarva, nem akarva teljesítette az amerikai hadsereg rendeléseit. Minderről tudomása volt Rooseveltnek. Feltehető a kérdés: ha ez volt a helyzet, miért nem leplezte le Őket? A valasz egyszerű: az amerikai nagyipar kombinált ereje nagyobb, mint bármely amerikai elnöké. Ha FDR leleplezte volna hazaárulással határos működésüket, katasztrofális következménye lett volna lépésének a termelésben éppúgy, mint a nép hangulatában. A háború után pedig sajnos már nem ő állt a kormány élén, hanem Truman, akinek a háború kezdetén az volt a jelszava, hogy "ha úgy látjuk, hogy .Hitler győz, ak­kor az oroszokat kell támogatni, ha az oroszok győznek, akkor a nácikat." A háború befejeztével Truman indította meg, Churchill közreműködésével, a hideg­háborút, ami egyszerűen a béke körülményeire alkalmazta az amerikai A Reagan-kormány rendkívül veszé­lyes játékot folytat KÖzép-Amerikában, olyan politika érdekében, amelynek a U.S. nemzeti érdekeire való hasznosságát élesen vitatják. Washington nyílt háború kirobbantását kockáztatja meg Nicaragua és Honduras között és talán még az egész földrészen is. Az a meggyőződés hajtja Reagan elnököt és tanácsadóit, hogy Nicaragua sandinista kormányát nem­csak a Kubához és a Szovjetunióhoz való szoros kapcsolata miatt kell elpusztítani, hanem azért is, mert - mint mondják -, logisztikai támogatást szolgáltat az el- salvadori baloldali gerilláknak. A Fehér Ház ennélfogva felbátorítja a külföldre menekült jobboldaliakat, hogy Honduras- bol és Costa Ricából fegyveres erővel meg- döntsék a sandinistákat. A Fehér Ház sze­rint nicaraguai segítség nélkül a salvado- ri felkelők, akik most kezdeményező előny­ben vannak az amerikai kiképzésű és ame­rikai fegyverekkel ellátott kormányhad­sereggel szemben, egyszerűen összerop­pannának. Ezt sok U.S. és latin-amerikai; szakértő kétségbe vonja, mert úgy látják, a salvadori felkelőknek már nincs szüksé­gük többé külföldi fegyverekre. Meglehetősen sok kétség merül fel az iránt is, hogy a nicaraguai külföldre mene­kültek, akikről jelentik, hogy a CIA-tól kapnak tanácsot és támogatást,képesek megdó'nteni a managuai kormányt... Eddig semmi jele nem mutatkozik annak, hogy komoly veszélyt jelentenének a 25.000 tagú, szovjet fegyverekkel felszerelt és kubaiak által kiképzett nicaraguai hade­rőknek. Ez a Hondurasból indított mini­invázió eddig még semmi támogatást nem keltett a nép között a jobboldaliak számára. Ebben az értelemben a Reagan kormány ugyanazokat a hibákat követhet­te el, mint amelyek a 22 évvel ezelőtt, a CIA által irányított kubai inváziónak a bukását okozták. A CIA akkor meggyőzte a Kennedy kor­mányt, hogy a kubai menekültek partra­szállása rögtön általános felkelést fog megindítani Fidel Castro ellen, elnökségé­nek harmadik évében. Habár igaz, hojgy Castro a támadás lehetséges támogatói­nak ezreit azonnal letartóztatta, a kubai nép túlnyomó többsége mégis a kormány mellé tömörült. Ez a nyilván külföldről jövő támadás, annak ellenére, hogy Castrot sokan nem szerették, garantálta a kubai nép többségének lojalitását. A CIA nyilvánvalóan most azt hiszi, hogy a nicaraguai nép a sandinisták ellen fordult, pedig ez a feltevés, épp úgy, mint az 1961-es, hibásnak látszik. Igaz, a nicaraguai lakosság egyes rétegei kiábrán­dultak a sandinistákból a kubai és szovjet kapcsolataik miatt, de a nacionalista és az anti-amerikai érzések erősebbek. Ennek alapvető oka van. Nicaraguát elvégre a U.S. tengerészgyalogság többször egymás után megszállta a század elején és hata­lomra juttatta a Somoza dinasztiát. Ural­muk 46 évig tartott és csak akkor ért ve­get, amikor a sandinisták 1979-ben kiűz­ték Anastasio .Somoza Debayle generálist. Az Egyesült Államok Somozáékat mind­nagyipar háború alatti reakciós, szovjetellenes politikáját. Reagan alatt ez a politika eddigi csúcspont­ját érte el. ( A cikket Charles Higham: Trade with the Enemy című nemrég megjelent szen­zációs müvének adatai alapján irtuk.) végig támogatta. Emiatt tekintik most ellenségesen a nicaraguaiak a Hondurasból behatoló jobboldaliakat; nemcsak azért, mert töb­bét -» mint jelentették, floridai és cali- forniai táborokban képeztek ki, hanem azért is, mert sokan Somoza nemzetőrsé­géhez tartoztak... A rendkívül erős nacionalizmus, a mé­lyén begyökerezett és gondosan istápolt amerika-ellenesség és Somozaék emléke olyan valóságok, melyeket a Reagan kor­mány eltökélten figyelmen kívül hagy a sandinisták elleni nicaraguai kampányá­ban... A kormány nem vesz tudomást arról a fontos tényről, hogy Somoza elleni san­dinista győzelem legfőbb oka a nép több­ségének túlnyomó támogatása volt; olyan előny, amit a hondurasi bázisú és a CIA- val kapcsolatban lévő Nicaraguai Demok­ratikus Front (FDN) nem élvez. A kormány politikája egyre inkább való­színűtlennek látszik. A növekvő szóbeli támadások ellenére, a kormány minden hi^at,§los szószólója - beleértve magát azí. elnököt - következetesen nem hajlandó sem bevallani, sem tagadni, hogy a CIA áll a jobboldali nicaraguai menekültek mögött. Az ilyen tagadásnak az lehet a célja, hogy enyhítse a nemzetközi köz­véleményt a nicaraguai kalanddal szem- beh. Célja lehet az is, hogy kikerülje a kongresszus által múlt novemberben meg­szavazott törvény betűit, ha nem is a lényegét, amely törvény megtilt anyagi támogatást bármely katonai jellegű tevé­kenység részére, amely a sandinista kor­mány megdöntését célozza... Mi történik ezután ? Magas sandinista kormánytagok mondották, hogy ha a jobb­oldali behatolások nem szűnnek meg, Ni­caragua szabadnak érzi magát, hogy had­erőit a lázadók üldözésére Hondurasba küldje. Honduras ezzel szemben azzal fe­nyeget, hogy a saját haderejével fog visz- szaütni. így a háború a két ország között közeli lehetőség, aminek az egész terü­letre súlyos következményei lennének. Politikailag a sandinisták egyre köze­lebb tolódnak a Szovjetunióhoz. Március végén például a sandinista junta koordi­nátora, Dániel Ortega volt az első kül­földi diplomata, akit Yuri V. Andropov, a szovjet Kommunista Párt első titká­ra fogadott... Tavaly Nicaragua kapta a legnagyobb külföldi segítséget, amit a szovjet blokkon kívül bármely országnak adtak. f További U.S. nyomás Nicaragua-ra egész biztosan elmélyíti a latin - amerikai országok ellenszenvét Washingtonnal szemben. Ez az érzés már eddig is elhatalmasodott El Salvador miatt és a tavalyi Falkland háború következtében Az európai szövetségesek majdnem egyhangúlag elitélik Washington kozép- amerikai politikáját. Ha a kormány nicaraguai játszmája csődbe jut, ezt az USA tekintélye fog­ja megszenvedni , a baloldal pedig, azon a földrészen, győzelmet kiált. Ami Washingtont illeti, még újabb zsoldos hadsereg marad a nyakán, amit maga te­remtett és kiút sehol sem lesz. Azt mondják, a történelem megismétli önmagát, először tragédia, másodszor komédia formájában. Közép-Amerika esetében ez mindig tragédiának látszik. Tad Szüle (L.A. TIMES )

Next

/
Thumbnails
Contents