Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-21 / 16. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 21. 1983. AD-E TÖBB MUNKÁT A HADITERMELÉS? A haditermelés propagandája és a Pentagon érvelései szerint az újfajta fegyverek, repülök és repülőszállitó anyahajók kifejlesztésének egyik nagy előnye, hogy sok munkaalkalmat teremtenek. Az US News and World Report egyik cikke múlt májusban, a kormány hivatalaiból eredő forrásokra hivatkozva, kijelentette: 330.000 uj munkaalkalmat teremt 1982-ben és még ennél is többet a következő évben, ha a tervezett újfajta fegyverek gyártását megvalósítják. A valóság ennek teljesen ellentmond, amint az be is bizonyosodott. Ezek a megállapítások azon a feltételezésen alapulnak, hogy akik a hadiiparban dolgoznak, elvesztenék állásukat, ha csökkentenék a haditermelést és ugyanígy, a haditermelés megnövekedése a munkaalkalmakat is növelné. A VALÓSÁGBAN, MI IS A HADITERMELES A valóságban, mi is a haditermelés fokozásának eredménye a munkalehetőségek szempontjából? Számos tanulmány rámutat, hogy bármilyen összegű' tökebefektetes sokkal jobb eredményt hoz, ha azt nem hadi, hanem polgári célokra költik. A Pentagon munkaadási lehetőségéről végzett kormánytanulmány megállapította, hogy a hetvenes évek második felében az Egyesült Államokban minden hadicélra költött egymilliárd dollár 45.800 munkaalkalmat teremtett. Ugyanez az összeg azonban polgári termelésben 53.000-től 98.000-ig terjedő munkaalkalmat teremtett volna, attól függően, hogy milyen iparágakban fektették volna be. Hasonló konklúziót vont le egy Michiganban végzett statisztikai tanulmány. Érdekes cikk jelent meg a N.Y. Times április 6-i szamának gazdasági rovatában Leonard Silk, a lap egyik legnevesebb közgazdászának tollából. Megoldhatő-e a strukturális munkanélküliség - teszi fel a kérdést Mr. Silk - anélkül, hogy alapvető változás jönne létre a meglevő (kapitalista) rendszerben? Leonard Silk idézi Wassily W. Leontief, a N.Y. Egyetem Nobel-dijas közgazdasági tanárának véleményét az ipari forradalommal kapcsolatban. "A szántó-vető és aratógépek átvették a munkát a lovaktól. Ez a folyamat létrejött volna akkor is, ha a lovak hajlandók lettek volna kevesebb zabot fogyasztani." Silk idézi Leontief professzort a következőkben: "Osszuk meg a meglévő munkát. A lovakat nem kellett életben tartanunk, de embertársainkat igen." Ez a munkamegosztás a leglényegesebb javaslat a strukturális munkanélküliség megoldására. Azt azonban nem említi sem Silk, sem Leontief, hogy a 40 órás heti munkaidő helyett hány órát dolgozzanak az ipari munkások es milyen díjazást kapjanak. Ha a munkaidőt lecsbkkentenék heti 30 órára és meghagynák a 40 órás munkabért, az valójában nagy lépést jelentene a munka- nélküliség megoldására. A tény ezzel szemben az, hogy a munkáltatók, különösen a konglomerátumok arra törekszenek, hogy a munkanapot és munkahetet 8, illetve 40 óráról 9-10-re, illetve 50-60-ra emeljék, anélkül, hogy a tülórázást magasabb órabérrel díjaznak. A munkáltatók mindenkor a leghevesebben A "Der Gewerkschafter" nyugat-német szaklapban közölt kalkulációk szerint egy milliárd dollár 75.000 munkahelyet biztosítana az építőiparban, vagy egészségügy terén, 100.000 munkahelyet teremtene a közoktatásban, vagy 132.000 munkahelyet a közszolgáltatásokban, de csak 35.000 munkahelyet a haditermelésben. A gyakorlatban ezek a számítások beigazolódtak. A Pentagon által kibocsátott adatok szerint 1961— tol 1973-ig 82.000-en vesztették el állasukat a csökkentett hadiprogramok következtében. A polgári gazdaságban ugyanekkor 162.000-el több dolgozó kapott munkát az igv felszabadult tőke következteben. Mindez azt mutatja, hogy a haditermelés nem biztosítja a nagyobb munkalehetőséget, sőt ellenkezőleg, a hadirendelések a dolgozók életét háromféle módon veszélye- lyeztetik. Elsősorban azzal, hogy a nukleáris és hagyományos fegyvereknek egyre nagyobb felhalmozása, - arra a Pentagon és NATO elgondolásra alapítva, hogy bármiféle háború "megnyerhető", tekintet nélkül arra, hogy meddig tart vagy milyen fegyverekkel vívják - közvetlen fizikai veszélyt jelent számukra. Másodsorban, a fegyverkezési hajsza, mint a fenti adatok mutatják, a munkaalkalmak csökkentését idézi elő és az ebből eredő munkanélküliség anyagi veszteséget, társadalmi es pszichológiai bajokat eredményez. Harmadsorban, a hadiipar óriási mennyiségű nyersanyagot, pénzt és a szellemi dolgozók nagy számát kívánja meg, melyekre az emberiség legsürgősebb problémáinak megoldásához és életszínvonaluk emeléséhez lenne szükség. ellenezték, amikor a munkások a munkaidő csökkentését javasolták. Mr. Silk még két közgazdászt idéz. Az egyik a munkanélküli biztosítás időtartamát javasolja kiterjeszteni, a másik a munka- nélküliek átképzését hangsúlyozza. Ha a munkanélküli biztosítást fizetnék is a munkanélküliség teljes időtartamára, az sem hozna alapvető és elfogadható megoldást. Fennmarad és válasz nélkül marad Silk eredeti kérdése: megoldható-e a strukturális munkanélküliség anélkül, hogy alapvető változás jöjjön létre a jelenlegi gazdasági rendszerben? HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbitásaröl idejében gondoskodni Egy évre $ 18.- félévre $ 10.- Kanadába és Európába egy évre $ 20.Megujitásra: $........................................................... Naptárra: $............................-................................ Név:.................:........................................................ Cim:............................................................................... t t Varos................................Állam:......................... Zip Code:............................ f AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 A világsajtó legtöbb lapja megemlékezett Marx Károly halálának századik évfordulójáról. New Yorkban konferencia folyt le ez alkalommal március 19-20-án. A konferencia egyik előadója Timur Timo- fejev, a Szovjet Tudományos Akadémia egyik tagozatának igazgatója volt. Előadásában képet adott a marxizmus eredményeiről a világ legelső, marxista elvekre felépített társadalmában. Ez elveknek, e társadalomnak középpontjában az ember, a nép áll. Ebből az előadásból közlök alább részleteket. A szocialista körülmények között, a gazdaság fejlesztése nem öncél. Az elsősorban annak a feladatnak van alávetve, amelynek célja a nép életszintjének felemelése, a nép anyagi és kulturális körülményeinek folytatólagos javítása, és az egyén általános fejlődésének elősegítése a társadalmi munka hatékonyságának és termelékenységének növelése alapján. A nemzeti jövedelem háromnegyed része a fogyasztási alaphoz kerül, hozzáadva a lakásépítés költségeit, a nemzeti jövedelemnek négyötöde a nép jólétét szolgálja. A lakosság jövedelmének zömét folytonosan emelkedő munkabér képezi. Az 1960- 81 időszak során az ipari és hivatali alkalmazottak havi fizetése több, mint megkétszereződött. A társadalmi fogyasztási alapból nyert juttatások 1940-hez hasonlítva 18-szorosra emelkedtek. A munkabérek és juttatások dolgában az uralkodó elv a jövedelmek egymáshoz közelítése. Innen ered, hogy a kevésbé jómódú családok jövedelme gyorsabban emelkedik. A jövedelmek jelentős növekedése megnyilvánul a költekezés jellegében; például 1940-ben ipari dolgozó családja jövedelmének 54 százalékát költötte élelemre, mig 1981- ben már csak 31 százalékát; ezzel megnövekedett a költekezés kulturális és egyéb szükségletekre. Megjavult egyidejűleg az élelemfogyasztas minősege is: jelentősen megnövekedett az értékesebb élelem—állati eredetű- fogyasztása és csökkent a kenyér és krumpljfogyasztás aránya. Nagyméretű javulás történt a lakótér ügyében. A II. világháború súlyos károkat okozott e tekintetben. Ketszerannyi lakótér épült 1950 második felében, mint az elsőben) megnövekedett a családi lakástér is: 1980- ban már a kétszerese az 1940-belinek. A lakáshelyzet javulása azért is kiemelkedő, mert a lakbér a családi jövedelemnek csupán 3 százaléka. Rendkívülien gyors haladas mutatkozik a cári idők részbeni iskolázottságától a nép koreben, kiváltképp pedig az elnyomott nemzetisegek között a teljes Írástudatlanságtól a mai iskolázottság felé, az utolsó néhány évtized folyamán. A dolgozó lakosság 13.6 %-ának volt, 1939-ben, 8 évi középiskolai, vagy annál magasabb képesítése; 1959-re ez a szám már 43.9 %-ra, és 1981- ben 85 %-ra emelkedett, mig ' a mai fiatal dolgozók között ez a szám már elérte a 90 %-ot. Egyre erősödik a szocialista társadalomban a nók egyenjogúsága. Az ipari és irodai dolgozók között a nők aránya 1922-ben 25 % volt, 1940-ben 39 százalék, 1960-ban már 47 %. Ma tiz specialista közül 6 nŐ. A nők részesedése a közegészségügyi szolgálatban 74 %, 82 százalék az oktatásügyben, a kulturális működésben 73 %, mig a kereskedelem terén 83 %. Mindezek az bizonyítják, hogy a marxizmus érvényesüléseként a koz érdeke többé nem különbözik az egyén érdekétől. Vágó Oszkár Munkások és lovak EGY ÉRDEKES KONFERENCIA
