Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-21 / 16. szám

Thursday, April 21. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. GŐcze Tibor: A PARLAMENT ÜLÉSSZAKÁRÓL MAGYARORSZÁG. A Magyar Népköztársaság országgyűlési képviselői üléseztek a Parlamentben, az országgyűlés üléstermében, amelyen megjelent Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt KB első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Apró Antal elnöki megnyitója után szó­lásra emelkedett Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. - A jogalkotás demokra­tizmusát erősíti - mondta -, hogy a tör­vények és a törvényerejű rendeletek elő­készítésében is egyre jobban érvényesülő gyakorlat: az állampolgárok - közvetlenül vagy szakmai és társadalmi szervezetek utján - előzetes vélemény-nyilvánitásukkal, javaslataikkal résztvesznek a jogalkotásban. Leszögezte, hogy Magyarországon tör­vényes rend van. Beszámolt arról, hogy az elmúlt három évben 3406 személy kap­ta meg a magyar állampolgárságot, ugyan­akkor 3438 személyt bocsátottak el a ma­gyar állampolgárság kötelékéből és kilenc külföldön éló' személyt fosztottak meg magyar állampolgárságától. DR. SZILBEREKY JENŐ a Legfelsőbb Bíróság elnökének referátuma a Magyarországon alkalmazott bíróságok jogalkalmazását foglal­ta össze. Amikor a bűncselekményeket elkövetők felelősségre vonásáról, vagy az állampolgárok és vállalatok pereiről van szó, hajlamosak vagyunk csak a bűnözést és a jogsértést látni. Ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az évi kereken kilencvenezer bűnügy, százötvenezer vagyoni és családjogi, húszezer munkaügyi, tizenötezer gazdasági per ellenére országunkban milliók élnek békességben, tisztelik a törvényeket, megtartják azokat, becsülettel végzik munkájukat. Országunkra általánosan jellemző a rend- és a jogbiztonság. a szocialista törvényesség érvényesülése. Ez nemcsak a bíróságok, hanem az állampolgárok tapasztalata és ez a nemzetközi vélemény is, beleértve a nemzetközi jogász-közvéleményt. Az állampolgárok döntő többsége Önként követi a jogszabályok előírásait. Ennek jó társadalmi előfeltétele hazánk szilárd belső politikai helyzete. Ez tehát kifejezésre jut az emberek jogi tudatában is. DR. SZÍJÁRTÓ KÁROLY, legfelsőbb ügyész elmondta, hogy az utóbbi időben a bűnözés mértéke némileg emelkedett, ugyanakkor örömmel jelentette az ország- gyűlésnek, hogy az állam elleni bűncselek­mények tovább csökkentek. Számuk 1981- ben nem érte el a 0,1 százalékos arányt sem.Kifejezésre jutatta, hogy az alkoho­lizmus és a munkakerülő életmód a bűnö­zés egyik közvetlen és közvetett oka között szerepel. A fiatalkorúak aránya túlzottan magas az alkoholos állapotban elkövetett bűncselekmények eseteben. Ezután több képviselő hozzászólt a beszá­molókhoz és interpellációk után végétért a Parlament tavaszi ülésszaka. HAfNALl HARANGSZÓ Harmincnyolc évvel ezelőtt - 1945 április 4-én hagyta el Magyarországot az utolsó náci katona. Erre a napra emlékezünk Urban Ernő (1918-1974) egyik írásának részleteivel. Nemesmedvesre tartok. Ez a település szabadult föl utolsónak 1945 április 4-re virradólag. Sosem volt igazi falu, inkább csak igen szétszórt, egymással alig szomszé­dos hegyi tanyák közössége. Középen patak fut végig. Ausztriából jön. A határ csak egy kiáltás ide. Embert alig lehet látni. A legtöbb tanya üres. De a kissé roggyant, oldalra billent harang­láb még megvan és mindjárt a tövében, egy tetejeig szőlővel befuttatott házacská­ban regi ismerősömet, a félkarú Tomasics Rudi bácsit is megtalálom. Eleinte csak "vélekszik", hummög. Nagy, lompos bajuszai tapogatva nehezen akar rám ismerni. Aztán megörül, örömében borral kínálna, de én poharazgatas helyett sétát javaslok. Az ut gödrös, katyus, de a patak hidjaig azért elvisz valahogy. Innen remek a kilátás. A völgy és a dombhátakon megülő tanyák szinte tenyeren kínálják magukat. En viszont cigarettával kínálom Rudi bácsit, és igy biztatom:- Most pedig meseljen.- Mit meséljek? - kapja föl a fejet, mert éppen tüzért hajolt az öngyújtóm lángjá­hoz.- A harcot - mondom. - Meg hogy mit csinált maga abban a nagy zenebonában.- Minek? Egyszer már mindent elmeséltem.- Az régen volt - mondom. - Olyan régen, hogy semmire sem emlékszem. Egy igéjére se a meséjének. Rudi bácsi ugratástól tart. Gyanakodva nézeget:- Komollan mondja? - kérdezi.- A legkomolyabban! - állítom.- Akkor... nincs más hátra - adja meg magat az öreg -, újra elszavallom, amit kóll, meg amit érdemes... A támadás innen gyütt. Ausztria felől - bök hátra a hüvelyk­ujjával. - A németeke. Tankokkal akartak a ruszkik véknyába harapni. Vasszentmihály- nal. A grázi betonon. Akkora tankokkal, hallja, hogy még csak a morajuk hallatszott, és máris összecsilingeltek tőlük a poharak a konyhakredencen... De hiába gyüttek azok az ektelen nagy tankok, a ruszkik vigyázassál voltak. Néhányat kilődöztek közülük, az erdő alatt, a szentmihályi határ­ban, a többit meg visszanyomták. Ide: hozzánk. Bar inkább ló'döztek volna ki valamennyit. Akkor nem lettünk volna harctér. Ahol állunk, ez a patak volt a két front között a választóvonal. Rudi bácsi körülnéz. Szemügyre veszi a terepet.- Szemben velünk, nyugaton - mutatja - a németek, a hátunk mögött, keleten meg a ruszkik foglaltak állást. De ám... nemcsak tankok forgolódtak, lövöldöztek itt! Bunkerok is voltak. Betonbunkerok. Hét darab. A domboldalban. Egyben-egyben negyven német volt elfészkelődve. Ők is lőttek. Akkora kerepelést meg csinn- bummot csináltak, hogy....hajaj!- A lakosság hol volt?- Akkor még itthon. Pincékben, árkokban. Akkora volt a rettegés, hogy még az ürge­lukba is belebujtunk volna.- Maga hol bujt me^, Rudi bácsi?- A házam két tűz köze esett. A patak medrébe ereszkedtem le. A part oldalában húzódtam. De húzódhattam. Mikor a hid t r i robbant, akkora légnyomás ért, hogy mege­melt. Se láttam, se hallottam tóle.- A karját is akkor vesztette el? Rudi bácsi üres kabátujjára néz:- Később - mondja. - Már a harcok után. Amikor temettünk. Amikor a németek hulláit húzkodtuk ki a bunkerokból. Folrobbant mellettem egy akna... A harcok alatt szeren­csém volt. Nem úgy, mint másoknak. Hét személy, hét medvesi lakos lett a nagy lövöldözés áldozata. Hét személy, egy ilyen csepp községben. Sok. Nagyon sok... Azért is mondták a ruszkik, amikor besö­tétedett: "Davaj, menjetek - mondták.- Itt még akkora harc lesz, hogy egy bogár se marad meg." Mi mentünk is. Ahogy éppen voltunk. Egy szál ruhában.- Hová mentek?- Vasszentmihályra. Ismerősökhöz. Onnan hallgattuk az éjjeli harcot, a még nagyobb zenebonát. Közel is van Szentmihály, vala­mi három kilométer ide, a hang is jobban hallatszik éjjel... Aztán egyszer csak csönd lett. Nagy csönd. Éjjel két óra tájban. A szabad ég alatt, egy fürészelőbakon kuporog­tam, és nem akartam hinni a fülemnek. Az a csönd. Az a nagy csönd... Aztán szerte a községben hirtelen énekelni kezdtek a ruszkik. Hangosan. Harmonikaszó mellett. Majd meg kiabáltak: Hitler kaputt! Vojna kaputt!" Gondoltam: ezek győztek. Csak úgy bolondjából nem örülnének. Fölkeltem a bakról, és elindultam haza. Toronyiránt. A kertek alján át.- Nem félt?- Nyugtalan voltam. Mi van a házzal? A holmival? Mindenünk otthon maradt. Félni csak akkor kezdtem, amikor hazaér­kezve egy teljesen üres, halott községben találtam magamat... Mit csináljak? Ott állt előttem a harangláb, gondoltam: meghú­zom a harangot. Hátha a harangszóra elő­jön, aki a nagy lövöldözésben mégiscsak itthon maradt, és bújik valahol.- És? Mi történt? Előjött valaki?- Senki. Hallgatunk. A patak surrog, sustorog. A fűzfákon hosszú farkú szarkák csörögnek.- A harang nem sérült meg? - kérdeztem.- Hát... kapott egy szilánkot. Kapott- mondja Rudi bácsi. - De azért szól.- Megcsenditené?- Meg én. Kicsi harang, könnyű a húzása, fel kézzel is meg tudom csenditeni. A haranglábhoz ballagunk. Kökénybokrok és embermagas bojtorjánok bozótján gázolunk át. Rudi bácsi a harang kötéléért nyúl. Terpeszbe áll, lendületet vesz, és mar huzza is. Szól a harang. r Kissé rekedten, de igen vidáman szol. A hangja messzire elszarnyal. Egy asszony, aki jó kiáltásnyira eppen ruhát tereget, fölkapja a fejét, de teszi is mindjárt tovább a dolgát. Nyilván messzi­ről is fölismerte Rudi bácsit. / En pedig arra gondolok, miközben a harang szól, szól, egyre szól, hogy - megint egy veletlen! Es a történelemmel milyen csodalatosán összecsengő véletlene az életnek! 1945. április 4-én hajnalban a félelem huzattá meg a nemesmedvesi haran­got Tomasics Rudi bácsival. Az élőket hívta. Egyedül a békének, a hirtelen támadt nagy-nagy csendessegnek se tudott örülni. Csak később derült ki, hogy ez a magányos hajnali harangszo valójában egesz Magyarország felszabadulását köszöntötte. Újítsa meg előfizetését! ’-------------------------------------------------——-i Kowyorki Mfyer beetes j iTIBOR’SMEAT SPECIALTIES' j (FORMERLY MERTL PORK STORE) I 1508 Secoed Ave., j NEW YORK, N.Y. 10021 I a 78. és*79. utcák között Tel: RH-4-8292 | FRISS HÚS, HURKA ÉS FELVÁGOTTAK ----------------------------------------------------------------r-»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents