Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-07 / 14. szám
Thursday, April 7. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. A HANYATLÁS OKAI Egymásra utaltak Furcsa helyzet: minél élesebbek a szocialista és a tőkés világ ellentétei, annál nyilvánvalóbb, hogy a két rendszer sok tekintetben egymásra utalt. Minél jobban kidomborodnak az ellentétes osztályérdekek, annál inkább szembetűnik, hogy bizonyos létfontosságú erdekeik egybeesnek. A magyarázat egyszerű; csak együttes erőfeszítésekkel képesek elkerülni az atomháború katasztrófáját; csak közős fellépéssel lehetnek úrrá a világgazdasági problémákon; csak együtt tudják megoldani az emberiség jelene és jövője szempontjából különösen fontos feladatokat, mint az energia- es nyersanyagellátást vagy a kornyezetvedel- met. A szocialista és a kapitalista országok kapcsolataiban tehát megtalálható mind a szembenállás és a harc, mind az együttműködés és a béke számos eleme. Közös érdekük, hogy megfékezzék azokat a szélsőségesen reakciós köröket, amelyek a keletnyugati viszonyban kizárólag a szembenállást szeretnek fenntartani és erősíteni. Vajon ebben a kiélezett világpolitikai helyzetben érvenyesithetök-e a bevezetőkben említett közös érdekek? Van-e mod arra, hogy ilyen körülmények között is teret nyerjen az egymásrautaltság kérlelhetetlen realitása? A szocialista országok a jelenlegi legteljesebb cselekvési programot tarják a békere vágyó emberek milliói elé. Velük együtt akarják elhárítani a fenyegető veszélyeket. Ezt a szándékukat az év elején a prágai csúcstalálkozón igy öntötték szavakba: "A Varsói Szerződés tagállamai - kifejtve elképzeléseiket arról, milyen utón és eszközökkel léhet a jelenlegi helyzetben megszi- lárditani a békét, megőrizni és elmélyíteni a nemzetközi enyhülést - kinyilvánítják készségüket a párbeszédre és az együttműködésre mindazokra, akik e nagy célok elérésére törekednek." Tizenegy szocialista ország kommunista pártjának központi bizottsági,titkárai - akik márciusban Moszkvában tanácskoztak - ehhez még hozzátették: a béke es a leszerelés szolgálatában összefogásra törekszenek "minden olyan politikai es társadalmi erővel, párttal és szervezettel, amely - bár különböző ideológia, meggyőződés es nézetek hive - kész harcolni e célok eléréséért." Ezek az állásfoglalások félreérthetetlenül jelzik, hogy a szocialista közösség államai szerint a mai, Összeütközésekkel teli világban is érvényt lehet szerezni a közös érdekeknek. De hogyan? - kérdezik sokan. Egyebek között úgy, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai szerződésben lemondanának a katonai erők alkalmazásáról és köteleznek magukat a béke fenntartására. Európa sorsa szempontjából az lenne a legjobb megoldás, ha a földrész teljes mértékben mentesülne mind a középhatótávolsá- gu, mind pedig a hadászati nukleáris fegyverektől. Ha ez az igazi "zéró megoldás" meg most nem érhető el, akkor célszerű lenne radikálisan csökkenteni ezeknek az eszközöknek számát az egyenlőség es az egyenlő biztonság alapján - javasolják a szocialista országok. Tisztességes es reális javaslatok ezek, nem túlzás tehát tisztességes és reális válaszokat várni rajuk. Bizonyos tőkés kormánykörökből ezek még varainak magukra. De nem igy az amerikai és a nyugat-európai haladó gondolkodású közvélemény legkülönbözőbb rétegeiben, háboruellenes mozgalmaiban. Ezek a körök mindinkább értik, hogy túl kell jutnunk a világhelyzet mai veszélyes szakaszán. Ezen pedig csak együtt juthat tűi a kommunista, a szociálA Kelet-Anglia-i Egyetem történelem- professzora, Paul Kennedy, a The Guardian folyóirat november 14—i számában élesen látó cikkben analizálta az Egyesült Államok hanyatlásának okait. Az alábbi kivonatokat közöljük a cikkből. George Santayana filozófus évekkel ezelőtt megfigyelte, hogy akik nem ismerik a múltat, azok arra vannak ítélve, hogy azt újból átéljék. Furcsának hangzik talán azzal vádolni az Egyesült Államok legutóbbi elnökeit és kormányuk tagjait, hogy nincsenek tisztában a történelemmel. Mindegyik ismerte hazája történelmét, tudott hőseiről, küzdelmeiről és jól tudta, mivel járult hozzá az ország a világ társadalmaihoz, kultúrájához és demokráciájához. Az a tény, hogy a Fehér Házban voltak, beszél történelmi öntudatukról . Mégis, az ilyen háttér inkább elhomalyositja az Egyesült Államok jelenlegi dilemmájának objektiv elemzését. Sokkal megnyugtatóbb azt állítani, hogy az ország helyre fog állni, feltéve, hogy visszatér a kémény munka, alacsony adók, a kormány által csökkentett társadalmi költekezés és felfokozott nemzeti büszkeség istenadta elveihez, melyek az ö véleményük szerint az Egyesült Államokat a világhatalom legtetejére helyezték. Elsősorban ismerjük be, hogy Amerikának folyamatos világhatalomra emelkedését sokkal kisebb mértékben okozta a nehéz munka és a józan élet protestáns etikája, mint a kedvező földrajzi és technikai tényezők sokfélesége. Az Atlanti-óceán és a Tengerészet mindig jól megvédte az országot a kivülről fenyegető veszedelmekkel szemben, ezért megengedhette magának, hogy energiáját a 19. század nagyobb részében kardok helyett ekékre költse. Bőséges nyersanyagával és eleimével, de aránylag gyér népességével, kincseit csak sok munkát igénylő gépek bevezetésével tudta kihasználni és ez adta meg vállalkozóinak az előre nem látott előnyt külföldi versenytársakkal szemben. A két világháború két irányzatot gyorsított meg. Meggyengítette Európa gazdaságát azáltal, hogy korlátolt kincseik túl nagy hányadát voltak kénytelenek hadi felszerelésre költeni; ugyanakkor az északamerikai földrész a még ki nem merített lehetőségeit hadi celu termelésre irányította. Az Egyesült Államok 1945 után különleges helyzetben volt. Birtokában volt a szabad világ termelőképességének több, mint a fele, nagyméretű befektetéseket eszközölt uj üzemekbe, és képes volt bámulatos hadi energiáit hatalmas békebeli növekedésre fordítani az elkövetkező években. Ami a legfontosabb, a belföldi és nagyon sok külföldi piacon majdnem teljes monopóliuma volt, mivel a volt üzleti versenytársakat a háború tönkretette. Ilyen kedvező körülmények között- és ezt el kell ismételni - az US mai vezetői természetesnek vették országuk fennsobb- ségót. Ilyen körülmények között az ország nagyméretű hadi költekezéseket tudott eszközölni a hidegháború első éveiben, anélkül, hogy nagyon megszenvedte volna. f A helyzet azonban egészen más a 80-as evekben. Olyan okokból, melyek fölött történészek és közgazdászok vitatkoznak, az US. gazdaságának tartós, távlati növekedése egyre lassul, mialatt más országoké gyorsabban növekszik. A növekedés aránya folyamatosan esett az 1960 és 1973 közti évi 3 százalékról azóta kb. évi egy százalékra. Az Egyesült Államok acél, autó,textil-és elektronikai üzemei hanyatlanak és nem tudnak helytállni a külföldi versennyel szemben. Komputeriparát már több helyen Japán vette át és annak is jelei mutatkoznak, hogy ugyanez történhet az aerospace- iparral is. A robotok gyártásában jóval elmaradt más országok mögött. A termelő iparba helyezett befektetéseinek aránya’ sokkal alacsonyabb sok más ipari országénál. Épp ezért gyárai is kevésbé modernek. Anélkül, hogy túl sok összehasonlítást tennénk, sok jele van annak, hogy az ország is belepusztul az úgynevezett "angol beteg"- ségbe,majdnem egy századdal azután, hogy Anglia kezdte elveszíteni világhelyzetét a termelésben. Nézzük, mit mutat a statisztika? Az Egyesült Államok 1945 után a szabad világ össztermelésének felét nyújtotta; ennek most csak 30 százalékát es várható, hogy a század végen ez az arány csak 20 százalék lesz. A 19. század közepén Nagy-Británnia állította elő a világ ipari termelésének felét, 1870-ben ez 32 százalékra, 1910-ben 15 százalékra zsugorodott. A termelési fennsőbbségnek ez a leromlása volt a "Pax Britannica" végének hosz- szutávu oka^ épp úgy, mint ahogyan az Egyesült Államok rossz gazdasági teljesitmenye az utóbbi két évtizedben jelenti a "Pax Americana" letűnését. Mindebből két sokoldalú következtetést vonhatunk le. Az egyik: Amerika hanyatlása egész "természetes". Minden eddigi világhatalom átélt egy virágzó időszakot,amikor hatalma tetőfokán állt, mielőtt lassan gyengülni kezdett. Miből gondoljuk azt, hogy az Egyesült Államok megmenekül ettől a végzettől? __ Egyes politikai csoportok azt Állítják, hogy kepesek visszaállítani az országot előző szerepébe. A történelem példája azt mutatja, hogy ez nem fog sikerülni. A másik konklúzió: sok milliárd dollár elköltése fegyverkezésre, mint egyszerű megoldás a világhatalom visszaszerzésére, nem megoldás.Rövid időre megerősíti ugyan az ország stratégiai helyzetét és hasznot hoz a Pentagonnal szerződésben lévő cégeknek, de nagyméretű ujrafegyverkezési program, egyre fogyatkozó ipari termelésre alapozva, a pénzt nem-produktiv befektetésekre használja fel. Meg a 70-es( évek közepén is, amikor az Egyesült Államok aránylag keveset költött fegyverkezésre, kutatásainak és fejlesztéseinek 28 %-át honvédelemre fordította,Nyugat-Németország 7 százalékához és Japán 4 százalékához viszonyítva. A jelenlegi fegyverkezési roham még fokozza ezt az irányzatot, amint egyre több és több mérnököt, fizikust, matematikust és más tudóst fog elvonni a kereskedelmi termelésből a honvédelmi termelés céljaira. demokrata, a parasztpárti és a környezetvédő, a munkáltató és a munkavállaló, a kétkezi dolgozó és az orvostudós, a hivő és a nem hivő, eljen bár a világ szocialista vagy más részén, az öt világrész bármelyikén. Ha akarjuk, ha nem: egymásra vagyunk utalva, hiszen járható utunk is csak egy van, a béke útja. De mondhatnánk úgy is: az élet útja. .. 11 f .. | Az elkövetkező evekben a szövetségi kormány óriási deficitje meggyengiti az ország hitelét, magasan tartja még tovább a kamatlábakat és egyre több bajt okoz a belföldi iparnak. A nagy fegyverkezési költekezés ró'vidlejáratu előnyeit aláássa majd a kevésbé versenyképes gazdaság hosszutávu hatása.
