Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-03 / 9. szám
Thursday, March 3. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. Marek Antal: AZ AKARATERŐ DIADALA Hogy mire képes az emberi akarat, arra eleven példa Zichy Géza zeneszerző és zongoraművész élete. _ Gyáva és akaratnélküli gyermek volt. Életét két szenvedély irányította: a zene és a vadászat. Utóbbi lett a végzete. Tizennégy éves korában elvesztette a jobb karját, amelyet vadászaton egy eltévedt puskagolyó roncsolt szét. Levágott karját annak rendje és módja szerint elföldelték a temetőben. Ez a szerencsétlenség döntő hatással volt életére. Nevelőjének ezeket irta: "Ha én egy év leforgása után nem leszek képes mindazt, amit eddig két kézzel végeztem, egy kézzel megtenni, főbe lövőm magam." "Bezártam az ajtót - irta a Félkarú ember cimü könyvében - és felöltöztem egyedül. Az ajtókilincs, lábaim és fogaim mind segítségül szolgáltak. Ma már almát hámozok, magam vágom le körmeimet, öltözködöm, négyes fogatot hajtok, golyóval es söréttel jó vadász vagyok, sót zongorázni is megtanultam. Az ember lehet egy kézzel is független, csak tudni kell, hogyan." n Emlékeim cimu könyvében megírta, hogy amint az amputáció után talpraállt, minden törekvése arra irányult, hogy bal kezét erősítse. "Karom megerősödött, ujjaim megacélosodtak s hüvelykujjamat használtam jobb kezem helyett. Én voltam a feltaláló, a kezdeményező." Élete végéig komoly barátság szalai fűzték Liszthez. Eveken át leveleztek egymással. Ezeket a leveleket az Emlékeim cimü kétkötetes életrajzában közzé is tette. Kevesen tudják, hogy a szegedi árvízkárosultak javára rendezett hangversenyen egy zongorán játszott Zichy a nagy mesterrel. Zichy óraláncan harminc évig viselt egy ezüsthatost. Ez a kis pénzdarab idők múltával elkopott, megvékonyodott, mint a papír. Ez a kis pénzecske volt az egyetlen "bevétele", amelyet zongorajátékával a maga számára szerzett. Ennek az ezüsthatosnak a története Liszthez fűződik. Liszt és Zichy Géza mint hallgató, együtt vett részt egy hangversenyen. Előadás közben az előadó művésznő elájult. Játékát nem folytathatta tovább. A hölgyek közül néhányan arra kérték Zichyt, hogy lépjen fel. De a művész faradt volt és elhárította a kérést. S akkor felállt Liszt s egy ezüst hatost felmutatva, igy szolt a közönséghez: "Hölgyeim, hasztalan kérik őt, dijazas nélkül nem fog játszani. Kedves Géza, ime, átnyújtom Önnek a honoráriumot." Zichy mosolyogva átvette a pénzdarabot, felment a dobogora, odaült a zongora mellé és félóráig egyfolytában játszott. Ezzel megmentette a félbenmaradt előadást. SZIGETI JÓZSEF halálának 10. évfordulója alkalmából szombat este emlékhangversenyt rendeztek a New York-i Carnegie Hallban. A koncerten Yehudi Menuhin es Isaac Stern emlékezett t a Franciaországban, majd az Egyesült Államokban letelepedett nagy magyar hegedűművészre. A New York-i Lincoln központ múzeumában Szigeti életét és művészi pályafutását bemutató kiállítás nyílt. A kiállítás megnyitóján jelen volt Kocziha Miklós New York-i magyar főkonzul. NEW YORK, N.Y. Tennessee Williams, a hires drámairó, számos Pulitzer-dij nyertese 71 éves korában elhunyt. Mezei András: uraznsom izroelbeh egy pesti újságíró feljegyzései Vendég # vagyok itt, Kibuc X-ben. Futóvendég. Eli vendége. A Tábor hegyről gurultunk ide le - messziről, megint szelíd domb, de már tudom, hogy milyen meredek és széditő a legtetején állni. Ellátni a Gene- záretig és a Kármelig. Izraelt, Izraelt látni mindenütt. Kisért az emberek és a dolgok átváltozása. A mai Izrael. Eli elánja, véleménye erről a mostani háborúról. Bennem pedig Európa kisért, a messziről hozott aggodalmak...- Szép dolog, barátom, arról elmélkedni Európában, hogy volt-e értelme létrehozni Izraelt, ha megméretett s a többi népeknél különbnek nem találtatott. Nemes tulajdonság búslakodni és keseregni az "ördög műven", de mi élni szeretnénk. Ugyanúgy élni, mint a többi nép. Saronnal, Sáron nélkül is: a nép. Az "összeszaladt nép." Mindazok, akik jóformán tizenévesekként menekültek ide Európából a nácizmus előtt és után, akik szántottak, vetettek és harcoltak. Akiknek a népek megszavazták ezt az államot. Mi nem egy "kultur- küldetésen" akarunk elmélkedni, már meg ne sértődj - mondja Eli -, szeretnénk békében élni. Túlélni a Saronokat és Begine- ket, egyszerűen azért, mert nem tehetünk mást. Itt vagyunk. És ez épp olyan tény ^s valóság, mint a palesztin nép valósága. Ok is itt vannak. Két nép van egy országban - igen, igy születik a háború. Születnek elméletek, de minden elmélet alatt és fölött mi már itt élünk. Nem akarunk más népeknél különbek lenni, csak itt élni. Ez az ország - bármily szép dolog is, barátom - nem akar a "népek lámpása" lenni. Magának szeretne végre világitani. Izrael szeretne lenni, nem a diaszpórák vágyálmainak megtestesülése. Nem a világ rossz lelkiismeretének feloldozója. Ez az Izrael szeretne békés határokat. Elismerést és biztonságot. Ez a nép dolgozik, harcol, barátom, a végső kérdéseken nincs érkezese még elmélkedni. /- De hát nem érzitek - mondom Elinek -, hogy nem szabad eljátszani a népek, a világ jóindulatát! Nem érezzük - mondja. - Nem, mert Párizsban, Becsben, Rómában zsinagógákat robbantanak. Zsidókat gyilkolnak, az egyoldalú, a durván Izrael-ellenes propaganda hatására. A világ jóindulata az olajdollárok felé fordult, kedves "jóindulatú" barátom - mondja Éli, a kibucnyik, aki Beginre szavazott, mert elege van a háborúkból, az örökös terrortámadásokból, aki végre "az erős embert" látja Beginben, s azt már nem is merem mondani Elinek, hogy néha a nem-cselekvéshez kell több erő. Az igazán "erős ember" végül is nem agresszív, mert nem fél... De ezekről a dolgokról hallgatok. Izrael bezártsági komplexuma tény. Áz öt háború roncsol és mindennek ellenére is demoralizál. Az "érdekét védő izraeli hazafiság" észre sem veszi, hogyan csap át "érdeket sértő" nacionalizmusba, miként Éli sem veszi észre, hogy levantinizálodik, ameri- kanizálodik az a nemesebb európai szellem, amit az európai zsidóság vitt ki a Közel- Keletre, s melynek államisága mind a mai napig hordozta, s hordozhatná ma is a nemesebb szellemiséget. Eli nem veszi észre azokat az európai tömegeket sem, amelyek a bejrúti vérengzéskor úgy érezték, hogy megszabadulnak a zsidó genocídium lelkiismeretfurdalásos terhétől végre: "ók se különbek" féle mentséggel. , - Itt meg kell élni öregem - mondja Eli -, termelni kell és harcolni kell. Eli az asztalosüzem vezetője. Jól dolgozik. Ma már csak tartalékos katona, de igy is kiveszi a részét a háborúból. Arról már végképp nem merek beszélni vele, hogy sokaknak mennyire kellett már ez a "mentség", hogy a lqlkiismeretfurdalás is elévülhessen egyszer. Eli csak megerősítené: - Mi nem akarunk különbek lenni a többi népeknél. Mi olyanok akarunk lenni, mint a többi nép. - Vagyis, hogy "nekünk is vannak tolvajaink, és vannak már koz- büntényes gyilkosaink is, és vannak zsidók, akik nem tudják, mi a zsidóüldözés, mert itt születtek ebben az országban, és vannak szép számmal keleti zsidóink, akik az arabok cigányai voltak, amig nem jöttek ide Izraelbe, de ezek sem élték meg soha a genocídiumot. Vannak közöttünk jobboldaliak és Moszkva-barátok, és vannak, öregem, fasiszta zsidók is. Na, ezt akartad hallani? Ez kell a világnak? - kérdezi Éli, és azt mondja, hogy ö nem érzi a világ jóindulatát. A népekét sem, mert az államok mindig az érdekeik szerint cselekszenek. Ha Izrael nem a saját erejére épített volna, hanem a "világ jóindulatára", akkor már régen a tengerbe szorították volna az öt háború valamelyikében, és akkor a világ újra "tisztelné" benne az áldozati bárányt, és az ENSZ-ben is egyperces (de lehet, hogy csak félperces) néma felállással emlékeznék a harmadik zsidó államiság kísérletére. Eli dühös. Azt mondja: - Az arabok mondhatják, hogy semmi közük Európa bűnéhez. Kijelenthetik: semmi közük az európai holokauszthoz. Nem ők Öltek meg hatmillió európai zsidót. Miért ők szenvedjenek Európa bűne miatt?! De Európának tudnia kellene, hogy Auschwitz nélkül, Hitler nélkül nem volna Izrael. Nem mentek volna ki tömegesen az európai zsidók. Nem sül le a bőr a képükről?! - mondja Éli. Úgy mondja, mintha nekem mondaná.-Akik kikényszeritették, hogy ide jöjjünk az arab tengerbe, azok kiáltják bűnünkül azt, hogy kiszorítunk magunknak egy Duna-Tisza-köz- nyi országot az arab tengerből? A fasizmus áldozatait titulálják ugyanonnan ma fasisztáknak?! - Éli leteszi a gyalut. Egy mozdulattal félresöpri a forgácsot. Mindkét tenyerével a satura támaszkodik - választ vár. Magas, széles vállu, valaha szőke férfi néz le rám, mintha a Halászbástya fölött lebegő Jeruzsálemből nézne le Budapestre. Nem szólok. Én nem az antiszemitákról, hanem arról a tisztességes Európáról szerettem volna beszélni vele, amely most éli lelki válságát. Minden egyes emberről külön szerettem volna beszélni: mindazokról, akik megrendültek a bejrúti vérengzések hírverésekor, mert nem akarják elhinni, hogy Izrael ebben a tekintetben ne volna mas, mint a többi nemzet. A világ humanista, baloldali értelmiségéről beszéltem volna Élinek, meg a világ keresztény híveiről is, mindazokról, akiknek kulturális identitásuk a zsidó kultúra, és most úgy érzik, hogy a megbélyegzések mintha őket is sújtanák. (folytatjuk) DAMASZKUSZ - Szíria külügyminisztere, Abdul-Halim Khaddam, kijelentette, hogy készen állnak az izraeliek támadásának visszaverésére, ha azok meg akarjak semmisíteni az SA-5-ös szovjet légvédelmi rakétákat.
