Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-09-02 / 32. szám
Thursday, Sep. 2. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. KERESKEDELEM ÉS BÉKE Irta: Henry Steele Commager, a Columbia Egyetem professzora. , f Miklós Gabor: MEGOSZTOTT ORSZÁG — Varsói riport — Lengyelország elindult a valódi megújulás felé. Nehez, akadályokkal teli utón, és az eredmenvek egyelőre meg egy ideig nem láthatók. A vezetes azt is tudja, hogy az első hónapok eszközeivel nem lehet végigmenni a Idvant célig. A válság legyűréséhez kozmegegvezesre van szükség. A part és a kormányzat ezert is tulajdonit akkora jelentőseget a most alakuló hazafias tömegmozgalomnak. A tavaly december 13-a után létrejött helyi állampolgári bizottságok egy uj szervezet alapját képezik, s majdani keretet a szeles korú társadalmi reformnak. A bizottságok ma még aprómunkával foglalkoznak, igy akarnak megnyerni minél több embert. Nem lehet tagadni, nagy a kiábrándultság, a közömbösség. A bizottságokat többnyire idősebb vagv középkorú emberek alapítottak, most szeretnének mind több fiatalt maguk közé hívni. A nagyüzemekben alakult állampolgári csoportok a helyi erdekek képviseletet latjak el. A szociális bizottságokkal, az alakulóban lévő vállalati önkormányzati tanácsokkal együtt pótoljak a felfüggesztett működésit szakszervezeteket. Kis lépések realista politikája lehet az uj mozgalom fegyvere. Lengyelországban bíznak abban, hogy a valóságos változások végül legyőzik a bizalmatlansagot, es szertefoszlatjak a Szolidaritás hamis mítoszát. A legfontosabbnak — s ez all a mozgalom előterében — az emberek megnyerését tartják, de ez természetesen nem zárja ki a rendőri eszkozok alkalmazasat a rendszert aláásni törekvő kártevőkkel szemben. A közönynek persze vannak igencsak szembeötlő, néha egyenesen provokativ formai. Ilyen az úgynevezett belső emigráció. Ez azt jelenti, hogy nem kévés tekintélyes értelmiségi, művész, iro visszavonult mindenfele közszerepléstől, nem jelenteti meg irasait a lapokban, nem szerepel a tévében es a rádióban. Azokat a színészeket pedig, akik szerepet vallatnak, kollaboransként bélyegzik meg. Magyaran mondva megpróbálják terrorizálni azokat, akik hiva tásuknak akarnak élni. A belső emigráció jelenségét Varsóban átmenetinek tartják. Vannak, akik adminisztratív fellépést követelnek, a vezetes azonban szemmel láthatóan nem hajlik az ilyen keménységre. A nemzeti megegyezés Jaruzelski áltál gyakorolt politikája türelmet es párbeszédet jelent azokkal, akik a szocializmusnak nem ellenségei, és még szövetségesei lehetnek. De kizárja az alkut a tudatos ellenseggel. A teljes társadalmi konszenzus ma Lengyelországban még nem létezik: a válság megosztotta az országot, a korábbi időszak okozta csalódások es a demagog propaganda még igencsak érezteti hatását. A megkezdett es következetesen végrehajtott reformok előbb-utóbb a nemzeti egység létrejötte irányában hatnak. HA REPÜLÜNK... Január elsejétől a világ valamennyi repúlóutasá- nak kötelezővé teszik, hogy feladott csomagján tüntesse fel a nevét, a lakcímét es ha lehet a szállodát, ahova tart. így határozott, a légitársaságok nemzetközi szövetsége. Ha valaki a lakcímét titokban akarja tartani, feltüntetheti a munkahelyi adatait is, vagy esetleg csak a nevet es útlevelének a számát. A személyi adatokat a csomag belsejében is el kell helyezni, de ott már kötelező minden azonosítható tényt pontosan feltüntetni, igy a magáncimet is. Mr. Haig külügyminiszter lemondását, úgy tudjuk, a tranzszibériai gázvezeték kérdésé robbantotta ki es ez eloterbe hozza a modern külpolitika fontos kérdéseit: mi a kereskedelem rendeltetése? Elősegíteni a beket és a nemzetközi együttműködést, vagy a háború eszközének szerepét betölteni? Ebben a kérdésben Amerikának több tapasztalata van, mint a legtöbb más országnak. Mi voltunk az elsők, akik embargót mondtunk ki egv nemzetközi vitában, az 1774,évi “Non-Intervention Act” értelmében, de ez teljesen hiábavalónak bizonyult. Az angolok azzal válaszoltak, hogy átküldték vöroskabatos csapataikat Bostonba és az amerikai gyarmatosokat lázadóknak nyilvánították. Második tapasztalatunkat a napóleoni háborúk idején szereztük. Jefferson elnök embargót rendelt el, amely minden amerikai kereskedelmet megtiltott külföldi államokkal. Ez is csütörtököt mondott és végül háború lett belőle. Modern példákat idézve, az is meghiúsult, amikor 1936-ban a U.S. és a Népszövetség szankcióval próbálta büntetni Olaszországot Ethiopia megtámadásáért és ugyanígy járták a kommunista Kína elleni embargóink az 50-es és 60-as evekben. Kína hajthatatlan maradt. Egv hozzánk közelebb eső példa is épp olyan tanulságos. A U.S. 1960-ban minden szállítást megtiltott Castro Kubájába. Ennek az ostobaságnak csupán az lett a következmenye, hogy közelebb hozta Castro kapcsolatait a Szovjetunióval es sugalmazta megbocsáthatatlan behatásunkat Kubába (Malac-óból) egy evvel később. Mar most világos, hogy Reagan elnök igyekezete is visszafele sül el, amikor szövetségeseinket arra akarja rábírni, hogy ne segítsék a Szovjetuniót a gázvezeték építésével és finanszírozásával, amivel a szövetségesek gazdasági életébe avatkoznánk be az embargónak az európai alvállalatokra való kiteriesz- tésével. Két következetlenség merül fel az amerikai politikával kapcsolatban. Az első az, hogy habár mi megköveteljük, hogy Europa megtagadjon penzugvi és más segítséget a szovjet gázvezetékhez, mi nem tagadjuk meg a búza szállítását. A második körülmény, hogy a U.S. ellenvetését nemcsak gazdasági vagy politikai alapon indokolja, hanem morális alapon is — mint büntetést “Lengyelország”-ert. Tekintve, hogy egyetlen európai ország — meg a Szovjetunió sem — próbált embargót, vagy szankciót kimondani az Egyesült Államok ellen, amikor Kubát megtámadta, vagv később, amikor hét millió tonna bombát zúdított Vietnamra, kell,hogy ez az érvelés minden semleges megfigyelőnek abszurd esztelensegnek tunjon fel. Európában és Amerikában a modern közgazdaság megalapítói számára a kereskedelem volt a beke, a jólet, a haladas, a kultúra es a nemzeti öntudat leghatasosabb eszköze- Figyeljünk csak ezeknek a fi- lozofus-kozgazdászoknak egyikére,másikára. Itt van például Montesquieu, akit Franciaországban, Angliában es Amerikában egyaránt tiszteltek “A kereskedelem meggyógyítja a romboló előítéleteket és kisimítja, enyhíti a barbar erkölcsöket... a takarékosság és rend szellemet hozza magával... a béke a kereskedelem természetes következménye.?. (Mr. Commager ezeken kívül még Adam Smith-et, Benjamin Franklin-t, Rousseau-t és Voltaire-t, George Washington t, Alexander Hamilton-t, Thomas Paine-t, és Jefferson-t is idézi, akik a szabad kereskedelmet a beke, a kultúra es a nemzetközi jó viszonyok előmozdítójának tekintettek.) Alex Dé Tocqueville, aki minden kortarsanal messzebb látott, megállapította: “A kereskedelem minden erőszakos érzelemnek a természetes, ellensége. A kereskedelem szereti a mérsékletet, örül a megalkuvásnak es óvatosan elkerüli a haragot. Türelmes, engedékeny, és megnyerő. Erőszakos érzelmek nem kerítik hatalmukba azokat az embereket, akiknek gondolatai a jólet keresésére irányulnak - Izgatják őket a kis dolgok, ezert higgadtak a nagy ügyekkel szemben.” A kereskedelem a békének és nem a háborúnak, meg a hidegháborúnak sem az eszköze. NATO-szö- vetségeseink nem fogják hagyni, hogy Reagan elnök belelovalja őket olyan politikába, amely hagyományosan csődöt mondott es azt a gazdasági előnyt sem lesznek hajlandók feladni, ami az olcso olajat jelenti számukra es a Kelet es Nyugat közötti békés együttműködést elősegítő kereskedelem lehetősegeit. Az, hogy mi megpróbáljuk a kereskedelmi háborúról alkotott filozófiánkat szövetségeseinkre ráerőszakolni, drámái módón kimutatja, mennyire nem értjük meg az ö szükségleteiket és mennyire nem tartjuk be saját konzervatív hagyományainkat. Nagy kár, hogy mai politikai vezetőink olyan keveset tudnak a közgazdaság, a külpolitika történelméről. Nemzetközi irodalmi konferencia Augusztus végén egyhetes konferenciára jött osz- sze New Yorkban a Nemzetközi Összehasonlító Irodalmi Társulat. A N.Y. University égisze alatt tartott összejövetelen tiz magyar irodalmi szakértő képviselte Magyarországot, köztük József Farkas a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa. Nyilatkozva a sajtónak, Éva Kushner professzor, a társulat uj elnöke, rámutatott a nyugati világban élő irodalmi szakértők komoly gazdasági problémáira. Olyan fiatalembernek, aki e nemes területet, a világirodalom tanulmányozását, annak humanista értékéi hirdetését v'alasztja életpályául, igen csekély eselye van állást kapni egyetemeken. Tudomása szerint csupán két egyetemen keresnek professzorokat e fakultásra, az egyik az Utah-i, a másik egy ausztriai főiskola. Ezzel szemben — hangsúlyozta prof. Krushner — Magyarországon és a Szovjetunióban, értesülése szerint, számos alkalom van irodalmi kutató munkára. “Nagyszerű, mondtam nekik, nekünk sok emberünk van, akik be tudnak tölteni ezeket az állásokat.” A konferencia egyik magyar delegátusa, József Farkas megtisztelte lapunkat látogatásával és beható beszélgetést folytatott lapunk munkatársaival. A new yorki magyar konzulátus aug. 26-án fogadást rendezett a konferencián résztvevő delegátusok, köztük természetesen a magyarok tiszteletére. Több, mint hatvan személy, köztük lapunk főszer - kesztöje, Deák Zoltán vett reszt. A vendéglátó gazda szerepét Dinya Lajos helyettes konzul töltötte be.
