Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-09-02 / 32. szám
SZENT ISTVÁN ORSZÁGA (Bar Szent István napja már elmúlt, a nap fontosságának, jelentőségének méltatása mindig időszerű. Alant közöljük Ruffy Péter, a budapesti Magyar Nemzet munkatársának, a Napról szóló örökérvényű szövegezését. — Szerk.) Milyen testi vagy tárgyi emlék maradt első királyunk után? Például a jobb karja, a Szent Jobb, vagy fejbolto- zatanak egyik darabja, amelyet mind a mai napig Zágrábban őriznek. Eredeti kardja, amely a prágai Hradzsin kincstárának a tulajdona, s a neki tulajdonított erszény, amely Becsé. A clausulá-nak nevezett miseruha, amelyet 1031-ben a fehérvári bazilikának adományozott. Milyen nép, milyen ország, milyen országos üzenet, a magyarsághoz szóló mifele emberi-királyi intelem maradt utána? Ez nem a betúvetó kérdésé, vagy cikkírói rögtönzés, mert létünk ugye. Hazank sorsának kérdése. És minden magyaré, éljen a világban bárhol. Moldvába oshonos, vagy Moldvába vetődött csángóként, a Szudéták földjére került magyarként, itthon, vagy szeremségi szórványokban, a Duna—Tisza közén vagy Amerika földjén. Olyan kérdés ez, amelyet az ember minden Ist- van-napon fölvetni kényszerül — amelyre a szív és az értelem választ keres... Néprajzos barangolásai során egy lészpedi (Moldva) magyar asszony ezzel a kérdéssel fordult Gun- da Béla,néprajzosaink legnagyobbika felé: “Ugye. Szent István országából jöttek?” A magyar nép fia, bármerre vetődött is, eljen a magyar nyelvterületen belül vagy azon túl, itthon, vagy' szétszórtságban — a mai napot Szent István napjának tekinti, ezt a földet, a réginek még a maradványát is, Szent István országának. De milyen üzenet, intelem az, amelyet szétszórt népének honalapító királya, a múltak éjszakáin, véres küzdéséin, a megsemmisitesünkre szánt, de sikertelen kísérleteken, drámák, tragédiák, ritkás ragyogások kodfüggónyén keresztül élénk és felénk tar? Az egyik a valóság", a történelmi ténv, hogy — ellentétben az eraviszkuszokkal, akik valaha e főváros öslakoi voltak, a rómaiakkal, akik a limesekig bírtak ezt a földet, a megsemmisült hunokkal, az eltűnt alánokkal, vagy avarokkal — mi megmaradtunk. Megtörve bár, de fogyva nem — élünk. Létezünk. Mi több, Hunyadi Mátyás korának négymilliónyi magyarjával szemben — tizenöt-tizenhat milliónyian. Bar zömük jóval a magyar nyelvterület hatarain belülre szorittatva. J Úgy éljünk, hogy megmaradjunk — üzeni Erdélyből Sütő András. Megmaradtunk. Ennél sugárzóbb, folemelőbb, ennél biztatóbb tény és valóság aligha sorolható föl ezen a szélfutta, viharok döngette, háborúk dúlta, szabadságharcok emésztette, égzen- géses földön, e sokszor megtöretett nepnek az életében. De — hunokkal, besenyőkkel, vagy alánokkal ellentétben — mi miért, hogyan maradhattunk meg? A megmaradás szentségét másik m-betüs szóval, az egymilliós magyar nyelvkincs egy másik ágacskájával kell kiegészítenem. Megmaradtunk, mert mindig adatott erőnk a megújulásra. Ez Szent István országlásanak intelme és üzenete, fényé, meg a tényé, s örökös buzdítása. Ha O a pogánysággal — véresen, kegyetlenül — nem számol le; ha ő nem téríti meg — nehéz, mármár elviselhetetlenül súlyos kényszer pörölycsapá(foíytatás a 3. oldalon) AMERIKAI Ar« 25 «tat — — ----------------c.m. as zna class Matter Uec. Jl. 19:>2 under the Act of March 2. 1879. at the P.O. of N.Y. N.Y. Vol. XXXVI. No 32. Thursday, Sep. 2. 1982. AMERICAN HUNGARIAN WORD INC. 130 E 16th St. NEW YORK, N.Y. 10003. Tel: 254-0397 "A SZENT TEHÉN" VÉDELMÉBEN Reagan elnök megvétózta a kongresszus által elfogadott 14.1 milliárd dolláros költségvetést, holott 348 képviselő szavazott a javaslatra, tehat a demokraták és republikánusok többsége. Howard H. Baker, a szenátus republikánus elnöke, Pete V. Domenici, a szenátus költségvetési bizottságának republikánus elnöke, sőt még Casper TV. Weinberger, hadügyminiszter es George P. Schultz, külügyminiszter is javasolta a költségvetés jóváhagyását. Nézzük meg, mi késztette Reagant a javaslat meg- vétozasara? 1. / A javaslat segítette volna 1.800.000 szegény fiatal egyetemista továbbképzését, 217 millió dolláros kölcsönnel. 2. / Lehetővé tette volna több százezer 65 even felüli idős polgár részére a részletmunkát, amely kiegészítette volna elégtelen nyugdijukat; ez 211 millió dolláros költséggel járt volna. 3. / A kongresszus javaslata lehetőve tette volna sze- geny gyermekek részére az iras és olvasás elsajátítását és igy enyhítette volna azt a helyzetet, mely 60 millió többé-kevésbé írástudatlant teremtett az országban. Erre, a nemzet érdekét szolgáló feladatra 148 millió dollárt irányzott elő a javaslat. 4. / A hadikiadásokat csökkentették volna 2.1 milliárd dollárral. Több millió amerikai életérdekét sújtotta Reagan elnök, csak azért, mert a javaslat két milliárd dollárral csökkentette volna az amúgy is túltengő hadi- kÖltekezest, a “szent tehenet’’. “Mert igy szóltok: Frigyet kötöttünk a halallal, a sírral meg szövetséget csináltunk; ...a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásban rejtezénk el.” Ézsaiás 28, 15. A világ figyelme még mindig Izraelre és annak Libanonnal, valamint a palesztinai arab lakossággal kapcsolatos terveire irányul. Akinek fenntartásai vannak az izraeli kormány politikájával kapcsolatban, azt Izrael szószólói hol antiszemitizmussal, hol “a tények nem tudásából származó öngyülölet- tel" vádolják. Ilyen szemszögből Peres, az izraeli Labor Part elnöke is tele lehet “öngyülölettel”, mert ö is vizsgálatot követel az egesz libanoni hadjárat ügyében. Az izraeli közvélemény jelentékeny rétegének aggodalmát Beginék politikája fölött széles távlatú történelmi áttekintéssel fejezte ki A.B. Jehosua, neves izraeli iró, a Haifa-i Egyetem irodalmi profesz- szora, a “New York Review of Books” számára irt cikkeben. KÖzérdekusegere és időszerűségére való tekintettel alant közöljük Írásának fontosabb részeit : “Még csak 40 éve annak, hogy Izrael újra megjelent a történelem színpadán mint egy dinamikus nép,mely sajat kezével formaija sorsát. Most már nem passzív alany Izrael más népek történelmének tengerén, amelyet ide-oda dobnak annak hullámai, hanem egy nemzet, amely cselekszik es cselekvésre késztet másokat, egy nemzet, amely önmaga irányitja sorsat es ennek következtében részese lesz más nemzetek sorsának.. De a mi megjelenésünk a történelemben, amely többe-kevésbé titokban történt, rendkívüli mozgató erőre tett szert. . Mint egy olyan diák, aki később iratkozik be az egyetemre és egy év alatt akar megtanulni mindent, amit mások hosz- szu evek alatt tanultak, Izrael, ez a régi, passzív nép, amely évszázadokon át ott állt a sarokban és nézte, hogy más nepek miként csinálnak történelmet (amelynek viharaitól ók talán többet szenvedtek, mint bárki más), ez a nép hirtelen, az utóbbi 40-50 év alatt annyi történelmet gyömöszölt önmagába, mint amit más népeknek századokba tellett kifejleszteniük: harc külső hatalommal szemben, szabadságharc, totalis háború, idegen földek meghódítása, gyarmatositás, a birodalom egy részének feloszlatása (t.i. Sinai visszaadása), részleges béke, ismét egy kis háború, a múlt század gyarmati hatalmi ágyúnaszád-politikajára emlékeztetve. És e szédítő krónika minden fejezetében egy uj erő merül fel, a nemzet egyre újabb tulajdonságokkal mutatkozik be a nagyvilág előtt, olyanokkal, amelyeknek létezéséről eddig még önmagának sem volt fogalma. Abból a nehány rozsdás revolverből, amelyet az első telepesek titokban adogattak egymásnak egyik településről a másikra, hogy megvédjék magukat a támadástól, ma a világ egyik leghatalmasabb katonai gepezete fejlődött ki, amelynek több ezer tankja, hatalmas légiflottája, rakétái, hadihajói vannak. Minket, értelmiségieket állandóan támadnak a- zert, mert kételyeink vannak, hogy Izraelnek valóban meg van az ereje, hogy nagyhatalmi politikát folytasson es “uj rendet” teremtsen a Közel-Keleten. Ezek azt mondjak nekünk: ‘Ti azt akarjátok hogy Izrael gyenge legyen, legfeljebb csak olyan erős, hogy meg tudja magát védeni. De ennek az elképzelésnek már vége van. Nem akarjátok elismerni, hogy uj időket éhünk. Nekünk olyan rendet kell teremteni ezen a vidéken, amely megfelel Izrael politikai érdekeinek és amellett erkölcseinek is.’ Mi, bekegalambok, elismerjük, hogy egy nemzetnek néha a rendőr szerepét kell játszania, de csak akkor, ha biztos abban, hogy a törvényt és igazságot védi, nem pedig személyes, önző érdekeit És itt van nekünk nagy aggodalmunk, mert mi látjuk az összefüggést a libanoni hadjárat és a nyugati-parti telepítések kozott. Jelenleg nagy vita folyik országunkban. Becsapta-e a kormány a népét, amikor Begin a libanoni in(folytatás a 9. oldalon) IZRAEL JÖVŐJE
